Hogyan ne agyalj? Hogyan halld meg a belső hangod, hogy továbbléphess?

Címkék: szeretetagyalásagyalgondolatmeditációbelső hang

Hogyan tud úgy jó ötleted lenni, hogy nem agyalsz?

Hogyan tudod a helyzetedet tisztán látni a nélkül, hogy görgetnéd a témát magad előtt?

Hogyan ne agyalj azon, ami történik veled?

"Ha futsz, biztosan agyalsz közben" - feltételezte egy barátom a minap.
"Nem, nem agyalok. Meditálok futás közben" - feleltem.
"Meditálsz? Azt hogy tudsz futás közben?"  - kérdezte ő meglepetten.
"Hát így...." - és elmeséltem neki azt, amit most Neked is.

Sokszor mondjuk, hogy ha agyalsz, azzal csak erősíted a pszichés szenvedéseidet.

Ráfókuszálsz egy témára, és pörögsz rajta, miközben a világ többi izgalma elszürkül, azt észre sem veszed. A problémád szó szerint bekebelez. Ezért van az, hogy nyugodtan kijelenthetjük, hogy: miközben agyalsz, elfelejtesz a jelenben lenni, elfelejtesz élni és elfelejtesz szeretni is.

Az agyalás fárasztó.
De akkor mégis, honnan jön a tisztálátás? Honnan jön az ötlet? Honnan jön a megoldás?

Mi a különbség az agyalás és a meditáció között?

Hogyhogy lehet futás közben is meditálni?

Olvass tovább, nagy segítséget kapsz ma itt! 

Tudod, mit csinálsz, amikor agyalsz?

Akkor agyalsz, amikor szándékosan kreálod a gondolataidat. Te magad pörgeteg, görgeted magad előtt, kutatva a megoldások után. Visszhangzik a fejedben egy-egy mondat, egy-egy gondolat, és te kutatod az okokat, feltérképezd a lehetséges megoldásokat, hajtogatod a másoktól kapott nézpontokat.
Ilyenkor annyira rajta vagy egy témán, hogy szinte mást kizársz.

Egyszerűen nem veszed észre, mi minden mellett mész el. Elmész persze sok érdektelen dolog mellett is (ha szerencséd van, néhány kutyagumit is sikerül kikerülni :) ), de elmész olyan megoldások mellett is, amelyek azért nem férnek a fejedbe, mert te csak egy oldalról gyűröd azt a fene nagy problémát.

Az agyalás azonban nem ettől káros igazán, hanem attól, hogy amint így gyűröd a problémádat, egyre inkább eljutsz arra a szintre, hogy már borzasztó rossznak látod a helyzetedet.
Azt gondolod, mindenkinél rosszabb sorod lett, és ha még tovább mész, akkor jön a gyötrő önsajnálat, aminek mindig az a vége, hogy, azt hiszed, "téged már senki sem szeret, senki sem akar észrevenni, mindenki csak bánt és kihasznál"

A valóság azonban egyáltalán nem ilyen. Csak Te növesztettél egy sötét viharfelhőt épp a saját buksid fölé, és miközben már szinte csalogatod magadra a villámcsapásokat, a felhők mellett süt a nap, ott a fény, és ott a sok szeretetet, amit Te épp nem látsz, mert az agyalástól nem is akarsz meglátni.

Ilyenkor ha biztatnak, azt is elutasítod, - holott minden vágyad az, hogy figyelmet, ölelést, szeretetet kapj. Hiába kapod, hiába keresik veled együtt mások a kiutat, te egyre inkább elutasítod őket is, és olyan kifogásaid születnek, aminek nincs semmi értelme. A barátaid elkeresednek, rossz látni, ahogyan elhiszed, hogy rossz vagy, szerencsétlen , és kirekesztett, miközben ők egyiket sem hiszik így rólad.

Békén hagynak, megvárják, míg kisimulsz... te pedig úgy hiszed: cserben hagytak, és hogy csak akkor kellesz neki, ha jó a kedved... 

Ugye?  Volt már ilyen? Hát ki az, aki indította a lavinát? Ki az, aki úgy bepörgette magát, hogy szinte megsemmisítette saját magát?

Na, jó, ha eddig nem is mész el, akkor is felesleges az agyalás. Nem visz előbbre. 

.... de ha gondolkodnod kell?

Az elmédet használd arra, amire kitaláltad magadnak: átgondolni racionális dolgokat, Számolni, rejtvényt fejteni, tájékozódni... stb. De semmiképp se gondolkodj ÉRZELMEKRŐL, mert abban az elméd nem igazán illetékes. Érzelmi kérdésekben a SZÍV a felelős központ, és ő az, aki valóban tudja, hol az IGAZSÁG egy-egy helyzetben.

Természetesen mindig a SZERETET-ben keresd a megoldást, és akkor a rossz is elkerül. Amikor az agyalás során odáig jutsz, hogy "a szíved összetörik", a "lelked meghasonul" és szinte "szorul a mellkasod", jó ha tudod, hogy nem a szíved érez így, hanem az elméd kreálja a problémádat... Erről sok cikkben írtam már.

Az agyalással jutsz el odáig, hogy a szívedet teljesen figyelmen kívül hagyod. Az pedig nem attól "fáj", hogy összetörték, hanem attól a sok "szeméttől" és "méregtől" amivel elméd kreálta a szenvedéseidet. Amikor tényleg a szíved látja a megoldást, akkor nem szenvedsz, hangozzon bármilyen kuszán és váratlanul is az a megoldás!

Minél erősebben sajnálod magad, annál inkább ÁLDOZAT szerepbe kerülsz. Az a gödör alja, a legtöbb betegséged oka és forrása. Egy áldozat nem tud győzni, mert annyira rajta van a saját nyomorán a fókusza, hogy nem lát mást, mint azt, hogy őt bántják. Így nem tud szeretni - önmagát legkevésbé. Másokat sem. 

Szóval, érzelmi kérdésekben hagyd a gondolkodást, és hallgass a szívedre!

Hogyan ne agyalj?

A meditáció a legjobb nem-agyalás.
A legjobb az lenne, ha ezen a szinten élhetnénk minden pillanatunkat. A meditáció olyan gondolkodást jelent, amit nem az elméd kreál, nem Te indítasz szándékosan. A meditáció során elcsendesíted az elmét kiabálását, duruzsolását, és próbálsz nem gondolkodni, nem gondolni semmire. Tiszta fejjel, ha úgy tetszik, üres fejjel létezel egy rövid ideig.

Miért jó ez?

Megmutatom. Én futás közben tudok a leginkább meditálni. Elindulok, élvezem a szép időt (a rosszat is :) figyelem a tájat, nézem a házakat, számolom a lépéseimet, a kilómétereket, a sarkokat.... egyszerűen a jelenben vagyok, és nem jár az agyam azon, ami épp szorít, sürget, bánt. Hagyom, hogy a friss levegő átfújja a buksimat és kisöpörjön onnan minden fölöslegeset, ami nem hagy továbblépni.

Persze az elmém él és működik, és küld is egy gondolatot nekem. Mintha alig várta volna, hogy a tiszta üres térbe beérkezhessen a gondolat.

A gondolatra úgy nézek rá, mintha kivülálló lennék. Fogadom és továbbküldöm, vagyis ezt teszem: "nahát, milyen klassz gondolat, köszönöm. Most menjen is tovább, nem ragadok bele. Majd később visszaidézem, ha kell. Ha nem, akkor meg főleg hadd menjen tova". 

Amikor újra a jelenbe kerülök újabb gondolat kopogtat: ötletek, üzenetek, érzékelések, csodák. Ilyenkor működik az intutív énem, ilyenkor kapok tiszta üzeneteket - mintha valaki (nyilván én egy felsőbb tudatosságból) küldöm magamnak.

Nagyon klassz gondolatok járnak át és lépnek tova. Sokszor olyan ötletek, megoldások, amiket kézhez kapok, és amit már csak meg kell valósítani. A gondolatok teremtődnek - látszólag - a semmiből, hiszen nem én agyaltam, nem én hoztam fel a témát magamban, és nem én görgettem magam előtt.

Ami jön jöjjön, aztán csak menjen tova!. Én alkalmanként 10 km-t futok, az nagyjából 60 perc. Ez alatt jó sok kellemes ötlet születik meg bennem, új nézőpont, lehetőségek, megoldások. :) És könnyedén jönnek, nem szenvedek értük, hanem csak létezem.

Ugye, érted a különbséget?

Ha nem bírsz futni, ne ess kétségbe! Meditálhatsz, kipucolhatod az elmédet fürdés közben is, lefekvés előtt is.... egyszerűen csak légy JELEN, és légy egyedül. A fejedből szállj ki, és csitítsd el a zajt az elmédben! Ne kreálj gondolatot, ne gondolkodj, csak figyelj, hogy mit kínál fel neked az elméd. Nézz rá a gondolatra, NE MÉLYEDJ bele, hanem engedd tova....

Élvezd a jelent! Annál is inkább, mert amikor az elméd csendes, olyankor tudod leginkább megtapasztalni EREDENDŐ ÉN-det, eredendő valóságodat és meghallani a szíved szavát, a belső hangodat, a belső én-edet!

Minél többször gyakorolod,annál biztosabban fogod érezni, ki is vagy valójában, és hol a határ a szíved szava és az elméd kreációi között.

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!

LÉGY MEGFIGYELŐJE SAJÁT MAGADNAK! Ebből tudsz a legtöbbet tapasztalni és tanulni önmagadról!

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, akkor olvass itt tovább: 

http://szeretetakademia.hu/meditacio/a-csomagrol

Sok szeretettel!