Címkék: szeretetszerelemegóelmeszakításelvárásbirtoklásfélelemcsalódás
Talán néha jobb lenne, ha kevésbé szeretnéd a párodat, mert akkor ez a szeretet nem lenne béklyód egy szakításnál, vagy nem fájna olyankor, amikor a párod nem figyel rád. Nehéz, ha a szereteted úgy láncol valakihez, hogy az nem tudja, vagy nem akarja viszonozni azt, amit te adsz.
Talán viszonozza ő, csak épp nem úgy, ahogyan azt te szeretnéd, ahogyan azt te elképzelted, és ahogyan abban te igazán jól éreznéd magad. Örlődsz a "szeretni" és a "szeretve lenni" mérlegében, és a serpenyő a te látásmódod szerint gyakran billen félre: te úgy hiszed, sokkal többet adsz, jobban szeretsz - talán túlzottan szeretsz - míg ez a szeretet, figyelem nem áramlik ugyanilyen mértékben vissza.
"Nem tudlak nem-szeretni" - gondolod, és közben már szinte ostorozod magad amiatt, hogy így köt és ragaszt téged valakihez az érzés, melytől (a szerelemtől) legszívesebben örökre szabadulnál meg.
Olvass tovább!
(A kép forrása: irodakertész.hu)
A szeretet nem fáj, ezért valójában nem is kell hibáztatnod magad azért, mert szeretni tudsz. Azért pedig, hogy olyan embert is szeretni tudsz, aki ezt nem viszonozza, végképp nem elítélned kell magad, hanem elismerni!
Lásd meg, hogy olyasmit teszel és érzel, ami téged csak többé tesz!
Amikor a szereteted valódi, akkor nem is múlik el egy csapásra. Nem múlik el akkor sem, ha csalódsz a párodban, vagy akkor sem, ha a kapcsolat maga nem épít már.
Az igazi szeretet nem osztódik, és picit sem lesz kevesebb akkor, ha másnak is adsz belőle.
Ezért azt sem kérheted számon mástól sem, ha ő is tudja ontani a szeretetét rajtad kívül másokra is. Ezt így talán könnyű megérteni, biztosan bólogatsz is, hogy érted és így érzed.
De könnyen elfogadod-e, ha úgy fordítom mindezt, hogy ne fájjon, ha egyes emberek (barátok, szülők, társak) szívében nem te vagy a kizárólagosan szeretett egyetlen létező. Ne fájjon, ha a szívükben másoknak is jut hely. Ők is csak többek lesznek ez által.
Minél több emberre tudod kiterjeszteni a szeretetedet, annál több, érdekesebb, izgalmasabb embert, életet, érzést és lehetőséget ismerhetsz meg. Önmagadat ajándékozod meg a világ sokszínűségével így.
A szeretet nem osztható, de a figyelem és az idő-tér, amiben ezt megélheted, az már igen.
Ezért fontos az elméd (egód) számára, hogy kihasználja és valóban a saját javadra és szolgálatodba állítsa a szeretetedet.
Mondják - épp ezért - hogy "olyat szeress, aki téged is szeretni tud". Mondják, hogy "ne fecséreld az idődet és energiádat azokra, akiktől nem áramlik vissza ugyanaz".
Ezek a helyzetek ugyanis nem biztonságosak az egónak. Az egód energiát akar, biztonságot és ezt a figyelmen és kölcsönösségen keresztül tudja magának bebiztosítani.
Szenvedsz az alábbiak miatt?
Az, ami valójában a fájdalmadat okozta az az, hogy mást vársz, mint amit ő nyújtani tud, vagy tudott. Vagy épp az fáj, hogy nem tud magad mellé állítani ("láncolni") úgy, hogy te lehess számára a legfontosabb. Igaz?
Nyugodtan beláthatod, hiszen ez mind nem különleges, ez nem gonoszság tőled, emiatt ne érezz bűntudatot, emiatt ne érezd, hogy rossz vagy. Elvárásaid vannak és birtokolni akarod őt. Csak úgy működsz, ahogyan minden ember.
Ez egy alapprogramunk a születésünktől fogva, ez határozza meg a létünket: megszerezni a külvilágtól dolgokat, tárgyakat, élelmet, levegőt, társat, ... stb, és félni attól, hogy elveszítjük.
Nem baj hát, ha te is így működsz, de minél előbb rálátsz arra, hogy szenvedéseid ebben feszülnek, annál hamarabb tudod uralni az elvárásaidat és nem lesz feletted ekkora ereje a birtoklási vágyadnak és a félelmeidnek sem.
Egyszerűen csak merd beismerni, hogy: "igen, elvártam, hogy figyelj rám, ahogyan én szerettem volna, és igen, az fáj, hogy nem birtokolhatlak, mert nem lehetsz csak az enyém."
Valójában a szeretet nem fáj, az maga a létezés. Azonban e két dolog: az elvárások, a birtoklás és ezek fejedelme: a félelem (pl: a veszteségtől) képesek megbénítani a szeretetet és szerelmet. Ezek okoznak fájdalmat neked.
Fontos az is, hogy szembenézz a ténnyel, hogy "szeretni" és "szeretve lenni" nem egy és ugyanaz.
Nem biztos, hisz nincsen garancia rá, hogy épp úgy fog szeretni a párod, ahogyan te őt. A szeretetet számonkérni senki sem lehet. Mindenki csak úgy tud szeretni, ahogyan ő tud.
Nem tudhatod azonban, hogy a párod hogyan szeret, hisz csupán azt látod, hogyan mutatja ki feléd. ... és ez sem ugyanaz. Megélni a szeretetet és kimutatni szintén nem ugyanaz, de még csak kőbe vésett módszerek, mértékek, szabályok sincsenek ezek összefüggéseire, amit tökéletesen biztosnak hihetnénk. Igaz?
Ha tehát a kapcsolat véget ért, vagy a párod nem nyújt eleget, akkor, ne bánd, hogy képes vagy mégis szeretni őt. Élvezd, és légy büszke magadra, hogy tudsz úgy szeretni, hogy azt a párod "nem is érdemli meg"... és lásd, hogy a szenvedést nem a szereteted adja, hanem az, hogy nem tudtad elérni, amit elvártál, amit szerettél volna.
Ezeket engedd el, és ne a párod iránt érzett szeretet!
Tudom, nem könnyű letenni az elvárásokat és a birtoklást, de legtöbbször segít az, ha elképzeled, hogy boldog a párod.
Ha szereteted valódi volt ugyanis, akkor mosolyra tud húzódni a szád akaratlanul is attól, hogy magad elé képzeled, ahogyan őt boldognak láthattad. Ha szereted, nem kívánsz neki rosszat. Ha pedig ő is valóban szeretett, akkor a szeretete túlmutat a kapcsolaton, túlmutat a csalódáson és haragon is.
Sokan vagyunk, akik képesek vagyunk exekkel "jól működni", mert bár újra nem kezdenénk, tudunk szeretettel gondolni egymásra, érdeklődünk egymás iránt, és képesek vagyunk őszintén, örömmel boldogságot kívánni egymásnak.
Ha erre nem vagy képes, akkor a szereteted felett picit eluralkodott az egód. Majd elmúlik, amint belátod, hogy semmi más nem tud úgy gyógyítani, mint a szeretet, és a megbocsátás. Ha tudsz egy kicsit lazítani az elméd szorításán és hagyod, hogy valóban a szíved legyen az úr, akkor a szereteted megmarad a társad iránt, de a fájdalom elengedése szépen lassan meg is történik.
Idetartozik, hogy amikor szenvedész, mert nem kapsz vissza szeretetet, akkor a "jóakaró" "barátaid" beültetik a bogarat a fejedbe, hogy téged egyértelműen kihasznált a párod. Ők valójában kevésbé barátok és kevésbé jóakarók, mint a párod, akit megbélyegeztek. Téged ugyanis így olyasmivel döngölnek saját magad alá, ami nem létezik... viszont kiváló profizmussal tud szenvedést generálni.
Akkor nincs benne a szótáradban a "kihasználni" szó, ha nem érdekből nyújtasz másoknak szeretetet. Ha azért adsz, mert neked jó, hogy adsz (te is nyersz abből energiát, hogy adsz), akkor nem fogod rossz néven venni, ha más nem lesz hálás, vagy csak "elveszi", amit kapott. :)
Szeress! Szeress fájdalom nélkül, mert a szeretet nem fáj, és láss rá önmagadra, hogy ne ess bele az elvárások béklyóiba!
Rajtad a sor, hogy önmagadról tanulj a jelenlegi szerelmed vagy kapcsolatod során!
Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!
Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!
hétfőH | keddK | szerdaSze | csütörtökCs | péntekP | szombatSzo | vasárnapV | 1 | 2 | 3 |
---|---|---|---|---|---|---|
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!