Hol húzd meg a határaidat? Hogyan tudod legyőzni önmagad?

Címkék: szeretethatárokkorlátokpárkapcsolatszenvedésirányítás

"Húzd meg a határaidat" - szokták mondani, ha olyasmit látnak rajtad a barátaid, hogy valaki a "fejedre nőtt", vagy elhatalmasodott rajtad egy helyzet, amit hagytál sokáig a maga medrében folyni.

Valójában azonban NEM meghúzni "kell" a határaidat, hanem csak észrevenni azokat, és amint korlátoznak, amint szenvedésbe rángatnak, megfontolni, érdemes-e inkább átlépni őket!
A korlátaidra ráeszmélni azonban lényegesen nehezebb, mint így elsőre tűnik.
Azt hiszed jól ismered magad, azt hiszed, tudod, mit miért teszel, mikor és hogyan reagálsz dolgokra... majd mégis sorra érnek a meglepetések önmagaddal kapcsolatban.

Mindannak pedig, hogy még van mit felismerned magadról, az első és legfontosabb "tünete" az az, hogy ha SZENVEDSZ! :(

Olvass tovább!

Tarts velem, és rángassuk le a leplet a korlátokról, hogy minél gyorsabban elmúljon a szenvedés, amibe hajszolni tudod magad!

Épp ellenkezőre bíztatlak, mint mások: ne meghúzd a határaidat, ne zárd be magad, ne ránts magad köré falakat, amik mögé nem jut be más - és persze, ami mögül te sem jutsz ki, - hanem csak vedd észre, hogy hol vannak a határaid, és mik azok, amik korlátoznak.

Amikor szenvedsz, amikor zavar valami, amikor beleszomorodsz a saját kis világodba, olyankor biztos lehetsz abban, hogy valamit nem jól csinálsz. Még hozzá azt, hogy ÉPP szembe mész önmagaddal: egy-egy olyan elveddel, szokásoddal, nézeteddel, hiedelmeddel, félelmeddel, berögzüléseddel találod magad szemben, - köszönet a társadalmi és kultúrális neveltetésnek - ami épp akadályoz abban, hogy betejesítsd egy vágyadat.

A szenvedésed így mindig tulajdonképpen eleve valamilyen korlátod miatt nyer teret... hát miért lenne értelme egy újabb határ-húzással további szenvedést kényszeríteni rád?

Mik a korlátok? Hogyan láss rájuk? 

Minden korlátnak számít, ami megakadályoz abban, hogy megtegyél valamit, AMIT egyébként SZERETNÉL. Fontos, hogy lásd, hogy a VÁGYAID állnak szemben valamivel, ami miatt nem engedsz teret magadnak.

Például:
1. Nem mész el moziba egyedül, mert az ciki, biztosan megszólnak majd... - ez korlát, ha egyébként nagyon szeretnél megnézni egy filmet, és nem teszed, mert egyedül ciki....

2. Nem vágatsz magadnak rövid frizurát, mert az fiús, pedig tetszik, szeretnéd és jól is állna. Ez ilyenkor, hogy "fiús", már jókora korlát, hiszen akadályoz Téged a vágyaid megélésében.

3. Picit merészebben: nem vallod be a kedvesednek, hogy mire vágysz az ágyban, mert azt hiszed, az ciki, és hogy lenézne miatta, vagy azt hiszed, ő maga keseredne el, hogy magától nem jött rá. Ez is mind a te korlátod, a te elméd hozta létre, és lehet, hogy ennek sincs valóság alapja.

4. Nem hívod fel a kedvesedet, mert azt tanultad, hogy udvarolnia a férfinak kell, és különben is, te nem akarsz sok lenni neki... - hát így aztán mind a ketten (ő is és Te is) csak ültök a telefon mellett és lesve várjátok, mikor jelentkezik a másik. a helyett, hogy őszintén tennétek a vágyaitok szerint... ez korlát. Ugye?

5. A kedvencem: "De milyen legyek, ha találkozunk a kedvesemmel?" - kérdezitek tőlem időnként... Bármit mondanék, az az én tettem lenne. Te önmagadat add, de ha olyannak akarsz látszani, amilyennek szerinted ő szeret, akkor ne csodálkozz, ha az ő bókjai, vagy tettei (vagy nem-tettei) az álarcodnak szólnak majd később is. Ez is korlát, ugye? Hiszen nem azt teszed, amit szeretnél!

Miért mész szembe a vágyaiddal? Miért ilyen erősek a korlátok?

Úgy neveltek, úgy nevelkedtél, hogy egész pici korodtól megmondták neked mások, hogy mit illik, mit nem illik. Mi a jó és mi a rossz... Te pedig elhitted nekik, és szemeid előtt tartottad, megfogadtad ezeket az intelmeket, mert biztonságosnak érezted. Hitelt adtál a szüleid, a tanítóid, a barátaid... stb szavaira - főleg olyankor, amikor nem volt elég információd EGYEDÜL DÖNTÉST hozni valamiben.

Mások tapasztalait, a társadalmi és kultúrális értékrendet így csakhamar teljesen átvetted és felnőtt korodra észre sem veszed, hogy mennyire életed részévé vált.
Te is ezt adod tovább, és így ezekkel éled az életed.

Ezeket hívjuk elveknek, szokásoknak, beidegződéseknek, hiedelmeknek, programoknak... és azért ragaszkodsz hozzájuk - miközben sokszor észre sem veszed, hogy bennük élsz - mert biztonságot adnak. A haláltól való félelem fontos érzelem az egód, a személyiséged számára, ezért ragaszkodik az ilyen kis kapaszkodókhoz, hogy minél nagyobb biztonságban túl tudj élni.

Azt a korlátot talán észreveszed, amit a "hűség", vagy az ígéreteidnek történő megfelelésed jelent... de azt például nem, hogy pl: milyen irányból mosod a fogaidat, vagy milyen kisebb-nagyobb rituálék szerint élsz, igaz?

Amikor szenvedsz, deríts fel, melyik korlátod törte le épp a szárnyaidat!

Amikor szenvedsz, zavar vagy fáj valami - nem fizikailag - akkor vizsgáld meg, mi az, ami igazából zavar.
Nagyon fontos azonban, hogy ezt hogyan fogalmazod meg magadnak.

Figyelj csak, mekkora különbség van itt!

Például:
"Az zavar, hogy a kedvesem nem hív fel elég gyakran!" - ez nem a jó megfogalmazás.
Mert erre aligha lesz ráhatásod, ezen nem tudsz változtatni. A párodon csak ő maga tud változtatni. 
Ha magadat szeretnéd megismerni, akkor ez így szól igazából: "Az zavar, hogy nem tudom őt kellően szorosan magamhoz kötni. Én vágyom többre a jelenlegi helyzetnél. Én szeretném vele szorosabbra fűzni a szálakat. Zavar, hogy ezt nem tudom elérni."

Nem hibáztatod magad ezzel, ugye látod!? Csupán felismered, hogy Te hogyan működsz.
 
Hol itt a korlát? Kérdezd meg: Miért szeretném őt jobban magamhoz kötni? 
Mert egy kapcsolatban úgy "szokás"? Mert a szeretnek ez a kifejeződése?
Biztos azonban az, hogy ez csak így működhet jól egy kapcsolatban, ha nagyon sűrűn hív, és ha szorosan együtt "működtök"?

Vagy például:
"Az zavar, hogy a kedvesem mindenkivel nyitott és kedves, és bárkivel megtalálja a hangot, és viccelődik"... - ez nem jó megfogalmazás. A párod viselkedését nem tudod megváltoztatni.
Nézzük, mi zavar tulajdonképpen: "Az zavar, hogy félek, hogy a másokhoz képest nem fogom tudni eléggé magamra vonni a figyelmét. Az zavar, hogy nem tudom kontrollálni őt."

Hol itt a korlát? Kérdezd meg: Miért szeretnéd őt kontrollálni? 
"Mert, ha nem kontrollálom, akkor hoppon maradok. Olyasmi történik, amire nem vagyok felkészülve: félek, hogy elveszítem. Félek, hogy nélküle, egyedül nem vagyok elég ahhoz, hogy boldog lehessek :("

A korlátod a veszteségtől való félelmed, és az, hogy ha nem irányítasz, akkor nem vagy biztonságban, és nem bízol sem a párodban eléggé, sem önmagadban....
Biztos, hogy ennyire veszélyes, hogy ő kedves másokkal? Nem ebbe szerettél bele Te is annak idején? Egyszerűen csak fogadd el, hogy ő így az, AKI! :) ... és szeresd!

Mikor győzöd le magad tulajdonképpen?

Fontos kérdés:
Akkor tudod-e meghaladni önmagad, ha a vágyadat megéled minden korlátozó elved ellenére?
Vagy akkor tudod-e legyőzni önmagad, ha a vágyadat félresöpröd, és tartod magad ahhoz, ahogyan eddig éltél?

No, te hogyan gondolod?
A vágyad kontra társadalmi beidegződések, elvárások? Mi a fontosabb? Mi mellett maradni a nagyobb áldozat? Szükség van-e áldozat-hozatalra?

Mind a két irány megélése sok-sok energiát fog felemészteni. Álmatlan éjszakákat, kínlódást, szenvedést... 

De mégis úgy vélem, hogy ha a vágyad nagyobb, mint a miatta érzett bűntudatod, akkor igenis add meg magadnak!!! Mert ha elfojtod, egy életen át cipeled majd azt a terhet, amit a kérdés okoz: "mi lett volna, ha...".
Ha pedig a vágyad nem olyan marcangoló, és egészen biztosan tudod, hogy tudsz nélküle élni, mert valójában tisztábbnak éreznéd magad a társadalmi elvárások mezsgyéjén, akkor is döntöttél...

Fontos, hogy SZERETET vezéreljen azonban: önmagad felé is légy szeretettel és másokhoz is!! A valódi vágyaid mindig szeretetből kell, hogy legyenek!
(A harag, a düh, a félelem nem szívből jövő érzések, a rajtuk alapuló vágyaid valójában nem a valódi ÉN-ed vágyai, csak az elméd szüleményei!)

Szóval a határaidat ne meghúzd, hanem naponta ismerd fel, és tologasd hol erre, hol arra. Élj, tapasztalj, lépj ki a komfortzónádból és szerezz új élményeket önmagadról!

Kell ehhez is egy kis önismeret, önelfogadás, nyitottság és szabadság. Figyelj önmagadra, és tanulj, tapasztalj! A megoldás a SAJÁT ÉLETEDBEN mindig TE magad vagy! :) Mindenki más csak útitárs, tanító vagy indukátor, egy-egy tükör,akikben önmagadat láthatod meg..

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

Várunk sok szeretettel!