Címkék: szeretetszerelempárkapcsolategófélelemkihívásönismeret
Sokszor felmerül, sokszor "nyugtatják" magukat az emberek azzal, hogy miért is jó és helyénvaló az, ha az elérhetetlent tűzik ki célul... és aztán folytatják a szenvedést és ragaszkodást az elérhetetlenhez.
Nincs baj azzal, ha néha olyanra vágysz, ami neked még nincs, mert ez visz előbbre, motivál, fejlődésre biztat. A vágy segít kitörni egy állóvíz-helyzetből, és segít új nézőpontokat találni.
Jó ez akkor, ha nem válik egy rögzült szenvedéses, függéssel teli állapottá.
Addig amíg ezt hétköznapi (tárgyiasult) dolgokra használod: mint pl: "sima hajra vágysz a göndör helyett", vagy "vékony alkatra a teltebb idomok helyett", addig, amíg "több pénzre a kevés helyett", nincs nagy gond, mert minden csak rajtad múlik.
Olvass tovább, nézd meg, hogy mire utal ez, mit tanulhatsz magadról egy ilyen helyzetben!
(a kép forrása: alibianyajegyzetei.hu)
Az, hogy "mindig az kell, ami nem lehet a tiéd" 2 dolgot jelenthet - szerintem.
(nekem ennyi jutott eszembe :) )
Van ugyanis abban különbség, hogy: "már maga az elérhetetlenség is motivál", vagy a között, hogy: "amire vágysz, az épp nem lehet a tiéd". :(
Mind a 2 esetben a "megszerzés" vágya sérül. Ez a személyiséged (egód) egyik biztonsági játéka: megszerezni a külvilágtól mindent, amit szeretsz, ami jó. Az egó nem szereti nem-megszerezni azt, amit szeret.
Azonban az a helyzet, hogy minden kapcsolatod azért olyan, amilyen, mert azt TE teremted olyannak. Amilyen, olyanban kényelmesen érzed magad, és - hiszed, vagy sem - Te alakítod olyanná, amilyen, még hozzá azért, mert ÍGY a LEGJOBB neked!
Már csak az a feladatunk, hogy megkeressük, miért is jó úgy neked, hogy "mindig az kell, ami épp nem lehet a tiéd!" (Ne tiltakozz.... nincs értelme, mert, ha nem lenne jobb, mint rosszabb, nem csinálnád! ;)
A szerelem fellobbanásakor elképesztően szép és szabad végtelent élhettél meg.Az eredendő szabad valóságodat, önmagadat. Persze, ezt a boldogságot - mely végtelen - az egód azonnal meg akarta érteni, be akarta keretezni, hogy marasztalni tudja. Azt hiszed, hogy ezt a párod miatt érzed, és a boldogságot és szerelmet össze is párosítod az ő személyével.
Arra törekszel, hogy magad mellett tudd, hogy "megszerezd", hogy a tiéd - és csak a tiéd legyen!
Ne aggódj, ha ezt érzed, mert ez nem gonosz és megátalkodott dolog tőled: mind hasonlóan működünk! Most azonban, hogy már tudod is, hogy miért így működsz, talán megtanulod az egódat tetten érni és megszelidíteni is...
Az egód programja a születésed óta az, hogy a külvilágból megszerezzen dolgokat, mert úgy hiszi (a program szerint), hogy a boldogsága kulcsa ma megszerezhető dolgokban van: a külvilától veszed a levegőt, az ételt, autót, házat, cipőt, és úgy hiszed, hogy érzelmeid biztonságához a SZERETET és a BOLDOGSÁG is a külvilágból érhető el. Ezért küzdesz mások elismeréséért, mások szeretetéért, és ezért akarod újra és újra kifejezve hallani, érzékelni, hogy téged szeretnek - mások, akik rajtad KÍVÜL állnak.
Leginkább arra vágysz - lévén a szerelem eufóriájában nagyon nagy boldogságra találtál - hogy a pároddal együtt ezt a szeretetet, elismerést, boldogságot is megszerezd és birtokolhasd, MÍG CSAK SZÜKSÉGED VAN RÁ!
Emiatt lesz - természetes - célod: megszerezni őt, birtokolni őt...
Csak hogy ő nem hagyja....vagy legalábbis nem épp úgy képzeli, ahogyan Te, így aztán kicsúszik a kezeid közül, mint szappanos hal a vizes csúszdából.
Az most mindegy, hogy miért nem hagyja, erről már sok cikkben írtam.
Minél jobban ellök magától, te annál jobban vágysz rá. Lehet, hogy nem tiporsz a nyomában, de minden visszautasítás tovább erősíti benned az elhatározást, hogy neked mégis ő az igazi, és a szomorúságot, hogy sajnos nem lehet a tiéd.
(A kép forrása: bien.hu)
...tulajdonképpen egy tőről fakadnak, de ezt később megérted.
1. Ha kell épp azért, mert motivál a megszerzése, és bosszant, ha nem sikerül
2. ... és ha kell, de valójában nem is akarod úgy megszerezni és birtokolni, ahogyan azt hiszed néhány keserűbb pillanatodban
Macska-egér-harc, menekülő-üldöző, csiki-csuki, se veled-se nélküled. Vajon miért?
Mert ez a kapcsolat már rég nem az eredendő szerelemről szól. Ez pusztán a személyiségek csatája: egy "kihívás" megszerezni a másikat, és annak szerelmét. Ez egy jó "játék", melyet nem tudatosítasz. Mit sem számít, mit akar a másik, csak hajtod a saját vágyaidat, ragaszkodsz a magad elképzeléseihez, igazához. Valójában meg sem látod a társad valódi énjét. Csak küzdesz, mert - be nem vallottan - éltet a kihívás, hogy egyszer mégis csak győzhess, és megszerezhesd az ő szerelmét. Már nem is a szerelmed ő egyébként, csak egy préda....
Sarkítok, de ha te is azért vágysz a kedvesedre, mert az elérhetetlen, akkor lásd, hogy a megszerzés vágya épp annyíra kínoz, mint amennyire éltet, izgat, ébren tart és energiával táplál.
Mi lesz, ha végre megszerzed?
A játék beérett, és innentől értelmét veszti. A kihívás megszűnt. A kedves rövid úton unalmassá válik, és jönnek a "áá, minden nő / férfi egyforma", "azt hittem, te más vagy" és a "te mégsem az vagy, akit kerestem, már nem érzem a zsigeri sznvedélyt" - szövegek, és lassan szakítani fogtok.
Hogyan is érezhetnéd a zsigeri szenvedélyt, ha nem tudod, mit akarsz érezni? Elfeledkeztél a szerelemről. Ebben az esetben a kihívás, a győzelem, a játék, az izgalom éltetett. Mindegy, ki volt a párod, bárki lehetett volna, mert ő picikét sem számított valójában... Ez a hajsza az elérhetetlen után, valójában nem a szerelemről szól.
Persze, ezt nem direkt csinálod, de valójában mégis megvan benned a kettősség akkor, amikor olyan kapcsolatod, szerelmed van, aki nem megszerezhető. Te nem azért őt választottad, mert ő nem érhető el, hanem te azért őt választottad, mert őt szereted, csak épp közben kiderült, hogy őt sem tudod "megszerezni.".
Mégis igaz hát, - ha tetszik, ha nem, az, - hogy a társad egy nem-megszerezhető társ, és így ez a kapcsolat is a te TEREMTÉSED! Szenvedsz, várod, hogy minden körülmény, ami távol tart, megszűnjön, de valójában TE MAGAD nem állsz készen arra, hogy ő a tiéd legyen.
1. Amikor már szereted és elfogadod magadat annyira, hogy ne félj megmutatni a rossz pillanataidat sem.
2. Amikor te a magad teljességében, tiszta szeretettel és megértő figyelemmel fordulsz a párod felé is.
3. Amikor a félelmed a veszteségtől kisebb lesz, mint a tudat, hogy minden téged szolgál és érted van az életedben.
4. Amikor már nem kapaszkodni akarsz a társadba, és nem azért "szolgálni", hogy szeressen, hanem egyszerűen együtt lenni vele azért, mert szereted, és szereted pusztán azért, mert létezik...
Mondhatnánk, hogy a párkapcsolat a legnehezebb dolog a világon, de nem így van: a párkapcsolat a legszebb, legértékesebb tanítás, a szerelem pedig a végtelenségével maga a csoda: eredendő éned csodás felfedezése... csak jól kell csinálni! (De nem baj, ha hibázol, mind azt tesszük, épp ezért tudjuk meglátni, mi a dolgunk ahhoz, hogy boldogan élhessük! :)
Ne fusd a köreidet! Építsd magad! Ismerd fel a saját működésedet, és rombold le a korlátozó elveidet, hiedelmeidet!
Kívánom, hogy menj tovább az utadon, és fedezd fel önmagad mélységeit!
Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!
Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:
https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus
Várunk sok szeretettel!
Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!
A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!