Önző kapcsolatok: miért fáj, ha nem áramlik vissza szeretet?

Címkék: szeretetfélelemgondolatörömönzetlenönző

"Hülye" kérdés...mondhatod :)
Miért ne fájna? Persze, hogy jogosan fáj, ha teszel másokért, adsz és adsz, és cserébe nem hogy viszonzást vagy hálát, de még csak egy "köszönöm"-öt vagy egy kis elismerést sem kapsz.

Jogos, ha ilyenkor elkeseredsz - de még sincs sok értelme...

Most nem azt fogjuk tenni, hogy szidjuk közösen az emberiséget, ahol kihunyni látszik a szeretet. Nem fogunk itt pálcát törni mások felett. Mert másokat nem tudunk megváltoztatni. A szeretetet kikényszeríteni nem lehet. Küzdeni érte és megszolgálni sem tudod.

A szeretet csak VAN. Aki észreveszi, éli, aki nem, az hajszolja, küzdi egész életében, és sosem fog ráakadni.

Épp ezért sokkal inkább azzal van dolgunk, hogy megnézzük, Te miért éled meg mindezt fájdalomként.
Hogyan ne ragadj benne a mások érzéketlen hálátlansága miatt a szenvedésedbe? Tarts velem, önmagadon dolgozhatsz... mindenki más meg majd csak figyelheti kerekedő szemekkel, mennyivel boldogabb vagy náluk...

Olvass tovább..

Főleg akkor olvass tovább, ha a közelmúltban megéltél olyat, hogy önzetlenül adtál másoknak, segítettél, tettél értük - erődön felül is - és ezek az emberek végül még csak meg sem köszönték... a bajban pedig eltűntek mellőled!

(A kép forrása: eltero.hu)

Érdekes dolog ez - A bajban ismerszik meg a jó barát? (Vagy nem ott?)

Azt mondod - sokan mondják - hogy szeretnek adni, mert adni nagyon jó. Örömet szerezni nagyon jó.
Teszik ezt hitük szerint önzetlenül, és mindaddig lelkesen, amíg jól megy a szekerük... aztán beüt egy kisebb ménkű, és bizony rájönnek, hogy most ők szorulnak mások figyelmére, segítségére, enrgiájára, tanácsára, támogatására. Ilyenkor úgy érzik, most korábbi tetteik nyomán jogosan áramolhat vissza egy kicsi a jóból. Kérik, várják, elvárják, hogy viszonzás érkezzen.

Nem biztos, hogy visszaáramlik... ők pedig elkeserednek.

Nézd meg, hogy ez leginkább a bajban játszódik így le. De, amikor mások kértek tőled, ők is bajban voltak.
Amikor az ember bajban van, akkor leginkább saját dolgai kötik le, és a bajban nehéz győztesként gondolkodniuk magukról. Olyankor áldozati szerepbe kerülnek és kezdik a társaikat hibáztatni. Ez pedig nem egy másokkal törődős pozitív állapot már.

Erre semmi szükség, idáig ne is jussunk el! Nézd csak meg - ez egy újabb tükör - vajon te is hasonlóan élted-e meg:

Miért is adtál másoknak, miért tettél másokért "önzetlenül"?

Vendégem: "Olyan sokat tettem a páromért, rengeteget segítettem. Adtam pénzt, ötletet, megoldottam helyette egy csomó mindent, és még csak meg se köszönte. Csak elveszi, mintha természetes lenne."
Én: "Értem. Miért tettél érte ennyit? Miért segítetted őt?"
Vendégem: "Hogy neki jó legyen!"
Én: "Akkor hát ez volt a célod. Jobb lett? Jó lett neki? "
Vendégem: "Igen, jobb lett".
Én: "Szuper, akkor elérted a célodat. Örülsz, ugye?"
Vendégem: "igen, de meg se köszönte, csak elvette..."
Én: "Várj csak! Az nem volt célod, hogy megköszönje, vagy hogy meghálálja... azt mondtad, a cél az volt, hogy neki jobb legyen!"
Vendégem: "De akkor én nem várhatok vissza semmit? ILyen nagy bűn, hogy vágyok egy kis elismerésre?"
Én: "Visszakérdezek: Ilyen nagyon nehéz elismerned, hogy CÉLOD volt az is, hogy elismerést, szeretetet kapj vissza? Valójában 2 célod volt tehát: segíteni, hogy neki jobb legyen, és segíteni, hogy téged értékeljen."
Vendégem: "Hát, végülis igen, ezt is vártam."
Én: "Értem, és sejtettem. Akkor hát miért hazudnál tovább magadnak? Cikinek érzed, hogy nem voltál önzetlen? Nyugodtan várhatsz vissza viszonzást, és meg is kaphatod... csak ne hazudd el se magad, se mások előtt, hogy ez neked fontos! Amint elhazudod, a hazugság ÁRAMLIK majd vissza feléd!

Az önzéssel és azzal, hogy CSERÉT vársz vissza, semmi baj nincsen. Azzal azonban, hogy ezt letagadod önmagad előtt, majd épp amiatt szenvedsz, már sokkal több a munka.
Hazudni önmagadnak - ez okozza a szenvedéseid zömét.

Vendégem: "De akkor mit tehetek? Hogyan nem fognak kihasználni?"

Kihasználni csak azt lehet, amit viszonzásért adtál... Ha nem viszonzásért adod, akkor ez értelmét veszti...

(Minimum) 2 dolgot tehetsz, azért, hogy ne szenvedj, amikor másoknak ADSZ 

1. Lehetőséged:
Bevallod önmagadnak, hogy amit adsz, azért szeretnél kapni is, mert neked fontos a csere. Ebben az esetben ezt a "játékszabályt" rögtön tisztázd is le azzal, akin épp segíteni készülsz. Mondd el neki, hogy örömmel adsz neki, boldogan teszel érte, de szeretnéd, ha tudná, hogy neked ez idődbe, energiádba került, és így ennek értéke van. Szeretnéd ha tudná, hogy ezt érte odaadod. Ha pedig majd te szorulsz segítségre, szeretnéd, ha te is számíthatnál így rá. 
Ha ezek után a partnered nem kér a segítségedből, akkor az is tiszta sor, korrekt, hiszen így nem is sodródsz olyan helyzetbe, ami később fájna. Ez nagyon korrekt így mind a2 részről. Tisztázottak a cserék. 

Így lesz egy jó biznisz a kapcsolat - és így lesz biznisz a szeretet is. De, ha ettől az egód jobban érzi magát, akkor cselekedj így! Ezzel sem rosszabb, sem jobb nem leszel mások szemében, de lehet, hogy a sajátodban viszont BOLDOGABB.

2. Lehetőséged:
Légy másképp önző .- illetve földi értelemben: önzetlen! Légy olyan, mint Teréz Anya!
Adj, és szeress valóban azért - és csak azért - hogy másoknak jó legyen. Örülj annak, hogy adhattál. Örülj annak, hogy megteheted, hogy ne várj vissza semmit, hisz nincs is szükséged viszonzásra. Neked kellően sok boldogságot ad az is, ha segíthetsz másoknak.

Ez annyiban "önző", hogy azért adsz, mert neked is jó, hogy örömet szerezhettél. Ha pedig néha majd egyesek mégis hálásak lesznek és viszonozzák, téged az örömteli meglepetésként fog érni, és nem egy pipa lesz csupán a feladatlistán!

Szóval, helyén van-e a csere benned? Hazudsz-e önmagadnak arról, hogy mit, miért is teszel?

Figyeld meg jól, hogy a szenvedésedet valójában NEM mások okozzák, és nem is a be nem teljesült vágyaid, hanem az, ahogyan TE MAGADRÓL és másokról GONDOLKODSZ!
Mindig a gondolataid okozzák a zavart, a fájdalmat, és valójában sosem a szeretet, A szeretet csak van, és nem kell érte semmit sem tenned, csak megélned. A GONDOLATAID felelősek azért, amin rágódsz, amin szomorkodsz. A szívedben, a szeretetben nincs sem fájdalom, sem szomorúság, de még csak félelem sem...

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

Sok szeretettel várunk