Amikor haragszol, ez történik benned...

Címkék: szeretetharaguniverzummegbocsátás

Jogod van minden érzésedhez, jogod van ahhoz is, hogy megélj egy csalódottságot, egy dühöt, és jogod van ahhoz is, hogy ez a harag kirobbanjon belőled, ha szükséges. 

Azonban az önismereti utadon előbbre és előbbre jutva önmagad mélységeiben, egy idő után ráébredsz, hogy a harag, mégsem szolgál téged. Felismerve az okát, a benne dúló pusztító energiát és a mögötte lévő "programokat", könnyebben át is keretezed magadban ezt az érzést, és magaddal békét kötve egyre kevésbé érint majd meg. 

Az nem igaz azonban, hogy sosem leszel mérges többé, ha eléggé tudatos vagy. Azt se hidd el, hogy minden ellenségedet a kebledre akarod majd ölelni! Azonban az igaz, hogy minél nagyobb a tudatosságod, annál könnyebben kapcsolódsz önmagad igaz és eredendő valóságához, és annál könnyebben lépsz át a szeretetedbe, elengedve a haragot. 

Ehhez nagy segítséget jelent, ha tudod, hogy mi zajlik benned, amikor bosszankodsz és haragszol...

Olvass tovább, és használt szeretettel ezeket a technikákat!

Hogyan lobban a haragod, miért haragszol?

A legtöbbször azt gondolod, hogy azért haragszol, mert valaki elkövetett valamit feléd. Valamit elmulasztott, amit megígért, vagy nem úgy cselekedett, ahogyan arra te számítottál.

Látszólag a rossz következmények így valaki másnak róhatóak fel. A haragod ébredésének pillanatában többnyire másra mutogatsz, találsz egy bűnöst és neki rovod fel a "károkat". 

Ha elég tudatos vagy már az életed irányásához, akkor azonban a következő pillanatban be is látod, hogy:

• azzal, hogy hibáztatsz valaki mást, neked nem lesz könnyebb, hiszen ezzel nem oldódik meg a gondod, a probléma nem nyer megoldást. 
• azzal, hogy hibáztatsz valakit, függésbe teszed magad az ő (a bűnös!) tetteitől. Ez pedig a legrosszabb, amit elövethetsz. Függeni egy olyan valaki "megváltozásától", bocsánat kérésétől, vagy helyesbítő intézkedéseitől, aki a tettet "ellened" elkövette, egy igazi zsákutca. Neki ugyanis nem biztos, hogy érdeke a te javadat keresni és annak érdekében változni.
• azzal, hogy hibáztatsz valakit, önmagad felelősségét és szerepét mellőzöd. Ez pedig azért lehet nehézség, mert a te hangulatodért és jó érzésedért - ha hiszed, ha nem - te vagy a "felelős". Nem csupán felelős vagy, hanem ezt úgy értsd, hogy benned a lehetőség, hogy jól érezhesd magad!

Azt vedd észre rögtön a harag ébredésének pillanatában, hogy a harag érzése benned született meg. A harag azt jelenti, hogy megbomlott benned a békés egyensúly, megtört a harmóniád, és a szíved szeretetéből épp átkerültél a fejedbe, ahol az egód "hisztizik - jogosan, vagy sem, mindegy - mert valami nem a terveid szerint alakult.

Azért érzed a haragot, mert valaki nem azt tette, ahogyan TE vártad. Azért érzed, mert valami nem úgy történt, ahogyan TE arra számítottál, és főleg azért érzed ezt a haragot, mert TE nem voltál - nem lehettél - felkészülve ezekre az eseményekre. Tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy ki a másik szereplő a történetben, aki iránt a haragod ébred. Azért mindegy, mert őt nem változtathatod meg, függened nem érdemes tőle, és mert a harag benned csapott fel, hát benned is kell azt kezelni.

A haragod tehát egy olyan tehetetlen érzés, ami hatalmas teremtőerőt mozgósít benned. Szinte felfúj az energia és tombolva buzog benned, de tehetetlenséged miatt nincs lehetőséged kiadni, kioldani ezt a feszültséget. Ha kirobbanhat belőled, akkor is pusztítólag hat...

Ha elfojtod ezt az indulatot, akkor viszont önmagadat fogod pusztítani ezzel a tehetetlenül, és bőségesen felhalmozott energiával. Az a haragod, amit önmagad ellen indítasz, a legveszélyesebb rád nézve, hiszen a teremtőenergiáidat épp arra fordítod, hogy önmagadat pusztítsd, és megsemmisítsd. Nézd csak meg bátran, hogy a legtöbb bűntudattal, önsajnálattal küzdő, vagy mások iránt mély haragot dédelgető ember, beteg. A betegségük erre vezethető vissza: az energiáik öntudatlan önmagukkal szembeni visszafordítására.

Amikor haragszol, annak adsz energiát ugyanis magadban, hogy:

• "jaj, engem átvertek...."
• "gonosz a világ, az emberek hazudnak"
• "Nincs boldogság, nincs biztonság"
• "szegény én, nekem semmi sem sikerülhet"
• "folyton beleütközöm mások akaratába"
• "megint bántani fognak"
• "védekeznem kell"
• "nem hihetek senkinek, nem bízhatok senkiben"
• "nem hiszem, hogy bárki is szerethet, bárki is tisztelne, bárki is hinne bennem"

Ahol a figyelmed, ott az energiád. Amikor haragot "dédelgetsz", akkor ezeknek és hasonló gondolatoknak adsz energiát magadban, vagyis csak növeszted azt az energiagombócot egyre nagyobbra és nagyobbra, ami pusztítani fog benned és borzasztó rosszá teszi a világképedet. 

A harag azt jelenti, "mérges" vagy. A magyar nyelv egy csodásan kifejező nyelv, hiszen lásd csak meg: amikor haragszol, mérgek árasztják el a testedet - a nyelvünk szerint is - és téged büntetetnek.

Ne büntesd magadat mások butasága miatt!

Ez a mondat, hogy "nem büntetetem magam mások butasága miatt", vagy az, hogy "nem mérgezem magam mások butasága miatt", annyira életem részévé vált, hogy ilyen haragos helyzetekben az életemet és a jó kedvemet adja vissza. 

Amikor érzem, hogy a dolgok kajlán alakulnak, vagyis kicsúsznak a kezeim közül, és nem az történik, amire számítottam, és érkezik, duzzad a harag bennem, akkor elég kimondanom és bennem elindul az öngyógyítás folyamata. Bevésődött...

Ehhez azonban valóban jó, ha követed a folyamatod, mert ha képes vagy az alábbi nézőpontokat, lépéseket, technikát gyakorolni, te is gyorsabban oldasz ki haragot magadból:

1. Érzed, hogy duzzad benned a tehetetlenség, jön a harag.... fedezd fel, és azonosítsd: "haragszom."
2. Eztán azonosítsd be azt is, miért haragszol. Itt azonban nagyon fontos, hogy hogyan beszélgetsz magaddal, és az azonosítást önmagad szerepének azonosításával tedd meg! Addig addig járd körbe a dolgot, amíg észre nem veszed azt, hogy mi a te szereped ebben a folyamatban! 
   pl: Ne azt mondd, hogy "átvertek, hazudtak nekem....", hanem TE legyél a mondatod alanya: "elhittem, hinni akartam, mert csak azt viselem el igazságként, amit én akartam hinni. Vagyis úgy tűnik, nem viselek el más igazságot, pedig létezik más igazság... stb."
   Csak akkor tud ugyanis a haragod végül elmúlni, alábbhagyni, távozni, ha képes vagy látni a benned zajló működést és folyamatokat. Vagyis vállalj felelősséget önmagadért!
3. Először bocsáss meg magadnak! Egyszerűen mondd ki magadnak, hogy "megbocsátok magamnak, mert mindent úgy tettem, ahogyan akkor jónak ígértem. Ha hibáztam is, most tanulok belőle. Hiszek magamban, és abban, hogy a dolgokat újraépíthetem, megodhatom, talpraállhatok!"
4. Ha volt másik szereplő a folyamatban és a haragot az elméd még mindig kivetíti rá is, akkor egy picikét ülj át a másik ember "székébe"! Ez nem mindig fog sikerülni ebben az állapotodban. Ehhez ugyanis nyitottság,  jókora szeretet és tudatosság, empátia és bölcsesség kell, de gyakorold, mert mindenki képes rá! Ülj át a másik ember székébe és próbáld átérezni, átlátni, hogy neki milyen információ voltak a dolgokról, milyen képességei vannak, milyen motivációja lehetett. A legtöbb "kár", vagy problémás esemény nem rosszindulatból, hanem félreértésből, részinformációkból, esetlenségből, fáradtságból keletkezik ugyanis. Sőt, olyan is van, hogy valaki kifejezetten jót akart, csak a tanult mintái nem voltak elegek ahhoz, hogy valóban jó történjen. Erre mondják, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. 
   Amikor átlátod az eseményt a másik ember szemszögéből, akkor legtöbbször a haragod átvált részvétre, megértésre... és a méreg finoman távozni kezd belőled. A felgyülemlett tehetetlen energia lassan leenged, mert keletkezett a megértés által egy rés rajta, ahol szépen ki tud belőled oldódni. "Elpárolog a haragod". Ebben a megértés a kulcs.
5. Fontos, hogy tudd, hogy minden, ami történik veled, az hozzád tesz. Azzal a tapasztalással te több leszel. Azokban az eseményekben témákban te nyersz egy "rutint", születik benned egy rálátás, egy megoldás, ami megjelenik és biztonságot ad benned, ha a helyzet ismétlődne. Akkor nem is fog ilyen könnyen ismétlődni, ha ezt meglátod. Akkor szokott ugyanis újra és újra előjönni egy-egy szituáció a maga kellemetlenségeivel, amikor az eseményt haraggal lezárod magadban, másra mutogatsz, és bezárulsz azzal, hogy "soha többet...." kijelentésekkel elzárod magad elől azt, amilyen tudásra szert tettél általa.

Végezetül lásd meg, hogy attól keletkezett benned harag, mert - ahogyan fentebb írtam - nem számítottál olyan eseményre, ami végül bekövetkezett. Ha bekövetkezett, akkor az valójában nagyon is benne volt a pakliban, vagyis ott volt a lehetséges megoldások és következmények között, csak te nem vetted észre, vagy nem akartad számításba venni.
Ennek az a legfontosabb üzenete, hogy lásd, hogy bármi megtörténhet, mert az univerzum fenntartja a jogot magának erre.

• Ha abban a hitben élsz, hogy bármi megtörténhet
• és bármi is történik, az a te életedhez hozzátesz, épít, hiszen egy tapasztalással többé válsz
• és ha tudod, hogy mindenkinek igaza van a saját nézőpontjaiból... akkor azt is könnyen belátod, hogy már haragudni kezdeni is felesleges. 

A megbocsátás, vagy a harag elengedése fel se merül, mint feladat akkor, ha eleve meg se haragszol, meg se bántódsz! Ez a legfontosabb, amit ebben érdemes meglátni.

A megbocsátás nem azt jelenti, hogy felmentesz egy tettest egy bűn alól...

A megbocsátást azért nem gyakorolják, akik haragot AKARNAK dédelgetni, mert azt hiszik, hogy a haragjuk jogos büntetés a bűnös felé. Az ő haragjuk - szerintük - egy igazi bűnhődés a másik embernek. Csakhogy ez tévhit. Legtöbbször ezt a másik embert kevésbé érinti ez a "büntetés", mint ahogyan azt hinnénk.

A harag leginkább annak fáj és annak büntetés, aki érzi. Épp ezért, teljesen felesleges dédelgetni a haragot és energiát adni neki. A harag hadd párolodjon csak el! Attól még a tett, tett marad... és hidd el, el fogja nyerni méltó büntetését valahogyan az a "bűnös" is. Hiszen az energiák mindig visszaáramlanak - busásan. Amit és ahogyan az ember áraszt és kibocsát, az hasonlóképpen fog rá visszaszállni. 

Van tett, ami után a sérelem nem tud elpárologni...

Lehet, hogy megfogalmazódik benned, hogy talán léteznek olyan tettek, amelyek nem, vagy nehezen oldhatók ki. Nem bocsáthatók meg.
Igen, vannak: az életed ellen, vagy a gyerekeid élete ellen elkövetett bűntettek olyan mély sebeket ejtenek a személyiségeden, hogy nehezen oldhatók ki.

Ott is fontos azonban, hogy ne a harag munkáljon benned! A fájdalom, a veszteség, sok-sok kétség, kérdés, kudarc, hiány jelentkezni fog, de ne a haragot válaszd! Egy ilyen szörnyűség is oldható, vagy könnyíthető ám, sok-sok módszer, nézőpont, technika létezhet rá.

Egyébként pedig azt tanácsolom, hogy ne rögtön a legnehezebb helyzetek megbocsátásán tett próbára azt, hogy működik-e a cikkben leírt technika! Épp elég, ha kisebb dolgokon gyakorolsz!

Bátran lépj! Lépj előre, lépj tovább önmagadban is és köteleződj el a boldogság mellett, hogy olyan társak érkezzenek az életedbe akik mellett - mindegy mennyi időre - a boldogságot élheted, a legjobb én-edet!

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: Női és férfi energiák kurzus