xxx
Egy blog a szeretetről,
  szerelemről, energiákról,
    a lélekről és az ébredésről...
Szept13

Kétségek, káosz, zűr... nem látsz tisztán? Mi az, ami stabil, mi az amit tehetsz?

Címkék: szeretetszerelempárkapcsolatszakításmegcsaláselengedés

A körülmények csapdába ejtettek? Összeomlott a hited, a kép, amiben hittél? Tehetetlennek érzed magad, mert nem tudod, mihez igazodj? 
Nem látsz tisztán, és ez borzasztóan elkeresít. Olyan érzésed ez, mintha kihúzták volna alólad a talajt. Olyan, mintha összeomlott volna egy torony, melyet gondos munkával építettél eddig - egy-egy téglája egy-egy elved, egy-egy berögződésed, egy-egy hit-darabka a jövőnek és sok-sok emlékfoszlány a múltból.

Hinnél is, de nincs miben és nincs kinek, és menekülnél is, de közben benned a remény, hogy talán csak egy furcsa véletlen, egy félreértés, egy buta körülmény tett tönkre mindent.

Ebben a helyzetben, amikor a csalódás legmélyebb pontján állsz önmagadba roskadva és körötted csak a felperzselt álmok a valóság poklában... mit tehetnél? Kinek higgy? Kihez alkalmazkodj? 
Nem könnyű! Nagyon nagyon nehéz úgy okosnak lenned, hogy elvakít a saját szenvedésed. :(

Hogyan engedd el? Mire figyelj? Mi lehet az egyetlen kapaszkodód akkor, amikor elhagytak, amikor megcsaltak, elárultak, vagy mélyen csalódtál?

Tarts velem, olvass tovább!

Kétségek, káosz, zűr... nem látsz tisztán? Mi az, ami stabil, mi az amit tehetsz?

Minden, amit most olvasol ebben a cikkben az pontosan olyan emlékek és mélypont pillanataiban született bennem korábban, amilyen a Te helyzeted most - ha ezt olvasod. Tudom, mit élsz meg, tudom, milyen piszokul szívbe markoló, tudom, milyen reménytelen és tudom, mennyire fáj, hogy nem tudsz tenni, mert "függsz a körülménytől, mert függsz egy érzelemtől, mert függsz egy másik embertől". :( Amíg sajnálod magad és lázadsz - az egód csillapíthatatlan dühében - addig nem fog megmutatkozni az igazi "valóság", amiben újra hinni tudsz. ...

Miért omlik össze a tornyod, az életed, a hited?

Az ilyen helyzetek nem véletlenek. Nem véletlen, hogy időről időre összeszakad minden. Ilyenkor az élet figyelmeztet arra, hogy ideje más nézőpontokat is meglátnod, hogy ideje letenned egy ragaszkodást egy képhez, egy elvhez, egy ideát, vagy arra, hogy idejét múlta valami, mert már inkább korlátoz, mint örömmel tölt el. Lásd meg őszintén a korábbi napokat, heteket, már Te magad is belátod, hogy valami kirobbanni készült (belőled is), valami már szorított, feszített egy ideje, de még nem akartad engedni...

Ha azt felismered, hogy a csapás nem véletlen, hanem a változás része és arra tanít, hogy lásd meg, mi az, amiben előbbre léphetsz, akkor már jelentős lépést tettél a kiúton, a fény felé.

Legyen az első új tégla az új tornyodban ez a mondat: 
Minél reménytelenebb a helyzet, annál biztosabb, hogy új élet kezdődik a romjain, és ez csak rajtad múlik, hogy mikor indul el az életedben, mert Te vagy az, aki építed, és Te vagy az, akiről az életed szól! 

Elhagytak? Megcsaltak? Átvertek, elárultak?

Most azt gondolod, hogy Te mindent megadtál, Te mindenben a legtöbbet nyújtottad, Te mindent úgy csináltál, ahogyan csak jó lehet és lám: mégis kevés, mégsem elég, mégis csak bajba sodort?
Ezt ne hidd! Mert azzal, hogy mindent megtettél, megadtál a párodnak, amiben csak hittél, az jóóóó! Jó akkor is, ha most úgy látod, minderre az  válasza, hogy lelép az életedből.

Nem ezért "bánt". :( Mindegy is miért, mert az ő tetteiről, az ő érzéseiről, az ő megéléséről, hitéről és gondolatairól csak ő tud, csak ő tehet. Azért azonban biztosan nem bántana, ha mindent úgy kapott meg, ahogyan szerette volna. Ez tévút, térj is le róla. Sem magadat. sem őt ne hibáztasd!

Emberek vagyunk, és tesszük azt, amit szeretnénk, ami jónak tűnik, amire vágyunk. Nem kérhetjük számon azért a másik embert, hogy mit érez, mire vágyik. Különbözőek vagyunk. Ami egyikőtöknek belefér, az a másiknak nem biztos, de ezért egyikőtök sem vonható felelősségre, egyikőtök sem kényszeríthető arra, hogy azt érezze, amit a másik. :(

Mi a stabil pont, amibe kapaszkodhatsz? Mi a fájdalom elengedésének kulcsa?

Te magad vagy az!
Nézd csak meg, ki az egyetlen állandó szereplő az életedben? Ki az, aki változtatni, fejlődni, érni és élni tud? Kinek az érdekében tudsz döntéseket hozni? Ki az, akire a legnagyobb hatással lehetsz?

Te magad vagy a kulcs az életedhez!

Ne a párod tettein rágódj! (Rágódhatsz, de csak felpörgeted magad, hiszen nem tudhatsz semmi biztosat másról, csak magadról)
Minden, amit tettél és teszel az Te vagy, és adott helyzetben épp azzal kerülsz önmagadhoz a legközelebb, ha felvállalod azt az ÉRZÉST, ami benned van! Fontos azonban, hogy felvállald, és fontos, hogy az érzést vállald, és ne csak a gondolataidat!

Nem kell álarcok mögé bújnod, nem kell megjátszanod magad, nem kell korlátok közé szorítanod magad. 
Ne mondd, hogy: "rák pasival soha többet". ne mondd, hogy "minden nő hülye, hisztis, pics..", ne mondd, hogy "minden férfi hazudik", ne mondd, hogy "mindig az kell, ami elérhetetlen" vagy hogy: "a nőknek az kell, hogy szivasd őket".... mert ezekkel olyan keretek közé zárod magad, ami nem engedi, hogy szeretni tudj. 

Ha ilyen új elveket, dogmákat alakítasz ki az új tornyodban, akkor az a torony is összeomlik majd egyszer. :( Ezek mind ítéletek, általánosítások, melyekben nincs sem szeretet, sem elfogadás, és amelyek picit sem rólad szólnak. Koncentrálj magadra, és önmagadból építsd fel az új életed tornyait!

Így engedd el a fájdalmadat...

A fájdalmat engedd el, ne a párod iránti érzéseidet!!!

A fájdalom elengedése pedig azt jelenti - szerintem - hogy nem küzdesz ellene. Nem tagadod le, nem fojtod el, nem csinálsz úgy, mintha nem lenne, nem tereled el erővel a saját figyelmedet, hanem egyszerűen tehetetlenül hagyod, hogy átáramoljon rajtad.

Iszonyúan meg fog tiporni, de hagyd, hogy megtegye, mert így pár nap alatt kimászol belőle, mert magától kitisztul, ha pedig elfojtod, akkor a mélyben dúl és pusztít benned ez az energia és betegségben tör ki, vagy még hónapok múltán is a részed lesz a fájdalom.

Amikor hagyod, hogy átjárjon, az a következő gondolatokkal írható le. (Nem kell ezt mantráznod, de leírom, hogy értsd, mit jelent elengedni, elfogadni szeretettel)

"Iszonyúan fáj, érzem a mellkasomban. Nem tagadom le a fájdalmat. Érzem, ahogyan átjár, ahogyan feszít. Elfogadom, hogy ennek most itt ideje és helye van. Örülök, hogy eddig részese lehetettem egy csodás, szép élménynek, és tudom, hogy elérkezett az a pont, amikor valami véget ér, hogy egy újnak helyet adhassak. Az elmúlás az életem része, a változás visz előbbre. Szeretettel gondolok a múltra, és szeretettel várom a jövőt. Szeretem magamat, mert  én vagyok az, akiről az életem szól, aki tenni tudok, aki képes vagyok ilyen csodálatos érzésekre: a lelkesedésre, a fájdalomra és a tanulásra. Szeretettel várom és kinyílok az új csodákra, melyekben még részem lesz".

A fájdalom átlényegül szeretetté - ha hagyod átáramlani. Nagyon érdekes érzés, és nagyon nagyon szép és megnyugtató.

Közben pedig tudd, hogy a stabil pont Te magad vagy, és helyezd a figyelmedet arra, amit biztosan tudsz: arra, hogy TE mit érzel. Ha nem tudsz semmit a körülményekről, az igazságról, a párod érzéseiről, ne keresd, ne kutasd, teljesen feleslegesen áldozol rá enegiát. Egyet azonban biztosan tudhatsz: TE ki vagy, és hogy Te mit érzel.

... és ha azt érzed, hogy SZERETED, akkor mindegy, milyen galád volt, mindegy, mit tett, valld be magadnak, hogy a szereteted létezik és élő. Ne tagadd el magadtól, hanem önmagad előtt vállald fel, és örülj, nagyon örülj, hogy Te még ilyen bánatban is képes vagy őszintén szeretni!

Ezt a 2 dolgot gyakorold, ezeket segítenek, és adnak tartósan nyugalmat. A harag, a csapkodás, a hiszti sajnos nem adnak. Azok pillanatokra kioldják a feszültségedet, de nem hagyják, hogy feldolgozd a témát. :( Falakat húznak köréd és miattuk nem fog tudni áradni a szereteted. 
Nem azt mondom, hogy ne érezz haragot! Érezz, érezni is fogsz, de az legyen egy esemény, egy jelenet csupán a feldolgozás és gyász szakaszai között, mert tartós haraggal csak tartós boldogtalanságra száműzöd magad.

Szóval, egyszerűen mondom: "Szeresd azt a majmot tovább, hisz az érzéseid nem múlnak, de szeresd önmagadat annyira, hogy megadd az esélyt, hogy újra szeretni tudj és új élet induljon - vele, vagy nélküle, de új élet!"

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé!

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

http://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

Várunk sok szeretettel! 

Szólj hozzá a témához Te is!

A csillaggal megadott mezők kitöltése kötelező, de az e-mail címed nem fog megjelenni a honlapon.

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« Márc 2017. Április Máj »
HKSzeCsPSzoV
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015, Némethi Erika készítette az mrc webdesign