márc09

Hiányzik, szenvedsz, küzdesz a kapcsolatért?

Címkék: szerelemszenvedésegóelmeeufóriahiányzik

Azt kérdezte a fiú a lánytól:
"Hiányoztam?"
"Sokat gondoltam rád!" - hangzott a felelet.
"... de nem is hiányoztam?" - aggodalmaskodott a fiú 2 napos távollét után.
"Nem, mert nem szenvedek attól, ha rád gondolok. Jó rád gondolni."
"Akkor te nem is szeretsz" - csattant fel a fiú, mintha nem is hallaná a lány szavait. Úgy tűnik, egyetlen helyes választ tud csupán elfogadni a kérdésre.... -"Te nem szenvedsz, ha nem látsz?? Akkor te nem is akarsz küzdeni ezért a kapcsolatért?"
"Nem, sem szenvedni, sem küzdeni nem szeretnék. A szenvedést és küzdést nem akarom társítani a szerelemhez, mert én örülni és élvezni akarom ez. " - adott választ a lány!

A fiú persze ismét nem hallotta meg a mondanivalót. Számára a szerelem egyenlő volt a vággyal és azzal félelemmel, hogy a lány kicsúszik a kezei közül. Betegesen szenvedett ettől, mert "szíve" - de leginkább elméje - szerint magához láncolta volna a lányt, hogy csak neki ragyogjon eztán....

Hányan éreznek így egy kapcsolatban, de vajon miért van bennük ez a "program"?

Tényleg az jelzi a szerelem mértékét, hogy mennyire szenvedsz a kedvesed nélkül?
Vagy valami egészen más a feladatunk a szerelemben?

Olvass tovább!

Hiányzik, szenvedsz, küzdesz a kapcsolatért?

Persze, ha a fiúnak sikerült volna a lányt kalitkába zárnia, a lány unalmassá vált volna, hiszen ott nem éri elég inger és impulzus ahhoz, hogy élményekkel töltődjön, amiket bevihet a kapcsolatba is!
A "fénye" elszürkült volna, és a fiú ki is dobta volna idővel, hiszen már nem azt adja a "madárka", amiért belé szeretett... 
A kedvest megszerezni, bezárni, egyenlő azzal, hogy meg akarja változtatni, a saját igényeire formálni. Ha pedig ez sikerül, akkor a kedves már nem az lesz, akibe akkor régen ő beleszeretett.

A fiúnak azonban meggyőződése volt, hogy ő nagyon tud szeretni, hogy ő mindent megad a lánynak, hogy ő a lányért él, és hogy ő a lány minden kívánságát lesi. 

De mi történik így valójában?

A fiú valójában nem tudta megélni a jelent. Ő a lány reakcióitól, érzéseitől, visszajelzéseitől függött, és azokon keresztül értékelte önmagát.
Amikor a lány örömmel a nyakába ugrott, amikor dicsérte, akkor elhitte, hogy ő szerethető, férfias és kifejezetten főnyeremény.
Ha azonban a lánynak rossz napja volt, picit magába burkolózott és így kevesebbet dicsérte a férfit, akkor a férfi összetört, mert úgy értékelte, hogy már nem is elég fontos a lánynak, nem is szerethető...
A saját szenvedését teremtette az által, hogy a lányt két karommal "markolta", de mégsem tudta "birtokolni". 

A szenvedés nem szerelem. Amikor szenvedsz, akkor épp nem szeretsz. 

Tudom, hogy sokan hiszik, hogy azonos ez a 2 érzelem, de ez nem így van. Ha ezt megérted, és átlényegíted magadon, akkor lényegesen könnyebben éled meg eztán az érzelmeidet.

Ezek ellentétes érzelmek, és ahogyan az éhség és jóllakottság, vagy a fényesség és sötétség sem tud egyszerre jelen lenni, így ezek sem együtt, hanem váltakozva kerülnek az életedbe.

Amikor szerelmes vagy és szeretsz, akkor ÉLSZ, hisz ragyogsz, szárnyalsz, sugárzol! A szerelem benned van, öröktől fogva. Nem keletkezik, nem kialakul, hanem ez egy olyan energia, mely önvalód része...

A szerelem pillanataiban - amikor éled a szerelem energiáját -  olyan tökéletes egységben vagy önmagaddal, hogy másképp látod a világot is. Ha ilyenkor kerül eléd egy probléma, könnyedén és kreatívan megoldod, nem akaszt meg egy pillanatra sem. Az eufória bologságban tart, és nagyon magas energia-rezgésen. Ilyenkor megnő az aurád, mosolyogsz, elégedett vagy, egyszerűen ÉLSZ!

Ekkor éled önmagad, a valódi önvalódat! Ez a TE valódi energiád! Ebből a szerelem-energiából létezel, ebből van az eredendő ÉN-ed a szívedben! (Hívhatjuk a lélek eredendő rezgésének is)

Amikor szerelmes vagy, akkor kitágul a tered, hisz Te magad, a szívtered nő meg, és emlékezz vissza, hogy mennyire duzzadsz az energiától: nem vagy álmos, nem vagy éhes, nem vagy olyankor beteg sem!

Úgy képzeld el magad, mintha a Nap volnál: ragyog, fényes, és ontja az energiáját - kérdés nélkül mindenkire - ezzel életet teremtve maga körül, de ugyanakkor felperzselő tüze a közelében elég védelmet ad számára ahhoz, hogy támadás ne érje. Amikor szerelmes vagy, akkor vagy a legerősebb, hisz az energiáid olyan erőteret hoznak létre körötted, és olyan hozzáállást benned a világ felé, hogy egyszerűen nem számít a "támadás".

Azt gondolják sokan, hogy amikor szeretnek, akkor sebezhetőek! Valójában ez épp ellenkezőleg igaz! Nem a szeretet és szerelem állapota teszi őket sebezhetővé, hanem ami ezután történik.
Valahányszor szenvedsz, az azért van, mert az elméd bekapcsol, vagyis minden szenvedésed oka egy-egy gondolatodban keresendő. Ez pedig valóban legyengíthet... :(

Hogy miért és mikor jön mégis a szenvedés?

A szerelem eufóriájában a végtelenséget is megtapasztalod. A valódi boldogság pillanatait. Ezt az elméd is felfogja, és azt is látja, hogy ezzel fantasztikus élményeket szerzel, ami jó neked.

Ezért az elméd "rárepül" az érzéseidre, és azonnal magyarázni, keretezni, címkézni kezdi. Ilyenkor mondasz olyanokat, hogy: "azt hiszem, szerelmes vagyok. Vagyis neeem, ez nem az még... illetve, de, igen, szerelmes lettem"!

Amint örülhetnél neki, az elméd azonnal belekezd a biztonsági játékba: ő megérteni, és marasztalni akarja az érzést, hogy bebiztosítson, hogy ez az állapot - a boldogság - tartós lehessen. Az elméd hozzátársítja a kedvesedhez az érzést, és azt mondja: "áhá, ő volt az, aki ezt okozza bennem, szerelmes lettem BELÉ!".

Vagyis egyértelmű "harci feladattá" válik az, hogy a kedvest a közeledben tudd, hogy vele legyél, hogy megszerezd, hogy bebiztosítsd, hogy a szerelmet mindig érezhesd.

Valójában a szerelmet akkor is érezheted, ha ő épp nincs veled, de ezt ezek után nem hiszed el. Az elméd elhitette veled, hogy ő adta a boldogságérzést és nem nyugszik, míg meg nem szerezteti veled a párodat. 

Ha nem tudsz vele lenni, akkor az elméd duruzsolja a füledbe: "borzasztó hiány van, nincs itt a boldogság, elveszíted, juj, elveszíted"... :( Innen pedig már csak egyetlen lépés csupán, hogy máris csurig benne légy a szenvedésben. Amikor szenvedsz, az fáj, az üres, az hiány-érzés. Ilyenkor sebezhető vagy.

A gondolataid lehúznak, azt erősítik benned, hogy nélküle félember vagy, hogy nélküle mit sem érsz. El is hiszed mindezt, és már tényleg semmit sem érsz a szerelem és a kedvesed nélkül.

Küzdeni kezdesz, érte, és a kapcsolatért. Közben pedig okod se lenne erre, hiszen élvezhetnéd is.

Ha rájössz, hogy a te érzésed benned van, és nem a kedvesedtől kaptad, akkor tudod, hogy élhetnéd a szenvedés helyett a szerelem eufóriáját is.

...és közben a kapcsolatból kifogy az energia...

Ha küzdesz, ha folyton szenvedsz, akkor a hozzáállásodat a félelem fogja áthatni. A félelem pedig bezár. Olyasmiket fogsz gondolni, amik nincsenek. Olyasmiken fogsz "pörögni" gondolatban, ami meg se történik. A kedvesed nyakán szorítod majd a félelmeid miatt a hurkot, amit ő egyre nehezebben fog tudni kezelni, hiszen folyton készenlétben kell állnia, nehogy megbántson, nehogy újabb okot adjon a félelmeidnek.

Elveszíted önmagadat, és ő menekülni fog előled. Talán érzed, hogy jogosan. Senki sem akarna egy olyan társat, aki gyanúsítgat, aki nem bízik, aki keresi a hibáit, aki folyton szomorú miatta.

Ahogyan elveszíted önmagad az egód keretei és félelmei miatt, úgy húny ki a kapcsolat fénye is. Hitted, hogy ez a kapcsolat a legnagyobb szerelem nyomán született, és most mégis a végéhez közelít. 

A megoldás:

Láss rá arra, hogy a szerelem benned van. Ez a Te érzésed.
Érzed, ha Te nyitsz rá magadban, és nem érzed, ha bezárod a szívedet. A kedvesed ebben csak "katalizátorod", ő az, aki segít nyitni és zárni azzal, hogy előtte bátran engedheted magadnak ezt az áradást! :)

A belőled kiáradó fény és energia építi a kapcsolatot, és téged is emel. Olyasmiket látsz meg olyankor, ami a VALÓSÁg! Igen, épp az eufórikus rózsaszín szerelmi ködben éled a VALÓSÁGOT! ... és nem a szürke szenvedésben. Oyankor zárva vagy, hát csak szürke fátylon át engeded be a világot is magadba...

A szenvedést az elme indítja azzal, hogy elhiteti veled, hogy a kedvesedet meg kell szerezned! Lásd ezt, vedd észre!

Ne küzdj ellene, hanem tudatosítsd, és fogadd el, hogy így működik minden ember, és hogy ez okozhat szenvedést. Amint így rá tudsz látni, és elfogadod ennek a működésednek a létét, már nem is lesz uralma feletted az egódnak, az elmédnek. ... és újra választhatod azt, hogy: a szerelem maga a csoda, az élet, és hogy nagyon jó, hogy van valaki, akire gondolhatsz, és aki segített megmutatni, hogy ilyen érzésekre is képes vagy, és képes leszel eztán is!

Gyakorold a szerelmet! Hagyd érezni, engedd magadnak, hogy szétáradjon benned, hisz csak ki kell nyitnod a szívedet!

A szenvedést már próbáltad, nem jött be, most gyakorold a szerelmet: ragyogj, élj, sugározz, mert hisz ez vagy te, csak vedd észre! :)

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

https://tundersziv.hu/onismereti-programok/ego-kurzus

Korábbi hozzászólások

3
Horváth Anita
2016. 03. 13. 15:43
KÖSZÖNÖM!!!
2
Nagy Marianna
2016. 03. 12. 14:04
Nagyon szép írás próbálok erőt venni belőle de sajnos nagy kínok közt küzdök magammal mert elvesztettem azt aki aki a mindenem...bagyon szeretném visszakapni és újra boldog lenni... Tudom hogy magamban kell rendeznem a szanvedést a kínt... De nem tudom hogy hogyan.... Oly annyira össze vagyok törve....hogyan tudnák Boldog lenni azzal a tudattal hogy nincs mellettem az akit nagyon szeretek??nem akarok mást szeretni másba szerelmes lenni èn még mindig ő iránta érzem a szerelmem!! Kérem szépen a segítségét hogyan lehet az ember a szerelme nélkül boldog?? Nem adom fel a "küzdelmet" iránta...nagyon szeretném ha újra egy boldog pár lennénk....
1
Kedves Erika!Nagyon szeretem az írásaidat. Sok mindent teljesen más megvilágításba helyezel. A szerelem-szenvedés elkülönítéséről írt gondolataid is ráébresztettek egy csomó mindenre. Nekem az esetek többségében nem volt szerencsém a szerelemben. Vagy inkább úgy fogalmaznék, az érzés viszonzatlan maradt. Bezárkóztam. Most egy régi ismerőssel napi szinten beszélünk: minden nap hív, ír. Szerelmes. De nem belém. Szenved, mert az a másik mással él. Próbálom tartani benne a lelket. A gond csak az, hogy egyre közelebb kerülök hozzá, miközben tudom, hogy számomra ez megint egy fájó érzés lesz.Hogy élhetném meg a szerelmet eufórikusan, mikor tudom, hogy a másik mást szeret?Segítem, támogatom, és örülnék a boldogságának, de közben fáj az egész.Hogy tudnám ezt helyretenni?Edit

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« februárfeb2024 Márciusáprilisápr »
hétfőHkeddKszerdaSzecsütörtökCspéntekPszombatSzovasárnapV
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015-2024, Némethi Erika készítette: mrc webdesign