xxx
Egy blog a szeretetről,
  szerelemről, energiákról,
    a lélekről és az ébredésről...
Dec16

Szakítás! De így? Furán, kurtán, megbeszélés nélkül?

Címkék: szeretetegóbiztonságkapcsolatszakításválás

A kapcsolat hirtelen - furán, kurtán, megbeszélés nélkül - véget ért? 

Egyszerűen felfoghatatlan számodra, hogy mi is történik most? Azt mondja a párod, hogy így nem jó, hogy így nem akarja tovább, és szinte elérhetetlenné vált? Felajánlotta, hogy legyetek barátok, vagy talán ezt sem, csak valahogy számodra nem egyértelmű, hogy mit is akar? Úgy érzed, picit még bent tartja magát a kapcsolatban, nem mondott kategórikusan "nem"-et, nem is távolodott messzire, de mégis megváltozott. Ímmel-ámmal tesz néhány kijelentést, de valójában mintha menekülne a "megbeszélés" elől...

Akkor ez most szakítás vagy sem? Ez lehet szakítás egy kategórikusan ki nem mondott "szakítsunk" felkiáltás nélkül?

Olvass tovább, és boncoljuk szét ezt a helyzetet, vajon mi zajlik ilyenkor benned, miért élsz meg fájdalmat? Kiderül az is, miért ragaszkodsz ahhoz, hogy tényleg pont kerüljön a mondat végére, hogy "folytassuk, vagy szakítsuk" a kapcsolatot!

Szakítás! De így? Furán, kurtán, megbeszélés nélkül?

"Azt mondja, nem akarja így folytatni... és hogy legyünk csak barátok"... - mondta ezt nekem a héten több vendégem is, akik itt ülve láthatóan kétségek közé zuhanva értetlenül idézték fel magukban párjuk utolsó mondatait.

"Ez szakítás?" - hangzik a kérdés! "De, azt nem kéne megbeszélni valahogy? Vagy ő egyszerűen csak leléphet?" - szinte követeli a válaszokat az ember.

Valójában azonban kimondva vagy kimondatlan is megtörténhet...

Emlékszel? A kapcsolat elején, amikor fellobbant benned, bennetek a szerelem, vagyis felébredt bennetek a tűz, és élni kezdte önmagát a lelketek, még nem is volt párkapcsolatotok.
Csak az a létállapot, csak a lebegés, hogy "ez szerelem". Akkor még úgy tudtál szeretni, hogy alig tudtál valamit a másik emberről. Egy sor tulajdonsága rejtett volt még, mégis - OK NÉLKÜL - tudtad élni a szerelmet az oldalán. Jól ugyanis mindig a szívével lát az ember...

Aztán persze az egós elme is bekapcsolt, - és ahogyan mondani szoktam: amikor először lenéztél a rózsaszín felhőkről, - rögtön kereste is az elméd, hogy mivel tudja magyarázni ezt a földöntúli érzést és energiát benned, amit a szerelem jelent.
Az elme nem tud befelé figyelni - a feladata az, hogy a külvilágot pásztázza és az 5 fizikai érzékszerven keresztül begyűjtsön onnan mindent, ami fontos lehet.

Rögtön meg is találta a párodat, mint a "boldogságot kiváltó energiaforrást" és gyorsan felcímkézte: "nagy ő". Innentől a projekt be is indult benne: "a nagy Ő-t meg kell szerezni!". 

Az egós elme számára a megszerzés egyik fontos mérföldköve, hogy kimondjuk, hogy a kapcsolatunk létezik, és vállaljuk fel. Sőt, adjunk neki egy dátumot és innentől ünnepeljük is meg évről évre ezt a napot, amikor is kimondtuk, hogy "ez már kapcsolat", ami mi ketten vagyunk: ő és én, vagyis egymást kisajátítottuk, megszereztük, elköteleztük és jól felcímkéztük". :)

Kicsit kisarkítom, de valóban ez történik, ugye? Ez nem rossz, ne hidd, hogy azt akarom sugallani, hogy ez rossz, és picit se biztatlak arra, hogy ne így tedd.

Egyszerűen csak lásd, hogy a szívednek nem kell a címke és nem kell a keret sem, a szíved szeretni tud a nélkül is, hogy kapcsolatnak hívod ezt, vagy sem. Az a részed, ami ehhez a kerethez ragaszkodik, az az elméd. Azért ragaszkodik ehhez az elméd, mert azt tanulta meg, hogy a boldogságot biztosítani, tartósítani fontos, és ehhez kellenek az ilyen egyezségek, minthogy keretet adunk a kapcsolatnak.

Amikor pedig a kapcsolat a végét járja, akkor ugyanez történik. Az egós elme ragaszkodik ahhoz, hogy kimondjuk,  - hogy egyértelmű és átlátható legyen - "ez egy szakítás".

Az elme és a szív összhangja és együttműködése a cél. Ezért hát tagadhatatatlan, hogy fontos az is, amit az elméd él meg, de ő az, aki, ha érti, mi történik, el is tudja azt fogadni.

Valójában azonban hiába is mondja ki az ember, hogy ez egy szakítás, a szívedben élő szeretet nem szűnik meg egy csapásra a másik ember iránt. Szereted. A szív szeret és csendes megfigyelője marad az eseményeknek továbbra is. A szív számára ugyanis nincsenek feltételek, épp azért, mert a lélek maga végtelen...

Aki ilyenkor "csapong benned" és sajog, az nem a szíved. A szív nem akar birtokolni, a léleknek nem kell a túléléshez egy másik ember energiája, hisz a lélek halhatatlan. A lélek az egység része, és tud szeretni minden pillanatban, időtlenül, tértől függetlenül. A párodat - ha elhagyott is - szereted távolról is, közelről is... a szeretethez nem kell az a feltétel, hogy ő veled legyen.

Aki ragaszkodik benned ő hozzá továbbra is, az egós elméd. Ragaszkodik - hogyne ragaszkodna - hiszen (tévesen) azt hiszi, hogy a párod maga a boldogságod forrása. Az egó nyüszít a veszteségtől, a kudarctól, a csalódástól, hogy már nem "birtokolhatod" a másik embert, hogy már nem akar "csak hozzád" tartozni, hogy "már nem adja neked a figyelmét és idejét, az energiáját.

Azt mondod: beszéljük meg a szakítást, így nemehet el!

Amikor ezt mondod, amikor azt hajtogatod, hogy "de, beszéljük meg", akkor valójában azt éled, hogy: "nem akarom, hogy vége legyen, és üljünk le megbeszélni, hogyan lehetünk továbbra is együtt!" Közben, dehogy a szakítást akarod te megbeszélni, ne is füllents magadnak! 

Légy bátran őszinte magadhoz, és mondd ki: "vissza akarom kapni ŐT, és ha még van esély arra, hogy kicsit is szeret és ő is akarja, akkor bármit megtennék hogy visszateremtsem a kapcsolatot".

Csakhát a másik fél ezt így nem akarja, vagy legalábbis nem ennyire és nem ennyire egyértelműen. Így ő a maga módján tudtodra is adja, hogy "ne várj tőle semmit". Csak a nagy "nem-akarod-tudomásul-venni-lázadásban" ezt egyszerűen nem vagy hajlandó meghallani sem.

A párod pedig menekülni kezd előled. Nem akarja a szívedet fájdítani - valójában nem a szívedet :) - és nem akar téged még jobban összetörni, ezért csak mismásol és közben kerüli a nagy beszélgetést. Nem gonosz, nem bánt téged, nem szándékosan akar összetörni... egyszerűen ő csak menni akar tovább és szeretné, ha ezt értenéd és elfogadnád...

Ez szakítás. Kimondva - csak nem úgy, ahogyan te el tudnád fogadni. Ez szakítás, az ő szabályai szerint

Lázadsz, háborogsz, és azt mondod: hogy "kibabrált veled, megalázott, összetört, tönkretett..." Valójában nem ez volt a szándéka. Egyszerűen nem ellened hozott döntést, nem azért, hogy bántson, hanem azért, mert ő mást akar.

Azt mondod: ő önző.

Itt egy picit torpanjunk meg!

Ki is az ÖNZŐ? 

Valójában mindenki. Te is, ő is... mindenki és ez így van jól. Jobb, ha nem hazudsz magadnak! Ez a túlélés záloga, hogy pontosan tudd, hogy neked mi a jó, mi szolgál téged.

Amikor te rásütöd, hogy önző, mert elhagy, és mert a saját útját akarja járni, akkor halld magad! Ő az önző, aki elindul, vagy te, aki azért háborogsz, mert nem marad a te oldaladon? Ő az önző, aki magára gondol, vagy te, aki azt várod, hogy rád gondoljon? Ő is, és Te is. Te jobban - sajnos. Akármennyire is fájdalmas ezt olvasni. Ha tisztában vagy vele, hogy önző vagy, akkor viszont nem fogsz fájdalmat érezni emiatt. Ez az önzés normális, csak nem kell, hogy rémes tettekre és háborúra sarkalljon. Akkor ugyanis már nem lesz normális és nem is lesz hasznodra.

Ha ez egy házasság, és, ha gyerekek is érintettek, akkor sem követelheted, hogy rád vagy rájuk való tekintettel maradjon a társad és összeszorított foggal robotoljon egy olyan kapcsolatban, amit már nem akar. A feladatod és az ő felelőssége nem az, hogy veled maradjon, hanem az, hogy úgy távozzon, hogy a gyerekekkel a kapcsolata megmaradjon és veled együttműködés történjen!

Ahelyett, hogy háborút csinálsz a szakításból, mert neked nem elfogadható, hogy ő szakítani akar...

Amikor háborút csinálsz a szakításból és nem engeded, hogy élhessen a maga útján, akkor valójában épp nem is szereted. :( A fejedben vagy és nem a szívedben.
Lásd meg, hogy épp követeled, hogy tartsa be azt a párod, amit te tőle reméltél, hogy: örökre melletted lesz, és téged szolgál.

Nem kérheted számon senkin az ő érzéseit és nem követelheted, hogy valaki épp azt érezze, amit te. Ha ő más, mást is fog megélni és ha szereted, tisztelni fogod mindazért, amiben ő más. Ha ezeket megérted, túl tudsz jutni a haragodon... és a fájdalom egy része feloldódik a megértésben. 

Ne háborúzz, hanem egyszerűen járd végig tudatosan a szakítás útját!

  1. Lásd át, hogy a szíved akkor is szeret, amikor a párod épp nem érdemli meg. Légy büszke arra, hogy te olyankor is tudsz szeretni, amikor annak oka sincs. Lásd, hogy szereted őt akkor is, ha nincs épp melletted, vagy szereted akkor is, ha mást választott utánad (vagy szerinted: helyetted)!
  2. Nézz vissza a kapcsolatra és gyűjtsd össze mindazt a sok-sok élményt, emléket és tapasztalást, amit a kapcsolat adott neked. Azzal, hogy ezeket megélted, te színesedtél, gazdagodtál. Ezek mind hozzád tettek, mind formáltak téged. Ezek a részeddé váltak és bizony sokkal több hasznuk van, ha nem elfelejteni akarod ezeket, hanem inkább érteni és szeretni, és később hasznosítani.
  3. Vizsgáld meg, hogy mi az tulajdonképpen, amit most veszítesz a szakítással! Vajon mi az, amit adott úgy a kapcsolat, hogy az hiányként, veszteségként szerepel a leltárban! Nézd meg, hogyan pótolhatóak ezek később...
  4. Tekints a helyzetre úgy, hogy ennek így kellett lennie, valószínűleg ennyire "szerződtetek", és most egy új kezdet vár rád. Egy új élet, új küszöbén állsz!
  5. Légy nyitott, tekints előre és tudd, hogy amennyiben megérted önmagad és tanulsz magadról e szakításban, úgy a következő kapcsolatba még bölcsebben léphetsz bele. Nagyon fontos: bölcsebben akkor indulsz új útra, ha már tudod, hogy nem bezárni kell a szívedet, hanem nyitni és szeretni és látni a lehetőségeket.
  6. Az exednek pedig kívánj jó utat, gondolj rá szeretettel és küldj felé áldást!
  7. Tudd, hogy a szakítás után még talán évekig minden egyes nap eszedbe fog jutni ő. Ez íg természetes, ez így normális. Ne akarj ez ellen küzdeni! Vedd tudomásul, hogy életetet fontos részét alkotta a kapcsolat, így nem elfeledni, kitörölni kell, hanem emlékezni és továbbvinni belőle mindazt, amit adott, amire tanított.

Szeretni könnyű, mert a szeretet csak van! Csak élni "kell". Nem kell hozzá ok

A szenvedés nehéz, fájdalmas és folyton oka kell legyen. Csak rajtad áll, hogy szenvedsz, háborogsz, követelsz vagy önző mód háborúzol, vagy inkább szép emlékként teszed el a polcodra a kapcsolatot és tanulva belőle teret nyitsz egy újnak!

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: A könyv, amitől egyszerűen jobban fogod érezni magad, mert a szíved megnyugszik, az elmédben pedig megértés keletkezik...

Tarts velünk a csoportos kurzusunkon is: gyors felismerés, nagyobb tudatosság vár... és persze vidámság, játék és egy igazán kedves nap közöttünk: Szeretet kurzus

Szólj hozzá a témához Te is!

A csillaggal megadott mezők kitöltése kötelező, de az e-mail címed nem fog megjelenni a honlapon.

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015, Némethi Erika készítette az mrc webdesign