Amikor padlóra küld, hogy a kedvesed nem figyel rád eleget...

Címkék: szeretetszerelemenergiafigyelemszenvedésfelelősség

Valahogy időnként hideg, eltűnik, tapintatlan... mintha kicsit se érdekelné, hogy veled mi újság. Persze, hogyan is oszthatnád meg vele a fontos dolgaidat, ha úgy tűnik, úgyse érdekelné.
Sőt, biztos vagy benne, hogy ilyenkor a furán férfias-rigedség és megfejthetetlenség mögött az van, hogy te túl sok, vagy túl kevés vagy neki.

Keresed a hibát magadban, és odáig jutsz, hogy biztosan nem vagy neki elég jó. Közben pedig azon pörgeted a gondolataiadat, hogy miért lehet az, hogy ilyen érzéketlen, ilyen nem-törődöm veled? Persze, azt is megfogalmazod, hogy te többre vagy érdemes, és hogy ő egy nem-tom-mi, hogy így bánik veled... csak hát, közben mégis azt lesed, ír-e, figyel-e, ad-e életjelet, hiányzol-e neki, szeret-e. 

Vajon miért csak a hibát keresed magadban, a megoldás helyett, és mi az, ami félreviszi a gondolkodásodat annyira, hogy így szenvedj?

Olvass tovább! 

Nagyon könnyű félrecsúszni egy-egy gondolattal, és nagyon könnyű kihúzni épp saját magad alól a talajt azzal, hogy nem a tudatos és nem a megfelelő nézőpontból szemléled a helyzetedet. Amikor valaki hibásan jut felismerésre, az abban tükröződik leginkább, hogy a szenvedése nem enyhül, hanem csak mélyül és újabb egós korlátokkal és határokkal vonja körbe magát.

Egy ilyen mélypont után, amikor órákon át csak lesed, hogy jön-e a kedvesedtől életjel, akkor általában 2 dolog történhet:

1. Elkeseredsz, és mély bánat ül rád, mert meggyőződéseddé válik, hogy ő nem szeret, hogy te nem vagy neki elég, észre sem vesz. Egyre mélyebbre jutsz magadban az önsajnálat és az áldozatiság felé, és azt kívánod, történjen valami, bármi, ami csak icipicit is arra utalhat, hogy mégis fontos vagy neki.
Ha történik - mert biztosan fog történni - akkor egy kő gördül le a szívedről, de amint a pillanat elmúlik, újra a "függőjévé" válasz az ő tetteinek, reakcióinak. A figyelmed minden szálával rajta vagy, így rád egy picike fény, egy picike figyelem se jut. Ő magára figyel, te őrá, és rád senki... szépen lassan elfogysz önálló lény lenni, és lassan már csak abban létezel, hogy ő hogyan bánik veled. Ébredj!!!!

2. A másik vonal az, amikor nem bánatos áldozat, hanem egy felvértezett, harcos amazon leszel, aki kijelenti, hogy: "na, nem, ezt veled nem lehet megtenni, hisz te egy ilyen brutálisan érzéketlen, figyelmetlen férfitól jóval többet érsz, mert téged tenyéren kellene hordozni". Ilyenkor bedurcizol, és nem veszed fel a telefont akkor se ha végre ír. Kinyomod, nem válaszolsz... ő egy darabig próbálkozik, majd nem érti mi a gond - hisz ezt elfelejted tudtára adni - és picit hátrébb lép. Te pedig elérted, hogy most már nincs platform, hogy mindezt megbeszéljétek. A kapcsolat távolodik... 

Akármennyire különbözőnek tűnik is ez a 2 viselkedési mód, a gyökere azonos, csak a habitus más: mind a kettőben elveszítetted a saját én-edet, és valójában áldozatként vagy hisztisen, de a párod életét éled, minden figyelmeddel rajta vagy, így minden energiáddal őt táplálod, miközben te magad csak "sorvadsz".

Vedd vissza az energiáidat azzal, hogy tudatosabban nézel magadra és a helyzetre!

A legfontosabb, hogy lásd, hogy hol a szereped és ki vagy te mindebben. A párod csak egy statiszta, tulajdonképpen nélküle is tökéletesen tudsz szenvedni, amikor csak akarsz. Neki semmit se kell se tennie, se mulasztania ehhez.

Akkor nézzük hát lépésről, lépésre:

1. Vedd észre, hogy mi okozza a valódi szenvedésedet és juss valós felismerésre magadról!

Ez  a kezdet, de a legfontosabb lépés. Ha ezt megérted, elindulsz előre! Nagyon fontos ugyanis, hogy milyen felismerésre jutsz a helyzet kapcsán.

• A rossz felismerésnek nem Te vagy az ALANYA, ez így hangzik: "Ő nem figyel rám, ő nem szeret, ő nem foglalkozik velem, neki nem számítok semmit". Ebben a felismerésben egy másik embert tekintesz OKOZÓ-nak a saját állapotodért. Ezért - szintén tévesen - az ő tetteitől várod a megoldást. Azt szeretnéd, hogy ő változzon, hogy ő tegyen érted, legyen lelkes, legyen odaadó és figyelmes. Vagyis ha ő elszúrta, hozza is helyre... mintha mindenről a - Te boldogságod útján - ő tehetne. Ugye, látod, hogy ez rossz irány, hiszen a kezébe adtad az életedet, a sorsodat, a boldogságodat, és most függsz attól, hogy ő hogyan érez, tesz, viselkedik veled. Rengeteg szenvedést fog okozni neked eztán, a nélkül, hogy akarná vagy gonosz lenne. Azért fog szenvedést okozni, mert ő nem élheti helyetted az életedet! ... és bizony ez mind onnan eredt, hogy Te benne látod a problémát és a megoldást is.
• A jó felismerésnek TE vagy az ALANYA. Ez így hangzik: "Szenvedek, mert többet akartam. Rossz nekem, mert én meg akarom őt szerezni, többet akarok tudni róla, többet akarok vele lenni. Szenvedek, mert nem sikerül ezt elérnem, szenvedek, mert az ő reakcióitól tesztem függővé az enyémet, az időmet is hozzáigazítom... szenvedek, mert nélküle semmit se akarok."
  Te vagy az okozó. Ha te vagy, akkor Te tudsz is változtatni! A Te életedet Te tudod élni, és Te tudsz neki olyan irányt szabni, amiben Te hozod a döntéseket, és te alakítod ki a figyelmed fókuszát.

2. Lásd be a felelősségedet! Ez nem fáj, hanem ezúttal felszabadít...

Ha már látod, hogy okozója vagy a saját gondolataidnak, akkor pontosan tudni fogod, hogy ami a fejedben van, az benned is keletkezik. Te kreálod a rossz gondolataidat is.

Tudd, hogy te vagy a kulcs, és ha így van, akkor tudod azt is, hogy bármikor változtathatsz a gondolataidon!

Te nem vagy se kevés, se sok. Ha ő nem keres, akkor ő kimarad egy jó élményből veled. Te te vagy, és pontosan tudod, hogy épp annyi energia a "hiányra" fókuszálni, mint arra, ami VAN.

3.Vedd vissza magadhoz a figyelmedet és az energiáidat!:

Az egó egyébként "hivatalból" erősíti a hiányt, és a szükséget benned, hiszen az egyik alapprogramja a veszteségtől való félelem mellett az, hogy megszerezzen mindent, ami csak boldoggá tehet.

Az egónak ezért az, ami adott, nem izgalmas, azt nem kell megszerezni. Így az egós figyelmed folyton arra fókuszál, ami nincs, ami hiányzik, ami nem elég, vagy nem elég jó. Ugye, ezt ezek után felismered, és egyetlen ügyes gondolatváltással a VAN felé tereled, eztán?

Ha tudatosan figyeled és vezeted a gondolataidat, azzal visszaveszed az energiáidat. Amint azt látod, hogy az elméd a hiányt erősíti, és a párodat okolod, és rajta tartod a figyelmedet - ha kell, ha nem - akkor egyszerűen vedd vissza azokat! Hogyan?

Egyszerűen mondd azt: "áhá, megint rajta minden figyelmem és energiám és agyalok. Inkább visszaveszem róla a figyelmemet és használom olyasmire, ami van, és ami itt a jelenben örömet adhat!"

Az egós elme rafkós, és megpróbál erről letéríteni, de hiába... lehet, hogy 5 perc alatt 5-ször kell visszavenned az energiáidat, de előbb-utóbb sikerül. A te érdeked, gyakorold, ahogyan kisgyerekként százszori elesés után se adtad fel a járni tanulást.

4. Adj magadnak!

Ha már újra nálad a figyelem, akkor használd is ki!
Legyél magaddal, adj magadnak olyasmit, amit szeretsz, amiben jól érzed magad! Ha azt szereted, vásárolj, nézz filmet, táncolj, rajzolj, egyél, bulizz a barátnőiddel... éljél!

Ha most az az első gondolatod, hogy: "jó, ezt csinálom, de én a kedvesemmel szeretném mindezt"... vagy az, hogy: "igen, és akkor üljek otthon magamat ölelgetve?"... akkor menj vissza a cikk elejére, és utána válaszolj erre a kérdésemre: 
"Ha áldozattá válsz és szenvedsz, vagy azzal, ha hisztizel, akkor eléred, hogy vele tehesd ezeket?"

Nem! Tehát felesleges tőle várni megváltást!
Ha te nem tudsz magaddal lenni olyankor, amikor ő nincs veled, akkor a gond nem vele van. Elhagyhatod, és kereshetsz új társat, de az új kapcsolatodban ugyanezzel a problémáddal találod szemben magadat.

A megoldás ugyanis benned van! Abban, hogy elhidd - de tényleg elhidd - hogy egy főnyeremény vagy és nem kell kiharcolnod senki figyelmét akkor, ha a sajátodból magadnak is adományozol!

Ha te nem figyelsz magadra, ő sem fog rád... ez a kulcs!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretet-Kurzus - szeretni jól, boldogan