Hallgass a szívedre? Akkor is, ha épp az húz vissza egy rosszba?

Címkék: szeretetlélekszívegóelmeragaszkodásbirtoklásfélelem

Tegyük ezt tisztába!

Nemrég ült a kanapémon egy csodaszép, intelligens nő. Azt mondta:
"Nem értek egyet veletek. Azt mondjátok, hogy a szívem vezessen... de engem épp az vezet, az buzdít, és ez mégse jó, nem járható út, így hát rosszul élem meg a helyzetet. A szívem húz vissza a férjemhez, mert szeretem.... csak ő közben egy másik nővel él. Egy fiatalabbal...." - és szomorúan lehorgasztotta a fejét. Tudtam, hogy azt éli épp, hogy "lecserélték egy "jobbra, fiatalabbra, újabbra", mert ő már nem elég jó."

Ennek a történetnek 2 részletét is érdemes helyre rakni:

1. Hogyan vezessen a szíved, mit "kér" a szíved és mi az, amivel nagyon könnyen összekevered mindaddig, amíg ki nem tisztul benned, hogy ki vagy és hol vagy Te önmagadban?
2. Vajon mi lehet a valóság a mögött, hogy ha "lecserélnek egy fiatalabbra, jobbra, újabbra"? - Ezt egy következő cikkben fedezzük fel és bogozzuk ki. Jó? Egyelőre épp elég bőséges téma az 1-es pont is. 

Olvass tovább!

"A szíved húz vissza valakihez, ahol nincs remény a boldogságra, így aztán marad a mélypont és szomorúság?"

Sokan érzik ezt, és ez teljesen emberi, teljesen normális érzés. Ezt hívják csalódásnak és én ezt hívom szenvedésnek.

Az viszont, ahogyan ez ebben a fenti mondatban van, hamis magyarázat. Amikor kitisztázzuk, érteni fogod, hogy miért szomorkodsz, és egészen másképp értelmezed majd a szenvedésedet is.

A szíved szeret. A lelked lakik ott. Ő nem tud mást, csak szeretni, ő maga a SZERETET. Végtelen szeretetben, boldogságban árad. Nincsenek határai, hiszen végtelen, halhatatatlan, örök. Próbáld ezt végig-gondolni. (De, ugye, csak az elmével tudod ezt végig-gondolni, ami nem tud felfogni egy végtelent, hisz az elme maga nem végtelen, és nem halhatatlan).

Azzal, hogy a léleknek nincs halála, nincs félelme sem, neki nem kell, hogy megszerezzen dolgokat a túlélés érdekében, nem is birtokol. Nincsenek feltételei, hisz mitől is lennének. Ha hiszed, ha nem, a szívedben lévő szeretet nem kér, és nem is vár el. Nem ragaszkodik semmihez, hisz ő maga a teljesség maga, ami mindent magába foglal. A lélek az ÉLET benned! Az élet lüktetése. Egy olyan nyitott, szabad és végtelen pálya, ahol minden van: vagyis a szívednek őszintén minden mindegy, mert mindenben megtalálja önmagát, a boldogságot, a TELJESSÉGET.

Te magad vagy a feltétel nélküli szeretet, és ezt olyankor éled is, amikor pl: azt mondom: gondolj valakire, aki fontos neked! Szereted? Érzed, hogy szereted akkor is, ha nincs ott épp veled? Igaz? Ahhoz, hogy szerethess, nem kell a másik ember jelenléte. Ahhoz, hogy szeretni tudd, nem kell az ő viselkedése, közlése, kommunikációja. Tudsz szeretni távolról is, időtől, távolságtól függetlenül is. Igaz? Hát ez a szeretet benned és ennyi csupán kapcsolódni hozzá! 

A kommunikáció, az együttlét, stb, mind már ahhoz kellenek, hogy kapcsolódni tudjatok (a pároddal, egy másik emberrel), hogy kapcsolatot tudjatok létesíteni, vagyis mindezek a feltételek már ahhoz kellenek, hogy a szeretetet ne csak éld, ne csak érezd, hanem meg is mutasd, és valakivel közösen "játszhasd" itt a fizikai testedben!

A fizikaI TEST-ben. A tested szab határt először a feltétel nélküli áradásnak. A test ugyanis csupa korlát: nem bírja az időt, zaklatja a távolság, csökkentett képességei vannak, néha megbetegszik, néha éhes, néha szűköl... igényli az érintést, a közelséget, a gyógyulást, a fiatalságot, a mozgást, a pihenést. Ezek a korlátok pedig leszűkítik a lélek kis szeretet-áradását.

A test korlátai és halandósága pedig nagy úr itt a földi létben, így hát kell valami. ami ezt ügyesen menedzseli. Ez a kis menedzser benned az elméd, az egód. Az elme programjai, tanult szokásai, ismeretei, megoldásai fogják megteremteni a hidat a korlátolt tested és a végtelenül áramló lelked között. Az egós elme tart "kordában", és igyekszik egyensúlyt teremteni e kettő között. Azonban az egós-elme közelebb áll a testedhez, hiszen az a kisebb, az a halandó, az a korlátozottabb részed, így arra vigyázni kell, hogy jó sokáig túlélhess. Ezért az egós elme igyekszik a test korlátai szerint vezetni az életedet és alkotni ehhez szabályokat - mindet a túlélésed érdekében. (Csak, néha túlvigyáz és túlszabályoz, és ha ezt nem érted, akkor bizony az egós-elméd magad alá gyűr.)

A szereteted benned azt jelenti, hogy amikor épp éled ezt a szeretetet, amikor rá tudsz csatlakozni arra, hogy ÉLD. Így amikor szeretetben létezel, akkor áradsz és  akkor boldog vagy.

Ebből követketzik is, hogy amikor csalódott vagy és szomorkodsz, akkor épp nem a szívedben vagy, épp nem a szeretetet éled. A szomorkodás és csalódottság az az állapotod, amikor "leszakadva" önvalódról, a buksidban, az egós-elméd korlátai és feltételei között, a HIÁNY-ban és elkülönültségben létezel.

Vagyis a SZÍV-edre hallgatni azt jelenti, hogy a SZERETET-edet kövesd, azt kövesd, ahol TE jól érzed magad, ahol boldog vagy, azt tedd, ami örömöt ad, amiben meg tudod élni önmagadat. A szívedet követni azt jelenti, hogy a boldogságot éld - úgy, hogy nincsenek benne fizikai feltételek! Kapcsolódj önmagadhoz és add önmagad! Arra figyelj, ami VAN, és ne arra, ami nincs. Ami van, az pedig az, hogy szeretsz, és élsz és élvezed a pillanatot!

Hogyan fordíthatjuk le ezt a fenti példára?

"A szíved szereti a volt párodat. Az eszed viszont továbblépne, a szíved pedig visszatáncolna a párodhoz?"

Valójában a szíved csak szereti és kész. 

A szíved nem akar cselekedni, - nem ő a test, hogyan is tenné - és nem akar birtokolni, ragaszkodni, a párod mellett lenni. Neki erre nincs szüksége, hisz ő halhatatlan és örök.  Ezeket az egós elme akarja, hogy a szeretetben érzékelt energiát fenntartsa benned, marasztalja, konzerválja. Az egós elme ragaszkodik tehát a volt párodhoz, ő akar visszalépni is. Közben persze belátja az egós elme azt is, hogy ennek a ragaszkodásnak nincs értelme. Vagyis nincs ért-elme. Az elme az benned ismét, aki ebben már azt is látja, hogy a küzdésedben nincs már erő...

A fejedben az egós elme viaskodik önmagával: 2 program fut benne:

1. Az egyik programod az, hogy marasztald, ami jó (volt), vagyis tudd birtokolni tovább... ezért ez a birtoklási program visszahúz a kapcsolatba - miközben a szíved / lelked ezt szeretettel figyeli benned. Látja, érzi és szeret. 
2. A másik programod menekülésre késztet: indulni tovább, hiszen ez a kapcsolat már nem biztonságos, nem szolgálja a jót, a boldogságot - ez a félelem programod. - miközben a szíved /lelked ezt is csak szeretettel figyeli benned. Látja, érzi és szeret.

Van benned egy vita - a menni és maradni - és bár azt hiszed, hogy a szíved szeretete hadakozik az elméddel, mégsem ez a valóság.

Az igazság az - és ha magadba nézel, pontosan érezni, érteni fogod - hogy van benned valaki, aki ezt a vitát látja, érzi és nyugodtan figyeli. Van benned egy megfigyelő, aki látja mind a 2 vitázó álláspontját, meg is érti mind a kettőt benned. A két program ugyan ölre megy benned, de ott egy lakonikus nyugalommal figyelő belső-én, aki közben szeret. Szeret téged és megért téged, és szereti azt a "pernahajder" párodat is, így távolról is.

Vedd fel a megfigyelő ÉN pozícióját, őt érezd, helyezkedj belé és látni fogod a fejedben futó elmés, egós programokat...

(ez a tudatosság, avagy a szív szemszögéből látni mindazt, ami halandóságod gondolatai művelnek a buksidban)

Az a megfigyelő, aki előtt minden zajlik: ő a szíved, ő a lélek. Ő azonban nem dönt. Dönteni az elvéd fog. Az elme jut a programok csatájában egy döntésre és indul el, vagy marad a párod mellett. A szív tehát csak SZERET, és nem tud nem-szeretni. Ha úgy döntesz, hogy továbblépsz, a szíved akkor is szeretni fogja a párodat. Nem múlik ez benne úgy, ahogyan a kapcsolat véget ér. Az elme persze erővel ki akarja kapcsolni a szívedet és erőlteti, hogy: "felejtsd el, engedd el, ne gondolj rá, ne szeresd!" Az elme ekkor is téged véd, de felesleges csatát vív. A szívvel szemben nincs győzelem :)

Engedd a szívnek, hogy SZERESSEN, és közben lépj tovább úgy, hogy engedd magadnak újra, hogy BOLDOG lehess! :)

Érted már?

Valójában a szív hatalmas teret, lehetőséget ad, de az ész, az elme fogja meghozni a döntést, ahogyan "túlélhetsz". Legyen bármi a döntésed, élvezd azt! Éld! A szeretni tudásod végtelenjében az elme fogja a kezedet, neki is "jól kell járnia", kettejük egyensúlya teremt benned harmóniát: az ész (szellem), a szív (lélek) és a test (anyag) hármasa lesz az egységed, egyensúlyod, harmóniád kulcsa.

Kapcsolódj önmagadhoz, a boldogságod forrásához! :) Így élj szíved szerint!

Szenvedés nélküli boldogságot kívánok neked! Egy tudatos felismerést, egy örömteli kalandot önmagad megismerésének útján. Ha szeretnél ebben mélyebben elmerülni, akkor ezt neked találtuk ki: Egó kurzus