Valaki fogva tartja a szívedet, és így nem tudsz nyitni egy új szerelemre?

Címkék: szeretetszerelemillúzióegófélelem

Szerelmes vagy - legalábbis így érzed,így hiszed - de a szerelmed valahogyan nem tud kiteljesedni?

Talán észre sem vesz az, akiért így lángolsz, vagy észrevesz ugyan, de nem tart fontosnak téged, vagy épp még fontosnak is tart, de nem úgy és nem akkor, ahogyan azt te szeretnéd... a szerelmed így szinte ki- és beteljesületlen marad, és csak ábrándozol arról, hogy ez valaha változni fog.

Elhiszed, hogy ez egy különleges karmikus kapcsolódás, és azt is elhiteted magaddal - mélyen és még mélyebben beégetve a tudatodba - hogy ha akarnál se tudnál szabadulni, kilépni belőle. A kapcsolat se előre nem lép, se kilépni nem enged egy rejtélyes erő...

Fogoly lettél. Tele elfojtott vággyal, tele fájdalommal már, az öröm és élmények helyett. Eltemetted magadban jó mélyre a lelkesedést, a nyitottságot és a szeretetet is. Bezárultál egy kalitkába, melyet a sorsnak, karmának a számlájára, vagy rosszabb esetben a szeretett kedves kontójára vetítesz.

Vajon mi és miért köt bele egy ilyen szerelembe téged?

Hogy lehet az, hogy nem tudsz szabadulni, bármennyire akarsz is - vajon akarsz egyáltalán? - mi lehet a megmentőd ebből a helyzetből, hogy újra visszatérj az ÉLET-be?

Olvass tovább!

(A kép forrása: miskolci harsona)

"Erika, hidd el, én lépnék már, de valami különleges erő nem enged, biztosan dolgom van még itt, ebben a kapcsolatban... talán még meg kell tanulnom valamit" - hangzik szinte minden alkalommal a szomorú válasz.

Ez egy hiedelem-rendszer, ami fogva tart. Tulajdonképpen a láthatatlan erő, mellyel odaragasztottad magad valakihez, aki nem viszonozza az érzéseidet, a te hitedből, a te programjaidból fakad, a saját egód műve.

Honnan tudom ezt, és miért rombolom le az életeken átívelő gyönyörű szerelem-emlékét és egyben reményét? Nem rombolom le, ha BOLDOG vagy! Akkor van létjogosutsága.

Azért rombolom le ezt a hitrendszeredet, mert boldogtalan vagy, és most tehetsz azért, hogy ez változzon! Nagyon boldogtalan vagy épp, aki nem csak nem éli a szerelmet már, - csak annak illúzióját - hanem ki is zárja az életet maga körül. :(

Amikor éled, mert átlényegítetted magadon a "létezés" valódi boldogságát, akkor ezen már nevetni fogsz. De addig, engedd, hogy kinyissam a szemed a lehetőségekre, amik előtted tornyosulnak, csak nem vagy még nyitott, hogy észrevedd!

Hol veszett el a boldogság, és miért csak illúzió-szerelem ez már?

A teremtés energiájából anyagba érkezve a lelked - vagy eredendő én-ed .- hozza magával a teremtő feltétel nélküli szeretet rezgéseit, vagyis a teljes lényed, SZERETETBŐL, feltétel nélküli boldogságból van: szerelemből.

Ez a 3: a szeretet, boldogság, a szerelem - de még az önfeledt öröm és lelkesedés is - energia szinte ugyanazt képviseli. Itt a földi elme keresett külünbséget közöttük csupán, hogy értelmezni, keretezni tudja. Így amikor a nemiséget is hozzákapcsoljuk ehhez az érzéshez és energiához, akkor szerelemnek hívod.

A szerelem így te magad vagy: egy elképesztő boldogság, egy nagyon magas rezgés, egy nagyon magas tudatszint - a feltétel nélküliség tudat-mezején. Amikor ezt éled - sajnos csak rövid ideig szokott történni (meg kell tanulni jól élni és fenntartani ezt az érzést!) - akkor minden tökéletes: tökéletesen békés, elégedett vagy, tökéletesen egészséges vagy, tökéletesen elfogadó, tökéletesen nyitott.

Eszedbe se jut kritizálni, keseregni, hiszen éled és érzed, hogy nem kell ok és feltétel ahhoz, hogy érezd: boldogság jár át.

Aztán az elme - aminek viszont nem végtelenség a sorsa, hanem a testeddel együtt halandó - bekapcsol: és keresteti veled az okot erre a boldogságra.

Hamar rájön (tévesen) az egós elme, hogy a boldogság forrása egy másik személy és ezzel az ÓRIÁSI tévedéssel beazonosítja a szerelem csodáját benned. Ezzel el is ront mindent. Innentől nem éled a csodát, nem éled a boldogságot, mert függővé tetted az érzést egy másik embertől.

Pedig az érzés benned van, hisz TE érezted. Senki sem adta vagy hozta neked. A másik ember, akit szerelmednek hiszel csupán megmutatta neked, hogy át tudod élni a boldogságot, tudod áramoltatni a szeretetet, tudod élni feltétel nélkül a szerelmet.

Amint párosítod az érzést valakihez önmagadon kívül, mint forráshoz, azonnal eltűnik a feltétel nélküliség. A feltétel megszületik - az egód működése miatt - és a feltétel egyenlő lesz a másik személy bizonyos viselkedéseivel.

Indul az egó megszerzési programja: "őt meg kell szerezned, párkapcsolatba kell keretezni a dolgot és akkor végre boldogságod bebiztosíthatod".

Innentől ez már csak egy illúzió: a szerelem így már csak egy függőségi viszonnyá lesz, melyben hajtod a boldogságot, amit hited szerint az a másik ember adhat meg neked, vagy legalábbis a jelenléte mellett tudod érezni.

Ekkorra annyira az egós elme működési spiráljába kerülsz, elvárásaid sorával "követeled a másik ember jelenlétét", és  el is szakadsz az eredendő én-ed energiájától, és így elszakadsz a valódi, benned élő eredendő szerelem érzéstől, elszakadsz a teremtőtől.

Amikor szenvedsz, és hiába várakozol és függsz, akkor nem éled önmagad, csak az egós megszerzési- és félelem-programjait, és velük együtt a mindennapjaid részévá válik a kudarc és kisebbségi érzés, hogy nem sikerül megszerezned a párodat, nem sikerül elérned, hogy figyeljen és szeressen. Odáig jutsz, hogy elhiszed, hogy te nem vagy szerethető... ki is szerethetne téged... :( Egy újabb kapcsolat reménye teljesen elborzaszt, hiszen az csak egy újabb igazolása lenne ennek a kudarcnak és "isten ments, hogy újra kiderüljön, hogy nem vagy szrethető"!

...és már önmagadat se szereted. Rég nem. Amikor elszakadtál a teremtőtől, az eredendő lényed szeretetétől egy hamis illúzió miatt, akkor vesztetted el önmagad.
A félelem pedig oly erős már, hogy elképzelni sem tudod, hogy létezhet még olyan kapcsolat, amiben visszanyerheted önmagad és ki is teljesedhetsz.
Ekkor jön az a hitrendszer az egóból, hogy inkább itt maradsz: mert a biztos rossz, az legalább valami, és sokkal biztosabb, mint a bizonytalan és ismeretlen "valami", amit jövőnek hívunk. Ilyenkor kapaszkodik az egó olyasmikbe, hogy "nem tudod elengedni, mert a karma és láthatatlan erők kötnek össze, vagy hogy más életes fogadalmak tartanak a másik ember mellett..."

Légy bátor, és láss rá magadra: menekülsz. Épp menekülsz a felelősségvállalás elől, és az elől, hogy végre élhesd az életedet, kezedbe vehesd a sorsodat és végre boldog lehess!

Hogyan nyerd vissza önmagad? Ha ez sikerül: őt is megnyerheted...

Az életed nem másokról szól, és még csak nem is arról, hogy másokért tegyél. Az életed első sorban arról szól, hogy te boldog és elégedett legyél, mert ha ez megvalósul, akkor a belőled áramló szeretet másoknak is segítség lesz, másoknak is fényt jelent, örömet és segítséget. Ezért az elsődleges életfeladatod, hogy önmagat meg tudd élni: szeretetben élni, rezegni, létezni. Élni azt az energiát, amit a teremtőtől kaptál. Aztán ezzel már tudsz tenni másokért is.

Úgy képzeld ezt el, mintha a teremtő egy sejtje lennél. A teremtő és univerzum akkor működik jól, ha te - és minden többi sejt - jól működik és egészségesen kapcsolódik. A boldog sejtek fogják boldoggá tenni az egész-séget. :)

Ezért nem feladatod - se karmikusan, se máshogy - a szenvedés, a várakozás, az elfojtás, egy másik személlyel szembeni függés.... amikor ezt hiszed, tévedsz. Fut a fejedben a téves program. A feladatod: a boldogság.

Ezért hát menj és ÉLJ! Élvezd az életet, tégy nap, mint nap, sőt, naponta sokszor olyat, amit élvezni tudsz, aminek örülhetsz, amiben felébresztheted a benned élő SZERETET-et... és szépen így automatikusan emeled fel a rezgésedet és energiaszintedet a szeretet és boldogság szintjére. 

Hogyan? - kérdezed ezt most. Hát így! Gyakorold, itt egy sor lehetőség:

1. Gyakorold élni a jelent! Arra figyelni, ami van, ami körülvesz.
2. Arra figyelni, ami a mostban van, és nem arra, ami hiányzik!
3. Hidd el, és gyakorold a hitedet, hogy minden érted van az életedben és csak ki kell nyújtani a kezed, hogy élvezhesd, hogy befogadd, hogy elfogadd.
4. Gyakorolj nyitni a világ és mások felé! Légy kíváncsi az emberekre, az ő tapasztalásaikra és érzéseikre, mert színességük új világot tár fel előtted.
5. Tégy olyan dolgokat, amikben örülni tudsz, amit szeretsz, ami élményt adhat!
6. Vedd észre, hogy minden rossz érzésed mögött egy elv, hiedelem, egy rögzült program, egy idea áll, ami nem engedi meg neked, hogy kiteljesedhess. Legyél ezekre figyelmes, és kérdőjelezd meg az igazságukat - ugyanis többségük: 99%-uk, lebontható, hamis illúzió.

Gyakorold, tedd, gyakorold! Egyik pillanatról a másikra nem leszel hirtelen tartósan boldog, de a boldogtalanságba eljutni is évek, évtizedek kellettek. Ha ügyes vagy és figyelsz erre, akkor az a jó hír, hogy a boldog önmagadra találás jóval gyorsabban fog menni. :)

Ha visszanyered önmagad, ha újra elégedettség, szeretet és elfogadás tölti ki a lényedet, akkor fényleni fogsz: a kisugárzás épp ennek a belső egységnek, a boldog elégedettségnek az energiáját jelenti. Ez pedig vonzó. A többi embert is kíváncsivá teszi. A fény a tömegben, vagy a fény a sötétben pedig elhozhatja neked a szeretett kedves figyelmét is, vagy egy nála még jobb, még boldogabb, még csodásabb kapcsolódást valaki mással.

Akkor már nem fog számítani, hogy ki az, hiszen TE BOLDOG VAGY! Ha tudsz boldog lenni ok nélkül, feltételek nélkül, mások nélkül, akkor minden kapcsolódásból ki tudod hozni a legjobbat, a legszebbet, a legboldogabbat! Ekkor a teremtőerőd is visszatér ugyanis!

Tudod, hogy mi a legjobb hír, amit így megélhetsz?

A jó hír, hogy a szerelem nem múlik el. A szerelem végtelen. :)
Nem törvényszerű, hogy elmúljon, sőt, át se finomodik szeretetté, ha megérted, hogy nem függ külsőségektől, hanem a te részed!

Ha nem éled a szerelmet, annak egy oka lehet: épp nem engeded meg magadnak, hogy éld!
Ha ezt viszont átérzed, akkor tudni fogod, miért mondjuk, hogy szinte mindegy, hogy ki iránt érzed. Öööö, pontosítok: nem valaki iránt érzed valójában, hanem valaki mellett érzed magadban a szerelmet! 

A boldogságodhoz mindig RAJTAD keresztül visz az utad! Tovább az önismeret útján!

Tovább, hogy a szerelmet mégis megtapasztalhasd újra! >>>>