Címkék: szeretetszerelemkritikaelőítéletelfogadás
Elszomorít, ha az, akit szeretsz, akinek adsz a véleményére, az kritikus veled? Bánt, ha olyan véleményt fogalmaz meg, amivel nem akarsz azonosulni?
Ha ezt gyakran teszi veled valaki, akkor azzal súlyosan letöri az önbizalmadat, megtöri a magadba vetett hitedet, és így egyre értéktelenebbnek, egyre hasztalanabbnak érzed magad. Nehéz figyelmen kívül hagyni egy ilyen véleményt, és nehéz kikecmeregni abból, ha azzal megsemmisülsz.
Neked kell másképp hozzáállni az ilyen kritikákhoz? Védekezned kell? Vagy valami más technika is van arra, hogy ne ássa alá az önértékelésedet egy másik ember véleménye vagy megnyilvánulása?
Olvass tovább!
A válaszok egyszerűek, de csak sorjában haladhatunk.
Igen, rosszul teszi az, aki ÍTÉLKEZIK feletted, hiszen akarva vagy akaratlan belegázol vele az énképedbe, és leértékel téged. Hat rád, és általában nem pozitívan. Azzal védeznek ilyenkor sokan, hogy nem ítélkeznek, csak a véleményüket fogalmazták meg.
Nos, a vélemény is ÍTÉLET akkor, amikor abban egy másik embert minősítünk.
Egy példán át vicces is lesz. Ha ismersz, tudod, hogy folyton mosolygok. Ilyen vagyok, egyszerűen szeretek élni, szeretem az embereket, és ha látok valakit, akkor a jót látom meg, és azt mosollyal üdvözlöm. Akik találkoznak velem, azok tudják, ez picikét sem álságos. Nem tudnék mosolyogni, ha nem belülről jönne. Azonban nemrég akadt valaki, aki elkezdte keresni a fájdalmat a mosolyom mögött. Az volt a meggyőződése ugyanis, hogy "kizárt, hogy szívből jöhessen valakiből ennyi mosoly, vagyis biztosan el akarok kendőzni egy fájdalmat"... Percekig kereste, és vizsgált, és hunyorgott, és gyanakodott.... Nagyon vicces volt. Azonnal tudtam, hogy ez róla szól:ő nem tudja elképzelni, hogy valakihez őszintén tartósan mosolyogva fordulhasson. Szerinte a világ keserű, és a mosolyok legtöbbször álarcok.
Hagytam, hadd keresgéljen... aztán egy idő után 2 kérdéssel rámutattam erre a "tükörre"... és azzal nem csak rám, hanem önmagára is másképp kezdett rálátni.
Akkor hát tudd, hogy mások véleménye nem rólad szól. Ha valaki kritizál, jusson eszedbe, hogy a kritikájuk egy lehetőség arra, hogy róluk többet megtudj: azt, ahogyan gondolkodnak, amilyen korlátok között élnek. Nem a te ügyed, nem kell magadra venned! Legyen a kritika vagy vélemény egyszerűen csak egy érdekes nézőpont a világban!
Észrevetted, hogy olyankor, amikor olyan hibádat véleményezik, amivel már megbékéltél, akkor nem okoz benned rossz érzést egy lesújtó vélemény?
Akkor esik rosszul ugyanis, amikor olyan hibádra derül fény, amit még magad elől is titkolsz. Addig-addig rejteget a hibádat, hogy szinte már el is hiszed, hogy nem létezik, vagy nem fontos... és ekkor egyszer csak valaki "rátapos" és szóvá teszi. Olyan érzés mindez, mintha lelepleződtél volna. :(
Olyan, mintha megszűnt volna a "jó kép" rólad, mintha megtört volna benned mások hite. Pedig valójában csak az történik, hogy felszínre került valami, amivel TE nem kötöttél még békét. Ha ezt egy olyan teszi szóvá, akit szeretsz, aki neked fontos, az azért fáj sokkal jobban, mert egy ilyen számodra fontos személy előtt szeretnéd megőrizni a kialakult kellemes és jó képet magadról. Ha egy szeretett ember lelplezi le a hibádat, az akkor szinte felér azzal, hogy: "jaj, már talán nem is szeret". Félsz, hogy talán csalódott benned és eztán egy idegenebb szemüvegen keresztül néz rád.
A megoldás az, hogy megbékélsz a vélt hibáiddal! Amikor zavar mások véleménye - a kulcs a ZAVAR szó - akkor egy olyan tulajdonságod van napfényben, amire még nem volt erőd eddig ránézni. Vedd elő ezt a "hibás tulajdonságodat", és boncold szét! Békélj meg vele!
A legfontosabb az, hogy önmagaddal megbékélj!
Nem kell! Ha úgy érzed, hogy van olyan jellemvonásod, ami nem szolgál, könnyen magadra erőltetheted, hogy meg kell változnod. Ez azonban nem célravezető.
Amikor ugyanis változtatni akarsz magadon, akkor tulajdonképpen önmagaddal küzdesz.
Az "ellenfél" túl erős, nem győzhetsz magad felett, de ha mégis, akkor súlyos elfojtásokat erőszakolsz magadra, de változást biztosan nem.
A kulcs az önelfogadásban van. Amikor megbékélsz ugyanis önmagaddal, és nem "hibáztatod" magad, akkor azzal egy békésebb, harmónikusabb, elégedett állapotba kerülsz: a SZERETET létállapotába.
Aki pedig ilyen békés, az nem kritikus másokkal sem, hiszen pontosan tudja, milyen nehéz volt a hibákkal együttélnie. Elfogadó, együttérző és szeretettel teljes.
Emiatt pedig a környezeted azt fogja hinni, hogy VÁLTOZTÁL... pedig nem változtál, hanem most vagy végre igazán TE TEmagad!
Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!
Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:
Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!
A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!