A párkapcsolatod korlátai...

Címkék: szeretetszerelemegóbiztonságenergiaelmepárkapcsolat

Volt már olyan, hogy azt mondtad, hogy: "Ne haragudj meg, drágám, de holnap déli 12 órától már nem leszek szerelmes (beléd)!"

Aligha mondtál ilyet eddig, olyat viszont talán már többször is mondtál vagy hallottál életed során, hogy: "köszönöm az eddigieket, de mostantól nem akarok kapcsolatot veled, szakítsunk, kérlek, ne keress!"

Igaz? Talán ez a példa jól mutatja neked azt, hogy a szerelem és a párkapcsolat nem azonos, sőt: az egyik teljesen független is lehet másiktól, és így érzékelheted azt is, hogy milyen gyötrelem vagy csodás lehetőség van abban, ha érzelmekben létezel és nem a keretekben...

Vajon Te párkapcsolatban (a keretekben és szabályokban) gondolkodsz, vagy inkább a szerelmet éled, és ha a válaszod az, hogy mind a kettő egyformán fontos, akkor fel vagy-e készülve arra, amit ez együtt rejt? Ez a cikk második felében derül ki, de addigra érezni és érteni is fogod!

Olvass tovább!

Azt szoktam mondani, hogy: "mi szerelemben létezünk és nem párkapcsolatban". :) Ez persze olyan meghökkentően hangzik azoknak, akik még nem ismerik azt, amiket mi képviselünk, hogy rögtön jön a következő kérdés: "ez meg mit jelent?"

Ha szerelemben létezel, nem tudsz szakítani, mert tisztában vagy azzal, hogy az érzelmek áramlanak - hiszen energiát képviselnek - és így sem megállítani, sem ledugózni, sem szabályok vagy keretek közé szorítani nem lehet őket. Egyszerűen nem akarjuk az érzéseinket korlátozni - és így amennyire csak lehet élvezni tudjuk, hogy létezünk, és létezik a másikunk is!

A szerelem...

A szerelem nem egy érzés, hanem egy létállapot. (Kérlek, ahhoz, hogy ezt értsd, és ne itt kelljen újra kifejtenem, olvasd a hasonló című blogbejegyzést, és minden egyértelmű lesz!)

A létállapot pedig csak VAN.
A szerelem ott van benned. Nem keletkezik, és nem is múlik. Öröktől fogva benned van - hiszen a szerelem, szeretet, boldogság energiája a lényed, eredendő önvalód része és energiája. A forrásod tehát benned él. A szívedben, a lelkedben - abból öltöttél hát testet.

Amikor a szerelmet éled, akkor örül benned a lélek.
Akkor élsz azon a rezgésen, amin a lelked, a mindenség, az isteni teremtőenergia rezeg. Ezért gyógyulsz, amikor szerelemben vagy, ezért áradsz, ezért sugárzol, ezért jó a közeledben lenni, ezért nem vagy éhes, nem vagy fáradt, ezért sikerül olyankor szinte minden. A szerelmes ember egyszerűen ÉL.

A szerelem szabad, és amikor a szerelmet éled: szabad vagy. 

A szerelem mindig, minden pillanatodban ott van a szívedben. Csak épp nem mindig akarsz rá figyelni.

Amikor ugyanis a szerelmet fájdalommal, csalódással, bánattal párosítod, olyankor nem a szerelmet éled, és épp nem a szívedben vagy, hanem a fejedben. Ott születnek ugyanis azok az érzések, amelyek már arról szólnak, hogy a szerelmet be akarod keretezni egy párkapcsolatba, és ha annak a keretei nem azonosak a valóságban megvalósíthatóval, akkor a világod dől össze.

 A párkapcsolat...

A párkapcsolat az az egyezség, szövetség, szabályrendszer, amiben működtetni akarod a szerelmet. Ez a fejedben van, és valahányszor párkapcsolatra gondolsz, a fejedben létezel. Ez nem baj! Ez így helyes! Így tud a szív és ész kiegyensúlyozódni, harmóniát alkotni - ha tényleg együttműködnek ezek.

Egyre vigyázz csupán, hogy ezt ne feledd el!

Ugyanis a legtöbbször nem a szerelem múlik 2 ember között, hanem csupán a párkapcsolat laposodik.

Amikor mind a 2 fél több időt tölt a fejében, mint a szívében, akkor a párkapcsolat tele lesz szabályokkal, elvekkel, elvárásokkal, egyezségekkel, megfelelési kényszerrel... és ezek nyomán egyre kevésbé lesz figyelmed az eredeti érzéseidre.

Nézz csak néhány példát, amit a párkapcsolat szabályrendszere miatt erősítesz - ez jó így, nincs ezzel baj, csak egyszerűen lásd, hogy ezek az egód (az elméd) szabályai és nincs közük a szívedben élő valódi szeretethez:

1. "Ne hazudj, a bizalom fontos!" - Ez a kérés arról szól, hogy szeretnéd bebiztosítani, hogy a párod és kapcsolatod mindig átlátható legyen. Az, hogy a társad hazudik-e vagy sem, valójában nem érinti a szívedben létező szerelmet, de azt, hogy az elméd bizalma szertefoszlik, az bizony bekövetkezhet. Ezért ragaszkodsz ahhoz, hogy tudj mindenről.
Legtöbbször azonban az igazság is nagyon fáj, jobban, mint a hazugság, és ez sem csoda, hiszen valójában nem is az igazság a fontos az egós elmének, hanem az, hogy kiszámítható, biztonságos közös jövőtök legyen, és nehogy elveszítsd a boldogságod forrását: a párodat.

2. "Ígérd meg, hogy szeretni fogsz és kitartasz mellettem!" - Nagyon szép ígéret, de vajon betartható ígéret? Igen, lehet, hogy igen és lehet, hogy nem. Te is tudod, hogy kétesélyes, és ha az ígéret pillanatában biztosan érzed is hogy így szándékozol tenni egész életed végéig, mégsem tudhatod, hogy tényleg így lesz-e. A válási statisztikák szerint többnyire ez üres ígéret csupán.
Akkor miért is teszed? Nem a szerelem mondatja ki veled! Ezt azért ígéred és ígérteted, mert biztonságot akarsz: azt akarod  bebiztosítani, hogy a párod örökre csak a TIÉD lesz, és így az életed egyik legfontosabb területe a párkapcsolat sínre is került, ki van pipálva, innentől nem is okoz se gondot, se feladatot...

3. "Az a fontos neked, ami nekem"? - az elvárások, hogy saját szabályaidat, elveidet a másik is értse és alkalmazza veled azonosan, szintén a biztonságodat szolgálja. Attól, hogy a párod nem úgy képzel el egy rendes kapcsolatot, ahogyan te, mert ő nem igényli a sok "beszéljük-meg"-et, vagy nem akar a szüleiddel ebédelgetni vasárnap, vagy nem annyiszor és úgy képzeli a szexet és gyengédséget, ahogyan te, még lehet nagyon értékes, lehet nagyon hűséges és lehet nagyon nagyon szerelmes is (beléd), csak te nem biztos, hogy elhiszed...

Vagy egy aranyos példa, ami ismét érthetőbbé teszi ezt a korlátot:
"Szakítottunk, most már nem szólhatok, ha csajozik." - mondja a nő.
"Értem. Ez azt jelenti, hogy ebben az esetben nem is fáj neked, ha csajozik?" - kérdeztem.
"Nem is tudom. De, fáj, csak nem szólhatok miatta egy szót sem. Pedig bele fogok pusztulni..."

Ha a kimondott keretek között történik valami másképp, mint ahogy elvárjuk, úgy sem fáj sem jobban, sem kevésbé? Csak az egós elmében keletkezik fájdalom valójában. Ha a párkapcsolat alatt történik ilyen, akkor a "megcsalás" ténye kifejezetten megborítja a biztonságérzetet és az igényt, hogy kizárólag te lehess fontos a párod életében. Ha a kapcsolaton kívül, akkor az egó enged a keret szorításán, és így képes vagy picit másképp ránézni a "csajozás" tényére. Ugye? 
Hát ez se így, se úgy nem valódi szeretet. Ezt az egós elme rendezi épp, ez az elmében létezől szeretet és szabályai.

Az, akinek kevesebb az elvárása a kapcsolatban, az szeret jobban - mármint valódibban.

Aki féltékenyebb, aki elvárásokkal terhel, aki tudni akar minden lépésedről, aki zsarol, aki meg akar változtatni, aki helyetted eldönti, hogy neked mi is jó, az kevésbé szeret. Az inkább a fejéből szeret és próbálja a kapcsolatot egy átlátható, biztonságos mederben tartani.
Ez rosszul hangzik az egónak, de nem is csoda, hiszen ezzel lelepleződik. Ez az egó működésének korlátja és így a párkapcsolatoknak is, hiszen minden, ami keret, minden ami szabály, minden, ami a biztonságod érdekében történik benned, az a fejedben születik meg, és ott születnek hozzá a csalódások és szomorúságok is.

Akkor létezik jó párkapcsolat?

Létezik bizony!
Többnyire azok a kapcsolatok élik túl az EGÓ-t, amelyekben a szív erősebb, és a SZÍV és szerelem adják a fókuszt. Ahol nem a szabályok döntőek, hanem az, hogy szeresék, elfogadják és támogassák egymást. Ők tudják, hogy nem kellenek ígéretek, tudják, hogy ha a párjuk nem mond igazat, arra oka van, és tudják, hogy a kapcsolat nem attól lesz kapcsolat, hogy kimondják: "EZ EGY PÁRKAPCSOLAT", hanem attól, hogy érzik és élik a szerelmet!

A szerelem képes fenntartani a kapcsolatot, de a kapcsolat nem képes fenntartani a szerelmet.

Ez utóbbinél előbb-utóbb elmúlik a nagy érzés. Ilyenkor mondják, hogy "a szerelem elmúlt és átlényegült szeretetté".

Nem múlik el és nem lényegül át semmivé. Ezzel csak az egós elme gyárt önmagát megnyugtató teóriákat :) Jól is teszi, hiszen valahogyan meg kell magyaráznia, hogy minden jól van úgy, hogy ráhallgatva éled az életedet. :) A szeretet és szerelem azonban az energiák szintjén azonos. Így aztán nem lényegül át egyik a másikba hisz azonosak.

Egyszerűen elfelejtesz a szerelemre figyelni, elfelejtesz a szívedben élni, mert az elme rendezi a kereteket a biztonságod érdekében.

Akkor vagy szerencsés, ha a párkapcsolatról alkotott aszabályaid vagy keretei nagyon hasonlóak a párod kereteihez. Ha Te szigorúbban keretezed a kapcsolatot, és te pontosan tudni akarod, mikor mi történik, hol a párod, mit érez, mit tervez, és nem engedsz meg picike szervezetlenséget sem, akkor csak egy ilyen hasonlóan keretezett társsal fogsz tudni jól működni. A szerelem elfelejtődik ugyan köztetek, de hasonló értékrendetek miatt ti jól fogtok tudni később is, tartósan is együtt munkálkodni a kapcsolatban.

Hasonlóan két nagyon szabadon létezni tudó, nagyon elfogadó ember is nagyon jól fog tudni kapcsolatban létezni - de ők inkább a szerelmet élik majd és nem a szabályokat. Nem lesznek féltékenyek, ha nem találkoznak, hanem épp oly jól érzik magukat együtt, mint külön. Kívülről nézve nagyon fura kapcsolat lesz, mert például nem akarnak összeköltözni...

Ezt a 2 létformát azonban nem lehet könnyű vegyíteni. Egy korlátok között működtetett párkapcsolati mintával teljesen el lehet üldözni a szabadságot kedvelőbb felet, miközben az fog nagyon szenvedni, aki szigorúbb szabályokhoz szokott. Neki megy ugyanis nehezebben az elfogadás és alkalmazkodás is.

Lásd, hogy a SZÍVED és az egós elméd együtt kell, hogy működjön ahhoz, hogy békét és harmóniát élhess tartósan.

Ehhez azonban fontos, hogy a szívedből indulj ki, és a szerelem érzése jobban és nagyobb súllyal létezzen benned, mint a keretezés. A párkapcsolati szabályaidat rendezd úgy, hogy azzal a szíved szerelméhez, az elfogadáshoz állj közelebb.

Ehhez jó tudnod, hogy a szívedben nincs fájdalom, nincs rossz érzés, nincs korlát, hisz a lélek lakik ott, ami végtelen. A végtelen nem halandó, így félelme és sérülése sincs. Ami fáj, ami zavar, az mind a fejedben van: azok miatt a korlátok miatt, amik a szíved szeretetét nem engedik létezni, mert féltik a biztonságodat!

Törekedj arra, hogy a párkapcsolatról hasonlóan gondolkodó társat válassz, és akkor is a szerelemre figyelj a kapcsolatban, és tudd, hogy kellenek szabályok, de ne ez utóbbiak legyenek túlsúlyban. Létezz szerelemben, vagyis élvezd a jelent, örülj annak, ami VAN, és ne a jövő aggodalmaiban vagy a múlt sérelmeiben időzz!

Légy tudatos a működéseidre, ezek hasznos kulcsok hozzájuk!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

https://tundersziv.hu/onismereti-programok/szeretet-kurzus