Ha kopogtat a boldogság, be mered engedni? Észreveszed?

Címkék: szeretetfélelemhitboldogságveszteségveszteségtudat

Téged vagy a párodat érinti vajon ez a téma?

Úgy érzed, hogy az élet szűkön mérte vagy méri neked a jót? Az egész életed azt tükrözte, hogy mindenért áldozatok sorát kellett adnod, és soha könnyen nem ment az utad a vágyaid felé?

Te mit gondolsz, miért lehet ez így? Szinte elhinni sem mered már, hogy az élet mégis tálcán nyújtsa az örömöket, amikről álmodsz? 

Jön valami szép, valami bőség, valami vidám, valami nagyon boldog, és te azon kapod magad, hogy máris hatalmába kerített a félelem, hogy mikor fogod elveszíteni ezt?
Annyira tartasz attól, hogy fájni fog a veszteség - mert hisz biztosra veszed, hogy nem tarthatod fenn a boldogságot - hogy inkább te lemondasz a jóról, és mielőtt valóban magadévá tehetted volna azt, már el is tolod magadtól?

Ha nem érzed azt, hogy ez rólad szól, de úgy látod, hogy a párodat mozgatja ez a félelem-szülte elhatárolódás, akkor azért olvass tovább, hogy lásd, hogy értsd, vajon mit él ő át!

A félelem veled együtt született meg. A testeddel, az elmúlásoddal függ össze, és icpici korodtól fogva táplálja sok-sok élményed, amikben fájdalmat, veszteséget, sérüléseket éltél meg. Nem csak a fizikai fájdalmak és veszteségek, hanem minden olyan, amit kívülről, másoktól kaptál, vagy szereztél, és minden, ami örömet és boldogságot adhatott, elveszhet.
A veszteség pedig legtöbbször úgy ért életed során, hogy nem tehettél ellene. Nem marasztalhattad a jót tartósan vagy örökre. Igaz?

Ezért a veszteségtől való félelem nem csak a tárgyak kapcsán, hanem a szeretet, a figyelem, a gondoskodás kapcsán is beégett az életedbe, a személyiséged egyik mozgatórugójává vált. Sőt, párkapcsolataidat is meghatározhatta.

Ha a korábbi veszteségek során csak odáig jutottál a tapasztalásban, hogy a veszteség fájdalmat okoz, szenvedést és csalódást, akkor ez kódolódik beléd. Vagyis minden örömérzés kapcsán azonnal érezni fogod az ürömöt is, és képtelen leszel átadni magad a jónak. Hisz a jó nem létezik számodra rossz nélkül.

Ha korábban azt is meg tudtad látni, hogy a veszteségek fájdalommal lezárnak valamit, de nyomukban mindig születik azonnal, vagy hamarosan egy új lehetőség, akkor a veszteség-elengedésével, és a veszteségtől való félelem elengedésével könnyebben tudsz bánni.

Azt gondold végig, hogy vajon Te melyik táborba tartozol? Azok közé, akik megrekedtek a fájdalomban, és így a félelem uralja és árnyékolja a boldog pillanataikat is, vagy azok közé, akik a veszteséggel szintén számolni tudnak, de látják, hogy annak nyomán mindig újra felkel a Nap?

Bármelyik táborba tartozol is, nem kell tovább kutatnod a múltban!

Ha ezt a felismerést megtetted, hogy mi mozgat, amikor félsz, és mi határozza meg a jelenben való hozzáállásodat az örömökhöz, akkor megérkeztél ahhoz a ponthoz, hogy NE legyen feletted hatalma a félelemnek!

Ez nagyon fontos! Sokakat látok ugyanis visszaúszni más életekbe, múltba, transzgenerációs meditációkba... stb, hogy feltárják a múltat, de azzal valójában semmivel sem jutnak előbbre. A múltban nem tudsz változást eszközölni. A múltat kutatni, újra feltárni, újraélni tulajdonképpen csak azt eredményezi, hogy kiszakadsz a jelenből, megrekedsz és múlt sebeibe búrkolózva félsz a jövőtől is.

Csak a jelen segít! Csak a jelenben tudsz tenni, dönteni, és ÉLNI is!

Amikor kopogtat a boldogság, ne told el magadtól! Ne várd azt, hogy ÁLDOZATOT vagy szenvedést kelljen érte átélned, nem kell ugyanis megszolgálnod semmilyen fájdalommal a jót! Kizárólag rajtad múlik ugyanis, hogy hogyan tud kiteljesedni a jó és a rossz az életedben!

Képzeld el, hogy egész életben vársz valakire, aki segít ébredned, aki segít feltárni a képességeidet, amikkel boldogságot tudsz teremteni az életedben. Várod, hogy valaki megmutassa neked, hogy mekkora kincs vagy, és vágyod, hogy szeressen minden hibáddal és hibás döntéseddel együtt is. Ez az ember ott áll az ajtódban. Hallottál már róla. Csak képzeld el, amit írok, és tegyél félre vallási elméleteket most, jó? -
Ez az ember szakállas, hosszú hullámos haja van, és egy lepel szerű köpenyt visel. Azt mondja, amikor kopogására ajtót nyitsz, hogy ő Jézus, akire eddig vártál. Beengeded? No? Beengednéd? 
Nagy kérdés, igaz?

Hát hiszel-e abban igazán, hogy a boldogság JÁR NEKED?

Vagy inkább úgy hiszed, hogy nem jár, mert csak azt tudod elhinni és elfogadni, hogy neked szenvedned kell. Ha ez utóbbi igaz rád, és minden élethelyzetre, lehetőségre úgy tekintesz, hogy az neked nem járhat, és helyette azt választod, ami rosszal, bajjal járhat, akkor kifejezetten teremted magadnak a nehézségeket. 
Ez a komfortos számodra. Ezt ismered, erről úgy hiszed, egyszer jó lesz, ha elég áldozatot meghoztál érte. 

... és így szépen elgyalogolsz mindig az örömök és boldogság mellett ÖNSZÁNTAD-ból. Aztán elmondhatod újra és újra, hogy az élet csak nehéz próbákat tartogat számodra, és irigyelni fogod azokat, akik boldogok tudnak lenni. Talán el se hiszed, hogy ők azok, és félted őket attól, amikor majd számukra is elmúlik.

Lehet így élni, de vajon hány boldog pillanat, mennyi boldog szerelem útját áltad így önszántadból a saját életedben?

Hány boldog, nagy szerelemet toltál így el magadtól csak azért, mert az áldozathoz vagy hozzáedződve?
Ha itt az orrod előtt a boldogság, ha kopogtat és nem tágít, engedd hát be! 

A boldogságot megélni akár csak 10 percre is, sokkal többet ad, emlékben, energiába, élményben, hitben, tapasztalásban, mint ugyanennyi kesergés.

Hogyan is hagyhatnád ki? Inkább maradnál tartósan a mocsárban, csak, hogy ne érjen nagyobb veszteség és nagyobb rossz a mocsár megszokott poklánál?

Amikor a boldogságot egy szerelem hozza, akkor egyszerűen hidd el, hogy ez neked érkezik. Hidd el, hogy csak rajtad múlik, hogyan fogod megélni és élvezni! Csak rajtad múlik, mennyi hitet, energiát, érzést pakolsz bele! Ha hiszel benne, ha figyelsz rá, ha megéled, akkor tartósabb marad! Ha félsz tőle, ha menekülsz, ha távolodsz, azzal alapvetően elintézed, hogy csak rövid látogatója legyen az életednek!

Nyiss, nyisd ki a szívedet, ha szeretet, ha boldogság közeleg! A szeretetnek nincs ára, de van jutalma: boldogság! 
A félelemnek van ára: szenvedés, hitetetlenség, lemondás, szomorúság... és veszteség, veszteség, veszteség. A jutalma pedig? A mocsár, a biztos pokollal, ami bár jól ismert és komfortos, sosem fog felemelni....

Honnan tudod, hogy a boldogság kopogtat?

Onnan, hogy megnevettet! Onnan, hogy átjár az érzés, hogy jó élni - ha csak egy pillanatra is! Onnan, hogy mosolyogsz! De leginkább onnan, hogy SZERETSZ! Onnan, hogy tudod, hogy épp tudsz szeretni!

Az mindegy, hogy épp mit szeretsz, egy tárgyat, egy helyzetet, egy ételt, egy tettet, egy filmet, egy szokást, egy eseményt, egy embert... mindegy, csak érzed, hogy képes vagy SZERETNI! 

Onnan tudod, hogy épp kopogtat a boldogság, hogy van figyelmed önmagadon is, és ettől másokon is, és így másoknak is van figyelme rád! Onnan tudod, hogy lesznek vágyaid, álmaid, terveid, és onnan, hogy ébred benned a KÍVÁNCSISÁG mások és a világ iránt!

Ahol kíváncsiság, ott nyitottság van! Ahol nyitottság, ott lehetőség és szeretet jön! Ahol pedig ezek járnak, ott ÉLET van!

Ezt kívánom neked félelmek és áldozatok helyett!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretni jól, boldogan...