Csak adsz, és adsz, de végül mégsem kapsz szeretetet?

Címkék: szeretetszerelemelfogadásönelfogadáskihasznál

Megnyitod a szívedet, és csak bántanak? Te szeretsz és csak kihasználnak?

Miért van az, hogy Te csak adsz és adsz másoknak, és úgy érzed, mindent megteszel másokért, de aztán mégsem kapsz vissza sem szeretetet, sem tiszteletet, de még csak figyelmet sem? 

Hát ilyen gonoszak volnának az emberek? Vagy ennyire önmagukkal vannak elfoglalva? Vagy ennyire veszélyes szeretni?

El tudom képzelni, hogy ezekre a következtetésekre jutsz. Azonban a világ még sem így működik! 

Szeretnéd tudni, hogy hol csúszik félre a "szereteted"? Az a sok jelzés, ami tőled kiáramlik, hogyan és miért nem ér célba?

Olvass tovább!
Azonban kérlek, ne higgy el nekem semmit feltétel nélkül! Csak - ahogyan a tanítóm mondani szokta - futtasd át magadon ezt a nézőpontot, és ha úgy véled, nálad is működik - ahogyan én felismerésekre jutottam - akkor használd bátran! Szeretettel adok újra új nézőpontot!

Valójában ehhez a magyarázathoz is rajtad keresztül vezet az út.

Te nagyon jó vagy!
Te, aki csak adsz és adsz másoknak, és nem kérsz cserébe semmit - csak időnként egy kis figyelmet és elismerést - nagyon jó ember vagy! 
Ezt Te is tudod!

Él benned egy kép arról, hogy TE JÓ VAGY! Arról is, hogy milyen az, amikor Te JÓ VAGY!
Ehhez a képhez pedig igazodni szeretnél, és mindent meg is teszel, hogy valóban JÓ is legyél!

Azt "találtad ki", hogy úgy tudsz megfelelni e képnek:
- ha másokhoz alkalmazkodsz,
- ha önzetlenül szereted őket,
- ha gyakran, vagy mindig saját érdekeid elé sorolod őket,
- ha kéznél vagy, ha baj van,
- ha kész vagy segíteni mindig, mindenkor másoknak!
Vagy valahogy hasonlóan, igaz?

A megfelelési "kényszered", amivel igazodsz a jóságodról alkotott képhez, mások megsegítésében ölt testet. ... és Te így tényleg JÓ vagy!

Csakhogy van itt egy aprócska pont, amire érdemes kitekintenünk!
Ez nagyon fontos! Rejt magában egy picike kis csapdát! Tudod, miért?

Mert, miközben megfelelni akarsz egy képnek, és mások szeretetén és örömén keresztül bizonyítod magadnak, hogy JÓ vagy, addig valójában önmagad NEM HISZED EZT EL magadról. :( Ezért van szükséged ebben mások visszajelzéseire. 

Lehet, hogy azért "élsz" másokért, mert...
- Te nem hiszed el magadról, hogy szerethető lennél e nélkül is. 
- Te nem vagy biztos abban, hogy mások elismernének a nélkül is, hogy kitennéd értük a lelkedet.
- Te nem biztos, hogy tudod magadról, hogy ha kiállnál a saját vágyaidért, akkor is fontos lehetnél ezeknek az embereknek.
- Te már szinte megszoktad, hogy önmagadat hátra sorolod.

Lehet, hogy Te önmagadat nem mered szeretni eléggé. Lehet, hogy Önmagadnak nem adsz annyi figyelmet és szeretetet, mint másoknak!

Hányszor kérdezted meg magadtól, hogy mit szeretnél?
Hányszor mondtad el másoknak, hogy Te mire vágysz?
Hányszor tanakodtál azon, hogy elfogadjanak, ahelyett, hogy azt kérdezted volna magadtól: neked megfelelő-e a másik ember?
Mintha csak "szolgálnád"  mások boldogságát, miközben az önmagadé mit se számít neked...
Valójában magadról azt gondolod: "másoknak legyen jó, nekem meg mindegy, majd csak túlélem, feldolgozom valahogy!"
Igaz?

A könyezeted NEM bánt, csak visszatükröz Téged!

Ha Te nem figyelsz magadra, mert folyton mások vannak a figyelmed fókuszában, akkor a környezeted sem rád fog figyelni, hanem arra, amire Te is fókuszálsz!
Ha Te nem adsz magadnak szeretet, akkor nem fog adni más sem eleget. Mert úgy tűnik, nem igényled...
Ha Te magadat becsapod, akkor időnként mások is átgyalogolnak rajtad.
Ha Te magadban nem bízol, akkor a környezeted sem fogja minden hitét beléd fektetni. 

...és mindaddig, míg Te önmagadat nem tiszteled, addig ez a szereteted nem fog maradéktalanul tiszteletet kivívni.

Neked pedig fájni fog, hogy nem tisztelnek... mert időnként mégis csak szeretnél figyelmet kapni, fontos lenni, szeretett lenni, de épp azokban a pillanatokban, amikor erre vágysz, ez nem érkezik meg.

Hogyan is érkezne? Hiszen nem ezt szokták meg tőled?!
Ezért érzed magad becsapva, kihasználva.... és azért is, mert mégis szeretnél időnként - és tényleg csak időnként - viszonzást kapni!

Majd, ha szereted magad...

Amikor megszereted önmagad, akkor elégedettséget sugárzol majd!
Rálelsz az erősségeidre, a szépségre önmagadban! Elfogadod a vélt hiábáidat, nem takargatod azokat, hanem még örülsz is nekik. Amikor elhiszed, hogy úgy vagy jól, ahogy vagy!
Akkor mosolyt, vidámságot sugárzol majd! A belőled fakadó elégedettség vidámságot és melegséget áraszt.

A környezeted vonzónak talál - és NEM megsajnál! Tisztel, vágyik a figyelmedre!
A környezeted veled akar lenni, a közeledben jól érzik magukat az emberek...
..és Te úgy adsz nekik szeretetet, elismerést, támogatást, vidámságot, energiát, hogy szinte észre sem veszed! 

Semmiképp nem kerül megerőltető áldozatos munkádba szeretni!
Könnyedén szeretsz, elégedetten, a világ legnagyobb természetességével! ... és ez az a SZERETET, amit már nincs miért kihasználni  - ugyanis Te nem fogod úgy érezni, hogy kihasználták, mert ezt a fogalmat nem is ismered már! Olyan könnyedén és önzetlenül sugárzod mások felé a hitedet és szeretedet, hogy cseppet sem fog érdekelni, ki, mire használja: "vigyétek, tessék, sok-sok szeretetet van még itt! Gyertek, gyertek!"

Boldog leszel attól, hogy adsz, hogy mások mellett állhatsz, és valóban nem fontos, hogy viszonozzák-e, vagy mi mást kezdenek vele a többiek!

... és ilyenkor már értelmetlen olyasmiről beszélni, hogy átvernek, hogy kihasználnak, hogy becsapnak, hogy elmagányosodsz, ha megnyitod a szíved! 

MIcsoda különbség van itt, igaz?
ELŐSZÖR ÖNMAGAD FELÉ ADJ SZERETETET, először önmagadat szeresd feltétel nélkül, önzetlenül, figyelemmel!
Szóval, mindaddig, míg úgy érzed, kihasználnak, addig a szereteted nem áramlik önzetlenül, mert önmagad felé nem létezik. :(

Hogyan szeresd meg önmagad? Hogyan fogadd el önmagad úgy, hogy teljességet, egységet, harmoniát érezhess belül?

Kitaláltunk egy programot erre, melyre Téged is szeretettel várunk!
Kattints ide:
https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

Szeress valódi szeretettel, szenvedés nélkül!