Hidd el, hogy létezik, akit neked szántak...

Címkék: szeretetszerelemfélelemféltékenységelváráspárkapcsolat

Te is nap, mint nap várod az igazit? Imádkozol azért, hogy megkaphasd? 
Az igazi társat áhítod, aki - a legtöbben ezt említitek - hozzád hasonlóan gondolkodik? 
Őt, akinek olyan szükségletei, értékrendje, témái vannak, mint neked. Azokat szereti, és, azokat furcsállja, amiket te, és korban is hozzád passzol? ... és persze független.. Igaz?

Létezik egyáltalán?

Hányszor tetted fel a kérdést - válaszra sem várva - hogy vajon tényleg van-e valahol valaki, aki olyan, mint az álmaidban? Hol lehet, ha létezik?

Hányszor kötöttél kompromisszumot azért, mert nem hitted, hogy szerethet és elfogadhat téged valaki?
Hányszor alkalmazkodtál már és úsztál önmagaddal szemben csak azért, mert azt hitted, be kell érned egy nem-tökéletes-társsal?

Létezik-e? 

Akár hiszed, akár nem, ez (is) csak rajtad múlik... de ehhez mindenképp olvass tovább...

Volt többször olyan kapcsolatom, amikor mások szemében úgy tűnhetett, hogy nem hozzám méltó párt találtam. Ez furcsán érintett, mert egyrészt: az én választásom az enyém, és eszem ágában sem volt mások értékrendje vagy előítélete szerint választani társat. Másrészt úgy gondoltam - és ezt most is így képviselem - minden kapcsolatom megtanított valamire, tehát úgy és akkor volt helyük az életemben, amikor benne voltak. 

Ezeknek a kapcsolatoknak hála nagyon nagyon sokat tapasztaltam önmagamról, és már akkor is tudatosabban választottam társat, amikor kritizáltak miatta, mint azok, akik úgy érezték, hogy jobban láthatják nálam, mire is van épp szükségem :)

Miért választasz alul?

Lehet, hogy extrém elvárásaid vannak? Lehet, hogy nem realisztikus? Lehet, hogy mindent a párodban akarsz megtalálni, amit önmagadból hiányolsz?

Megvizsgáltam azonban az okokat, és most neked is megmutatom, vajon, miért nem futott még be neked az igazi? (Aztán persze kérdés az is, hogy csak egy "igazid" van-e! Vagy, te már eggyel is bőven beérnéd, csak bukkanjon már fel? :) )

1. Az egyik kedvenc kritika, amit sokszor megkapsz: "Nincs önbizalmad? Hát te nem látod, hogy alulválasztasz?"

Igen, lehet, hogy nincs önbizalmad. Lehet, hogy nem látod a saját értékeidet. Lehet, hogy nem jól mérted fel azt, mekkora kincs vagy valójában, és talán azt is kishitűen látod, hogy mennyit tud nyerni veled egy társ.

Ha így van, és nem tudod, mekkora érték vagy, akkor igen, könnyen kompromsszumot kötsz egy olyan társsal, aki épp csak észrevett  - és lehorgonyozol csak azért, mert úgy hiszed, NEM ÉRDEMELSZ jobbat, jobb társat és szebb kapcsolatot.

Bizonygatod egy féléleten át, hogy te igenis értékes vagy. Lesed a visszaigazolást, örülsz minden elismerésnek, és áhítozod azt, hogy fontos lehess a párod életében - bármilyen is ő. Bármilyen, és közben kicsit sem hozzád való vagy tökéletes neked.

Tudod mi a helyzet? Hogy nem csak az önbizalmad kicsi, hanem azt sem tudod elhinni, hogy te szerethető vagy, te értékes vagy! Ennek hátterében az áll, hogy még nem szereted, még nem fogadtad el magad. Ez szomorúan hangozhat, de ha a fentiekben magadra ismertél, akkor hidd el, ebben is lehet igazság...

Mit tegyél hát?

Szeresd önmagad! Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy! Ne csak a külsődet, hanem a belső értékeidet is!
Amikor azt mondom: fogadd el magad, sokan elsőre a külsejükre gondolnak.

Pedig én a belső tulajdonságaidra, a személyiségedre céloztam. Fogadd el, ha hisztis vagy, tudd, hogy hirtelen-haragú vagy, vagy tudd, hogy nem vagy kitartó, vagy fogadd el, hogy akár 10 pasival is tudnál kapcsolatban lenni, ha engednéd magadnak!

Fogadd el a vágyaidat, és fogadd el a félelmeidet is! Ne harcolj magaddal - túl nehéz ellenfél vagy magadnak! :)

(A kép forrása: Femcafe.hu)

2. ... amikor nem az önbizalomhiány az ok, hanem épp az ellenkezője miatt választasz alul...

Ez a mondat, hogy nekem nincs önbizalmam, és emiatt alulválasztok, azonnal kiverte nálam a biztosítékot. 

Ami azonban zavar, azzal mindig dolgunk van, hát jól megvizsgáltam, miért is választok én "alul". Semmiképpen nem azért, mert nincs önbizalmam. Én egyetlen percig sem hittem, hogy NEM ÉRDEMLEK meg egy olyan kapcsolatot, amit megálmodtam. :)

hm... aztán rájöttem:
csakhogy én nem álmodtam meg semmilyen társat!!!
Nekem sosem volt ideálom. Minden párom teljesen más volt külsőre is és személyiségében is. Sosem korlátoztam magam semmilyen típusra. :) Hagytam, hogy a szerelem lobbanjon, és ha lobbant, akkor megéltem benne magam. :) Így aztán elég kevés potenciális szerelem sétált el mellettem, amit ne vettem volna észre. Mindet észrevettem, és ehhez képest hosszúak voltak a kapcsolataim :) ... és ez így nekem jó!!!

Azon túl azonban, hogy nem hittem a romantikus lányregények romantikus összeborulásaiban és már igen kiskorom óta tökéletesen tudom, hogy egy párkapcsolat nem olyan idealisztikus, mint a filmeken, én is vágytam  arra, hogy valaki hasonlóan gondolkodjon, mint én, és elfogadjon olyannak, amilyen vagyok.

Én azonban nem hittem, hogy kevés vagyok, hanem épp ellenkezőleg. Ahogyan én élek, ahogyan én gondolkodom, ahogyan én szemlélem a világot, ahogyan a szabadságomat megtartom és megadom a páromnak is, ezt nagyon kevés férfi volt képes felfogni, követni... tisztában voltam vele, hogy nem értik, hogy elvesznek a féltékenységben, hogy nem úszom meg a pórázuk nélkül... 

Én elfogadtam, hogy ilyen vagyok, és tudtam, hogy csak nagyon kevés és nagyon különleges férfi képes a lépést tartani ezzel az ütemmel. Emiatt nem vártam el tőlük elfogadást, és szinte semmit. Egyszerűen csak jól akartam érezni magam velük, és amíg ezt hagyták, addig jó is volt.

Egy idő után azonban nem értették, miért vagyok magabiztos, miért nem akarok szenvedni, miért nem féltékenykedem... és az egójuk előbb-utóbb elkezdte őket önmaguk alá gyűrni. Egy darabig mentettem a kapcsolatot, és támogattam őket, hogy önbizalmuk erősödjön, de ha nem tudtak lépést tartani, elmaradtak, és én továbbrepültem...

Vagyis, én egy olyan kapcsolati mintát élek, amit a legtöbb férfi nem ért, mert elveszett egy "normálisnak hitt" mintában, ami nem működik. :)

Nem önbizalmam nincs, hanem hitem nem volt!
Volt hát idő, amikor úgy hittem, nem létezik az a társ, aki érteni és élvezni tud egy lényegesen magasabb tudatosságú kapcsolódást.
(Ami abban magasabb tudatosságú, hogy birtoklás és szenvedés nélkül, valódi szeretettel töltődik fel. A tudatosság az maga a szeretet szabadsága, a szeretet szabad megélése)

Akkor létezik-e a számodra ideális, az igazi?

Igen, létezik. Igen, több is van életed során, hiszen rengeteget változol a tapasztalásaid nyomán. Többször megújulsz.

csak:

1. Hidd el, hogy szerethető vagy, legyen önbizalmad, szeresd és fogadd el magad!

2. Ne a párodtól várd azt, amit önmagadból hiányolsz! Ő nem fog egésszé tenni! Előbb te találd meg magadban azt, aki vagy! :)

3. Fogalmazd meg azt, milyen kapcsolatra vágysz, de ne azt, milyen legyen a társad! A társsal kapcsolatban ugyanis olyan nem-reális elképzeléseid is lehetnek, és így valóban te blokkolod magadat tovább. (pl: 40 évesen nem igazán reális, hogy olyan érett nőt találj, aki még szűz. Vagy 40 éves egyedülló apukaként nem reális, hogy olyan lányt találsz, aki 30-on túli, még nem gyerekes, nem is akar gyereket, de a te gyerekeidet imádni fogja...)

2. Ha ezt már elérted, akkor pedig HIDD EL, hogy IGENIS LÉTEZIK valaki, valahol, aki olyan, mint Te! Tudatos, vagy játszmázós, hisztis vagy elfogadó... stb, olyan, amilyen Te magad vagy!

Ha nem hiszed el, akkor nem tudod bevonzani.
Ha elhitted - ha már kételyek nélkül hiszed - és tudod, hogy létezik, akkor meg is fogod teremteni magadnak!
Fontos, hogy ne legyen benned kétely, hiszen a kétely mögött ellenállás, amögött meg félelem áll, és bizony a félelem is teremtőerő.  Amikor a félelmeid irányítanak, akkor azok vannak a fókuszodban, és azt fogod észrevenni, az fog megtörténni, amitől tartasz... azzal nem vonzod a szerelmet, hanem taszítod.

Ne fusd a köreidet! Építsd magad! Ismerd fel a saját működésedet! Kívánom, hogy menj tovább az utadon, és fedezd fel önmagad mélységeit!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

vagy itt:

https://tundersziv.hu/onismereti-programok/eloadas

Várunk sok szeretettel!