A nem megfelelő társ a legrosszabb én-edet hozza ki belőled

Címkék: szeretetpárkapcsolatnagy őelvárásvárakozáshitrendszer

Nem passzolhatsz mindenkihez. Ez még azoknak se menne, akik tényleg igazán csak szívvel élnek. :) Azért nem mehetne ez, mert a párkapcsolat nem egy emberen múlik. Ahogyan a neve is mutatja, (legalább) egy ember van még benne rajtad kívül, aki hat rád, aki reagál a te tetteidre, érzéseidre, megosztott gondolataidra.

A boldogságod rajtad múlik, a párkapcsolatod hogyanja azonban már kettőtök közös produkciója.

A párkapcsolat az az életterületed, ahol a legtöbb a hatás, a legtöbb a reakció, a legtöbb a tükör saját magadról is, és így épp itt a legtöbb a változás is az életedben. Fontos hát, hogy ezt mind tudd és úgy éld a kapcsolataidat, hogy elfogadd azt, hogy az változni fog, változni fogtok, változni fog a viszonyotok (is).

Olvass tovább!

A változás örök - csak ezt a párkapcsolatban nem akarja elfogadni a legtöbb ember, ezért aztán az elengedéssel is problémájuk van (lesz)

Az élet minden területéről azt tanultad, hogy változik. Nézd csak meg: változik a tested: öregszik, betegszik, gyógyul, hízik, nő, fogy, stb. Változik a hivatásod: többfélét tanulsz, új szakmákat, és aztán életed során tudod, hogy várhatóan több állásod is lesz. Vagy változik az otthonod: időnként költözöl, máskor csak felújítasz.. stb. Változik a gondolkodásod, a hited, a hobbid, a baráti köröd... stb.

Viszont létezik egy terület az életben, ahol a változást nem akarod elfogadni: ez a párkapcsolat. Ennek kapcsán ugyanis gyerekkortól azt tanítják neked, hogy: "felnőtt korod küszöbén jön a nagy Ő, akivel szerelembe esel, és akivel életed végig társai lehettek egymásnak, és jóban-rosszban egymás mellett álltok, hogy boldoggá tegyétek egymást."

Nem csoda, ha erre készülsz felnőtt korodra és szakadatlanul hajszolod a nagy Ő-t, kapcsolatokon át robogva. A legtöbb kapcsolatod úgy indul, hogy: "á, ő az, megtaláltam, ő az igazi, minden klappol..." és aztán előbb-utóbb változik a dolog, és már más színben látod és azt mondod: "nem, mégsem ő"... és folytatod a keresést újra a még nagyobb Ő után.

• Feltűnt már, hogy miközben keresed az állandóságra kész kapcsolatot a nagy Ő-vel, folyton csalódsz?
• Feltűnt, hogy megélhetnél sok-sok helyzetet, sok-sok kapcsolatot boldogan, élvezve a jelent, de nem teszed, mert valami miatt nem biztosított a hosszan tartó, jövőbe mutató, állandó boldogság?
• Ha feltűnt, hogy a nagy Ő keresése és a jövőbe vetett állandóság vágya "elavult" és csak nagyon nagyon keveseknek sikerül, miért kergetsz hamis álmot?
• Ha pedig ennyire ritka ez, akkor nem lehet, hogy magával a sémával, az eszmével van a gond? 

Egészen mást kellene látni és élvezni a kapcsolatban... és nem a nagy Ő-t , nem a nagy állandóságot és nem az élethosszig tartóságot!
Akkor hát mit?

Egy nagyon fontos tétel van csupán: "egy kapcsolat nem akkor jó, ha tartós, hanem akkor lesz tartós, ha jó!"

Úgyis mondhatnám, hogy ha boldog vagy, akkor a kapcsolatba is boldogságot teszel. Ha benned hiány van, akkor a kapcsolatba is azt teszel: hiányt. 

Sosem a kapcsolat tesz boldoggá, hanem te és ő teszitek boldoggá a kapcsolatot. A kapcsolat és a párod egy tükör. A benned lévő megértés, figyelem, elfogadás és szeretet tükre.

Egyszerű ez a gyakorlatban is: egy vidám, elégedett ember szeret élni, és szereti az embereket is. Könnyen el is fogadja őket, könnyen érti meg őket.(Ha nem így lenne, nem is lenne vidám, ezért csak hidd el: ez így van. A boldog ember az szabad is, és a szabad ember könnyen simul, gyorsan megtalálja a jót. Aki folyton morcos, azzal kevésbé nyugalmas a kapcsolat is. Igaz?)

Szóval minden kapcsolat egy tükör, és minden társ más-más tulajdonságodra világít rá

Ezért van az, hogy van, aki mellett azt éled, hogy te tökéletes vagy, egy igazi álomnő vagy álomférfi, egy angyal, és így kifejezetten tudod szeretni önmagadat. Ha netán "hibázol" is, akkor is könnyen és gyorsan jön a megbocsátás. Egy társ mellett akkor tudod ezt élni, ha a párod elfogad és szeret olyannak, amilyen vagy, sőt, támogat abban, ha saját ötlettel, tervvel állsz elő. 

Egy ilyen kapcsolatra vágyik mindenki. Azonban ehhez az kell, hogy te is elégedettségben élj magaddal és türelemmel, szeretettel vedd körül magad. Ha így teszel ugyanis, akkor a párod esetleges kritikáit, sértődéseit nem fogod magadra venni, és így ő sem fogja csinálni, hisz nincs hozzá "közönsége". Függeni sem fogsz tőle érzelmileg és megfelelni se akarsz minden áron, de hidd el, amikor te szeretettel elfogadod és éled önmagad, akkor már olyan társat fogsz bevonzani, aki épp így bánik veled: szeret, elfogad, tisztel és elismer.

Ha a kapcsolatodban azonban azt érzed, hogy a legrosszabb én-ed domborodik ki, akkor sajnos a párod tükrében már nem érzed jól magad a bőrödben. Ha a kapcsolatban folyton veszekszel, kritizálsz, számonkérsz, bizonyítasz, megsértődsz, szomorkodsz, sírsz, függsz, megfelelsz, várakozol, csalódsz... akkor nagy is kimozdított a középpontodból a helyzet.

Ez esetben eltávolodtál önmagadtól is, és ebben nagyon nagy szerepe volt annak, hogy hogyan élted meg a kapcsolatot, vagyis mit tükrözött vissza neked önmagadról.

Az a kapcsolat a jó, amiben boldog vagy, amiben szeretni tudod magad. Az a kapcsolat jó, amiben ha magadra gondolsz a párod szemével, akkor azt mondhatod: "főnyeremény vagyok!"

Nagyon sok kapcsolatod lehet ilyen.

Fontos azonban, hogy azt is megnézd, hogy a társad-e az, aki tökéletes, vagy a kapcsolat az-e vele!

Sokan esnek abba a "folyamatba", hogy egy társat tökéletesnek találnak - sok-sok tanult szempont szerint, mert pl: csinos, kedves, gazdag, udvarias...  - de közben minden tökéletessége ellenére mégsem olyan a kapcsolat, amilyenben az ember a jó-én-jét élheti mellette.

A kapcsolatban érezd jól magad!

Nem elég, ha a társ tökéletesnek tűnik, ez ugyanis semmire sem garancia. Ne várj arra, hogy majd változik, azt gondolván, hogy  "biztosan benne van, amit remélsz tőle"! Nem biztos ugyanis, hogy benne van. Lehet, hogy ő csak egy illúzió, akivel jó az élet egy-két aspektusa, de valójában tartósan a legrosszabbat, a szenvedést, a függést alakítja ki benned azzal, hogy a tökéletest reméled tőle, pedig ő szinte sosem adta azt., és sosem ígérte.

Ha a rossz énedet éled mit tehetsz?

Ezt hívják: boldogtalanságnak. Amikor a legrosszabbik énedet éled, akkor sajnos nagyon messzire kerülsz önmagadtól és így a boldogságtól is. Élsz a reményben, a várakozásban és ezekkel együtt egy foyamatos csalódásban és a tudatban, hogy: "nem kellesz, mert biztosan nem vagy elég jó."

Ne várd ezt meg, vagy legalábbis időben vedd észre a folyamatot! Van kiút: a továbblépés!

A kapcsolatok nem állandóak. Ha tudod és mered őszintén meglátni, hogy a nagy Ő nem egyetlen ember - lehet akár korszakaidonként 1-1 vagy több személy - akkor megadod magadnak az esélyt arra, hogy boldog lehess kis Ő-kkel is. 

Ha a boldogság mellett kötelezed el magad - és nem a nagy Ő mellett - akkor nagyon sok boldog élményed lesz párkapcsolatban is. Lehet, hogy nem egyben... de ez mindegy, ha boldog vagy!

Bátran lépj! Lépj előre, lépj tovább és köteleződj el a boldogság mellett, hogy olyan társak érkezzenek az életedbe akik mellett - mindegy mennyi időre - a boldogságot élheted, a legjobb én-edet!

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: Szeretet kurzus