A szerelem, mely isteni tanítód önmagadra találásod útján

Címkék: szeretetszerelemduáltársduálikerlángkarmikus kapcsolatelvárásfelismerésönismeret

Ikerláng? Duáltárs szerelem? Karmikus vagy felcímkézett kapcsolatok? 
Keresed szüntelen a kapcsolódást valakihez, akiben felismered az égben neked rendelt párodat!

Aztán befut egy hatalmas érzelem....
és csalódottan veszed tudomásul, hogy valahogy nem lépsz benne egyről a kettőre. Valahol azt olvasod, hogy épp ezek a naaagy szerelmek gyakran a "legnehezebbek", ezért már be is azonosítod a saját kapcsolatodat ezek egyikébe.

De jaj, ebből így nehéz lesz kikecmeregned!

Hiszek abban, hogy minden kapcsolat karmikus: mind okkal érkezik az életedbe, de nem csak a nagy szerelmeid.
Az "ellenségnek hitt" ismerősök is, és minden szerelmed karmikus.Mindegyik. :) Attól karmikus, hogy önmagadra, önmagadról tanít. Tanít!!! Ezért tehát felesleges a karmikus szerelem címkét rátenned bélyegként a szerelmedre, és nagyobb, magasztosabb köntöst húzni rá.

Nem biztos ugyanis, hogy ez a JELEN szerelmed erősebb minden eddiginél, mert lehet, hogy Te magad lettél erősebb, tudatosabb a korábbi kapcsolataid által, és épp azért tudod megélni jelenbéli szerelmedet egy szinttel magasabban. Lehet, hogy ez történik? 
... és vajon, ha ez az érzés megszületett, nem fog-e ez is "meghalni" egyszer, mint minden eddigi, hogy Te tovább léphess és szerelmet találj újra - ismét egy magasabb szintű kapcsolódásban?

Az, hogy te egyik kapcsolatban mégis a legnagyobb lángot látod, míg a másikban épp csak elütöd az időt, már csak rajtad múlik.

A szerelem, az szerelem....:) Megváltoztatja az embert!

Olvass tovább!

Megfigyelted már, hogy minél szerelmesebb vagy, annál nagyobb tettekre vagy képes?
Minél szerelmesebb vagy, annál nagyobb lemondásokra is hajlandó is vagy?
Minél nagyobb az érzés benned, annál inkább elengeded azt, amikhez te magad ragaszkodnál,
és kötsz kompromisszumokat a társadért?
... és megfigyelted már, hogy ezek által mindig újabb és újabb felismerésekre jutsz önmagadról?

Például:

- Felismered, hogy nem a szüleid válását másolod, hanem azt, ahogyan a kapcsolatukban megélték a női / férfi szerepeiket...

- Felismered, hogy a csalódásaid azért vannak, mert Te épp mást vártál, mást képzeltél... kicsit mindig mást, mit ami végül történik. A csalódásod pedig kizárólag benned okoz rosszérzést, ezért előbb-utóbb felhagysz a dolgok-eleve-eltervezésével :)

- Felismered, hogy mindenben (kéretlenül is) meg akarod menteni a párodat, és aztán viszonzásért vágyakozol? Pedig a sok megmentéssel épp azt mutatod, hogy TE nem, ő viszont segítségre, gyámolításra szorul? (Ha épp te vagy a nő, akkor ezzel - ismerd fel, - épp alaposan kiherélted a férfit magad mellett.)

- Vagy épp: felismered, hogy túl kényelmes vagy, és elvárod, hogy körülrajongjanak...

- Felismered, hogy csak akkor tudsz rajongani a párodért, ha ő is rajong érted. .... :(
Sorolhatnám.

Ha így van: hogy a legnagyobb szerelmek mindig tanítanak önmagadról valamit, akkor tulajdonképpen felesleges címkéket keresned mögöttük! Igaz?

Mit számít hát,hogy ikerláng, duáltárs, karmikus vagy bármilyen ez a szerelem?

Egyre inkább azt látom, hogy ezek a címkék, melyek mögé lassan eszmék és mozgalmak növik ki magukat, csak félrevisznek. Gúzsba kötnek, bezárnak, és a helyett, hogy megtalálnád önmagad a szerelemben, végül eltévedsz az eszmében.

Miért nem érdemes címkézni az érzelmeidet? Miért nem érdemes épp a szerelemre eszméket aggatnod?

Hány meg hány beteljesületlen, reménytelen, csupa-várakozás kapcsolat jön szembe velem azzal, hogy kitart az egyik fél a reménytelenségben, mert neki azt mondták, hogy a szerelme igenis az ikerlángja. Hetekig, hónapokig szenved, sír, sínylődik, vár, mert hiszi, hogy majd csak "ébred" a kedvese is, és akkor végre egymásé lehetnek, de a kedvestől semmi visszaigazolás nem érkezik.
A nagy szerelem reményében tapodtat sem mozdul, és nem engedi meg magának, hogy más számára nyitott lehessen, és közben bezárja, gúzsba köti magát egy eszme miatt.

Veszélyes dolog az ikerlángodra várnod. 
Ne azért tarts ki egy kapcsolatban, mert meggyőződve hiszed, hogy az az ikerlángod, vagy duálpárod!

Hidd el, én tudom, most mit gondolsz! Ismerem az érzést, tudom, hogy mit élsz meg! Tudom, milyen csodákat tapasztalsz, milyen energiákat érzel, milyen változások útján jársz. Tudom, hogy minden nap tanulsz önmagadról, fejlődsz, nyitsz, tapasztalsz és közben szüntelenül szeretsz, a szívedben hordozva Őt, akit az ég neked rendelt. 

Ezt azonban mind önmagadnak köszönheted! ... és EZ ÍGY JÓ!
A szerelmedet Te éled meg! Mindegy, milyen "láng" nevét aggatod rá, szép és meghitt, energiával teli és élni tanít, ha ÉLVEZED!
Ha nem tudod élvezni, ha nem szeretettel, hanem szenvedéssel éled meg, akkor szintén mindegy, hogy ikerláng, duál vagy... bármi. 

A kulcs a Te kezedben van!

A legfontosabb, hogy önmagadban lelj egységre! Önmagadban válj egésszé: Istenné vagy Istennővé: szeretni, elfogadni tudó, nagylelkű, kedves egységgé, aki nem azért vágyik a szerelmére, mert "szüksége" van rá, ahhoz, hogy teljes legyen!

Azért legyél a pároddal, mert szereted, és ne azért, hogy kiegészítsen! 
Ha nélküle megfojt a magány, akkor még dolgozz magadon!
Ha minden lépéséről tudni akarsz, akkor még dolgozz magadon! Ha függsz az idejétől, a hangulatától, a szavaitól, akkor még dolgozz magadon!
Éld meg a szerelmedben a teljes és valódi szabadságot! 

Mit jelent a szabadság a szerelemben?

Azt, hogy nem függsz! Nem szomorít el, ha épp nem írt a kedvesed fél napja egyetlen sort sem. Nem látsz rémeket arról, hogy megcsal, már nem szeret, ha épp nem tudott felszabadult lenni a legutóbbi telefonbeszélgetéskor! Nem kéred számon, hogy miért találkozott a barátaival akkor, amikor épp veled is lehetett volna. Nem várod el, hogy épp azt érezze, amit Te, és azt tegye, amit Te tennél a helyében!
Tudod, miért nem teszed ezeket? Nem azért, mert "megerőszakolod" magad, hogy ne tedd, hanem mert érzed, mert ez mind lényegtelen!

Jó-jó, ezeket NE tedd, de mit tegyél, hogy szabadnak éld meg a szerelmet?

Ha ŐT szereted, akkor élvezd minden percét annak, hogy szeretheted!
Szeres önmagad is a kapcsolatban. Légy őszinte önmagadhoz abban, hogy mik a valódi érzéseid!!!
Vedd észre, hogy jó veled lenni! Jó a párodnak is, hogy te épp őt választod, őt szereted.
Vedd észre, hogy egyedül is képes vagy bármire, amire vágysz!
Vedd észre, hogy vannak hobbijaid, kedvenc dolgaid, és ezeket is szereted csinálni, megélni, érezni, és ne akarj ezekről lemondani senki kedvéért.
Vedd észre, hogy amit te tudsz adni a szerelmednek, az valójában megfizethetetlen érték, és épp ezért nem is "kell" viszonzást ELVÁRNI. Ha mégis kapsz viszonzást (mert FOGSZ kapni!), akkor pedig bátran örülj annak, őszintén!

Ha nem élvezed a szerelmedet, tanuld meg élvezni, vagy légy őszinte önmagadhoz, és lásd be, a szenvedést "keresed". Ha így van, legalább csináld azt - a szenvedést - kellő szenvedéllyel! :)

A lényeg, hogy JÓL érezd magad a szerelemben! Lelj rá önmagadra, a forrásodra! Gyógyítsd meg lelked sebeit! ... és éld meg mindig kapcsolatról kapcsolatra egy szinttel magasabban a szerelmet!!!

A szerelem Isten ajándéka - az eredendő fény és energia BENNED - mely megtanít megélni és megtalálni Önmagad!
Gyönyörű!!! ... és a Tiéd! Fogadd hát szeretettel tőle!

Kitaláltam neked valamit ezekre a felismerésekre! 

Egy élményt, amikor megértheted érzelmi működésedet, amikor megtapasztalhatod, milyen az irányítást elengedni, amikor ráláthatsz, hogyan érezz önmagad iránt nagyobb elfogadást, és amiken keresztül jobban, teljesebben élheted meg a jelent!

Nézd meg mindezt itt:

Szerelem-ébresztő-műhely

Légy bátor, és erős! Szeress agyalás és szenvedés nélkül! :) Te már jó úton jársz