máj10

Nem mindegy hogyan figyelsz másokra, a párodra, magadra

Címkék: szeretetszerelemjelenlétfigyelempárkapcsolatfélelemelfogadáselvárás

Ahol a figyelem, ott az energia - tartja a kínai mondás, és mielőtt azt gondolod - csak mert benne az "energia" szó, hogy ez egy ködös misztikum, picikét bátran gondolj bele! Ami leköt, amire koncentrálsz, ami foglalkoztat, vagyis, amin a figyelmed van, abban élsz, azon gondolkodsz, azt teszed: vagyis arra "áldozod az energiáidat".

Párkapcsolatban, szerelemben, barátságban, munkában is abból származik a legtöbb energiád, hogy milyen figyelmet kapsz a másik embertől, és ő is az alapján méri fel a hozzáállásodat, hogy te mennyire vagy képes rá figyelni. Amikor a figyelemből tettek lesznek, az már elismerés, gondoskodás, vagy ha negatív irányba megy el, akkor szidás, leértékelés, bántás lesz.

A legtöbbször azonban a figyelem (és érdeklődés) puszta hiánya okozza a legmaróbb fájdalmadat, ezt közönynek hívod. Igaz? 

Azt már látod, hogy mások figyelméből energiát nyersz, ezért vágysz erre kapcsolataidban is, de vajon hogyan figyelj úgy, hogy az a lehető legtöbbet adja neked és a kapcsolatodnak, a párodnak is!

Olvass tovább! 

Nem mindegy hogyan figyelsz másokra, a párodra, magadra

  • Amikor azon mérgelődsz, hogy a párod nem figyel rád, akkor hol a Te figyelmed? A párodon? Esetleg magadon? Valójában egyiken sem, csak az elvárásaidon! 
  • Amikor rosszul érzed magad amiatt, hogy a kedvesed nem hív fel, nem ígér hűséget, nem tesz szerelmi vallomást (örökre szólóan), akkor hol a figyelmed? Rajta, magadon? Ismét az elvárásaidon...
  • ... és amikor azon agyalsz, hogy mit tett, mit mondott, és mindezt miért tette és miért mondta, akkor hol van a figyelmed? Ilyenkor a múltban van a figyelmed...
  • ... és amikor azon töprengsz, hogy hogyan és mikor lesz belőletek "rendes" kapcsolat, megcsal-e majd, fog-e úgy szeretni örökké, ahogyan te akarod, akkor hol a figyelmed? A jövő aggodalmain, a jövőben, a félelmeiden.

Ne aggódj, ha mindez így van, az sem jelenti azt, hogy Te rossz vagy, vagy rosszul csinálsz valamit. Ezt teszi szinte mindenki. Ezekre vagyunk "programozva".

Amikor azonban azt érzed, hogy a világ nem kerek, amikor nincs jó kedved, bánt valami, elszomorít valami, vagy kifejezetten küzdést érzel, akkor valójában ezek viszik el a figyelmeddel együtt az energiáidat is. Ilyenkor a szenvedés és szomorkodás helyett érdemes kívülről megvizsgálni ezeket a gondolataidat.

Ha ki tudsz szállni a gondolataidból és azokat egy külső nézőpontból megfigyelni mindazzal együtt, hogy arra hogyan reagálsz, már hatalmasat lépsz a boldogságod és a tudatosságod felé.

Hogyan figyelj jól magadra - hogy energiát kapj magadtól  - és hogyan figyelj jól másokra, hogy azzal őket is emeld?

A figyelem valójában azt jelenti, hogy arra fordítod  az energiáidat, hogy BEFOGADJ! Amikor őszintén és nyitottan figyelsz, akkor épp magadba fogadod a látottakat, hallottakat, és adott esetben egy másik ember energiáit is, miközben te is adsz a sajátodból. 

Figyelj magadra! Hol itt a csapda?

Ahogyan beszélgetek veletek, azt látom, hogy 2 jókora félrecsúszás történhet ebben:

1. Ha elemzed magad, azzal okok és magyarázatok után kutatsz, amikre általában sosem fogsz rálelni. Azonban miattuk kiszakadsz a jelenből és a múlt idejébe veszel. A figyelmed elszáll a múltba, ahol nem érdemes időzni, hiszen semmit se tudsz megváltoztatni. Persze, mondhatod, hogy ott lelsz felismerésre, de valójában ez az elme csapdája: nem felismerést találsz ott, hanem csak régebbi tapasztalásokat. Se okot, se célt. Hasztalan hát elemezned magad. A jelenben maradj!

2. A másik félrecsúszás ott van, amikor csak hiszed, hogy magadat figyeled, de valójában az elvárásaidon pörgeted magadat.
"Szomorú vagyok, mert a párom nem szeret, mert ő nem hív, mert ő nem becsül, mert ő nem dönt!"... Ez nem magadról alkotott felismerés, hanem önigazolások gyűjtögetése arról, hogy miért is van neked nagyon is okod szenvedni.

Ha szenvedni akarsz, ez jó technika. Erősítsd magadban, hogy mások tehetnek a rossz dolgokért az életedben.

Ha azonban valóban előbbre akarsz jutni, és tényleg magadat figyeled, akkor azt mondod: "szomorkodom, mert többet vártam, szomorkodom, mert mást hittem.... " Ilyenkor vagy Te a szereplője az életednek, és eljutni a boldogsághoz csak úgy tudsz, ha Te leszel az életed megélésének középpontjában, nem mások tetteinek következményei.

Figyelj a párodra! Hol itt a csapda?

Amikor őt elemzed, akkor valójában nem őt figyeled. Ilyenkor is az elvárásaid ködén át látod őt: "ezt megtette, tehát szeret, ezt nem tette - pedig te tennéd érte, mert neked logikus - vagyis nem szeret."  Az ő valódi szándéka, énje, motivációja nincs benne a játékban. Ez pedig így merő egy fikció, amikor is helyette eldöntjük, hogy mit is érez, mit is gondol. 

Régebben én is sokszor estem ebbe a csapdába és sírdogáltam olyasmik felett, amik így az én fejemben születtek meg. A gondolataim mélybe húztak, és a kedvesemtől vártam, hogy az ellenkezőjüket bizonyítsa, vagy legalábbis győzzön meg azokról, amik valójában nekem fontosak és az én világomban bírnak jelentéssel.

Hogyan is tehette volna ő ezt, ha ez az én világom, az én gondolataim, az én következtetéseim? Ha elmondtam neki, kérdőn nézett rám és nem értette, hogyan felejthettem ki őt mindebből, miközben róla beszélek. Elkeseredett, úgy gondolhatta, hogy nem látom őt és nem akarom érteni őt. Igaza volt...  ilyenkor nem a jelenben voltam, csak az elvárásaim ködébe veszve, és a múlt tettein és eseményein merengve.

Rájöttem, hogy ez nem az igaz út. Az elvárások nem az igaz-utat kövezik, csak egy illúziót. Elhitetik veled, hogy a párod az, aki beteljesíti minden benned élő vágyadat, és boldoggá tesz.. Amikor rájössz, hogy ő nem tudja teljesíteni a te elvárásaidat, tönkre is megy a kapcsolat... a szerelem pedig ilyenkor már rég nem létezik köztetek...

Hogyan csináld jól, mire figyelj hát?

Az igaz út az, amit szeretet övez. A szeretet, ami elfogadó, ami figyel, és ami szabadságot ad. Amiben kiiktatod az elvárásaidat, és azok el is rebbennek, amint fel tudod fedezni a valóságot a párodban: azt lásd, ami van és ne azt, amit szeretnél, hogy legyen!

Helyezz ki képzeletben egy "videókamerát" magadon kívülre és hagyd, hogy legyen egy külső nézőpontod magadhoz és a párodhoz!

A külső nézőpont csak figyel, nem értelmez, nem magyaráz, nem elemez, ahogyan egy videókamera se tenné ezt.

Nagyon fontos, hogy a külső figyelő nézőpontod tényeket állapítson meg csupán, és ne ítélkezzen feletted. Vagyis azt lásd: "sírok. Levelet írok. Haragszom"... de ne kezd megítélni, hogy ezt épp jól teszed, rosszul teszed-e. Jó? 

Ha sokat gyakorolod ezt, el fogsz jutni oda, hogy a gondolataid nem szippantanak be. Picit skizofrén helyzet, de nagyon hatásos. Látni fogod magadat kívülről, és egy idő után ezzel eléred, hogy megérted, megszereted önmagad a nélkül, hogy a múltba rohangálnál magyarázatokért.

Ha pedig önmagadat megismered így, akkor a párodat is egy másik szemüvegen át fogod látni. Őt magát is jobban el fogod tudni fogadni.

Figyeld azt, ki ő, mit érez, hogyan gesztikulál, mikor pirul el, mikor kerekedik nagyra a szeme, mitől lesz dühös, mitől és mikor csillog a szeme, vagy a huncut fény benne. Figyeld, hogy mit tesz, hogyan beszél, milyen képességei vannak, milyen álmai, milyen szokásai....... és ne ítéld el őt ezek miatt. Ő ezekkel együtt ő. Ezzel a sok mindennel együtt tud az lenni, akit megszerettél, aki mellett jól éled meg te is önmagadat.

Amikor ezt először így csináltam, megkönnyeztem a tapasztalásaimat. A kedvesemet, akit addig az elvárások ködén át elégedetlenül és szenvedéssel telve kutattam, végre megláttam. Észrevettem, hogy mennyi tette szól hozzám, amik neki fontosak, én pedig addig csak elsiklottam felettük. Észrevettem, hogy milyen sokszor ajánlja fel a segítségét, amiket félresöpörtem, mert épp nem azt vártam... észrevettem, hogy csillog meg a szemében a szerelem fénye, ha közel hajolok és huncutul rámosolygok. Észrevettem, hogy megannyi tette tükröz vissza engem. Őt láttam végre. Őt! Azt az embert, azt a lényt, aki benne létezik, érez, és élni akar. Felismertem azt, mennyi a közös bennünk, és hogy mennyire szépen megérezhetem mindezt szavak nélkül, ha tényleg őt akarom meglátni.

Szívvel látni szívet. Szívből jövő nyitottsággal figyelni egy másik embert. Nyitottan. Ha nyitott vagy, nem ítélkezel, hagyod, hogy ő olyan legyen, amilyen ő akar, hisz tudod, hogy minden vonását ő is hozta korábbi tapasztalásaiból. Olyan, mint te, olyan, mint én, ugyanabból vagyunk, és ha képes vagy nyitott lenni, érezni fogod a másik emberben önmagadat: ugyanazt a forrást, ugyanazt az energiát, ugyanazt az életet.

Az életed olyan színnel gazdagodhat, amilyenre most nem is gondolsz. Letéve az elvárásokat és ítélkezést, melyek szűkös utakra kényszerítettek, észre fogod venni, mennyi szépség, érték, érzés van a többi emberben is. Ha figyelsz, akkor BEFOGADSZ, és ha befogadsz, több leszel: színesebb, élettelibb, tapasztaltabb!

Szeress, figyelj, élj, és az élet olyan távlatokat nyit, amikben megélheted önmagad.

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretet-Kurzus - szeretni jól, boldogan

Korábbi hozzászólások

1
Izabella Kolompar
2016. 05. 13. 04:42
Nagyon sokat lehet tanulni az írásaiból. Köszönöm!

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« februárfeb2024 Márciusáprilisápr »
hétfőHkeddKszerdaSzecsütörtökCspéntekPszombatSzovasárnapV
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015-2024, Némethi Erika készítette: mrc webdesign