A férfiakban vagy a nőkben nagyobb a birtoklási kényszer a párkapcsolatban?

Címkék: szeretetszerelembirtokláselvárásegópárkapcsolatnőférfi

Egyáltalán függ ez a nemektől? Van összefüggés a birtoklás és a nőiség vagy férfiság között? 

Egy ideje figyelgetem ezt a kérdést, és arra jutottam, hogy a társadalmi neveltetés, a társadalmi elvárások és beilleszkedés, a szokásjog és történelem minden bizonnyal tükröt tart a nemiségben is e kérdésben elénk.

Jutottam is izgalmas következtetésekre.

Azért is osztom ezt meg veled, hogy könnyebben és jobban megérthesd a másik nemet az által, hogy látod, hogyan működik e kérdésben, és miért működik épp így.

Olvass tovább, ez a téma is izgalmas!

A birtoklás? - Ez mit is jelent? 

A birtoklási kényszered egy ALAP-programod azóta, hogy megszülettél. Ezt hiába is akarnád megtagadni, vagy eltaposni, ez bizony mozgat és működtet, ha akarod, ha nem.

(Persze, amikor elég tudatos vagy, akkor ezt már ügyesen átengeded magadon, és sem azzal, hogy ellenállsz a késztetésnek, sem azzal, hogy szimplán hatalmába kerít, nem okoz majd benned hajcihőt.)

Az alapprogramodnak úgy vált részévé, hogy "megszoktad" születésed után, hogy ahhoz, hogy túlélj, vagy ahhoz, hogy boldog lehess, mindig meg kell szerezz valamit a külvilágodból. Ez a megszerzés vonakozik a levegőre, a táplálékra, a tárgyakra, vagyonra, tudásra, információra - sőt: a SZERETET-re is! 

Ez egy hamis program, hiszen a boldogsághoz és a szeretethez sem kell másokhoz rohannod valójában, de a személyiségedbe mégis így égett be. A szeretetet, a szerető gondoskodást eleinte a szüleid adták meg neked, aztán a testvéreid, barátaid, majd felnőttként a szerelmeid. Ha visszagondolsz erre, biztosan belátod, hogy szinte mindig el is vártad, hogy azt, amit te adni tudsz, azt a kedvesed, a párod viszonozza, vagy akár fejelje is meg extra-érzésekkel, még több figyelemmel.

Amikor a szeretetet megszerezted a párodtól, akkor őt magát is meg akarod szerezni, hogy általa a szeretet-forrást tartósan biztosíthasd. Ha pedig már megszerezted, nagyon nem volna jó, ha kicsúszna a kezeid közül. Bár érzed pontosan, hogy nem tudsz birtokolni egy másik embert, mégis mindent elkövetsz, hogy ezt bebiztosíthasd.

Vajon a Te életedben, a Te párkapcsolatodban hogyan jelentkezik a birtoklás?

Az emberi elme és egó fantasztikusan kreatív abban, hogyan is tartsa maga mellett azt a kedvest, aki a boldogság záloga lehet.

A történelem során erre szolgált például az erényöv. :) Na, de ennyire ne menjünk a múltba, maradjunk csak Európában és napjainkban:

• Képes vagy érzelmileg "zsarolni", nyomást gyakorolni a kedvesedre, csak azért, hogy azt tegye, amit te szeretnél?
• Ellenőrzöd a párod lépéseit? Tudni akarsz mindenről, ami vele történik?
• Nem mindig hiszel neki? A bizalom pedig számodra kulcskérdés, és épp ezért, te folyton gyanakszol?
• Féltékeny vagy, és ennek gyakran hangot is adsz?
• A párod ruhatárát, hobbiját, frizuráját is kontroll alatt tartod?
• A barátait és ismerőseit szemmel tartod és rendszeresen minősíted is?
• A korábbi párjairól készült fotókat, tárgyakat megsemmisíttetted vele?
• stb...

Ha ilyesmik előfordulnak a kapcsolatban, akkor bizony a birtoklási kényszer picit túlpörgött az alapprogramon és néha már fojtogató korlátozottságot jelent a kapcsolat szabadságában. Igaz?

A birtoklás tulajdonképpen kisajátítást jelent. Vagyis azt jelenti, hogy aki birtokolni akarja a párját, az rendelkezni akar a párjával.
Bele akar és bele fog szólni a személyes döntéseibe. A saját "uralma" alá rendeli a másikat. Úgy érzi, hogy joga van "jót tenni vele" és "gondoskodni" róla akár úgy is, hogy helyette is dönt, időnként át is nyúl a feje felett. Ez birtoklás, és kisajátítás.

Lehet, hogy a birtokló fél azt gondolja, hogy ehhez joga van, valójában azonban nem tudja ténylegesen birtokolni a párját. Az ember szabad lény, és noha befolyásolható, ideig-óráig vezethető, mégis rendelkezik szabad akarattal. Ez a szabad akarat pedig szabadságért kiált. Aki tehát birtokolni akar, az CSALÓDNI fog - nagyon gyorsan. 

A férfiak és a birtoklási kényszer...

Ez nagyon érdekes! A férfiak ugyanis elképesztően birtoklósak, és ellenkezőleg is, vagyis mégsem. :)

Ha megfigyeled, látni fogod, hogy a férfiak birtoklása a terminológiánkba is belekódolódott. -
Azt mondjuk:

• "magáévá teszi a nőt" - ez már önmagában is a birtoklás csúcsa 
• A férfi fele-ségül veszi a nőt. Vagyis "elveszi", hogy az "övé" legyen. A nő pedig "hozzámegy". 
• A nő egy fele-ség a férfi számára, vagyis önmagában aligha lehet a nőt "értelmezni".
• A férfi a nőt a nevére is veszi - sok esetben a nő a férje nevét a sajátja fölérendeli - ezzel is jelzi, hogy kinek a "birtoka" lett a nő.

Azt, hogy a férfi legalizálta a saját birtoklási kényszerét JOGOKKÁ, a történelem során úgy belénk ivódott, hogy észre se vesszük. Egyszerűen elfogadott társadalmi normaként kezeljük, vagyis a társadalom zömének ez teljesen természetes így.

Van egy kicsinyke réteg, akik ez ellen szót emelnek - többnyire a feministálk teszik ezt - de valójában a nők zömében is természetesen elfogadott tény, hogy ők így a férfi birtokába kerülnek. Ez persze azokban a korokban, amikor a nőknek saját keresete alig volt, talán még valóban megkérdőjelezhetetlen is volt. A helyzet mára azonban egyre világosabb. :)

A férfi birtoklási kényszere tehát egy természetesként elfogadott előjog. 

A nők hogyan birtokolnak?

A nők is érzik, hogy egyenrangúságuk nem utópia a férfiakkal szemben. Ezért hát jogos igényük, hogy a megszerzett boldogságot ők is bebiztosítsák maguknak.

Ha egy férfi elhozta számukra a szerelmet, akkor azt a férfival együtt marasztalni akarják, és igen: ki akarják sajátítani a férfit is.

Csakhogy a nők birtoklása nem egy legalizált igény. A nők birtoklása nem természetes előjog. Ha a nő a férfit "magának akarja", akkor azért akár ádáz küzdelmet is folytatnia kell.

Ezért van az például, hogy egy rendezvényen, bálon, utcán például a férfiak a nőket nézik meg, és a nők is a nőket nézik meg. :) A férfiak a vadász-ösztön miatt is, a nők pedig azért, mert potenciális vetélytársat látnak a többi nőben. 

(A férfiak is versengenek egymással, de ők a hatalomért. A férfiak nem a nőket akarják megszerezni a versengésben, hanem csak jobbak akarnak lenni a többi férfinál. Náluk nem okoz akkora gondot, ha egy nő ágyában többen is megfordultak. Sógorként üdvözlik egymást.)

A nőknél azonban a versengés arra vonatkozik, hogy a férfit meg tudják óvni a többi nőtől. A nők egymással nem a hatalomért, hanem konkrétan a férfi megszerzéséért és megtartásáért folyik. Többnyire. :)

Izalmas kis játszmák  ezek, igaz?

Valójában nem birtokolhatsz egy másik embert! Hogyan csináld hát? Hogyan érheted el, hogy melletted maradjon?

Próbáld megszorítani a vízsugarat a tenyeredben! Vagy próbálj egy marék homokot megtartani maradéktalanul az öklödben! A víz kicsurog, a homok kipereg. Ahogyan szorítod, úgy fogod egyre biztosabban elveszíteni. 

Épp ennyire nem tudsz egy másik embert sem megszerezni, birtokolni, megőrizni azzal, ha szorítod. 

Azt érd el, hogy szabad akaratából akarjon a társad lenni, melletted maradni!

Vagyis gondoskodj olyan életről, olyan közös élményekről, olyan közös szokásokról, amik annyi szabad élményt jelentenek neki is, hogy szabad akaratából keresse a társaságodat! Ahogyan mondani szoktam: "Engedd szabadon és talán örökre melléd szegődik"!

Az az ember, akit meghagynak szabad döntéseiben, akit nem kérnek számon a kapcsolatában, akire nem gyanakvó bizalmatlansággal tekintenek, és aki felett vagy helyett nem akarnak döntéseket hozni, az olyan szabadságot él át, amit nem szívesen dobna el. Főleg ha ez élményekkel is párosul. 

Ez a megoldás a boldog párkapcsolat felé: szabadon élni hagyni egymást, és szeretettel elfogadni, támogatni, engedni, hogy a társad az legyen, aki ő lenni szeretne, és azt érezze, tegye, amit ő szeretne! ... és mindezt kölcsönösen!

Légy hát bölcs, és stabil! :) ... és SZERESS! Szeress élni, szeresd magadat és szeress másokat!

Akárki is a párod, a párkapcsolati játszmák leküzdéséhez önmagadon át visz az út. El tudod-e fogadni magadat, békét tudsz-e kötni magaddal, erős-e a hited magadban annyira, hogy mást is szeretni, elfogadni tudj tartósan!

Gyakorold az önismeretet és önelfogadást! Nyisd ki a szívedet önmagad felé először!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretet-Kurzus - szeretni jól, boldogan