Vajon miért mindig nős férfit vonzasz be?

Címkék: szeretetszerelemszeretőférfinőönbecsülésönelfogadásszerelmi háromszög

Könnyen rád sütik a "szakemberek", hogy azért vonzasz sorra ilyen társakat egymás után, mert nincs önbecsülésed...

Amikor pedig folytatják, akkor még több kárt okoznak benned. Azt mondják: nem tiszteled magad, veled bármit meg lehet tenni, te nem állsz ki magadért, és hozzáteszik: meddig hagyod még eltaposni és kihasználni magad?

Nekem itt szokott csengetni a vészcsengő a fejemben, hogy állj és ne tovább! Ez ugyanis csak bizonyos esetekben lehet magyarázat, csak bizonyos nőknél előhúzható sablon... és nem segít azokon sem, akikre igaz lehetne.
Ezért is gondoltam, hogy ez a téma megér egy bővebb magyarázatot...

Olvass tovább!

Nem az a tükröd, hogy milyen helyzetben vagy, hanem az, ahogyan arról gondolkodsz és ahogyan gondolkodtál, mikor abba csöppentél...

Amikor szerelmes leszel, talán még semmit sem tudsz a társadról - a leendő társadról. (Ez egyébként a legékesebb bizonyítéka annak, hogy a szívedben a feltétel nélküli szeretet él, és hogy a szerelem maga nem kell, hogy "okot" kapjon a fellobbanásra. Ezért azt, hogy később kiderül, hogy a szerelmet jelentő társ nős vagy házas, nem is biztos, hogy tudtad. A szívedet viszont egészen biztosan nem érdekelte. :) Szeretni tudsz ok és korlátok nélkül is, sőt: ha azt parancsolnád magadnak, hogy ne szeresd, akit szeretsz, az nem sikerülne parancsra sem.

Szóval, engedtél a szívednek és egyszer csak egy szerelmi háromszög kellős közepén találtad magad. Az pedig, ahogyan ezt a helyzetet te értékeled magadban, az már azt tükrözi, milyen sémák szerint élsz.

Ezekből hoztam többet is, talán lesz köztük olyan, ami segít másképp tekinteni önmagadra, a helyzetre és elindulni a boldogság felé:

1. Amikor azt gondolod magadról ezek után, hogy: "te csak örök második vagy"...

Ez valójában a te fejedben megszülető realitás. Te önmagadat másodikként azonosítod. Vagyis él benned egy "versengés" . Versengsz a feleséggel - és másokkal más területen - azért, hogy első lehess, hogy elismerjenek, hogy te kapd a "dicsőséget".
Ha versengsz, az azt jelenti, hogy olyan szemmel nézel minden helyzetet, hogy meglásd: hol teremhet előny és vajon hol érhet támadás vagy hátrány. Gyanakvóvá válhatsz ilyenkor. Első akarsz lenni, de sehogy se sikerül...

A tudat, amit egyre erősítesz magadban, - hogy csak a 2. lehetsz a szeretett férfi életében - így naponta igazolást nyer benned, hiszen ezen keresztül nézed a kapcsolatotokat. Egy rövid időn belül áldozattá válsz - belépsz (önként) egy "szegény én" áldozati szerepbe. Innen általában 2 dolog történhet, de lehet, hogy vegyesen is alkalmazod a kettőt:

1. Van, hogy háttérbe szorulsz, csendesen sajnálva magadat, és egyre mélyebbre csúszva abban a hitben, hogy az egyetlen igaz szerelmed számára te nem vagy fontos, te nem vagy elég. Elhiszed, hogy nem kellesz eléggé... Szomorkodsz, szenvedsz, egyre többet keseregsz és csak vársz és vársz, hátha változik a helyzet egy csoda folytán. 
2. Ekkor jönnek az okos vélemények: "állj ki magadért, vállald önmagad"... és te mit teszel? Ez a másik vonulat: erőnek erejével az asztalra csapsz, és megvívod a csatát, beszállsz a ringbe és azt gondolod: "ha már "verseny", legyen az, játsszuk le".
   A párodat válaszút elé állítod, követelőzöl, hisztizel, válaszokat akarsz, fenyegetőzöl... de valójában mélységesen szenvedsz. Csatát akarsz, versenyt akarsz, és AKAROD értékelni - de leginkább elismertetni magad - de kudarcot vallasz. Egy ilyen helyzetben nem vagy vonzó. Te is tudod. :( A férfi ilyenkor többnyire visszavonulót fúj. A férfinak nem hiányzik egy újabb harcos.... van neki épp elég az életében, talán otthon is 
   
   A versengés a sémád. Azért versengsz, hogy lássák, hogy értékes vagy. Bizonygatsz, el akarod hinni te magad is, szinte követeled, hogy lássák már meg mások... de mindaddig, amíg nem tudod te magad mindenkinél jobban felfedezni, szeretni és ÉLNI a SAJÁT ÉRTÉKEIDET, addig ez egy elkeseredett versengés marad sorozatos kudarcokkal és azzal, hogy a férfi valóban nem fog téged "választani"... inkább elmenekül. 

Ez az a helyzet, amit a "szakemberek" látnak. Erről beszélnek akkor, amikor azt mondják, nincs önbecsülésed és csak hagyod magad kihasználni. Nagyon erős ez így és meglehetősen kitekert. Te ugyanis nem hagyod magad kihasználni, bár, erőnek erejével fedezel fel kihasználást ott, ahol nincs is. Nem az a gond, hogy hagyod magad, hanem az, hogy versengsz, hogy megmutasd, ki is vagy, sőt: hatalmi harcokat vívsz azért önmagaddal és másokkal, hogy értékeljenek. 

Nem elég kiabálnod, hogy hiszel magadban!
Nem elég követelni a tiszteletet az asztalra csapva vagy a sarokban sírdogálva!
Nem elég azt állítani, hogy értékes vagy!

Hanem valóban ki kell szállnod a fejedből, és a szíved minden gyengéd szeretetével önmagad felé fordulni. Észrevenni és valóban megélni, hogy milyen értékes vagy! Ehhez ez segíthet: ha látod önmagad kívülről és lásd önmagad a párod szemével! Lásd, hogy szerethető vagy, lásd, hogy mit kap tőled, érezd, hogy értékes az neki is! Egyszerűen ne fejből, hanem szívvel szeresd önmagad!

Ha így lesz, nem versengsz tovább, és nem fogod azt "keresni", hogy hol vagy csupán második helyen! Egyszerűen élvezni fogod az életet. Ha élvezed és elégedett vagy, akkor nem is követelőzöl, nem is hibáztatod a párodat, és végre olyan lehet a kapcsolatod ezzel a férfival, vagy egy másikkal, amilyet szeretnél.

Egy kis kitérő: 
Azt tudtad, hogy a megcsalt feleségek zöme szerint ők vannak a 2. helyen, mert az "újdonság varázsa mindig erősebb"? :( ... és hogy a szeretők egy része is csak a 2. helyre pozícionálja magát?
Valójában mind a kettőjüknek van igazsága.
A szerető azért második, mert a férfi nem vele nyaral, nem vele lakik, nem vele karácsonyozik, hanem a - szerető szerinti - első helyen lévő feleségével. A feleség szemében pedig azért van első helyen a szerető, mert a férfi szívében ő olyan bizalmi helyen van és vele a férfi olyan élményeket él meg, amiket vele már nem. :(

Egyiküknek sem könnyű, míg azon "versengenek", hogy ki is lehessen a férfi egyetlen társa. Ha egyikük sem akarná a férfit birtokolni... ezt nem is folytatom, mert az egós elme nem képes úgysem igazán megélni a mondat másik felét.

2. Amikor azt gondolod, hogy "bűnös vagy azért, mert a jelenléted szétzilálhat egy családot"...

Ha ez a gondolat cikázik a buksidban, akkor benned a bűntudati séma az erős, és egy ilyen helyzetben ez élesen felszínre is juthat. Egy ilyen szituációban megélheted azt, amikor jócskán haragudhatsz önmagadra és hibáztathatod magadat azért, mert szeretsz és mert boldog vagy. 

A sémád nyomán gyorsan eljuthatsz oda, hogy neked nem jár a boldogság, és ha netán mégis, azonnan büntetni is kezded magadat azért, mert megengedted magadnak egy rövid időre is. A legnagyobb valószínűséggel bele fogod hajszolni magadat egy olyan betegségbe, ami ezt a tested szintjén is igazolhatja majd.

A boldogság neked is jár. A szeretet is él benned, és ne hidd el az elméd sablonjainak, hogy bűnös dolog szeretned. 

Egy kis adalék újra:
Amikor a szerelem 2 szívben egyszerre lobban fel, az sosem véletlen. Illetve olyan véletlen az, aminek helye és ideje van. Akkor tud 2 ember egyszerre egységet élni a másikuk tükrében, amikor mind a ketten készek és nyitottak erre. Vagyis egy ilyen találkozás mindig jó, hogy létrejön. Nem kell bűntudatot érezni emiatt. Sokkal inkább megélni, élvezni, kiteljesedni volna jó. Persze, mindezt úgy, hogy közben minden érintettel a lehető legjobban rendezhető legyen a helyzet. Egy ilyen történés minden szereplőt tanít - kivéve azt, aki áldozatként önsajnálatba süpped, vagy azt, aki haragtól fűtve önmaga vagy mások ellen indul.

3. Nem minden szeretői viszony áldozati vagy versengő... van egy 3. út is:

Aki képes önmagát megélni egy ilyen kapcsolatban, aki képes élvezni, hogy szabadon kapcsolódhat, aki képes élni és megélni a jelent szeretettel, szívvel, őszintén a birtoklási vágy gyötrelmei és a félelmek nélkül, az mindegy, milyen kapcsolatban van.

Neki egy szeretői lét is éppoly kiteljesedés, mint egy "főállású" kapcsolat, és épp ezért a szabad megéléséért fog hozzá egyre jobban kötődni a férfi is.

Egy ilyen önmagát megélni tudó szabad nő mellett a férfi élményekre lel, vidámságra: az életre! Itt mindig van kaland, nevetés, esemény, élet! ... és nincs követelőzés, elszámoltatás, hiszti. Itt szeretet és szerelem van: elégedettség, elfogadás, befogadás, támogatás...
A férfi számára is szabadon áramlik a szerelem, épp ezért egy ilyen kapcsolat túl tud mutatni a szeretői léten és olyan megélést ad a párosnak, amiből jó eséllyel lehet közös jövő - ha ők akarják.

Kötöttségből újabb kötöttségbe nehezen indul a férfi... de kötöttségből szabadságba folyton vágyódik.... 

Egy szabad megélésre, elfogadó szeretetre és boldog elégedettségre pedig aligha mondhatni, hogy önbecsülési probléma, kishitűség, hiszti, önsajnálat csalódás, szomorkodás....Ez egy egészen más dimenzió lehet. Ehhez csak az önelfogadás, önszeretet, őszinte szeretet-ben levés adhat alapot. 

Ezúton szeretném azonban jelezni a "kritikusaimnak", hogy nem támogattam e bejegyzéssel a szeretői viszonyokat. Azonban nem is zárom ki a létezésből, hogy léteznek ilyen sokszögek, hisz egyre többen vannak. A szeretők is emberek, és nem ítélkezem felettük. A boldogságra törekedjetek, és ne a birtoklásra, és ne a korlátokra!

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: Önelfogadás Önelfogadás kurzus