Amikor - titkon - idegesítenek a párod gyerekei...

Címkék: szeretetegóelfogadáspárkapcsolatex

Szégyen, nem szégyen, ördög és pokol,... de lehet ilyen érzésed és egyben aggodalmad, hogy nem tudod úgy szeretni a párod gyerekeit, ahogyan azt elvárnák - vagy leginkább ahogyan te magadtól elvárnád.
Főleg olyankor van emiatt lelkifurdalásod (hívjuk inkább egó-furdalásnak, hisz a lélek nem furdal, nincs vesztenivalója) - ha van saját gyereked is ebben a kapcsolatban. 

Nem akarok közhelyeket megfogalmazni a témában, és ahogyan szoktam, most is találtam olyan hátteret, ami talán segíhet neked ebben.

Egy biztos: ha így érzed, nem vagy gonosz és megátalkodott, csak épp bekapcsolt és működik benned egy program, ami miatt nem tudod jól és szeretettel megélni a szituációt.

Nem könnyű neked, és tudd, hogy egyedül sem vagy ezzel. Azt, hogy mennyire nem, az mutatja legjobban, hogy ez a 2. leggyakoribb ok, amiért engem felkeresnek a vendégeim a konzultációinkra!

Tárjuk fel a benned lévő egyik lehetséges blokk okát, és keressünk erre is egy fajta megoldást!

Olvass tovább!

Emlékszel? Talán volt olyan szakasza a pároddal való kapcsolatodnak, amikor még az volt a fő "gondod", hogy megszerezd őt, hogy hivatalosan is elmondható és felvállalt legyen, hogy Ti egy pár vagytok.
Talán ezt kimondani, elérni azért sem volt zökkenőmentes, mert lehettek olyan személyek köröttetek, akiknek ez jócskán érdekeit sértette. Például egy rokon, egy anyós, egy szülő, vagy épp a volt házastárs: volt feleség, expár. Ők talán legszívesebben megakadályozták volna ezt a boldog egymásra találást - és az ő nézőpontjaikból ez érthető is lehet.

A kapcsolat azonban megszületett és érett egészen az együttélésig. Szeretitek egymást, és ti ketten: a párod és Te a lehető legkevesebb dolgon ütköztök, de mégis, amikor vita üti fel a fejét, akkor az bizonyosan visszavezethető a gyerekeitekre. Te is hoztál 1-2-3 gyereket és ő is hozott 1-2-3 gyereket a kapcsolatba és itt a nagy feladat az összeolvadós összecsiszolódásra. Ki alkalmazkodjon, és egyáltalán mihez és kihez? 

Tudod, hogy a párod gyerekeit nem érheti hátrány a részedről, hogy őket is úgy kellene szeretned és elfogadnod, ahogy vannak. Azt is tudod, hogy semmi baj nincsen velük, amiért okod lenne nem-szeretned őket, csak egyszerűen gyerekek, mégis bekapcsol nálad egy tucatnyi ítélet, és azok mentén elutasítások, miközben dolgozol a megfelelni akaráson.

Hatalmas küzdelemben vagy magaddal, és ha tudod, hogy ez a küzdelem valójában benned zajlik és nem a gyerekek és közted, akkor már egészen klassz felismerést tettél.

Vajon mi idegesít annyira a párod gyerekeiben?

Erre persze több válaszod is lehet, de ha valójában igazi probléma nincs azokkal  a gyerekekkel, akkor többnyire ilyesmik zavarnak - látszólag:

• A gyerekek szokásai, amelyek nem azonosak a tieiddel
• A gyerekek rendetlensége - ahogyan széthagyják a holmijaikat - ha te nem erre nevelted a sajátjaidat
• Ha a gyerekek válogatósak - és te nem így nevelted a sajátjaidat
• Ha a gyerekek több zsebpénzt, szabadidőt, vagy más előnyt kapnak - ami több és kedvezőbb annál, mint amit te engedtél a sajátjaidnak
• Ha a gyerekek túl kövérek, túl soványak... - ezt nem is kommentelem :)
• Ha a gyerekek szoronganak, félénkek, zárkózottak, vagy épp ellenkezőleg: harsányak, hisztisek, erőszakosak - mert te nem engedted ezt meg a saját gyerekeidnek
• Ha a gyerekek önállótlanok, suták - vagyis nem férnek bele a "gyerekről" alkotott szellemiségedbe

Lehet, hogy ez viccesnek tűnik, de bizony sok-sok igazság van ebben. 

Vajon miért fáj mindez? Hogy lehet, hogy nem jól viseled, nehezen fogadod el az ő másságukat? 

Tényleg csak arról van szó, hogy te más nevelési elvet követtél vagy követnél? Tényleg az zavar, hogy ők olyanok vagy ilyenek?

Azt már megszokhattad, hogy senki sem változik meg a kedvedért. Így aztán hiába is lázadozol, a gyerekek nem lesznek mások, maximum ideig-óráig alkalmazkodnak hozzád, de aztán vagy elfelejtik a kéréseidet, vagy egyszerűen nem teljesítik. Ha mégis - saját ínyük ellenére - igazodnak a "követeléseidhez", akkor biztos lehetsz abban, hogy te leszel a gonosz "mostoha".

Ha mindezt a pároddal meg akarod osztani - akkor szinte biztos, hogy dühödben már rosszul választod meg a szavaidat - és ha a gyerekeit kritizálod, az olyan, mintha belé döfnéd a tőröket. A gyerekei őt tükrözik, az ő vére, az ő nevelései. Ha a gyerekeit nem érted meg, az számára olyan, mintha őt nem akarnád elfogadni, az ő ízlését, értékrendjét, őt magát kérdőjeleznéd meg. Így természetesen ebből közöttetek lesz vita. Ő kiáll a gyerekeiért, és te azt érzed, hogy egyedül maradtál, mert a gyerekeivel szemben nem "nyerhetsz". Lásd meg azonban, hogy nem a gyerekeiért áll ki és nem ellened kardoskodik, hanem önmagát védi épp azért, amit itt fentebb leírtam. A gyerekei az ő tükrei. 

Nehéz a helyzet, egyáltalán nem mondom azt, hogy könnyű dolgod van.

Épp ezért, fontos, hogy lásd, hogy ha a ZAVAR BENNED keletkezik, akkor ahhoz, hogy neked jó legyen, benned is kell kezelni. Érdemes megfejteni az okokat pontosan, hogy miért is zavar téged az, amiben mások az ő gyerekei:

1. Figyeld meg, hogy mi az, ami legtöbbször megfordul a gyerekek kapcsán a fejedben, és rájössz, hogy szinte nem ők zavarnak. Az ilyen esetek zömében a gyerekek anyukája / apukája, vagyis a párod exe az, aki ellen "harcolsz", akivel versenyzel. A gyerekekben az ő hatásait, az ő elveit, az ő szokásait látod, sőt: a gyerekek külsőre is emlékeztetnek rá, így azt erősítik benned, hogy egy EX árnyékában élsz, és ha másban nem, de a gyerekek életében egészen biztosan át kell venned valaki helyét, egy elődét, és meg kell állnod abban a szerepben a saját helyedet. 

Lehet, hogy ebben a gyerekek se könnyítik a dolgodat, főleg, ha az EX hatása abban is érződik, hogy rólad a hátad mögött rossz képet fest a gyerekeknek, és téged egy gonosz mostoha képében tüntet fel, akit el kell viselni, vagy utálni kellene.

Az sem könnyű, ha az egyedül maradó ex boldogtalan, és szenved, mert akkor a gyerekek könnyen átvehetik a támogató szerepet iránta, és lesznek gyerekből szülővő a saját szülejük felett. Ilyenkor a gyerekek aggodalma a szülő iránt kifejezetten bezárja előtted az ajtajukat.

Van azonban kiút innen, hiszen nagyon sok ilyen patchwork családban összeszoknak a gyerekek és a felnőttek, és lesznek boldog nagy egységgé.
Egy picit gonosznak tűnhet, de hogy kiderítsd, ez áll-e a háttérben, képzeld el, hogy a párod ex-e örökre eltűnik az életetekből: és semmilyen módon nem kell szembesülnöd a hatásaival. Vajon így is zavarnának a gyerekei? Így se találnád a helyedet közöttük? Vagy így idővel be tudnád őket "olvasztani" egy nagy közös keretbe, és tudnád őket úgy és annak látni, akik ő valójában? Szinte biztos vagyok abban, hogy igen! :)

2. Ha nem az ex hatásai zavarnak, akkor a 2. leggyakoribb okon is érdemes elméláznod: hogy amiben ők mások, az miért okoz zavart: mi az, amiben te túl szigorú vagy - magadhoz és a gyerekeidhez. Ha zavar bennük, hogy lazábbak, hogy "hanyagabbak"... stb, akkor szinte biztos, hogy vágysz egy kis lazaságra, pihenésre, kötetlenségre, kevesebb felelősségre, amit te nem engedsz meg magadnak vagy magatoknak. Ha ez a dolog áll hozzád közelebb, akkor csak próbáld ki, milyen az, ha lazítasz a saját szoros kereteiden és együtt csináltok "semmit" lelkifurdalás nélkül!

A 2 esetre együtt érvényes, hogy próbáld a gyerekeiben a párodat fellelni. Őt szereted, őt elfogadod, fedezd hát fel a gyerekeiben is mindazt, amit benne szeretni és tisztelni tudsz. Valamint légy hálás a sorsnak azért, hogy adott ilyen feladatot, ilyen kapcsolatot, amin keresztül tanulhatsz és megélheted magadat! Ezekkel a kapcsolatokkal - a gyerekekkel is - csak gazdagabb leszel, csak újabb színt élhetsz meg a világban, ha engeded magadnak, hogy meglásd mindezt! Ha nem ezért, hát mi más értelme lenne, hogy ezt a sorsot teremtetted...? :)

Ez a szeretet, és elfogadás lehet segítségedre ebben nem könnyű helyzetben! Fontos, hogy ne versengj, és ne küzdésként éld meg! Ha másképp nem megy, akkor egyelőre légy inkább megfigyelő, és figyelj ítélkezés nélkül! Figyeld a gyerekeket, figyeld a párodat, figyeld őket együtt, és leginkább figyeld önmagadat is! Ha nem küzdesz és nem minősíted a látottakat, hanem engeded magadnak, hogy a maguk valóságában láthasd a dolgokat, akkor megnyílik a világ közöttetek, és sokkal könnyebben juttok egymáshoz is közelebb!

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretet-Kurzus - szeretni jól, boldogan

Csatlakozz facebook csoportunkhoz is az alábbi linken, és tarts velünk, ha kérdésed van, ha beszélgetni vagy barátkozni szeretnél! 
Tündérszív Szeretet Csoport