Erőszakosan, alárendelten vagy jól szeretsz a párkapcsolatodban?

Címkék: szeretetszerelempárkapcsolategófélelemönelfogadás

Hasonló körülmények, szinte megszólalásig hasonlító nem-rendes kapcsolatok és azok eseményei egészen más reakciókat hoznak ki az emberekből.

Van, aki meghátrál, megalkuszik, alárendelődik, és magára erőltet mindent, csak azért, hogy megtartsa a szerelme szeretetét és figyelmét.

Van, aki erőszakossá válik, követelőzik, drámázik, és "nevelési szándékkal" drasztikus távoltartási színjátékot mutat be csapnivaló színészi teljesítménnyel szintén azért, hogy megtarthassa szerelme figyelmét.

... és van, aki valóban erőt képvisel...

A fentiek közül az előbbi az alárendelődő, aki önmagával vívja harcait, a második az erőszakos, aki másokkal vívja harcait (bár ő épp azt hiszi, hogy épp csak kiállt magáért), és van egy 3. út, ami azoké, akik nem vívnak harcokat....

Olvass tovább, vajon melyik szerepben ismersz magadra, vagy mindegyikben ott vagy, és csak váltakozik a reakciód? Az egyik, másik, harmadik minőség mögött ugyanaz a forrás, de vajon mi?

3 szerepet vizsgálunk most - több is lehet, de ezek nagyon gyakoriak.

Az alárendelődő szerepe: (időnként: áldozat)

Szeretetre vágyik, és alig hiszi, hogy megkaphatja...
ezért bármit odaadna, hogy értékeljék mások az igyekezetét, észrevegyék a létezését, elismerjék áldozatait, megdicsérjék, és szeressék. Önmagába vetett hite aligha van. 
Önmagát mások véleményén, tettein és hozzá fűződő cselekedetein keresztül értékeli.

Ha ilyen vagy, akkor - kívülről úgy tűnik, - hogy téged "kihasználnak". 
Ebben van igazság,  hiszen, ha te nem értékeled magad, másokkal is nehezen fogod tudni elhitetni, hogy értékes vagy. Adsz és adsz, és nyelsz és elfogadsz, és "csak kihasználnak".  (Az én szótáramban a "kihaználni" nem létező fogalom, ezt csak a szóbeszédből idéztem :) :)

Ilyenkor szokott elhangozni, hogy: "olyan sokat megtettem, annyira szerettem a páromat, de őt nem is érdekelte, csak elvolt a kényelemben és kihasznált." Nem elég sokat tenni, és sokat adni, és másokat szeretni azért, hogy viszont szeressenek. SZERETNED kell önmagadat is... és akkor, ha adsz, mások is adnak majd!

Ilyen vagy most?

• Ha téged megkérnek valamire, önmagadat hátra sorolod és rohansz segíteni. (Akár kellemetlenségig háttérbe szorítod magad.)
• Te nem fogsz, mert nem tudsz nem-et mondani senkinek, még annak se, akihez semmi sem köt. 
• Bármit és mindet magadra erőltetsz, "elfogadás" címén,
• ...és folyton azt kutatod, mit hibáztál, amikor a dolgok nem tökéletesek.
• Te vagy a türelem szobra - látszólag.
• Ugyanakkor szenvedsz, szorongsz, és vágyod az elismerést, 
• Ha nem kapsz elismerést, elveszted a hitedet is magadban

Párkapcsolatban:

Amikor a párod nem fordít elég figyelmet rád, Te nem hisztizel, nem csinálsz látványos kirohanásokat, hanem csendesen visszahúzódsz és magadban keresed a tökéletlenségeket. Bűntudat is környékez, vajon, mit hibázhattál. Önmagadat ostorozod és rettegsz, hogy elveszíted a kedvesedet. Áldozattá válsz. Te csinálsz magadból áldozatot tulajdonképpen.

NE KRITIKUSAN, hanem szeretettel szemléld önmagad eztán! Ne a hibát keresd magadban, hanem a LEHETŐSÉGEKET!

Úgy vagy tökéletes, ahogy vagy! Ha valaki ezt nem értékeli, akkor az róla szól, az az ő hiányossága, figyelmetlensége, de semmiképp sem rólad szól. Ami az egyik ember szemében hibád, az a másikéban erényed. Ezért hát csak vedd magad olyanokkal körbe, akik a lehetőséget látják benned - és Te is lásd azt!

Az erőszakosan szerető "szerelmes" szerepe:

Nem is gondolnád, de az erőszakosság is a szeretethiányra - és főképp az önszeretet hiányára - vezethető vissza.  Ez az ember látszólag nagyon tudja, hogy ő kicsoda, és mit ér... - de csak, mert ezt nagyon harsányan képviseli, tudtodra adja, és jól el is magyarázza, miért is érdemel ő mindenkitől tiszteletet,még bizony nagyon is harcban áll magával.

Azonban ezt erőszakos stílusa miatt be nem ismeri, ő a hibát magában nem keresi, így inkább a környezetével folytatja le a harcait. Lehengerlő, ellentmondást sem tűrő, okoskodó és túlzottan határozott...

Ők azok, akik  "büszkék", akik "kikérik maguknak a bánásmódot", és akiktől inkább félsz, mint tiszteletet érzel végül, mert pontosan tudod, hogy valójában ki akarják azt kényszeríteni belőled. Ha nem úgy viselkedsz, ahogy elképzelik, neked annyi... többet hozzád se szólnak.

Aközben, hogy látványosan nagyon  értékelik" magukat, csak toporognak. Nem értik, miért nem változik semmi köröttük, nem értik, miért kerülnek ugyanabba a sztoriba újra és újra, és még mindig határokat húzogatnak az önbecsülésükre hivatkozva, miközben a megoldás az orruk előt hever. Be vannak zárva az elméjük csapdájába és nem is látják, hogy szívüket erős páncélzat borítja - a sok határ miatt, amit meghúztak.

Párkapcsolatban:

Azt hiszem, velük nehezebb, és nekik nehezebb, mint az alárendelődőknek az életben boldogulni, mert ők meg se próbálják önmagukat "megszeretni", vagy "megszerelni". Ők másokat frocliznak, hogy változzon a helyzet. A párjukat is folyton meg akarják változtatni, a saját igényeikre formálni.

Amikor a kedvesük nem biztosítja őket rajongásukról - ahogyan elvárnák - ők "kikérik maguknak" a dolgot. Ennek híján sértetten visszavonulnak, és nem veszik fel a telefont sem. Így a probléma tulajdonképpen nem is rendezhető. Egyszer persze rájönnek, hogy nekik nyitniuk kell a jövőbeli béke érdekében, de ezt sem hagynák szótlanul, hozzáteszik: "mindig én engedek, mindig én kérek bocsánatot, mindig én teszek első lépést"... addigra már azonban minden résztvevő rég nyitott és rá várt.

:) Az nem lealacsonyodás, még egy brutális egónak sem, ha béke jobbot nyújt. 

A megoldás számukra is: SZERETNI! Szeretni önmagukat, és nem erőszakkal kikényszeríteni másokból.

Itt az ideje, hogy egójuk büszekeségét, határait letegyék - "eldobják az agyukat" - és szívből forduljanak, nyissanak mások felé a határaik mögül.

Szeretni jól, kiegyensúlyozottan:

A fenti 2 személyiségnél a szeretet csak valahol a háttérben, mint valami: rejtett funkció húzódik meg csupán. Nem a szeretetet, és nem a szerelmet élik meg, hanem egy illúziót, amit az elméjük megteremtett. Az elvárásaikat, amit a szerelemhez társítottak, és élik az ígéretet, amit a szerelemtől kaptak.

Ez nem valódi szeretet, nem valódi szerelem. A 2 fenti személyiség önmagával kell, hogy békét kössön és akkor a szeretetet és szerelmet végre boldogan élik majd meg.

Aki önmagával elfogadásba került, és félelmei elfogadásán dolgozik, (nem a küzdésen!!!) az már tud szeretni a nélkül, hogy őt kihasználnák, vagy a nélkül, hogy bizonygatnia kellene másoknak, hogy ő mennyit ér. A tiszta szeretet, és az önelfogadás miatti béke és elégedettség olyan vidám légkört teremt köré, ami másokban is tiszteletet és elismerést ébreszt. Ő nem harcolja ki az elismerést, hanem egyszerűen éli és befogadja, mert áramlik felé. 

Ő nem harcol semmiért! A harc, a küzdés az ellenállást jelent, és ahol ellenállás van, ott az áramlás nem csak megakad, hanem még vissza is hat. Ezért van az, hogy aki küzd, az nagyon nagy gyötrelmek árán éri el céljait. Aki viszont tiszta szándékkal lépdel előre, kellően nyitott, az csak fogadja a lehetőségeket, és él velük. Teremti az életét. Az energiáit szeretettel áramoltatja, és nem áll ellen önmagának.

A tiszta szándék, ami a teremtés eszköze: a SZERETET. Az, ami a szívedben félelmek és kételyek nélkül él, amit őszintén vágysz, és amit kételyek nélkül hiszel.

Párkapcsolatban:

• Felismeri a múlt tapasztalatain alapuló félelmeit, és tudatosan figyelve átlényegíti azokat önmagán.
• Nem aggódik a jövőn, hisz tudja, hogy minden úgy történik, hogy azzal ő épülni fog.
• A jelenben van, a jelen pillanatokra fordítja energiáit, és azokat éli
• Épp ezek miatt: nincsen szüksége kimondatlan elvárásokra.
• Nem függ a párjától, de szívesen igazodik hozzá is.
  
• Amikor a párja nem úgy viselkedik, ahogyan ő szeretné, megkeresi azt, hogyan értheti meg a párja viselkedését, átlátja a motivációit, és nem önmagát ostorozza
• Viták esetén a megoldásokat keresi és nem hibáztatva kommunikál 
• Vidám, és így öröm a közelében lenni...
• Önállóan is egész, nehéz lehúzni még leértékelésekkel is, mert tudja, hogy mit ér, és tudja, hogy a felé irányuló támadás valójában nem az ő gyengeségéről szól...

Amikor az ő párja nem keresi őt, vagy nem fordít rá elég figyelmet, ő nem roskad magába, és nem vonul el sértetten sem, hanem talál magának olyan programot, amit ő szeret csinálni, és ad önmagának figyelmet, hogy jól érezze magát. Teszi ezt örömmel és nem elfojtással.

Köss békét magaddal!

Hagyd abba a küzdést, és egyszerűen csak fogadd el, hogy olyan vagy, amilyen! Nem kell változnod, de úgyis fogsz, azzal, hogy elfogadod magad, mert azzal sem alárendelődő nem leszel, sem erőszakos.

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

Sok szeretettel várunk