Címkék: szeretetegóelfogadásszerelemfélelemkötődéselköteleződéspárkapcsolat
A kapcsolat különös energiákkal indult. Berobbant az életedbe, mint egy villámcsapás, és úgy ragadott magával az érzés, mint a mesékben. A legszebb, legteljesebb pillanatokat éltétek meg együtt, és bizton tudod, hogy mindez nem csak csalfa illúzió volt, ami megtéveszt, hanem kölcsönösen izzó, különleges láng. Hatalmas élmény, egy valód csoda.
Azonban a csoda alighogy megmutatta magát, egyik pillanatról a másikra hirtelen rémálommá vált. Épp, mire kezdted volna elhinni, mire ocsúdtál, hogy a része lehet az életednek és mire szervezni, tervezted kezdted, ő egyre inkább elmaradozott.
A mindennapok csendessé váltak, és a kérdések zakatolni kezdtek a fejedben: "elveszítem?", "ennyi volt?", vagy: "hát ő nem érzi azt, amit én?", "csak hazugság lett volna? Az nem lehet!". Egyre inkább átadod magad a várakozásnak, miközben a múlt emlékein révedezel, és félsz, hogy kisétál az életedből a nagy betűs boldogság, amit ő hozott magával.
Amikor nem bírod a várakozást tovább, írsz neki, és kéred, legyen őszinte, mondja meg, mi változott, mondja meg, hogy akarja-e ezt a kapcsolatot, és adjon valami egyértelmű választ arra, hogy a folytatást tervezi, vagy akár arra, hogy itt a vége, csak történjen végre valami. A várakozás borzasztó, bénító, hatalmas veszteséget jelent: mert minden egyes nappal önmagadból veszítesz: hitet, reményt, erőt, önbizalmat, önbecsülést... :(
Ő pedig egyszer csak válaszol, és azt írja, hogy...
Nézzük miért és mi fáj ennyire, melyek a legmérgezőbb félelmeid, és mi lehet a lehetséges forgatókönyv kettőtök között!
Ő pedig válaszol, és azt írja, hogy: "A türelmedet kérem", "még ne sétálj ki az életemből" vagy, "ne butáskodj!".
Ezek egyike sem válasz a kérdéseidre, de mégis valami, egy pici kis "morzsa" befutott tőle és ez reményt ad arra, hogy talán valami változni fog.
Ezzel a félmondattal erőt kapsz a nagy kétségbeesésben ahhoz, hogy újra kitarts pár napig, hétig... de aztán mégsem történik semmi, mégsincs változás. Időnként felbukkan, akkor újra izzik a levegő, újra érzed az egységet, szenvedélyesen működik a kémia, ... aztán újra napokig üresség és csend.
Nem értesz már semmit. "Akkor ez most kapcsolat vagy sem?" "Talán megijedt és menekül? De mi elől, ki elől?", "Talán nem jelentek neki semmit, talán csak kihasznál..." "Tovább állj, vagy maradj?" Újabb kérdések záporoznak, és már nem tudod eldönteni, hogy mi a fájóbb: robbantani, tovább lépni, vagy maradni és attól szenvedni, hogy nem vagy elég fontos neki.
Amikor a szerelem belépett az életedbe, Te épp egészen klasszul érezted magad a bőrödben. Vágytál a szerelemre, de épp lazán és könnyedén vetted a mindennapokat.
Ő így és ilyenkor tudott érekezni. Ilyenkor van nyitva a szíved, és épp attól sugárzol, hogy a szeretet-energiád árad a szíved kapuján kifelé. A fényed pedig hat másokra. Ilyenkor önmagaddal is békében vagy, hiszen a szíved kapuja csak akkor tud nyitni, ha önmagaddal is elégedett tudsz lenni - valamennyire.
Ezt a vonzást látták meg sokan, azt, hogy árad belőled az energia, az ÉLET, a FÉNY. Az nem biztos, hogy te minden érdeklődő tekintetet észrevettél, de őt igen. A nyitottságod hozta őt neked! Ő nyitotta még nagyobbra a kaput, és őrá áradt ki a szívedből a hatalmas szeretet, a szerelem fénye.
Ezt a boldogságérzést és eufórikus élményt vele kezdte azonosítani az egód - mert hát az egód rövidesen okokat keresett és keretezte a történéseket. Úgy azonosította, hogy a szerelmes mámor kiváltó oka és "felelőse" ez az ember, vagyis őt kell marasztalni, megszerezni, hogy a boldogság tartóssá válhasson az életedben. Gyorsan elhitette veled, hogy vele az élet boldogság lesz, míg nélküle csak "fél" maradhatsz.
Ezzel elindult a szerelem megtartása céljából a "hajsza", hogy őt megszerezhesd. ... és mire erre rádöbbensz, ő is rádöbben, és egészen másképp reagáltok erre a felismerésre.
Te úgy véled: bátran és elszántan készen állsz arra, hogy ő megszerezzen téged - és ezzel te is megszerezd őt - de ő mintha épp hátrálni kezdene. Benne felsejlik a félelem a kötődéstől, az elköteleződéstől, a párkapcsolati egyezségekről, és hátrálni kezd. Nem akar, nem mer kötődni, elköteleződni. Félti a szabadságát, a szokásait, a rigolyáit...
Beéri azzal, hogy légy a közelében, légy elérhető, állj a háttérben, adj erőt, és támogatást, de ne akarj "rendes kapcsolatot", mert az biztosan elmúlik, az biztosan béklyókat aggat a lábaira.
A folyamat egy spirállá válik. Ahogyan ő hátrál, te egyre inkább ráfigyelsz. Ő újra hátrál, Te pedig újra jobban rajta tartod a fókuszt: lesed a facebookot, figyeled az üzeneteket, vágysz, ábrándozol, szomorkodsz... és közben önmagadról minden fényt, figyelmet és fókuszt átteszel ő rá.
Neki ez egyrészt jó, hiszen így energiát kap tőled, figyelmet, ugyanakkor rossz is, mert érzi, hogy viszonzást érdemelnél. Erre azonban ő nincs készen. Ő nem tud, vagy nem akar ennyit viszonozni... így aztán tovább hátrál.
Ő nem gonosz, biztosan nem szándékosan lebegtet. Nem is tudja talán, hogy Te ekkora bizonytalanságban örlődsz nap, mint nap. Ő csak nem mer őszinte lenni, mert szerinte Te nem azt érdemled, hogy ne szeressenek. Szerinte Te többet érdemelsz nála, és nem is érti, miért ácsorogsz őrá várva.
De, ha már itt vagy, és nem olyan rossz neked, akkor maradj is tovább mellette - talán épp így gondolja. (Szóval kicsit önző :) és kicsit bizonytalan, de ha Te szereted, akkor eszében sincs elüldözni téged.)
Ez már szenvedés, mely azért tölti ki a napodat, mert nem tudod megszerezni őt, és így a vágyad beteljesületlen marad. Az egód hozzá párosította a boldogságodat, és úgy tűnik, ez a boldogság így sosem ér révbe.
A birtoklás és megszerzés nem szerelem! Az egód csapdájában vagy! Hisz nem érzed az eufóriát, nem érzed a lelkesedést, a kiáradó boldogságot, a szerelem mámorát. Igaz?
Vedd észre, hogy másra vágytok! Te szerelemre - amit szerinted ő adhat - és párkapcsolatra, amiben egymással közösen keretezitek az érzéseiteket. Ő pedig csak arra vágyik, hogy légy mellette, elérhető közelségben, légy támogató, légy odaadó, élj meg vele néha fantasztikus pillanatokat, de nem akarja, hogy megszerezd, nem akar nagybetűs párkapcsolatot! Neki ez a semmi épp elég...
Ahogyan te nem tudod kényszeríteni nagyobb odaadásra, azt sem tudod elérni, hogy ez a helyzet változzon. Tőle ennyi várható, ennyit tud adni. Hiában vársz, követelsz többet, nem tud többet és nem akar többet adni.
A legfontosabb, hogy ne helyezd ennyire őrá a figyelmet!
Ne lesd, ne várakozz egész nap arra, hogy ő mit lép, merre jár, mert ez neki is teher. Hidd el, energetikailag pontosan érzi, hogy ő teszi ki minden gondolatodat, és ez neki riasztó felelősség!
Önmagadra figyelj! Élj! Legyél újra egységben magaddal!
Lásd meg, hogy a szerelem érzése benned él! Te vagy a szerelem. Ő csak épp az volt, aki ezt megmutatta neked, hogy Te így tudsz áradni, így tudsz szeretni, így tudsz elfogadni! A Te érzéseid TE magad vagy, ez mind benned él és benned fakad fel! Csupán az egód akarta őt hozzárendelni a fényedhez, hogy kapaszkodót találjon!
Szóval figyelj önmagadra: arra, amit szeretsz, arra, ami jó neked! csináld azt, ami örömmel tölt el! Bármit, csak NE ő rajta tartsd a figyelmedet!
Ő meg fogja érezni, hogy a figyelmed alábbhagy!
Érezni fogja, hogy hirtelen ŰR támadt, és talán hiányozni is fog neki a komfortos figyelem. Azonban eddig Te csatlakoztál ő hozzá, ha ő jónak látta. Eztán itt az idő arra, hogy ő csatlakozzon hozzád, hiszen Te egy sor klassz dolgot csinálsz, ha önmagadra figyelsz!
Visszanyerheted a régi fényedet, és így újra vonzó lehetsz! Visszaadod magadnak azt az energiát, amit miatta elveszítettél magadból azzal, hogy nem figyeltél másra, csak őrá. Tudod, ahol a figyelem, ott az energia!
Te megérdemled azt a figyelmet, amit adni tudsz! Ne te legyél az, akinek nem jut a figyelmedből!
Ha sikerül levenned a fókuszt róla, mert sikerül elfogadnod, hogy ő ennyit képes adni, akkor újra képes leszel a jelenben lenni és nem függeni tőle. Képes leszel megélni azt a szabadságot, hogy élvezd az életet ha jön, ha nem. Az előbbi esetben épp vele, az utóbbiban egyedül vagy másokkal is.
Ha pedig netán valaki újra felfedezi, hogy a szíved újra ontja az életenergiákat, akkor egy új szerelem is rád találhat!
Tudom, pontosan tudom, hogy így hiszed. Azonban ne feledd, ezt az egód hiteti épp el veled!
Az ugyanis, hogy a kapcsolat által így megtudtál nyílni, ennyire tudtál szeretni, és ennyire tudsz elfogadó lenni, nem az ő érdeme.
Ezeket mind Te vagy képes áramoltatni, megélni, így élvezni, és éltetni. Vagyis, amikor újra megengeded magadnak majd, hogy nyiss, akkor újra besétál majd valaki az életedbe, akit talán még nagyobb szerelemmel, még nagyobb energiákkal és még nagyobb elfogadással ajándékozhatsz meg! Lásd meg, hogy TE magad vagy az, akiben ez születik, él és áramlik, így a képesség eztán a Tiéd, dolgozz vele szabadon! Ne hagyd, hogy az egód becsapjon, és a kedvesednek tulajdonítson olyasmit, ami valójában te vagy!
(Nem mondom, hogy lépj le a kedvesed életéből! Azt se tanácsolnám, hogy ne szeresd, sőt: én szeretném őt, ha a helyedben lennék! Csak azt engedd el, hogy "párkapcsolatot erőltess olyasvalakire, aki ettől retteg, aki erre nincs készen!". A saját életedet könnyíted azzal, ha önmagadra figyelsz és ezt a várakozós kapcsolatot annak kezeled, ami: egy pillanat-megélős-kémiának-ami-ha-van-szupi-ha-nincs-akkor-is-szuper! :) )
Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!
Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!
hétfőH | keddK | szerdaSze | csütörtökCs | péntekP | szombatSzo | vasárnapV | 1 | 2 | 3 |
---|---|---|---|---|---|---|
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 |
A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!