Honnan tudja a párod, hogy a szakításod csak hiszti, és nem komoly?

Címkék: szeretetszakításkapcsolathisztiegóelvárások

A nő csak várakozik. Vágyik a gyengédségre, a figyelemre, a szerelmes szavakra. Arra, hogy a férfi értékelje a belőle áradó sok-sok gondoskodást, hogy elismerje, hogy kimondja, hogy "ilyen nője talán sosem volt még. Sőt! Ennyire szerelmes sem volt még soha talán". 

Az is igaz, hogy ha a férfi ezt kimondja, vagy ha csak elrebegi azt, hogy: "szeretlek", a nőben azonnal felcsap a halleluja, és szinte belehatódik ebbe a nagy örömbe... de aztán alig telik el pár óra, vagy netán 2-3 nap, és a nőben újra kételyek sora halmozódik fel: "vajon még mindig úgy gondolja a férfi? Vagy csak akkor érezte, amikor azt mondta?". Sőt, attól függően, milyen programok dolgoznak a nő fejében, a következő gondolatig is sokszor eljuthat: "Lehet, hogy akkor sem gondolta komolyan, csak játszadozik velem?"

A nő vagy nagyon hinni akar a férfinak... vagy annyira hinni akart, hogy már nem tud hinni.
Így aztán elindul egy olyan ördögi kör, amiben a nő újra és újra hallani akarja a férfi szájából a nagy szavakat, és vár, kesereg, remél, csalódik, lelkes, majd újra összetörik... A férfi pedig  közben vígan éli egyszerű kis életét, és még csak nem is sejti, hogy a nő a poklot és mennyet az ő tettei és szavai nyomán naponta 6-szor járja meg.

Aztán a sok várakozás fojtogatni kezdi a szerelmet... :( A nőben eljön a pont, amikor úgy érzi, hogy nincs tovább és megfogalmazza az "ultimátumszerű" igényeit, miszerint: vagy megérti a férfi, hogy neki érzelmi biztonság, szerelem, elköteleződés, figyelem kell, vagy külön kell váljanak útjaik.

A szakítások zöme ilyenkor történik, de nagyon könnyen átcsúszhat a nő hisztibe - amit a férfi képtelen komolyan venni - és akkor nem hogy "eredményt nem hoz" ez a nagy drámaiság, de még vissza is veti a kapcsolatot.

Olvass tovább!

Amikor a nő eleget várakozott, megfogalmazódik benne a férfival szemben:

"Többet érek annál, amit ez a kapcsolat ad. Te nem töltesz elég időt velem, nem szentelsz elég figyelmet felém, nem érzem, hogy szeretsz. Olyan kapcsolatra vágyom, ahol a férfi gondoskodik rólam, szeret velem időt tölteni, velem akar lenni...Ha te ezt nem tudod megadni, akkor a kapcsolatunk itt megfeneklett. Köszönjünk el egymástól!"

Ez azonban sajnos így nem lesz hatékony.

Ha ugyanis picit közelebbről megnézed ezt a kommunikációt, rögvest észre is veheted te is azt a néhány buktatót, ami miatt a címzett ezen legyintve továbblép... ha pedig picit kevesebb benne a tudatosság, akkor először egy kicsit megijedhet, hiheti, hogy ő most rossz fát tett a tűzre - azt már nem fogja érteni, hogy mivel - de később rájön, hogy mégis ő van nyeregben!

Nézd meg, mit hiányolsz és mit követelsz! Nézd meg, mit kommunikálsz felé ilyenkor!

1. "Többet érsz"... igen. Ezt senki sem kérdőjelezi meg. A férfi sem. Értékes vagy. Az, hogy nem tud több figyelmet fordítani rád, az nem azért van, mert nem érdemelsz többet, hanem azért, mert ő nem tud többet adni, vagy neki nincs igénye többet adni. Ez nem rólad szól. Ez róla szól.
   Rólad az szól, hogy te ettől szenvedsz, és magadat kezded értéktelennek tartani az ő "mulasztásai" nyomán. Ezt ne csináld! Ez nem rólad szól. 
2. Ebből következik az is, hogy rólad az igény szól, és, az, hogy szenvedsz miatta. Ha jól megnézed a fenti kesergést, láthatod, hogy azért vagy elégedetlen, mert a férfi nem akar úgy viselkedni, ahogy az neked kényelmes vagy jó volna. Vagyis az elvárásaid kielégítését várod a párodtól - ezt könnyű belátni - azért cserébe, amit te adni akarsz neki.
   Ha az elvárásaid a fontosak... akkor hol van ebben az, hogy mit tud adni a férfi, mi jó neki, mi az ő működése?
   Előbb inkább kérdezz, tudd meg, hogy miről hogyan gondolkodik, hogyan érez? Tudom, ez se könnyű, ha ő közben nem akar kommunikálni. Azonban ne feledd, nem kötelező neked mellette maradni és reménytelenül, tehetetlenül rá várakozni!
3. Figyeld meg a szavaidat! Ez a fenti szakító szöveg valójában arról szól, hogy azt vágyod, hogy ő figyeljen, ő jöjjön, ő legyen veled! Vagyis Őérte "hisztizel". Akkor hát hogyan lehetne komolyan venni egy olyan szakítást, ami épp arról szól, hogy vágysz a párodra! Ez az, amiből nagyon gyorsan látszik, hogy valójában csak tehetetlen erőfitogtatás, "hiszti" a szakítás és tulajonképpen azt várod, hogy a férfi mozduljon, tegyen, ijedjen meg és kapcsoljon túrbó fokozatba a romantikus nyomulásával. Azt reméled, hogy nem hagy elmenni, hogy ráébred, hogy csak veled teljes az élet...
   Vagyis a "hiszti" egy játszma csupán, amivel egy bizonyos hatást akarsz kiváltani, ami neked jó. (Az nem biztos, hogy neki is az a jó, de ezt reméled, ebben hinni akarsz. Csak hát, ez épp nem derül ki, igaz?)
4. Akárhogy is, épp szenvedsz és szeretnéd elérni, hogy a dolgok a te érdekeid és hited szerint változzanak.

Ne érezd magad most rosszul, ha ez történik benned és ha ezt kipróbáltad már párszor! Ez olyan játszma, amibe a legtöbben belecsúsznak, de nincs ezzel semmi gond, ha közben felismered, hogy mi történik, és rájössz, hogy csupán azért nem hoz elég eredményt, mert tele van ellentmondásokkal. :) Ha az energiákat nézed a játszma mögött, akkor nem kétséges, hogy nem hozhat nagy sikert. Hiszen épp ellenkezőjét kommunikálod - a szakítási szándékkal - annak, amire vágysz. (...és a nők csodálkoznak, hogy a férfiak nem értik őket :) :)

Ha szerencséd van, a kedvesed érettebb nálad, és nem veszi fel a hisztidet. Ha ilyen, akkor mosolyogva közelít és megérteti veled, hogy épp butaságot csinálsz. Ha nem tudatos ennyire, akkor viszont elmenekülhet, hiszen épp most bizonyítottad be neki, hogy a kapcsolatotok csak a te elvárásaid szerint folyhat tovább!

"Jó, de akkor mindig csak az lehet, amit ő akar? Folyton a nő alkalmazkodjon?" - kérdezheted most

Úgy tűnik, reménytelen, hogy elérd, hogy a kapcsolat neked is jó legyen?

Nem, nem reménytelen, de nagyon fontos, hogy lásd, hogy ha TE őt akarod és egy tapodtat se tágítasz mellőle, akkor bizony te fogsz alkalmazkodni, hogy vele maradhass, és elnyerd őt.
Ha ő is téged akar, és hasonlóan gondolkodik, hasonló az értékrendje, neveltetése, sémái, és elképzelése, akkor ő is ezt teszi.

Ha viszont ő nem épp ilyen kapcsolatot akar, ha neki más a tempója, más az igénye, más a kapcsolatról alkotott elképzelése, akkor nem fogja a te kedvedet lesni folyton.  Ezt úgy fogod értelmezni, hogy ő nem szeret eléggé, nem kötődik hozzád eléggé, vagy úgy, hogy nem vagy fontos neki eléggé. Ez azonban nem biztos, hogy így igaz.

Az igaz csupán, hogy neki más az elég, neki más a jó, neki más az igénye, neki másképp fontos a fontos.

Ha ezek után az orra alá dörgölöd, hogy "igenis neked más az igényed"... akkor 2 dolgot tehet:

1. Azt mondja, hogy "rendben, próbáljuk meg, igyekezni fogok" ... és ez eltart majd 2 hétig. Ez neked kevés lesz, neki viszont óriási eredmény... de a lényeg, hogy nem lesz tartós a változás.
2. Vagy azt mondja: "ő nem akarja ezt így"... akkor te csalódottan, elkeseredetten eldöntheted, hogy tovább maradsz mellette ezzel a sok hiánnyal, vagy tovább lépsz!

Tudd, hogy van választásod! Van választásod, több is, de azok között a "szenvedés" és sírás-rívás nem szerepel. Az rossz választás, az nem segít, az tönkre tesz, az felemészt. Nem a férfi bánt, hanem te teszed magad tönkre azzal, hogy olyasmihez ragaszkodsz, ami nem megkapható. Itt és tőle nem!

A választásaid a következők:

1. Ha nagyon szereted őt, akkor elfogadod, hogy más a tempótok és elkezded élvezni azt, ami VAN. Az együtt töltött időt bearanyozod magadnak, magatoknak. A külön töltött időt pedig azért élvezed, mert akkor olyasmit csinálhatsz, amit vele úgyse tudnál! Vagyis, ha nagyon szereted és nem akarsz mellőle tágítani, akkor kezdd el átkeretezni magadban az elvárásaidat és élvezni az életet! Köztünk szólva, a legtöbb elvárás lazán felülírható, könnyedén átkeretezhető szeretettel, vagy szeretetből!
2. Ha azonban annyira messze van a valóság a te valódi vágyaidtól, hogy képtelen vagy elfogadni a jelent, akkor mérd fel magadban, hogy ez a férfi és ez a kapcsolat nem jó neked! Ekkor indulj hát tovább szeretettel, mondj búcsút igazi szeretettel a szívedben, és találj olyan párt és kapcsolatot, ami JÓ lesz neked!

Sem az nem út, hogy szenvedsz ebben, sem az, hogy hisztizel és fojtogatod az elvárásaiddal, sem az nem út, hogy haraggal állsz tovább.
Hogyan és miért is haragudhatnál valakire csak azért, mert más a tempója, vagy más az igénye, vagy mert mást érez, mint te? Amikor haragszol rá, picit mélázz el! Azért felesleges haragudni, mert ő nem olyan, mint Te! Ugyanis épp azért szerettél bele, mert tudott neked olyat adni, mutatni, amit te magadtól nem! :)

Ha valóban szakítani akarsz, akkor az valahogy így hangzik...

(... és ha most valóban olvasol a sorok között, és érted azt, amit írtam, akkor tudni fogod, hogyan használd a következő sorokat! ;) )

"Kedvesem! Úgy érzem, ez a kapcsolat egy ideje kicsit ellaposodott, nem ad már eleget. Nem tudok már olyan lelkes lenni benne, úgy érzem, picit meghaladtam, picit másra vágyom. Ideje útnak indulnom.Szeretettel gondolok vissza a közös élményekre, de azt hiszem, vár egy új élet, új tervek. Köszönök mindent"

Ebben nincs követelőzés, ebben nincs elvárás, ebben nincs számonkérés. Ez nem a másik fél elmarasztalásáról szól, nem arról, hogy ő sok-e vagy kevés. Épp ezért, ez a szakítás lényegesen komolyabban hat....

Ne haraggal, ne egóból, ne ÁLDOZATI pozícióból kommunikálj, mert nem győzhetsz. Sem a párodat, sem magadat nem tudod úgy "le- vagy meggyőzni". Felesleges erőfitogatásod csak a gyengeségedet és függésedet tükrözné. Szeretettel beszélj, és önmagadról szólj! Ezzel valóban előbbre juthatsz - de főleg saját boldogságod útján!

Ne feledd! A szerelem tudja működtetni a kapcsolatot... de a kapcsolat önmagában nem tudja fenntartani a szerelmet. 

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: Szeretet kurzus