Címkék: szeretetszerelempárkapcsolatfelismerés
Minden találkozás, minden kapcsolódás: legyen az munka, barátság, vagy a legszebb: egy szerelem, okkal érkezik az életedbe!
Akkor, amikor találkozol a másik emberrel, biztosan tudhatod, hogy életednek azon a pontján, vagy személyiségednek abban a szakaszában épp arra a találkozásra van szükséged, épp arra értél meg! Kérdés csupán az: mit teszel a lehetőséggel: megéled, megtapasztalod, feltöltődsz, lehetőségnek tekinted, vagy szenvedsz, örlődsz, agyalsz és tipródsz benne.
Azért sem véletlenek ezek a találkozások, mert mind hordoznak magukban újabb és újabb tanításokat, felismeréseket magadról, melyek életcélod felé: a boldogságod megélése felé vezetnek Téged.
Ha valóban "megtanulod a kapcsolat adta leckéket", akkor egy-egy lépcsővel közelebb kerülsz önmagadhoz, és így a benned rejlő eredendő igazsághoz: a szeretethez és békéhez.
Nem mindegy azonban, hogy milyen felismerésekre jutsz! Mire használod a lehetőséget, amit a találkozás jelent az életedben?
Nagyon nem mindegy, hogy a megfelelő következtetéssel a tarisznyádban indulsz-e további utadra!
Én nem tudhatom, hogy mire kell jutnod, hisz a saját életed, a saját utad a Tiéd, és éppoly egyedi, mint bárki másé.
Azonban abban mindenképp segít ez a cikk, hogyan ismerd fel azt, ha rossz irányba tartasz, ha a felismerésedben célt tévesztesz...
Tudod, honnan tudom, mikor jutsz tévútra?
Olvass tovább, nagyon fontos, mert sok-sok felesleges kitérőtől mentheted meg magad! Ez a nézőpont nagyon sokat segíthet!
Miután mind azzal az "ígérettel" érkezünk a Földre, hogy megtapasztaljuk a boldogságot és szeretetet a testben és anyagban is, ezért mind ezt "hajszoljuk", keressük életünk legtöbb szakaszában.
Te is keresed mindaddig, míg meg nem érzed, hogy a boldogság az nem kívülről szerezhető meg, nem másoktól kapható meg, és nem köthető semmi és senki rajtunk kívül álló személyhez, tárgyhoz. Ekkor azt is megértheted, hogy életed, és sorsod kizárólag önmagadon múlik: azon a döntésen, hogy hogyan állsz hozzá az életedbe, utadba kerülő dolgokhoz.
Ezért a kapcsolataid és tapasztalásaid során mindig ÖNMAGADRÓL juss felismerésekre!
Azt figyeld, hogy benned mit okoz egy-egy változás, egy-egy helyzet, és önmagadról vonj le következtetéseket. Nem jutsz előbbre, ha a felismeréseid mindig másokról szólnak, és nem rólad.
Nézd csak, itt van néhány példa, melyekből ezt megértheted:
1. Nemrég egy kedves barátnőm örömmel újságolta, hogy: "Megvan! Tudom, mit kell megtanulnom a kapcsolatomban! Azt, hogy hogyan kezeljem a símsoviniszta férfiakat, és hol húzzam meg a határokat!"
Csak mosolyogtam, de megbeszéltük, hogy egészen biztosan nem elegendő ez a felismerés.
Tudod miért? 2 oka is van rögtön.
Az egyik oka:
nem magáról jutott felismerésre, hanem a párjáról alkotott egy ítéletet. Ez nem felismerés.
A másik oka: hogy határokat, falakat akar vonni maga köré valaki más viselkedése miatt - mely egy ítélkezésből fakad, ez szintén nem vezet előbbre.
Mi lehet a helyes irány?
Tekintve, hogy a szeretet és boldogság felszabadítása a cél, nem falakat kell húznia, hanem a falaira "kell" ráébrednie. A saját korlátai észrevételezéseivel, és azok átlépésével tudja a szeretetet áramoltatni. Ezért nem az a cél, hogy más felett ítélkezzen, hanem az, hogy megvizsgálja magában, miért hat rá a férfi soviniszta elnyomóként.
A felismerés mellyel előbbre juthat abban leledzik: miért tudja őt elnyomni, leértékelni, nevelni egy másik ember. Miért veszi bántásnak, elnyomásnak a másik ember megnyilvánulásait? Hogy lehet, hogy ő elhiszi magáról azt, amit a párja mond róla? Miért ad a párja szavának hitelt önmaga ellen?
Nagy valószínűséggel azért, mert ő maga is azonosul valamennyire azzal a képpel, melyet a párja róla felvázol. Ő sem hiszi el, hogy ő jobb lehet annál, amilyennek az elnyomója tartja. Ő nem hiszi el, hogy többet ér, és nem hiszi el, hogy eléggé és nagyon szerethető.
Azon érdemes dolgoznia, hogy önmaga értékeivel tisztába kerüljön! Felismernie erősségeit, belső szépségeit, és a hibáit nem hibáinak tekinteni, hanem egy lehetőségnek, vagy csak egy feladatnak az úton...
Nem az a feladat, hogy ítélkezve skatulyázd a férfiakat, és korlátokat húzz fel magad köré, mellyel kizárod a fejlődést, tapasztalást és szeretetet, hanem az a feladat, hogy felismerd önmagadban, hogy mi az mellyel épp ezt a kapcsolatot vonzottad be. Önértékelésed, önszereteted, önbecsülésed van alacsony szinten, és hited önmagadban? Ezen érdemes dolgozni!
2. Egy korábbi beszélgetésben tapasztaltam szintén a következőt: egy fiatal nő felismerése ez a párkapcsolatában: "Arra jöttem rá, hogy a férfiakat csak a hasukon keresztül lehet megfogni. Én nem kellek egy pasinak sem, mert nem vagyok házias és nem tudok főzni"
Ha követted az eddigi gondolatmenetet, akkor láthatod, hogy ez sajnos nem olyan felismerés, mely előbbre visz a boldogsághoz vezető úton. Ez csak egy buta hiedelem, mellyel ez a lány most épp tökéletes kalitkába zárta magát. El tudod képzelni, hogy ezzel a hiedelemmel és meggyőződéssel a fejében mi vár rá?
Nagy valószínűséggel ezt fogja a jövőben megtapasztalni:
egyre kevésbé értékeli önmagát, hiszen ő nem igazi háziasszony. A háziasságot azonosítja a női szerepeivel, és épp nőiségében csorbítja, értékeli le önmagát. A férfiakhoz fűződő viszonya - nőietlenségébe vetett meggyőzése miatt - kiszolgáltatott és kiszolgáló lesz. A férfi kedvének és akaratának szolgamód aláveti magát, és közben retteg, hogy nehogy hibázzon. Azonban, miután ő nem tiszteli magában a nőt, a párja sem feltétlenül fogja... és ha nem tanul meg főzni, akkor folyamatosan alárendelődik a kapcsolatban.
Ha megtanul főzni, akkor viszont büszke felesége lehet egy evés-mániás férfinek...és természetesen a fenti hiedelmében csak még inkább megerősödik.
Vajon mit lett volna érdemes megtanulnia a korábbi kapcsolatában ÖNMAGÁRÓL?
3. Egy 3. esetben arra jutott az ismerősöm: "A nőknek az kell, hogy szivassék őket, és hogy kaparhassanak".
Ez az a felismerés, amely egészen biztosan nagyon nagyon távol áll attól, mely elvezetheti az ismerősömet a boldogsághoz. Ez ugyanis picit sem a szeretetről szól. Az, hogy úgy érje el valaki a legmagasabb szeretet és boldogság szintjét, hogy közben másokat megalázó helyzetbe taszít, semmiképpen sem jó irány. Ez nem is érdemel több magyarázatot, ugye?
Mi mindent tanulhatsz meg egy kapcsolatban önmagadról?
Nézd csak, itt van néhány példa a saját felismeréseimből. Szeretettel adom, hogy neked ne kelljen a saját károdon ráébredned, ha hasonlóságokat tapasztalsz, mert én már "kijártam ezt az utat előtted":
1. Felismerheted, hogy mik azok a területek, melyekben leértékeled önmagad, nem bízol önmagadban és képességeidben!
2. Felismerheted, hogy milyen "programjaid futnak" a fejedben, melyek félelmeket generálnak, pl: félsz a veszteségtől, ezért kapaszkodsz a párodba. pl: Minden férfi / nő csalfa, a férfiakat a hasukon keresztül lehet megtartani, a férfiak az okos nőktől félnek, a féltékenység jó, a férfi dolga az anyagi biztonság megteremtése, a nőnek a konyhában a helye.. stb.
3. Felismerheted, hogy milyen szerepet választottál magadnak a kapcsolatodban, pl: áldozatot játszol, és mindenen megsértődsz, és folyton szenvedsz, ha nem a te elképzeléseid valósulnak meg. Ismerd fel, hogy az elképzeléseid megváltoztathatóak és te magad meg is tudod változtatni azt, mit tartasz jónak és mit rossznak.
Vagy felismerheted, hogy megmentő-szerepet játszol, és folyton emelni, gyógyítani, megmenteni akarod a párodat: segíteni őt, ha kell, ha nem, ha kéri, ha nem... és amikor időnként benyújtod a számládat, akkor épp emiatt szenvedsz...
4. Felismerheted, hogy gyanakvó vagy: hallani szeretnéd a dicsérő szavakat, a "szeretlek"-et, de amikor a párod mondja, nem hiszel neki, keresed az érdeket a szavai mögött. Minden gyanakvásod kétségbe ejti őt is, hisz neked nem lehet megfelelni. Te pedig jobban teszed, ha elhiszed, hogy érdek nélkül is lehet téged nagyon szeretni.
5. Felismerheted, hogy mi és miért hoz ki a sodrodból! Felismerheted, mik azok a tettek és helyzetek, melyek dühöt váltanak ki belőled, és kiderítheted az okukat is - ami nem mások tetteivel magyarzhatóak, hanem szintén benned rejtőznek. Ha feldühít mások lassúsága, tesze-toszasága, akkor a mögött például azt keresd, miért rohansz folyton, miért pörögsz túl mindenkit, mit hajszolsz, miért nem tudsz megállni, megnyugodni, lelassulni? Miért nem értékeled a semmit-tevést, miért nem mersz semmit-tenni? :)
Ugye, így már könnyebb?
Kívánom, hogy juss minél több felismerésre! Ne feledd, ÖNMAGADRÓL érdemes tanulnod, és nem másokról első sorban, és a SZERETET vezéreljen, ne a távolságtartás, harag, elhatárolódás!
Fedezd fel önmagad! Ismerd meg érzelmi működésedet, indulj el önmagad felé egy belső kalandra most!
Szeretettel segítelek ezen az úton egy segítőtársammal egy különleges program keretében!
Nézd meg, és tarts velünk!
https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus
Várunk sok szeretettel!
(De kérünk szépen, csak akkor jelentkezz, ha valóban el is jössz, add meg a lehetőséget, hogy másnak maradjon helye!) :)
Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!
A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!