Amikor nehéz elfogadnod valakit...

Címkék: szeretetszerelemönelfogadáselfogadásegó

"El kell fogadnom akkor is, ha nehéz?... és ő miért nem fogad el engem? Hogyhogy csak nekem kell mindent lenyelnem?" - hangzik a kérdés, és ilyenkor én is megijedek, hol is kezdjem, hiszen a kérdés, és így ez a gondolkodás is hemzseg a félreértésektől.

Először is: semmit sem "KELL" elfogadnod! Egyetlen békát sem "kell lenyelned..."

Semmit sem "KELL" tenned, főleg nem az elfogadás nevében. Amit ugyanis magadra erőltetsz, - mert hát spirituális körökben ezt mondják, hogy légy elfogadóbb és jobb ember leszel - az elfojtáshoz fog vezetni téged. Elfogadni nem azt jelenti, hogy összeszorítod a fogad, és olyasmit kényszerítesz magadra, amit egyetlen porcikád se kíván. 

Az elfogadás azt jelenti, hogy szeretettel megérted, és igen-t mondasz egy helyzetre. Nem küzdesz! Az elfogadás épp attól elfogadás, hogy sem küzdés, sem harc, sem ellenállás nincs benne.

Ebből egyenesen következik, hogy ami zavar, amit utálsz, azt nem fogod tudni szeretettel elfogadni!!! Ez csak elfojtásod lehet mindaddig, amíg utálod, zavar és így tiltakozol ellene. Az elfogadás így nem járható út.

Az elfogadás akkor járható, és akkor megy könnyedén és szeretettel, ha mindezek előtt megteszel egy 0.lépést!
Ez nem kihagyható ahhoz, hogy ne a békákat nyeld, hanem boldogan és szeretettel élhess!

Elfogadni másokat, vagy egy helyzetet egyszerűen, könnyedén, egy huncut mosollyal fogsz, ha előtte ezt megérted, és gyakorolod.

Olvass tovább, mert most nagyon könnyen megértheted, hogy mi gátolt eddig, és milyen egyszerű összefüggések húzódnak a boldog együttműködések mögött!

Tudod, - mert már van 100 helyen olvastad spirit körökben :) - hogy ami másokban zavar, az valójában benned van, hiszen "tükör" minden kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy amit kiáramoltatsz, azt fogod visszakapni is.

Hogy megérthesd ezt, mutatok 2 egyszerű esetet:

1. Amikor zavarnak a "lusta" emberek:
Az, hogy valaki "lusta" csak akkor zavar, ha neked ezzel a "semmit tevéssel" dolgod van. Vagyis, ha a zavar benned keletkezik, akkor benned kell kezelni is. Ugye? Olyan "programot" hozhatsz a neveltetésedből, hogy te nem engedheted meg magadnak, hogy "semmit tegyél". Ezért, amikor más megengedi magának, azt elutasítod, pedig sokszor te is igényelnéd, hogy pihenhess, és leülhess csak úgy semmit tenni. Az, hogy a másik embert tekinted lustának, csak egy ügyes önigazolása, egy trükkje az egódnak arra, hogy ne magadban keresd a dolog nyitját, hanem másokban.

Ha érzel egy ilyen zavart, akkor magadban kezeld, és ne másokat akarj munkára bírni: engedd meg magadnak - lelkifurdalás nélkül - hogy te is pihenhess, leülhess "semmit csinálni". Nem leszel lusta ettől még, sőt, lehet, hogy épp jól feltöltődsz és erőt meríthetsz egy újabb dolgos napodhoz. :)

2. Amikor te mindent megteszel, mégis kritikát kapsz, valaki leértékel:
Amikor olyan ember kritizál, aki neked fontos, az nagyon tud zavarni. Vajon miért? Ilyenkor úgy érezheted, hogy épp attól kapod a pofonokat, akiért a legtöbbet megtetted?

Valójában nem így van, kapsz másoktól is, csak azt nem veszed zokon, talán észre sem veszed. Épp azért, mert az, hogy mások JÓ-nak lássanak, vagy tökéletesnek, az nem olyan fontos.
Kiélezted a figyelmedet arra, hogy a párod véleménye jó legyen rólad. Így mindent elkövetsz, hogy ő azt lássa benned, amilyennek te szeretnéd láttatni magadat. A hibáidat talán el akarod takarni - még magad előtt is - ... és jaj, ha ő rájuk tapint, akkor azok felnagyítódnak, fényt kapnak és oda a tökéletességed.

Joggal ijedsz meg, hogy talán csalódik benned... hát ezért van az, hogy megszenveded, amikor ő kritizál, mert a kritika épp "eret" talál. :) Ilyenkor megsértődhetsz, kiabálhatsz, hisztizhetsz, de a megoldás benned van! Őt nem tudod megváltoztatni, azt viszont igen, hogy önmagadról másképp gondolkodj, és a későbbiekben az ilyesmik ne érintsenek meg.

Akkor mi a 0. lépés az elfogadás előtt? Hogyan tudsz másokat könnyebben és szeretettel elfogadni?

Talán már sejted is a fenti példákból. A 0. lépés mások elfogadása előtt az, hogy önmagadat elfogadd! 

Amikor képes vagy szembenézni önmagaddal: a VÉLT hibáiddal, programjaiddal és azt mondani, hogy: "igen, már látom, hogyan működöm, és ez van. Ez vagyok én, és jó, hogy ez vagyok és ilyen vagyok, mert ennek a "csomagnak" így vagy értelme egyben!"

• Amikor elfogadod magadban, hogy pihenni vágysz, és a pihenés neked is jár, akkor megengeded majd magadnak, és nem fogod többet elítélni azokat, akik pihennek. Egy "hibát" megértettél, és így másokban is elfogadod, nem fog zavarni, nem fogsz ítélkezni. 
• Amikor elfogadod magadban, hogy minden vélt hibád hozzád tartozik, és az vagy te, aki vagy, akkor nem fog kizökkenteni, ha a párod is meglátja a hibáidat. Tudod, hogy mit érsz, és így jót nevethetsz a kritikáin.
  Viszont nagyon könnyen megérted őt majd, amikor ő elszomorodik egy kéretlen kritika miatt, ezért te nem fogod lerohanni leértékelésekkel.
  
  Nem akarod majd, hogy azt érezze, amit te korábban. Az elfogadásod az ő hibái felé is szeretettel telibbé válik, és neked sem lesz "fogcsikorgatós, békát lenyelős"

Érted már? Amikor magadat elfogadod, és átéled, hogy melyik hibád, mit okozott neked, akkor mások tetteit is másképp fogod látni. Egyszerűen kevésbé fogsz kiborulni, hiszen:

• Amikor a párod késik, nem azt fogod gondolni, hogy nem vagy fontos neki, hanem azt, hogy talán akadályokba ütközött, és érezni fogod, hogy jönne ő, és igyekszik, ahogy tud. Nem letámadod, hanem megkérdezed, hogy mi történhetett. Az elfogadás együttműködésre ösztönöz. Látod?
• Amikor a párod nem válaszol azonnal az üzenetedre, akkor nem azt fogod gondolni, hogy felelőtlen, és nem törődik veled, hanem azt, hogy nem ér rá, vagy épp egy komolyabb üzenettel akar válaszolni, amihez időre van szükség.
• Amikor a párod nem akar veled lenni, amikor épp beteg, akkor nem azt hiszed, hogy távoltart téged, hanem, hogy a betegsége miatt gyenge, és nem akar előtted gyenge lenni, mert egyébként erősnek akar látszani, hogy tudjon téged "szórakoztatni"... 

Köss békét magaddal, és az elfogadás zsigerből és szeretettel megy át rajtad, és nem elfojtásokkal és küzdelemmel!

Hogyan köss békét magaddal?

Ahogyan fentebb a példákban megmutattam, az a technika nagy segítség lehet. Amikor boldog vagy, minden rendben van, olyankor egységben és egyensúlyban vagy.

Amikor viszont zavar valami, vagy szenvedsz, akkor biztosan dolgod van magaddal. A zavar benned keletkezik, hát benned is kell elmúlasztani, vagyis csak te csillapíthatod magadban!

Azt figyeld meg, mi zavar pontosan, és keresd meg magadban annak a tükrét!
Amint ez megvan, kérdőjelezd meg, hogy megváltoztatható-e a fix nézőpontod, pl: "Neked tényleg nem jár pihenés?" vagy azt, hogy: "Ha a párod nem lát tökéletesnek, akkor tényleg nem fog szeretni? Ha a hibáidat nem szereti, és nem mutatod meg neki, akkor ő valójában csak az álarcaidat és nem téged szeret?"

A válaszokat te is tudod.
Ezekkel szépen átprogramozod magadban a küzdést önelfogadássá, és békét kötve magaddal, egy szinttel magasabbra, szeretet-rezgésre kerülsz magaddal. Az elégedettség, amit ilyenkor sugárzol majd, vonzó. Nagyon vonzó. Ráadásul teremteni is fogsz vele!

Aki szeretettel él, az önmagát éli, és így az önvalója teremtőerejét többszörösén éli! :)

Ez segíteni fog. Remélem!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretet-Kurzus - szeretni jól, boldogan