Új típusú párkapcsolat van kibontakozóban...

Címkék: szeretetszerelemházasságmegcsaláshazugságpárkapcsolat

A házasság vagy a korábban "normálisnak" hitt párkapcsolatok egyre kevésbé működnek! Vajon miért? Vajon mi van a háttérben és mi lesz az, ami ezt felválthatja? Ezzel jobb irányba halad a világ, vagy rosszabb felé közelítünk? Ki mondja meg e felett az ítéletet?

Tarts velem, és nézzük, miben vagy és mi miért akadozik!

Olvass tovább!

Gyerekkorodtól fogva tudod, - mert látod és mert tanítják neked, - hogy semmi sem állandó, hogy minden elmúlik, vagy változik és jön új a helyébe. Tisztában vagy vele, hogy a tested öregszik, hogy néha beteg, aztán gyógyul. Pontosan tudod, és elfogadod, hogy életed során több iskolát elvégzel, és hogy valószínűleg állásod is több lesz. Ha az egyiket elveszíted, picikét megrázod magad, és keresel egy újat...

Azt azonban, hogy minden változik, egyetlen területen nehezen viszed át a gyakorlatba. A párkapcsolatodat tekintve kisgyerek-korodtól arra szocializáltak, hogy találd meg az "igazit" és éld le vele az életedet. Társra van szükséged, találd hát meg, és "pipáld ki" ezt a nagy szeletet az életben egészen a végéig. Úgy hitetik el veled, hogy ez "állandó" lesz az életedben.

Épp ezért,  a párkapcsolatodra nézve nehezen akarod elfogadni, hogy az megszakadhat, hogy elveszhet, hogy elhagyhat, hogy véget érhet, hogy változhat. Ha minden változhat, akkor a párkapcsolatoknak is engedjük meg ezt!

Pedig, ha belegondolsz, ez az az életterületed, ahol valóban minden pillanatban hatásban vagy, és ez az, ahol önmagad tükreivel nap, nap után szembesülhetsz :) A szerelem és a párkapcsolat generálja és mutatja meg neked, ki vagy és miben változol.

Változol néhány évente, új tapasztalásaid, új szokásaid lesznek, új elveid, új félelmek és új hiedelmek.
Azonban a kapcsolatodban a párod is ugyanígy változik. Amikor pedig már nem azonos a tempó, vagy nem egy irányba fordítjátok az erőiteket, akkor a közös úton rengeteg vihar támad.

A válási statisztikák alátámasztják, hogy a párkapcsolatok, a házasságok a legritkább esetben tartanak ki életetek végéig. Nem azért van ez így, mert nem vagytok kitartóak, hanem mert semmi sem állandó és - szerencsére - a változás mindenben ott van.

Ha nem változtattok közösen, ha nem tudjátok elfogadni egymás új irányait, akkor a kapcsolat óhatatlanul válságba jut. Nem azért váltok, mert divat válni, hanem mert végre lehetőségetek van elválni és újra boldognak lenni.

Aztán fura dolog történik veled... 

...főleg, ha ezt 35 felett, magad mögött házassággal, válással, gyerekkel teszed...A fura pedig az ebben, hogy egy kettősség kerít hatalmába:

1. szabadon akarsz élni, szabadon dönteni, szabadon vezetni az életedet, nem függeni senkitől. Vágysz arra, hogy ne korlátozzon, ne kérjen számon senki, hiszen felelős felnőtt vagy sok-sok tapasztalással a hátad mögött. Szeretnél szeretni, és szeretnéd, ha szeretve lennél. Szeretnéd, ha valaki úgy fogadna el, ahogy vagy, és nem kellene bizonyítanod, hogy mit érsz, nap, mint nap.

2. Ugyanakkor újra azt keresed, amire a társadalom tanított: egy igazi társat, aki életed végéig melletted lesz, egy "rendes kapcsolatban", amiben mindezt együttélve nyújtja neked jóban és rosszban...

Lásd meg! Te kinőtted a "rendesnek hitt" kapcsolat kereteit!

Ha szabadságra vágysz, és teljes elfogadásra, akkor az önállóságod olyan fontossá válik, hogy nehezen tűröd egy társ szokásait, és egy kapcsolat száraz és vaskemény kereteit.

Kezdesz kétségbeesetten meghasonlani, és elhiszed, hogy "nincs olyan társ, akire vágysz". Valójában azonban, olyan "rendes" kapcsolat nincs, amibe te bele tudnád szuszakolni magadat. Nem a társ nem létezik, hanem az a kapcsolat, amire korlátozod a vágyaidat - szimplán a társadalmi neveltetésed révén.

Nem biztos, hogy létezik az örökké tartó kapcsolat - csak nagyon kivételes fejlődési utakon. :)
Nem biztos, létezik olyan "rendes" kapcsolat, ahol téged mindenben önállóságodban hagyva elfogadnak, hiszen ezt neked is viszonoznod kell: önállóságát meghagyva, tökéletesen elfogadnod egy társat. Nem biztos, hogy fog menni, épp azért, mert egy "rendes" kapcsolatban idomulnotok kell: feladni sok mindent, elszámolni idővel, vágyakkal, gondolatokkal, és te ezt már nem akarod.

Nem akarsz megfelelni, áldozatot hozni, feladni magadból valamit, és leginkább nem akarsz hazudni!!! Sem magadnak, sem a párodnak!
Ha rossz kedved van, hagyjanak békén, ha jó, örüljenek veled... csak épp ez nem esik egybe a párod rossz kedvével vagy örömével.. Az elvárásokból köszönöd nem kérsz többet és így birtokolni se akarjon senki. Igaz?

Ezért van, hogy örlődsz és nem találod a "szerelmet"...
Örlődsz, és nem érted miért nem jön már egy oly társ, akire vágysz! Azért nem, mert te magad sem néztél még szembe azokkal az elvárásokkal, amiket egy párkapcsolat felé társítaszt: tulajdonképpen "legyen is, de ne is hagyományos kerete". "Legyen is együtt és legyen "mi", de senki se akarjon birtokolni"... Érted? Ahogyan a mesében: legyen is és ne is.... hát talán ezért nincs rendes kapcsolatod, mert csupa ellentmondás az, amire így 35 felett több csalódással hátad mögött vágysz.

Pedig a szerelem ott van benned öröktől fogva. A szeretet és szerelem energiáiból létezel, abból gyúrtak testbe, így csak ki kell tárnod a szívedet és hagyni, hogy kiáradjon a szeretet és szétáramoljon benned a szerelem fantasztikus érzéseivel. 

Egyszerűen beszéld meg magaddal, hogy mi a fontos:
hogy szerelmes lehess, vagy az, hogy párkapcsolatban legyél!

Lehet bármi a válaszod, nincs jó vagy rossz válasz, de fogadd el, hogy ma már ez a választás is megadatik. (Ez a választás LEHETŐSÉG és nem probléma!)

1. Választhatsz szerelmet klasszikus együttélős, együtt sírós-nevetős kapcsolat nélkül - csak a szerelem tüzében és egységében élve - mindig csak a jelent megélve! (Ez nagyon jó, ha megengeded magadnak!)

2. Választhatsz párkapcsolatot szerelem nélkül: egy klassz kis együttműködést, egy jól szervezett közös "projektmenedzsmentet", egy biztonságos, egymásra számítós, keretezett dolgot, ami olyan, mint egy szerződés... Biztonságot ad, számon kérhető, van benne ígéret, kompromisszum - igaz van benne sok alkalmazkodás, és hazugság is. 

3. Vagy választhatsz olyan kapcsolatot, amiben ez együtt van - de tudd, hogy a szerelem képes működtetni egy kapcsolatot, és egy darabig fogja is! De fordítva: a kapcsolat nem fogja fenntartani a tüzet és szenvedélyt. A kapcsolat ugyanis a félelmek, birtoklás és elvárások csapdáiban elveszíti önmagát.
Ha tudsz birtoklás, elvárás, és félelmek nélkül benne lenni a kapcsolatban - (csak a jelent élni), akkor viszont ez lesz a legnagyobb élmény, egység és kaland az életedben!

Az utóbbihoz eljutni nem könnyed út vezet. Csak akkor éred el, ha nem hazudsz már magadnak, ha nem vársz nagy életfogytig-szóló ígéreteket, ha tudsz élni a jelen örömeiben, ha megtanulsz nem-megsértődni, ha az elvárásaidon nevetni tudsz, ha a féltékenységet csak egy energiának kezeled, és a hűségről nem is beszéltünk... akkor vagy kész a 3. típusú kapcsolatra. 

Az átmenet, ami ehhez visz az 1. típusú "szerelem-megélős" kapcsolat lehet, amit ma még szenvedésnek élsz meg, hiszen nem illik a több száz éves párkapcsolati mintákba... Ha már szenvedsz, akkor talán itt az ideje, hogy felismerd, miért is szenvedsz.
Valójában azért szenvedsz, mert nem tudod keretezni a szerelmet és a kapcsolatot!
Ez ne aggasszon, hiszen a címke és keret teljesen felesleges, a lényeg a tartalom!!! 

Vagyis, hagyd a "normát" és engedd meg magadnak, hogy most boldog légy valakivel! Nem kell elsétálnod a nagy szerelmek mellett, csak, mert nehezen kivitelezhető, hogy majd 15 év múlva, kinél lakjatok...

Egy példa megint:

"Fogy az időm, szeretnék már egy igazi társat, egy igazi kapcsolatot, megérdemlem". - mondta a hölgy.
"Fogy az időd? Hogyhogy? Gyereket szeretnél, vagy más dolog sürget?" - kérdeztem.
"Ja? Nem, egyik sem. csak nem leszek már fiatalabb és így nem akarom vesztegetni az időmet. Kell egy kapcsolat, ami végre tartós".
"Értem... olyan, ami életed végéig szól?" - kérdeztem.
"igen" - hangzott a válasz.
"Csak egy ilyen komoly és tartós kapcsolatra mondanád azt, hogy nem vesztegetted az idődet hiába?" - vetettem fel.
"Igen." - mondta ő. :)
"Figyelj csak! Ahhoz, mit szólnál, ha én egy jósnő lennék, és azt mondanám neked, hogy olyan szerencsés vagy, hogy életed végéig még 4 csodás szerelmi kapcsolatod is lesz, fantasztikus érzésekkel és élményekkel."
"Hihihi, vicces, nem szeretném" - nevetett ki. 
"4 csodás szerelem.. és az egyikre "elvesztegetnél 10 csodás évet... majd amikor elmenne nyugodtan lesnéd a következőt, hiszen tudnád, hogy jön még biztosan legalább 3. Igaz? Szerintem nem keseregnél, hanem örömmel és kíváncsian figyelnéd, ki lehet a következő, akivel boldog lehetsz". - fejtettem ki.
"Igen, lehet"
"Tudod mi a különbség csupán? Hogy biztosat nem tudhatunk. Épp így jöhet 4 csodás szerelem, ahogyan 1 hosszú... Ha te bezárod magad az "egyetlen-lehetőségébe", és minden mást elvesztegetett időnek minősítesz, akkor kihagysz sok lehetőséget, amiben boldog lehettél volna!"

Ugye, érted?

Amikor már felmérted, hogy félúton vagy a "rendes" kapcsolat és a szerelemben való létezés között, akkor meg fogod érteni, hogy nincs szükséged szenvedni tovább, hiszen nagyon is élvezheted azt, ami van, ha nem terheled a hosszú-boldog-élethosszig-tartó-kapcsolat reménybeli elvárásával.

Ne ítélkezz magad felett! Egyszerűen csak nézd rá magadra és arra, mit élsz meg, és milyen elvárásod van a kapcsolattal... Csak fogadd el, hogy olyan vagy, amilyen: ha szerelmet-pártoló, akkor olyan, és menj, élvezd a jelent, ha párkapcsolat-pártolós, akkor dönts és válassz párt észérvek szerint. Ha pedig együtt szeretnéd mindezt működtetni, akkor figyelj oda a félelmeidre és az elvárásaidra!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Egó Kurzus