Ezért maradsz benne egy rossz kapcsolatban?

Címkék: szeretetegóboldogságegyedülbiztonságkapcsolatfüggés

Évekig tengődtem egy rossz házasságban és az idő előrehaladtával az alábbi szakaszokon estem át, talán te is magadra ismersz ezekben.

(Ha igen, akkor ne aggódj, itt jön a segítség is!)

1. Egy család vagyunk. A család fontos, tehát fontos az is, hogy együtt maradjunk, de a férjem nem tesz érte! Hát tegyen végre! Igenis változzon, tegyen, figyeljen! Nagyon elégedettlen, dühös vagyok és csalódott. 
   
   
2. Egy család vagyunk.  A család fontos, de jaj, nem működik így. Biztosan bennem van a hiba... hogyan lehetnék újra lelkes? Hogyan lehetnék elfogadóbb a férjem fura dolgai iránt? Óh ég, hogyan változzak, hogy a gyerekeknek jó legyen? Hogyan változzak, hogy ezt elviseljem? Nagyon kétségbeesett vagyok és hibáztatom magamat.
   
   
3. Így nem mehet tovább! Azt hiszem, el fogunk válni. De jaj, egyedül nem tudok boldogulni. Hogyan tartok el 2 gyereket, és hogyan oldom meg időben, hogy mindenhol ott legyek, ahol lennem kell? Hjaj, túl sok a kérdés csak úgy záporoznak. Bizonytalan vagyok. Félek. Nem, még nincs itt az idő... tűrnöm kell sajnos. Egy ideig még biztosan benne kell maradnom a rosszban. 
   
   
4. Nem tűrök tovább, egyszerűen nem jó így. Én boldog leszek és kész! Felvállalom önmagam , megalkotom a tervet és elindulok végre a saját utamon! Végre lelkesedek és vállalom a szerepet, amit magamnak írtam.
   
   
5. Kiléptem, megtettem.... éééés újra önmagam lehetek, és végre kinyílt a világ újra? Jéé? Én jó nő vagyokés szerethető ember? Nem is tudtam, de jóóó! Lelkes vagyok, elégedett, visszataláltam önmagamhoz, újra szeretetben élek.

Ne őt hibáztasd, és ne hibáztasd magadat sem!
Ne hibásokat keress, abban ugyanis nem találsz sem megoldást, se kiutat. Azzal, hogy rájössz, ki a hibás, még sajnos mindig a múltban vagy, a múlt eseményeinek romjain állsz.

Innen indulj tovább bátran előre! Ehhez viszont a 3. ponton át kell verekedd magad! Ez fontos mérföldkő, mert itt indulsz el igazán önmagad felé és így a megoldások felé is, csak itt még magasan tornyosulnak előtted az akadályok. Ez pedig riasztó lehet.

Olvass tovább, mert fontos kapaszkodót találsz a továbbiakban ehhez a szakaszhoz!

Záporoznak a kérdések benned a rossz kellős közepén, de olyan sok a kérdőjel, hogy a bizonytalanság teljesen kimerít és lefegyverez...

Az elme (az egód) nem viseli a bizonytalant, hiszen neki a születésedtől fogva halálodig az a dolga, hogy számodra biztosítsa a túlélést.

• Az elméd ezért keresi szüntelen a külvilágban a dolgok okait,
• ezért hasonlítgat folyton össze helyzeteket, embereket,
• ezért mér téged másokhoz,
• ezért villogtatja a múlt emlékeit
• és ezért ítélkezik benned, hogy mi jó és mi rossz neked.
• Az elméd fókusza vagy a múlt eseményein van - és ábrándozik a szép emlékeken, vagy síránkozik a sérelmeken - vagy a jövő aggodalmain, és kutatja a jövő lehetséges lépéseit

Az elméd számára a bizonytalanság egyenlő a halál-félelemmel, a veszteséggel, azzal, hogy a túlélésed nem tartható fenn, nem biztosítható. 

Ekkor fogalmazódik meg a legtöbbekben, hogy: "nem akarok egyedül maradni"

Ez az a mondat azonban, ami innentől jó hosszú időre konzerválja a helyzetedet és kerülsz egyre inkább FÜGGÉS-be, vagy függőségi kapcsolatokba a továbbiak során.

Tudod, miért félsz egyedül maradni? Elgondolkodtál már azon, hogy mi van az egyedüllétben?

Az egyedüllétben nincs más, csak Te! Te épp attól félsz, hogy ha nincs semmi más, csak te, akkor képtelenség túlélned. Érzed, érted ezt? Ha csak Te vagy, akkor életképtelenné válhatsz. De vajon miért? Vajon miért hiszed azt, hogy te nem tudod magadat vezetni? 

• Észrevetted, hogy teljesen bizalmatlan vagy magaddal? Hitehagyott?
• Észrevetted, hogy épp megtagadod önmagad és még csak nem is vagy kíváncsi önmagadra és a képességeidre?
• Észrevetted, hogy ilyenkor átlépsz önmagadon és levegőnek nézed magad?
• Észrevetted, hogy elképesztően félsz önmagadtól?

A "BAJ"-ra vagy berendezkedve. Arra fókuszálsz, hogy BAJ lesz, és bizony, ha baj lesz, akkor gondban vagy, hiszen egyedül biztosan kevés leszel. Így hiheted ilyenkor. Csakhogy ez mind hamis, ez mind egy teljesen félrecsúszott, végletesen probléma-centrikus életvitelbe torkollhat majd.

Képzeld el azt, hogy lehet úgy élni, hogy nem a BAJ van a fókuszodban, hanem az öröm - és vele a szeretet!
Hogyan? Ez benned is ott van, csak helyezd rá át a fókuszt a baj-ról!

Amikor a félelmeid között a baj és gond kerül a fókuszodba, még mindig a fejedben időzöl és az elméd poklaiban, csapdáiban élsz. Ott pedig az így alkotott valóságod egyre inkább beszűkíti a látóteredet és napról napra mélyebbre kerülsz, napról napra egyre több gondot és bajt fogsz észrevenni.

A problémák és a baj pedig így - úgy tűnhet - csőstül omlik rád. Valójában nem omlik és az univerzum sem büntet. Te "bünteted magad" azzal, hogy a problémákat akarod meglátni és bizony meg is látod. Azt is problémának fogod látni, ami valójában nem az. Így válsz még szorongóbbá és még elkeseredettebbé, és így válik a világod is elképesztően félelmetessé és veszélyessé.

Olyan hellyé válik a világod, ahol nem lehet egyedül túlélni, ahol mindenképp kell egy társ.

Függeni kezdesz attól és azoktól, akik biztonságot, figyelmet, stabilitást, nyugalmat, azaz ENERGIÁT adhatnak neked. A kedvüket keresed, hogy tartozhass hozzájuk és ha épp nem figyelnek, nem adnak visszajelzést, akkor még mélyebben kerülsz magad alá, mint eddig. Ez a függés akkor, amikor egy rossz kapcsolatból nem akarsz kilépni, mert egyedül félsz, társfüggéshez vezet.

A kiút: vedd észre önmagad, fedezd fel önmagad és fedezd fel, hogy van valaki, aki egész eddigi életedben, minden pillanatodban ott volt veled és nem is fog elhagyni - míg csak élsz...

Tudod-e ki ez a valaki? Ez te vagy! Te magad vagy az a biztos pont: a boldogság és biztonság, amit szüntelen keresel. 

Tudod, hogy mi bizonyítja ezt? 

Te vagy az, aki életed minden eseményén részt vettél. Nélküled semmi sem történhetett meg. Te hoztál döntést azzal, hogy cselekedtél, vagy azzal, hogy tétlen maradtál. Te vagy az, aki a gondolataidat kreálod, te vagy az, akinek érzései vannak benned.

Senki sem érzi az érzéseidet helyetted. Senki sem gondolhatja helyetted azt, amit te gondolsz és senki sem lehet az életedben meghatározóbb, mint te magad. (A gyereked sem, mert őt is azért ápolod, azért neveled... stb, mert NEKED (is) fontos az ő élete.)

Az életed rólad szól. Te élted, te éled és te fogod élni.

Ha mindezt tudod, akkor megértél arra, hogy elmondhasd: felnőttél. Képes vagy felelősséget vállalni. Ez pedig azt jelenti, hogy még a tetteid végrehajtása előtt fel tudod mérni azok lehetséges következményeit és vállalod is azokat. 

Ha most ez a kijelentés úgy hasít beléd, hogy visszarévedsz a múltba és hibáztatni kezded magad az életed eddigi eseményeiért, akkor még nem értesz elég jól. :) Ne hibáztasd magad! A hibáztatás csak egy újabb trükkje az elmédnek arra, hogy kiszakítson a jelenből, és előrelépés helyett, toporoghass egy kicsit a dagonyában. 

Ne a hibát találd meg abban, hogy te vagy a kulcs az életedben!
A LEHETŐSÉGET lásd meg ebben! Ha Te vagy az, aki tehet magáért, ha te vagy az, aki jókat gondolhat, ha te vagy az, aki jókat érezhet, akkor TEDD csak meg! Te vagy a lehetőség az életedben, te vagy a varázspálca tulajdonosa és úgy alakíthatod az életedet, ahogyan akarod. Úgy alakíthatod, ahogyan HINNI tudod. A gondolataid érzelmeket váltanak ki benned. Ez pedig ENERGIÁT jelent, és ez minden esetben teremtőerőt jelent, vagyis itt a "varázspálcád benned!"

Kezdd el a BAJ-ról átfordítani a figyelmedet és gondolataidat a LEHETŐSÉGEK-re és így bizony meg is fogod látni azokat. Azt fogod tapasztalni, hogy megnőttek a lehetőégeid, pedig nem nőttek meg, csak egyszerűen végre észreveszed azokat!

A(z új) kapcsolatodban pedig a függés helyett megvalósulhat az egység...

Amíg az elméd csapdájában, félve önmagadtól és az egyedülléttől, a BAJ-ra fókuszáltál, függésben éltél. Képes voltál a mocsárban dagonyázni a boldogság helyett. A függésben a kapcsolatban csak egyetlen embert látsz, egyetlen ember életképes: a TÁRSAD, hiszen te önmagadat nem veszed észre. :(

Ha így felismered, hogy az életed a kezedben van, azzal nem csak a LEHETŐSÉGEK felé nyitsz, hanem a kapcsolatodban is KETTEN lesztek végre. Te, aki tisztában van önmagával és teremti a lehetőségeit, és a TÁRSAD, aki szintén egy önálló lény. Ketten vagytok. Végre. 

Ez az, ahogyan 2 egész ember képes működtetni egy kapcsolatot. Ez az, ahol 2 egész-séges ember létre tud hozni egy egységet és ez az a kapcsolat, ahol 2 ember boldogan, tartósan, hosszan együttműködhet. Ez az, amikor a kapcsolatot a jóság és lehetőségek lengik körbe és ahol jól működnek a női és férfi teremtőerőik, egy térben.

Ilyet kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: A könyv

Tarts velünk a csoportos kurzusunkon is: gyors felismerés, nagyobb tudatosság vár... és persze vidámság, játék és egy igazán kedves nap közöttünk: Ego-kurzus