ápr05

Kapcsolatfüggés

Címkék: kapcsolatpárkapcsolatkapcsolatfüggésszeretetszerelemszenvedszenvedéskapcsolati mintapárkapcsolati minta

Szerelmes vagy a szerelembe? Vagy mégis inkább a kedvesedbe? Mi a különbség???
Vajon kapcsolatfüggő vagy? Csapdában a szíved....

Előre szólok: ez egy eléggé elgondolkodtató írás, és talán épp azok fognak a leginkább megdöbbenni saját magukon, akik azt gondolják, az ő elképzeléseik a legegészségesebbek a kapcsolatokról és az érzésekről. :) Aki nagyon "normálisnak" hiszi magát - úgy általában - az ne forduljon vissza a cikktől. :)

Először is:
ha "kapcsolatfüggő" vagy, akkor sem kell rosszul érezned magad. Nem ítélellek el. :) Sőt! Azért olvass tovább mindenképp, hogy azokat a "szenvedéseket", amiket jelenleg megélsz a kapcsolatodban eztán másképp lásd, könnyebben "viseld". :) Ez az írás - ébresztő lesz - segíteni fog, hogy szíved nyitottabb legyen és Te vele együtt sokkal boldogabb!

Csapjunk bele! :)

Kapcsolatfüggés

A kapcsolat és a szerelem nem egy és ugyanaz. 

Mi is a szerelem?
A szerelem, az maga az eufórikus érzés, mely fellángol benned egy-egy különleges pillanatban. Általában egy másik ember iránt ébred - legalábbis úgy társítjuk, hogy "szerelmes vagy VALAKIBE". :)
(Most a szerelem sajátos természetét ne részletezzük... :) )

Amikor a kedvesedet szereted, akkor őt magát, a LÉNYT szereted. Azt, aki ő valójában. Azt, ahogy érez, ahogyan gondolkodik, ahogyan jár, nevet, megnyilvánul. Azt szereted, amit képvisel, ahogyan megéli a tapasztalásait. Szereted akkor is, ha sír, szereted akkor is, ha nevet, még akkor is szereted, amikor dühöng és mérges.
Amikor valóban őt szereted, akkor mindegy, hogy mit tesz, nem haragszol rá - tartósan biztosan nem.

Amikor őt szereted magát, akkor valójában nem is kell, hogy okot keress a szerelemre, a szeretetre, elég, hogy él, létezik, és örülsz, hogy a közelében lehetsz.
Örülsz, ha boldognak látod, és elszomorít, ha szomorkodni látod. Nem bántod, nem akarsz neki rosszat, mert ő fontos, mert őt magát, önmagáért szereted.

Nem azért szereted, mert szeret téged.
Nem azért szereted, mert felhív, mert ír neked, mert figyel rád - amikor épp Neked erre van szükséged, igényed, kedved.
Nem azért szereted, mert olyasmiket mond, amiket Te hallani akarsz.
Nem azért szereted, mert tesz érted: támogat, segít.
Nem azért szereted, mert a tenyerén hordoz.

Nem azért szereted, mert.... folytassam, vagy már jól érted?

NEM CSAK önmagadat szereted benne visszatükröződve (valójában persze ezt is), de őt magát, önmagáért is szereted.

MI is a párkapcsolat?
A párkapcsolat pedig maga a keret, ahol együtt működtök.
A szerelem az érzésetek egymás iránt, a párkapcsolat pedig a keret, melyben működtetiket magatokat.

Attól, hogy ez a keret létezik-e vagy sem, a szerelem, az érzés áramlik. A szeretetnek, szerelemnek nem tud keretet szabni az, hogy Te azt mondod: mától szakítunk, vagy holnaptól újra "járunk". 

A kapcsolat végetérhet holnap 12:00-kor, de a szerelem, az érzés nem így működik. Nem tudod azt tenni, hogy holnap 12:00-től már nem leszel fülig szerelmes a párodba.  Érted, ugye?

Így, amikor azt hiszed szakítanod kell, mert neked valami nem jó, akkor még korántsem biztos, hogy a szíved szakítani tud...

Ilyenkor kerül napirendre, hogy:
A kapcsolat működésével van gond kettőtök között, vagy az érzéseid nem elegendőek, amit a kedvesed iránt TE magad érzel?  

(...és itt fontos: nem az ő érzéseit kicsinyeljük. Azokat ő éli, csak ő tudja, mit érez... nem döntjük el helyette, hogy ő mit érez irántunk. :)

Na, de akkor hol itt a kapcsolatfüggés?
Amikor a kapcsolat döcögni kezd, még korántsem biztos, hogy érzések kevesek. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy a kapcsolat "szabályaival", a kereteivel van a gond. Nem azonos az elképzelésetek arról, hogy hogyan is kellene működnie a kapcsolatnak. 

Példákkal:

  • Te azt mondod: a kapcsolatban sok kommunikáció KELL - ezért, ha ő netán nem kommunikál elégszer, Te "szenvedni" kezdesz, elszomorodsz és még odáig is eljutsz, hogy "hibáztatni" kezded a kedvesedet.
  • Te azt gondolod, hogy a párkapcsolat akkor jó, ha mindig együtt oldjátok meg a gondjaitokat. (igen, legtöbbször igen.) De, lehet, hogy ő egy befelé fordulóbb típus, vagy ő nem akar téged terhelni, és inkább egyedül "küzd" meg azokkal. Te szomorkodsz, szenvedsz, mert mellette akarsz állni, segíteni őt, és ebből úgy gondolod, hogy ha ő nem igényli, akkor nem is akar veled együttműködni. Akár odáig is eljutsz, hogy hibáztatod, vagy számonkéred, és megkérdőjelezed, vajon szeret-e egyáltalán. Ő persze - tekintve, hogy befelé fordulóbb típus - nem érti, mi ütött beléd. Egyáltalán nem érti... Nem az ő "hibája". 

  • Te azt gondolod, hogy egy jó párkapcsolatban mindig tudnotok kell egymásról: ki hol jár, mit csinál, kivel beszélt, mit ... stb. Ha a párod nem számolt be mindenről maradéktalanul, akkor benned elindul egy féltékeny érzés: kimaradtál valamiből. Ő pedig nem érti, miért is kellene mindig egymás nyakán lennetek. 
  • Te azt gondolod, hogy egy rendes párkapcsolatban együtt kell élnetek. Ő azonban még nem akar hozzád költözni, és erre rengeteg racionális oka lehet, nem feltétlenül arról van szó, hogy veled nem akar együtt élni. Erre Te annyira kétségbe esel - mondván: nem tervez a kedvesed veled hosszú távra - hogy még el is hagyod....

Ha jól megnézzük: amikor a kapcsolat kereteit egy elgondolás szerint meghúzod - mert szerinted az úgy normális - akkor valójában a kapcsolat kereteihez ragaszkodsz, és sajnos észre sem veszed, hogy a kedvesed ki, mit akar,... valahogy ő nem is kap helyet a dologban, mert a "normális kapcsolati modell" beszippantja.

Idővel egyikőtök sem lesz így boldog. Felvett, egymásra erőltetett szerepek, elvárások, megfelelési kényszer és keretek között. A kapcsolat zátonyra fut - pedig a szeretet és szerelem ott van egymás iránt - csak épp megmérgeztétek azzal, hogy egyetlen mintához ragaszkodtatok.
... és amikor a párkapcsolati mintához ennyire ragaszkodsz, minden kapcsolatod zátonyra fog futni: épp ezért. Mert nem veszed figyelembe a kedvesed személyiségét, mert a "mi" oltárán nem hagyod létezni az "egyént" sem magadnak, sem a párodnak.

... sok-sok kapcsolatod csömörlik majd így meg, és Te újra és újra azt az eszményt keresed, amit magadban "A" kapcsolatról felállítottál.
Ki szenved ebben legtöbbet? TE!
Mitől is? Hogy nem úgy történik a dolog, ahogyan elképzelted!
Ki tud ezen változtatni akkor? TE!
Hogyan is? Hogy elengeded a kapcsolati mintákhoz való ragaszkodást, és VÉGRE MEGÉLED az ÉRZELMEIDET, a SZERELMET, amit annyi időn át kerestél.

Szabadon!!!! :) 
Szeretni szabadon nem azt jelenti, hogy nem éltek együtt. :) Hanem azt jelenti, hogy jobban szeretitek egymást, mint sem, hogy a saját vélt igazatokba beleálljatok! :)

Kívánunk örömteli kalandozást az önismereted útján. Ha pedig egyedül nehéz jó felismerésekre jutni, akkor ezt lehet, hogy neked találtuk ki! Szeretni jól nőként, férfiként...

Korábbi hozzászólások

4
Kedves Tamás!!Ismerem az érzést,,mikor bizonytalan vagy benne, te csinálsz -e valamit nagyon rosszul?Gondolom,a partnered a másik kapcsolatában sem volt biztos, sem a kettőtökében.Lehet azért huzta a válaszadást,hátha tisztul a kép.Gondolhatod,ha ő reagál,arra te viszont..de ő akkor egyedül akart lenni..Végül többedik megszólításra kénytelen volt vmit reagálni,és ha nem határozott igen a válasz a lelkében ,még gondolkodó stádiumban van akkor inkább elutasít.Nem nálad van a hiba.
3
Nem tudom hogy kapcsolatfüggő lennék e, de egy pont van amit képtelen vagyok megérteni. Nem érzem hogy ez túl sok lenne, túl sokat akarnék, az elmém/egóm ezt fére kezelné! Rendszeresen futok bele olyan kapcsolatba, hogy a hölgy nem kommunikál... tudom, hogy bármi oka lehet, de még is, 2 szót azért lehet írni egy nap! Nem tudom mi az a mennyiség amit már az egó kezel rosszúl vagy mi az a mennyiség amit a hölgy egója kezel rosszúl. Legutóbb emiatt 2 napig tartott a kapcsolatom... de hogy érthetőbb legyen, itt a példa: Mikor megismerkedtünk épp volt már egy kezdődő kapcsolata, de a jelenlétem még is teljesen felkavarta, emiatt azt kérte hogy várjak! Én vártam rá, egy hét után jelentkezett, majd randiztunk, el is csattant az első csók! Jól érzetem magam, jó volt hogy elkezdődött valami. Másnap reggel írtam kedves üzenetet, nem jött válasz. Este beszéltünk, megmagyarázta (nem túl elfogadható) de egómat legyűrve tovább léptem rajta. Másnap reggel megint írtam egy kedves reggeli köszönést, válasz semmi. Délután írtam hogy jól van e , és hogy minden rendben van e vele. Meginvitáltam a mai meditációs estre, mire jött aválasz,hogy " Erre én most nem vagyok alkalmas", válaszoltam neki,hogy én rám azért alkalmas vagy? Jött aválasz, hogy "Lehet hogy most egyedűl szeretnék lenni". Ahhoz hogy megéljek egy kapcsolatot ennél többre van szükségem, ez talán azért érthető... ugye nem én vagyok a problémás!? Sajnos több ilyen is volt mostanában. Én továbbra is tisztelem és szeretem őt, de elengedtem, megyek tovább! Keresem a lakatost!
2
Hú! Ezt éltem évek óta,most épp nélküle.Úgy szakítottam vele, hogy nem az érzések , a szeretet hiánya volt a baj.Hanem a keretek,egy fontos keret.Nem tudott dönteni, feladja -e a másik életét...én pedig ebben az egyben nem tudtam tovább engedni.
1
Olvasd el atti Érdekes :-)

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« februárfeb2024 Márciusáprilisápr »
hétfőHkeddKszerdaSzecsütörtökCspéntekPszombatSzovasárnapV
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015-2024, Némethi Erika készítette: mrc webdesign