Vélemény? Hogyan üt vissza az ítélkezés?

Címkék: szeretetszerelemházasságtörésítélkezésvéleménymeleg

Régóta egyik kedvencem ez a téma. Figyelem az embereket, a helyzeteket, a "véleményeket".
Időnként én is belecsúszom, bevallom.

Nézem, ahogyan kiállsz egy-egy emberért, mert segíteni akarod, és közben nekifeszülsz egy "ellenséges" tábornak, és míg épp teljes mellszélességgel elfogadod az egyiket, addig elítéled a másikat. 

Emberi!!! Ez emberi!
Nem tudunk mindig tudatosan, ésszel, ítélkezésmentesen reagálni: azonnal dönteni, félretenni sérelmet, lenyelni egy betolt "jobb egyenest"... ehhez legtöbbször idő kell. Minimum percek döntése, hogy ne ítélkezz, hogy úgy formálj véleményt, hogy azzal ne küldj porba senkit!

De, ha teheted, ismerd fel a másik emberben is a jót, a motivációt, azt az energiát, ami bizony a tiéddel közös, hiszen Isten ugyanabból teremtett minden embert.

Régóta figyelem, ahogyan az ítélkezőre visszaszáll a saját ítélete... és sajnos épp ő nem veszi észre, hogy az, amit épp "elnyert" az az ítélkezései következménye.

Így ködös, homályos ez. Igaz? Van kedved kibontani ezt az ítélkezés témát?

Megmutatom, miért gondolom és érzem azt, hogy ezzel önmagadnak ártasz legtöbbet!

Megmutatom, hogy "nincs igazság" a kérdésben, és hogy hogyan működik a szeretet olyan keretek között, amikor legszívesebben egy kanál vízben ölnél meg másokat!

Tarts velem, olvass tovább, érdekes lesz!

Több olyan szituáció jutott most eszembe, amiben nagyon szeretnek ítélkezni az emberek:

1. a melegek kérdése - mondják, nem lehet gyerekük, ártalmas a gyerekekre a szerelmük, ... mondják őket "köcsög kis buziknak"
2. a romák megítélése - mondják, nem képesek beilleszkedni, tanulni: hogy lopnak, bántanak, buták és bűnözők
3. a házasságtörőké - mondják őket semmirekellőnek, hazugnak, becstelennek...
4. a rendőrök "hülyének" nézése - viccek ezrei hirdetik, hogy buták, együgyűek
5. a szőke nőkre is vonatkozik épp elég előítélet és ítélet. (Szőke vagyok, nem is fejtem ki :) )
... folytathatnám!

Mindenkinek véleménye van, és legtöbben meg vannak győződve arról, hogy az igazságot látják, ismerik!

Nincs objektív igazság!! Talán egyetlen akad: a szeretet!
Más szinte egyáltalán nincs, amit egyformán látna minden ember a világon. 

Látod önmagad - az egyik tükörben soványnak, a másikban kövérebbnek. Kék blúzban kékebb a szemed. A csíkosban nagyobb a melled. A szüleid azt mondják, túl sokat pötyögöd a mobilodat. Te úgy véled, nem. A párod mégis hiányolja, hogy nem írsz neki elég sms-t a mobilodon. A gyereked úgy látja, sokat dolgozol. A főnököd meg úgy, hogy nem haladsz elég gyorsan. Te úgy látod, jobban állna a göndör haj, de a facebookon megosztott képeiden mégis több like-t kap az egyenes hajú képed! 
Nálad épp szakad az eső, 3 utcányira jég is, a másik kerületben a nap süt. A Hold szerinted arc formájú, a szomszédod szerint meg csak foltos...

Hogyan jelenthetnénk ki, hogy "igazunk van"?

Úgy, hogy miközben az objektív igazság nem igazán létezik, addig mindenkinek igaza van a saját szemszögéből!
Ha pedig így van: hogy mindenkinek meggyőződése, őszinte véleménye az, ahogyan ő látja a világot, akkor nem mondhatjuk, hogy "hazudik". Vagyis mindig, mindenkinek igaza van a saját nézőpontjából és a rendelkezésére álló információi alapján.


Eldönteni mi a jó és mi a rossz?

Amikor eldöntöd, hogy "igazad van", akkor kialakul benned egy kép arról, hogy az adott esetben mi a jó és mi a rossz. Szépen beskatulyázod a dolgokat a jó és rossz fiókokba, és meggyőzésed, hogy jól tetted. 
De biztos ez?

Eltörik a lábad... ez rossz? ... és ha ennek köszönheted azt, hogy végre legyen időd megírni a könyvet, amit évek óta tervezel?
Lekésed a vonatot. ... ez rossz? ... és ha épp ezért találkozol a következő vonaton életed szerelmével?
Magadra borítod a kávédat, és haza kell ugranod átöltözni... ez rossz? ... és ha épp emiatt nem vagy a buszon, ami 2 perc múlva karambolozik?

Azzal, hogy döntöttél a fiókok között és felcímkézted a dolgokat, be is zártad magad.
Innentől nehezen változtatod meg a véleményed, nehezen látod meg a rossz mögött a mégis-csak-jót, és miközben a jó-fiókhoz töretlenül ragaszkodsz, nem látod meg a még "jobbakat".

Így működsz az emberekkel és tetteikkel kapcsolatban is:
"A melegek köcsögök, a romák bűnözők, a házasságtörők hazugok, a rendőrök ostobák..."

Isten sem ítélkezik. Nincs jó vagy rossz!...

Isten az a teremtő energia, aki létrehozta a mindenséget. A mindenséget!!! Benne a melegekkel, a romákkal, házasságtörőkkel... stb. Gondoljátok, hogy születik itt a Földön vagy az univerzumban bármi is a nélkül, hogy ne tudna róla, vagy ne adná áldását rá az Isten?

A Biblia is, és az univerzum is a szeretetre épül. Arra, hogy a szeretetet és elfogadást megtanuljuk, hogy önzetlenül érezzük, és képesek legyünk megélni a jelent szeretettel, érjen bármi is!

A szeretet nem ismeri az ilyesfajta korlátokat: "szeretlek, ha nem vagy meleg!", vagy "szeretlek, ha nem vagy tolvaj" vagy "szeretlek, ha hűséges vagy!" A szeretet, mely Istenben van, megbocsát, elfogad: "szeretlek, bárki is legyél! Szeretlek, bármit is tettél!"
Isten nem ítélkezik. :( Te se tedd mások felé!

Kizárólag a saját lelkiismereteddel kell elszámolnod, még pedig úgy, hogy képes légy megélni szeretettel, elfogadással a jelent. Elfogadni önmagad, és másokat!

Akik a melegek, romák, házasságtörők... stb ellen fröcsögve, dühödten kikelnek, lázadnak és tiltakoznak, azok nem értik a világot! Az univerzum ugyanis igazságos, de nem az egyén igazsága szerint!!!!

Mi az univerzum igazsága? Hogyan kapod vissza sorsodul a tetteidet?

Az Univerzum törvényei szerint (a tükör- és vonzás törvényei működnek ebben) amilyen az általad kibocsátott energia, ahogyan Te viselkedsz másokkal, azt kapod vissza, azt tükrözi vissza neked a többi ember.

Amikor ítélkezel, amikor bírálsz, ellenállsz, kikelsz magadból, másokra mutogatsz, akkor számíhatsz rá, hogy ugyanezt vissza is vonzod: életed arról szól, hogy elfogadtasd magad másokkal, hogy elismerjenek végre, és hogy így megtaláld a lelki békédet! :( MIndaddig, amíg nem tudsz felülemelkedni mások tettein, jellemvonásain, addig olyan indulatokat árasztasz, amelyek vissza-visszazúdulnak rád. Az életed egy küzdelem lesz....

...és képzeld el, mi történik, ha miközben Te elítéled:
- egyszer csak bejelenti a gyereked, hogy ő meleg.
- egy zebrán épp egy roma segít át...
- Te is beleszeretsz valakibe a biztosnak hitt házasságod mellett...
- a legjobb barátod rendőr lesz, és a segítségével nagyobb biztonságban érzed magad, mint valaha...

...egyszer csak észreveszed, hogy az ítéleted mégsem általánosítható! Örülni fogsz, amikor erre így rátalálsz!

De akkor hogyan kezeld azt, amivel nem értesz egyet és nem tudsz azonosulni?

Fogadd el, hogy minden okkal történik az életben!!!

A melegek együtt családot nem tudnak alapítani, de nem is ez a feladatuk a Földön. Ők - szerintem - azért jöttek közénk Isten döntéséből - hogy ők maguk önelfogadást tanuljanak, és alázatot másságuk miatt a tömeggel szemben, míg a tömeg tanuljon elfogadást, toleranciát általuk.

A melegek szeretik egymást, és többnyire nincsen bajuk a heterókkal sem. Ellenben van egy kör a heterók között, akik elképesztő indulatokkal ítélik el őket. Az előbbiek képesek teljesíteni a feladatukat. Az utóbbiak nem... a gyűlölet nem szeretet. :(
Ezért egy alázatos és szeretni képes meleg sokkal többet kap az életében, mint azok a heterók, akik csak ítélkeznek. Az előbbiek képesek lesznek megélni a jelent, és van esélyük a boldogságra... az utóbbiaknak kevésbé. Az univerzum és Isten "igazsága" nekik fog több feladatot sodorni az útjukba.

Érted ezt?

A házasságtörők esetében is: a kapcsolatok és találkozások is okkal érkeznek az életünkbe! Mindig tanítanak valamire! Természetesen a szeretetre, megélni a jelent, elfogadni önmagunkat és másokat. Kikelhetsz a félrelépőre, de hidd el, nem az ő döntése, ha szerelembe esik. Nem hibáztatható. Nem is tudja ez a fél, hogy mit kezdjen a benne születő érzéssel. Először hinni sem meri, aztán bűntudata ébred. Ha családja van, halogatja azt a pillanatot, amikor döntenie kell. Emiatt igyekszik önmagában tartani. Örlődik. ... "Hazudik". Hazudik, mert egyelőre erre kényszerül mindaddig, míg önmagában nem tudja meghozni a döntésit, míg fel ismeri a következményeket, míg tisztába nem kerül a valódi akaratával. 

Az egyetlen, amit ilyenkor tenni lehet az az, hogy elfogadjuk a helyzetet, nem ítélkezünk, megvárjuk, hogy döntések szülessenek... A hibáztatás, számonkérés, a harag, az ítélkezés csak ront a folyamaton. :( Nem érdemes! Nem könnyű. Sosem az!

Azzal kezdtem, hogy EMBERI, ha nem tudsz nem-ítélkezni épp! DE érdemes később megpróbálni, megtanulni! Nem elfojtani kell a véleményed, hanem úgy megtanulni élni, hogy a véleményedben se érezd, hogy ítélkezned kell, mert képes vagy megértéssel, elfogadással lenni önmagad és mások felé!

Az elfogadás és szeretet a legfontosabb!

Ne ítélkezz! Bánj úgy másokkal, ahogyan Te magad is szeretnéd, hogy mások bánjanak veled!

Kitaláltam neked egy különleges lehetőséget ezekre a felismerésekre! 

Egy élményt, amikor megértheted érzelmi működésedet, amikor megtapasztalhatod, milyen az irányítást elengedni, amikor ráláthatsz, hogyan érezz önmagad iránt nagyobb elfogadást, és amiken keresztül jobban, teljesebben élheted meg a jelent!

Nézd meg mindezt itt:

https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

Légy bátor, és erős! Szeress agyalás és szenvedés nélkül! :) Te már jó úton jársz