Egyedül is légy boldog? - De mekkora hülyeség ez?

Címkék: szeretetboldogságelmeegótudatosságforrás

"Egyedül is légy boldog" - hangzik sok ezós és spirituális cikkből, könyvből, Te pedig széttárt karral, értetlenül állsz ez előtt és nem érted, hogy hogyan volna ez lehetséges...

"Egyedül? Akkor hát otthon kellene ücsörögnöm, élvezni a magányt, és magamat ölelgetni? A szerelemhez sem kell társ? De mekkora hülyeség ez?" - kérdezed szinte felháborodva, hisz összehasonlíthatatlanul jobban érzed magad másokkal, azokkal, akiket szeretsz, mint egyedül. - "Érthetetlennek tűnik, miért, és ki képes egyedül boldog lenni, ha egyszer társas lény az ember és köztudott, hogy az egységhez igenis kell a nőnek a férfi, a férfinek pedig a nő."

Hát persze, hogy "hülyeség" ez így!
Ezt ugyanis, - ha így értelmezed, - akkor tökéletesen félreérted. Senki se azt üzeni feléd, hogy élvezz egy magányt, és erőltess magadra mosolyt olyan helyzetekben, amikor társra vágynál, és egyedül kell megélned egyes eseményeket.

Pontosítsuk, nézzük meg a különbségeket, és talán kitisztul, hogy mit is akarnak mondani az önismereti írók és könyvek, és hol a félreértés ebben a néhány szóban!

Olvass tovább!

A legnagyobb félreértés ott van, hogy azt hiszed "egyedül kell boldognak lenned", valójában ez így hangzik: "találd meg önmagadban a boldogságot, annak forrását"!

Így pedig már óriási a különbség, és talán a félreértés is tisztázható. 

Amikor ugyanis nem tudod, hogy a boldogság forrása Te magad vagy, akkor a következőket élheted, és a következőket tükrözheti feléd a világ:

1. Aki nem tudja, hogy a saját BOLDOGSÁGÁÉRT önmaga teheti a legtöbbet, az folyton önmagán kívül keresi azt, és egyre több területen kergeti magát függésbe: vagyis képtelen jól érezni magát a függés tárgyai, OK-ok nélkül. Például a hangulata függ a párja hangulatától, gondolataitól, érzéseitől. Az ideje, a hobbija függ a szerettei idejétől és szokásaitól. 
2. Aki nem tudja, hogy a saját boldogsága rajta múlik, az önmagát is csak mások véleményén keresztül meri értékelni és látni. Ha a párja rossz kedvű, és nincs ideje a kapcsolatra, azt emberünk úgy fordítja, hogy a párja vele nem akar időt tölteni, biztosan őt nem szereti. Ha a párjának jó kedve van, akkor szintén önmagára von le következtetést, és azt hiszi, hogy a párja épp őt szereti, vagyis újra szerethetőnek hiszi magát egy másik ember tükrében.
3. Aki nem tudja, hogy a boldogsága benne fakad fel, az folyton meg akar felelni másoknak, mások elvárásainak és akár önmaga háttérbe szorításán, elfojtásokon, magára erőltetett kényszer-szerepeken át is azon munkálkodik, hogy akik neki fontosak, azok nehogy csalódjanak benne, mert a csalódásuk szinte egyenlő volna azzal, hogy őt már nem is szeretik (eléggé).
4. Aki nem tudja, hogy a boldogsága forrása és felelőse ő maga, az folyton harcol, verseng, bizonygat, bizonyít, hogy megmutassa a világnak, hogy ő igenis rászolgál az elismerésre. Folyton meg akar győzni másokat arról - akár erőszakosan, tűzön-vízen át is - hogy ő igenis JÓ.
5. Aki nem tudja, hogy a boldogságához nem kell más, csak az, hogy felfedezze önmagát, az folyton célokat kerget, dolgokat hajszol, és folyton azt hiszi, hogy a dolgok, tárgyak, kapcsolatok megszerzése fogja az elégedettséget elhozni az életébe. 

A boldogság nem rajtad kívül van. Nem tárgyakban, nem emberekben, nem vagyonokban, nem információkban mérhető. Nem tárgyiasítható. Ha azt hiszed: igen, akkor gondold végig, hány napig adott örömöt és boldogságot egy elért cél, vagy egy megszerzett tárgy? Elenyésző, talán csak 3 napig, hiszen "minden csoda csak 3 napig tart."

Akkor hol a boldogság? Ha nem kint...

A boldogság egy létállapot, vagyis nem csupán egy érzés, hanem attól sokkal több. Az érzéseket okok szokták kiváltani. A boldogság azonban épp attól több, hogy nem kell hozzá OK. A boldogság egy olyan létállapotod, amikor éled a szíved (lelked) energiarezgéseit.

A boldogság létállapotában a szeretetet éled. Egyszerűen árad belőled (mindig bentről, belőled kifelé) a szeretet. Egy olyan állapot, amelyben megérint a létezésed szabadsága és végtelensége, és olyan erővel éled meg a benned lévő szeretet-forrást, hogy szinte belekönnyezel: ok nélkül. Nem kell ok.

Ezt a boldogságot soha nem kívülről kapod. Te érzed, te éled, benned fakad fel, belőled árad, így aztán tudd: hogy ott van benned. Ott volt mindig is. Ott a szívedben. Csak, nem csatlakozol rá minden pillanatodban: vagyis nem a szíved szerint éled a napjaid zömét, hanem többnyire az elméd szerint.
Az elmédben (az egódban) pedig egy egészen más állapotban vagy. Amikor a fejedben létezel, akkor gond-olkodsz, célokat tűzöl ki, tervezel, analizálsz, agyalsz, mérlegelsz, és aggódsz. Az elme mindig kifelé figyel, mindig a külvilágot pásztázza - hisz az hozta létre - így aztán hogyan is tudná a figyelmedet a szívedre és befelé fordítani magától? 

Az elméd mögé kell "látnod", érezned". Ez a tudatosság, tudatosodás folyamata, amikor szembe nézel azzal, ami a fejedben van: programokkal, hitekkel, elvekkel, meggyőződésekkel, stb... és meglátod, hogy mindaz, ami az elmédben van, az nem te vagy. Az csak a részed. Azok csak eszközök neked arra, hogy a földi létedet jól vezesd, hogy túlélj, hogy biztonságos úton járj, és hogy vigyázz a kis testedre.

Akkor hát, aki tudja, hogy a boldogság forrása ott van benne, az így éli meg a fentieket:

1. Az tudja, hogy a gondolatait ő kreálja különböző tanult minták és "programok" szerint. Vagyis, amikor támad egy rossz gondolata, akkor tisztában van azzal, hogy az csupán egy gondolat, ami valamiért az ő fejében életre kelt. Szépen ránéz a gondolatra, azonosítja az eredetét, okait és a hozzá kapcsolódó érzéseket, és képes azt így megváltoztatni. Képes a gondolkodásán változtatni: megkérdőjelezni elveket, saját hitrendszereit, meggyőződéseit. Ez hatalmas szabadságot ad - lásd csak be! Aki képes a gondolatai mögé látni, az képes arra, hogy minden helyzetből kihozza a legjobbat! Látja a jót és látja a rosszat is, de a sok nézőpontból van lehetősége választani is. Így az életét kisujjból helyre rakja minden mélyponton. 
2. Ő tudja, hogy a szívében szeretet van, és tudja, hogy minden rossz érzés oka és forrása a gondolkodásában, az ott lévő korlátokban (tanult programokban van), így kesergés helyett rögtön életbe lépteti az előző pontot itt.
3. Ő tudja, hogy minden kívül keresett biztonság - anyagi javak, társ... stb - csak hamis, illuziórikus biztonságot adnak, hiszen semmit se tud örökre birtokolni, maximum időlegesen használni, hiszen amit megszerez, azt el is veszítheti. Ezért nem függ, és nem ragaszkodik ilyen eszközökhöz, tárgyakhoz, társakhoz, de képes élvezni a velük töltött időt, és megélni abban örömmel önmagát. 
4. Épp azért tudnak kiteljesedni a kapcsolatai, mert ő önmagát éli, vagyis nem azért van másokkal, hogy megfeleljen, vagy, hogy jó benyomást tegyen, és nem is retteg attól, hogy nem fogják szeretni. Önmagát érzi jól, és épp érzik jól magukat mások a közelében!
5. Ő tudja, hogy az igazi biztonság ott van benne. Ő maga a legbiztosabb dolog a saját életében, hiszen minden ami jött, az mehet is az életében (azt el is veszítheti), kivéve saját magát: aki ugyanis KÉPES megteremteni mindazt, amit szeret. 

Az, hogy találd meg a boldogságot önmagadban azt jelenti, hogy lásd meg, hogy te vagy az életed KULCSA! Te vagy az életed teremtője. Te alkotod a gondolataidat, te hozod a döntéseidet, te határozod meg, hogy mit tartasz jónak és rossznak, te csábítottad el a párjaidat, te fogadtad barátságodba a barátaidat, te tanultad ki a szakmádat, a te fejedben létezik minden földi bölcsességed - és ez még bővíthető is!!! - és a te szívedben van az a biztonság, ami számtalanszor bizonyította feléd életed során, hogy képes vagy túlélni, jól-lenni. Bízd hát rá magadat magadra és higgy magadban annyira, hogy lásd, te teremted az életedet!

Teremteni 2 úton tudsz magadban - válaszd azt, amihez tudatosság társul!

A te egységed - és harmóniád - a test, lélek (szív) és szellem (elme=egó) harmóniájával születik meg benned. Ennek a 3 "részednek" együtt kell működnie.

• A test többnyire követi a másik kettőt, hiszen a lélek és szellem energiáinak fizikai, anyagi halmaza a test maga.
• A szívben a szeretet, a végtelen szabad teremtőerőd van.
• A fejedben pedig a sok-sok gondolatod alkotta szellemiséged: olyan energiák, amelyeket a sok tanult "program" és minta hoz létre. Ezek azok - a fejedben - amelyek korlátoznak. Ezeken szokott megütközni a szívedből jövő szeretet és annak szabad áramlása nem tud folytatódni. A korlátozás legtöbbször a félelmeidben testesül meg.

A fejedben lévő félelmek így állnak útjába a szívedből induló igaz vágyaidnak. 

Teremteni pedig a fejedben lévő félelmeiddel és a szívedben lévő tiszta szerettel (kétely nélküli igaz vágyaiddal) tudsz tehát. Az ezekben lévő energiák hoznak létre teremtéseket. 

Amikor a félelmeiddel teremtesz, akkor - mondanom sem kell - az fog bekövetkezni, amit nem akarsz, amitől tartasz. Nem csoda ez, és nem misztérium: egyszerűen arról van szó, hogy annyi figyelmed van a félelmeden, hogy azt szinte óriás gombóccá növeled magadban. Ahol a figyelem,ott az energia. Az energia pedig teremt. Az energia = teremtőerőd.

Amikor a szívedben vagy, és annak tiszta szeretetével, igaz vágyaival (vagyis kétely nélküli hittel magadban) teremtesz, akkor a "csodák" történnek.

Amikor elég tudatos vagy, és tisztában vagy azzal, hogy a félelem csupán az elméd gondolataiból, programjaiból ered, akkor ezt egészen jól fogod tudni kezelni is.

Amikor hiszel magadban, amikor tudod, hogy életed felett a varázspálca a kezedben van, akkor megszűnik a függésed, megszűnik a megfelelési kényszered. Egy nagy hit, biztonság, szeretet és BÉKE születik benned önmagad felé. A békés ember pedig szabad, és könnyen meg tudja ÉLNI a pillanatokat. Szinte mindegy, hogy ki vagy mi van körötte, ő jól fogja tudni érezni magát. Könnyedén és erőltetés nélkül alkalmazkodik, sőt: nem érzi alkalmazkodásnak, mert neki nem áldozat együtt lenni másokkal, - és nem is feltétel a jól létre.

Aki önmagában tudja, hogy hol a forrás és hol a biztonság, az elfogadó, vidám és kedves másokkal is. Az nem önző, az nem gyalogol át senkin, nem kapaszkodik, nem követel. Ugyanakkor tud nemet mondani is, ha kell, de azzal sem lesz bántó. Őt egyszerűen szeretni fogod, mert úgy kapsz tőle (energiát), hogy észre se veszi, hogy ad: csak árasztja. 

Találd meg magadban ezt a forrást! Ott a szívedben! Kapcsolódj magadhoz! Fedezd fel az elméden túli világot, és tudd, hogy a gondolataid csak eszközeid, csak részeid, de nem te vagy azok.

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: Szeretve szeretni c. könyv