Mi a csalódásaid valódi oka?

Címkék: szeretetcsalódásszenvedéselképzelésragaszkodás

Hányszor és még hányszor éreztél már csalódást?

...azt, hogy átvertek, hogy nem az történt, amire számítottál, hogy egy-egy ember nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, hogy egy-egy helyzet alul marad az ígéreteknek?

Vajon bennük vagy máshol a hiba?
Szándékosan nem vetettem fel, hogy benned lenne, mert hisz tudod, én benned sosem a hibát keresném, hanem a lehetőséget és a megoldásokat! Ezért most sem foglak hibá-ztatni, de mégis azt javaslom, nézzük meg ezt jól, közelebbről és alaposabban: miért csalódsz, amikor csalódsz?!

Olvass tovább!

Mi is történik, amikor csalódsz?

Lelkes vagy és bízol! Igaz? Bármit is mondtak neked, a Te fejedben, a gondolataidban megszületik egy kép arról, mi, milyen lesz, hogyan valósul meg!
Ez a kép megnyugtat, biztonságot ad neked: van mihez tartanod magad - és reméled, hogy mások is ugyanígy KÉP-zelik, és az ő szerepük is hasonlóKÉPpen játszódik le a fejükben, ahogyan a tiédben.

Aztán jön a valóság, és még sem az történik, amit Te olyan szép, igaz hittel, szeretettel elképzeltél.... és nem érted. Fáj, szomorú leszel, és keresed az okokat - ekkor még többnyire - másokban.

Nem érted, miért nem tartja a másik ember magát a megbeszéltekhez!
Nem érted, miért nem ugyanúgy fontos a dolog mindenkinek, ahogyan neked!
Nem érted, hogyan is tehetett valaki teljesen mást, mint ahogyan az - szerinted-  logikus és korrekt volna. 

Én nagyon megértelek, és igazad is van!
Egészen biztosan igazad van, mert hiszen Te a legjobbat, a legbiztonságosabbat, a legszebbet akartad és KÉP-zelted el mindenkinek! A TE információd szerint biztosan így van, és ezek alapján igazad van.

Csakhogy mások fejében is élt egy KÉP az ő információik, az ő képességeik, az ő valóságuk szerint, és úgy tűnik, ez nem egyezett a Te KÉP-eddel. A vita máris izzik a levegőben, és miközben mind azt érzitek, igazatok van, mégis csalódottan veszitek tudomásul, hogy a másik... hülye! :)

Miért gyötör meg a csalódásod Téged?

Miért gyötör téged, miközben a másik ember éli világát, pedig - szerinted - hibázott?

Az első reakciód: a szomorúság, és düh.
A második: a környezetedet hibáztatni, számonkérni (A másik ember persze nem pontosan érti, mi is a TE problémád. Igaz?)
A harmadik: szeretnéd megváltoztatni az eseményeket: tettre bírni a másik felet, helyre hozni a dolgokat a KÉP szerint, ahogyan szerinted az jó volna.

Tudod mi a bosszantó? Hogy az érintett fél nem is biztos, hogy érti a felháborodásodat!
Ha meg érti, nem biztos, hogy annyira súlyosnak találja, ahogyan Te megéled, és vagy elmenekül előled, vagy kinevet, vagy épp nem vesz komolyan!

Nem bánthatod őt emiatt, hiszen valójában a dolog TÉGED ZAVAR, és csak azért zavar, mert nem az történik, amit TE ELKÉPZELTÉL! Ettől ő még abszolút nem hibás, csak épp ő nem TE vagy, ezért megengedhetik magának, hogy mások legyenek az elképzelései. Te is engedd meg neki, és magadnak is!

Mivel könnyítheted meg az életedet?

Mondhatnám, hogy küzdj az igazadért! De tudván, hogy a másik ember is úgy érzi, igaza lehet, így ez egy szélmalomharc lenne.
Ráadásul, ha a szomorúság benned van, akkor minek foglalkoznánk más emberekkel?
A Te életedet akarjuk megkönnyíteni, hát azzal foglalkozzunk! A Te életedet pedig azzal szabadíthatjuk fel a csalódás poklából, hogy oldunk a határokon, amikbe úgy beszorítottad magad az elképzeléseiddel.

Ne a másik felet akard a KÉP-edhez formálni, hanem az elKÉPzeléseidet formáld kicsit másra! Nyisd meg a határait, és így egészen új megoldások is beleférhetnek. 

Szeretnél minderre egy példát? 

pl:
Él egy kép a fejedben arról, hogy milyen a jó anya.
Te ehhez is tartod magad. Legtöbbször persze ez egy elég szigorú kép önmagaddal szemben, és talán túlzottan áldozatos is. Mintha akkor lehetnél jó anya, ha nem létezik más fontos a számodra: csak a gyereked. Bármi is, ami csak egy órácskára vagy félnapra elszakíthat tőle, az már hirtelen "eretnekségnek" tűnhet, hiába is vágynál erre néha. Ha kiteszed a lábad, hogy picit önmagadnak is élj: - dolgozz, fodrászhoz menj, - máris bűntudatod lesz, mert a gyereket otthon hagytad valakivel, és fontosabbá váltál önmagad életében egy picike időre, mint ő. A bűntudatod is azért keletkezik, mert van egy szigorúan keretezett "jó-anya-képed", amihez önmagadat tartani akarod. Csalódsz önmagadban, ha nem tudod ezt megvalósítani....

Na, de ez még nem minden!
Van egy apuka is a KÉP-edben! :) Róla is eltervezted előre, hogy milyen a "jó apa". A Te fejedben megszületik egy ideális kép arról a férfiről, aki este sietve szalad haza a családhoz, mosolyogva nyit ajtót, gügyög a  babával, fürdeti, eteti, rólad is gondoskodik: érdeklődéssel hallgatja a "kiborult a bili, elesett a gyerek, épp büfizett és juj, de ocsmányul kövér vagyok" sztorijadat., Éjjel kedves mosollyal vigyázza az álmotokat. Boltba megy, dolgozik, sok pénzt keres, sportos, csinos.... stb."

... és közben apukának is van egy kép a fejében a "jó apukaságáról" és az valahogy nem ilyen. Elhiszed, hogy ő nem épp így képzeli?
Ő valahogy így: "Munka: keresnem kell pénzt, hogy itthon minden rendben menjen. Okés, de ötlet kellene. Ja? A kezembe adod a gyereket, úristen, csak tudjam életben tartani! Mikor is alszik el? De jó, mindjárt, akkor talán még meg tudnék inni egy sört, miközben elmesélhetem a feleségemnek, milyen barom a főnököm!" :) :)

...és máris veszekedni fogtok. Mert kettőtök képe a jó anyáról és jó apáról teljesen más. Te hülyének tartod őt, ő meg hülyének tart téged. Ő menekül, te belefeledkezel a gyerekbe... és szépen elgyalogoltok egymás mellett. A hibáztatás miatt a kapcsolat megrendül, elvész a hit, a bizalom, az együttműködés.

Minden éremnek van legalább 2 oldala.
Ezért minden helyzetet megnézhetsz legalább 2 oldalról: úgy, ahogyan eddig láttad, és épp az ellenkező oldaláról is. Innentől ez egy jó játékká válik. Amint tágítod a KÉP-et, az elképzeléseid határait, belefér jó pár csodásabbnál csodásabb megoldás is!

Ha MEGENGEDED MAGADNAK, hogy - bár felkészülsz egy megoldásra - mégis BÁRMI MEGTÖRTÉNHESSEN, akkor sokkal-sokkal kevesebbszer ér majd csalódás! Ha azt is megengeded magadnak, hogy elfogadd, hogy a MÁSIK ember gondolatai, információi, szokásai és képességei is befolyásolják a folyamatokat, akkor pedig csalódások helyett sok-sok színes és izgalmas kalandban lehet részed, hiszen oly sok féle kimenetele lehet az eseményeknek, nem csupán egy-egy, amit Te jónak vélnél!
Hogyan tágítsd ki az elképzeléseid határait? Egyszerűen azzal, hogy megkérdezed magad: "Biztos, hogy csak úgy jó, ahogyan én elképzeltem? Nem lehet ezt másképp látni? Élj kérdésekben, és a világ hirtelen számtalan lehetőséggel megkínál, hogy boldogabb, teljesebb életet élj!

Mentsd meg magad a csalódások zömétől azzal, hogy nem ragaszkodsz semmilyen "egyetlen, helyesnek vélt" megoldáshoz! :) (Ha minden csalódástól nem is, de a 80%-uktól biztosan megkímélheted magad és még jól is fogsz szórakozni! Ez is "csak" egy döntésed kérdése, de lényegesen javít az életed minőségén!)

Vajon a Te ragaszkodásod milyen KÉP-ekhez, szokásokhoz, mintákhoz fűződik? Szeretnéd ezeket kideríteni, felszabadítani?

Ha szeretnéd, a Te életedben is megkereshetjük azt a lökést, ami elindíthat a harmónia, a belső béke felé

Itt nézz szét - a Tündéri sugallat oldalon!

Tündéri sugallatok

Kívánok Neked sok felismerést az önismeret útján, és boldog megéléseket a csalódások és szenvedés helyett!