Címkék: szeretetszerelempárkapcsolatfélelem
Sok-sok viselkedésbeli szokásodra, jellemvonásodra feleszméltél már, de nem érted az eredetüket?
Sokaktól hallom, hogy már tisztában vannak 1-1 jellemvonásukkal, mégis toporognak abban, és közben sok energiával keresik azok múltban gyökerező okait. Ez akkor, ha pusztán kíváncsiságból teszik, nem is gond, nem von el figyelmet sem igazán, nem húz le.
Azonban amikor a kutatás egyre inkább kivon téged a jelenedből, akkor már érdemes végiggondolnod, mi értelme van.
Olvass tovább, mondok jobbat!
Ült a kanapén valaki és potyogtak a könnyei. Azt mondta:
"Nem tudom kimutatni az érzéseimet!"
"Értem" - mondtam. "Szerinted hogyan kellene kimutatnod?"
... és sorolta, mit tenne és most mit nem tett eddig.
"Szuper" - mondtam. "Akkor tedd ezt!"
"De, miért nem tudom ezt tenni?"
.... ("Csak, mert valójában nem akarod".. - de ezt nem mondhattam, pedig ez az igazság, ugyanis ez innentől már pusztán egyetlen döntés és tettek kérdése.)
Ez nem egyedi eset, hogy az ember látja önmagát, azt is tudja, hogyan segíthet magán, de mégsem tesz semmit, hanem inkább pityereg a múltban rekedve, és tulajdonképpen a szenvedésébe kapaszkodva.
Félemetes dolog ám belátni, hogy tud változtatni a sorsán, ha valóban akar! :)
Onnantól ugyanis már nem lehet mást okolni...
Egy másik eset:
"Van egy miómám. Csillagokat látok miatta, úgy fáj, de dolgozom rajta". - mondja a csinos nő vendégem.
"Hogyan dolgozol rajta?" - kérdeztem.
"Transzgenerációs terápiával"... - volt a válasz.
"Értem. Azt gondolod, hogy majd üknagymamai esetekre visszavezetve kioldod a miómát a te méhedből?" - kérdeztem ismét.
"Igen, mert biztos, hogy a morfogenetikus energiamezőből le tudjuk venni az okokat."
"Figyelj csak? Van neked párkapcsolatod? Van társad, milyen ő? Hogyan éled a nőt magadban, milyen nőnek tartod magad? Beszélj egy picit arról, hogy milyennek látnád a női szerepedet egy párkapcsoatban?"
"Én jól vagyok magammal. Igaz, nincs kapcsoatom. Nem találom a tökéletes társat, de rosszabbal nem elégszem meg..." hangzott a válasz.
"Értem. Honnan tudod előre, hogy rossz lesz a kapcsolat?"
Látod a blokkot? Hogy nincs nyitottság? Segítek: a nőiség elfogadása, befogás.. ezek a témakörök, melyeket a jelenben vizsgálni kellene, és nem üknagyi vonalon kutakodni a saját testünk jelenével kapcsolatban. Nagyon izgalmas, valóban a múlt titkait feltárni, de nem hogy nem oldják meg a jelent, hanem még felfednek olyan sebeket is, amikkel majd eztán grátisz mérgezheted magad. Erre biztos, hogy nincs szükséged, mert előbbre nem visz és még fáj is!
Nem csak a meglévő problémád, hanem így már a múlt problémája és sebei is nyílt sebként nehezednek rád.
Nem kell tudnod az okot, ha ismered a tünetetedet és ismered a megoldást is együtt!
Fölöslegesen pazarolsz energiát és időt, hogy olyasmi mögött keresd a miértet, amire már rég a megoldást is tudod.
Amikor sokan más életeiket vagy transzgenerációs ezéletes múltat kutatnak, akkor nem a jelent élik, sőt: annyira kiszakadnak a jelenből, hogy pazarolják a boldogságban megélhető jelenük idejét. Toporognak.
A megoldáson dolgozz, és ne akard elfedni a jelen problémáját avval, hogy feltárogatsz múltbéli sebeket!
Nézd csak, ebből érteni fogod:
"Képzeld el, hogy ónos eső esett. Elcsúszol. Szitkozódsz. El is késel. Vizes lett a ruhád, fáj a könyököd, arra estél. Ezek után mit teszel? Kutatod, hogy honnan van az ónos eső? OLvasgatod a Google-t, hogy mitől ónos az ónos eső? Dehogy kutatod! Tudomásul veszed, hogy ez a helyzet (elfogadod), és keresed a megoldást, hogy hogyan érj oda időben, ahová indultál. Azt még átgondolod, hogy mit érdemes tanulnod az esőből. pl: olyan cipőben indulsz el, ami nem csúszik, vagy más időpontot választasz a teendődre... "
Vagyis nem vonulsz a múltadba, hanem kezeled a jelent, cselekszel és leszűröd a jelen tapasztalatait, hogy tanulhass belőle!
A legfontosabb, hogy fogadd el, lásd meg a JELENT!
Aki azt mondja, hogy "nem tudom kimutatni az érzéseimet, pedig tudom, mit kéne tennem", az nem fogadta el azt, amilyen ő a jelenben.
Aki azt mondja, hogy "tudja, hogy miómája van", de az okokat a nagymamai ágakon kutatja, az nem fogadta el önmagát a jelenben.
Igen! Csakhogy ismered is! :)
Mert pontosan tudod, hogy AZÉRT vagy az, aki, mert így neveltek: a szüleid, a tanáraid, a társadalom. Ilyen vagy, mert a tapasztalataid eddigi életed során ezt tanították, ezt súlykolták beléd! Ez az ok. Ennyi. :)
Pontosan tudod...
stb...
Ha részleteiben is feltárod a múlt történéseit, akkor még pontosabb képet kapsz ugyan, de a helyzet nem változik. A dolgokat így és úgy is a jelenben tudod kezelni, elfogadni, gyógyítani magadban!
Benned a kulcs! Abban, hogy hogyan eszmélsz rá érzelmi működéseidre! Hogyan tudod elfogadni önmagad, és hogyan tudod a megoldásokat megtalálni arra, hogy mindezen képességek és tulajdonságok birtokában is élvezni tudd az életet!
Élj szenvedéllyel!
Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!
Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!
A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!