nov05

A dicséret valójában nem erősíti az önbizalmadat

Címkék: szeretetelfogadásönbizalomfélelemdicséretelismerés

Olyan sokan tudják, hogy nincs elég önbizalmuk... 
... egy részük ezt még önmaga előtt is leplezni próbálja, és örökös  önigazolásokkal - múltja sikertörténeteivel - erősíti önmagában, hogy ő nagyon is értékes, sokoldalú, ügyes és tehetséges, és főleg: erős és megingathatatlan! 

Van olyan, aki ezt odáig fokozza, hogy már-már nárcisztikussá válik: félelme miatt ugyanis, hogy lelepleződik, hogy valójában kevesebb, mint állítja magáról, kifejezetten önteltnek tűnik, és már-már elviselhetetlenül egoistának.
(Pedig csak nem szereti magát eléggé, és nem hiszi, hogy mások számára szerethető lehet. Mi szeretjük őket is! )

Vannak azonban azok, akik ennyire nem leplezik, hogy nincs önbizalmuk, nem hazudják azt, hogy van, viszont emiatt félelmeik a döntéseik előtt teljesen el tudnak hatalmasodni rajtuk.

Miből ered az önbizalom-hiány?
Miért nem elég, ha dicséretet kap, aki nem hisz magában eléggé?
Mivel lehet akkor hát növelni az önbizalmat?

Olvass tovább,
... és tarts velem, hogy ismét a dolgok mélyére nézzünk, és felfedezd saját személyiséged - titkos - bugyrait! :)

A dicséret valójában nem erősíti az önbizalmadat

Mi az önbizalomhiány? (Szerintem)

Az önbizalomhiányod mögött egészen egyszerűen a félelmeid állnak.
Azok a félelmek, amik miatt megkérdőjelezed, hogy te elég vagy-e. Azt gondolod, nem vagy elég jó, nem vagy képes megtenni azt, amit magadtól elvársz, vagy mások elvárnak tőled.

  • A félelmek úgy el tudnak hatalmasodni rajtad, hogy kifejezetten blokkolnak
  • Ráadásul stresszben is tartanak,
  • ...és a fókuszt kifejezetten a gyengeségeidre irányítják.
  • Összehasonlítod magad másokkal, és szinte csak olyanokkal, akiket jobbnak, ügyesebbnek, képesebbnek vélsz magadnál. Ezzel csak még jobban eltörpülsz a saját szemedben.
  • A figyelmed a képességeid hiányában és a lehetséges kudarcodon van, és ezzel tulajdonképpen meg is teremted magadnak azt, amitől féltél: nem sikerülnek a dolgaid.

A félelmeid, és önmagaddal szembeni elvárásaid megmutatják, mennyire nem vagy kibékülve önmagaddal, mennyire kritikus vagy önmagad felé, és mennyire nem tudtad még elfogadni magad olyannak, amilyen vagy. Az önbizalomhiányod így szoros összefüggésben van önmagad elfogadásával és önmagad szeretetével is!

Tudod, mi az érdekes?

A legtöbb esetben kiderül, hogy a környezeted magabiztosabbnak, képesebbnek talál, mint te magadat!
Te is rácsodálkozhatsz, hogy milyen más kép él a környezetedben rólad, mint a saját fejedben. De, ha ők tudják, mire vagy képes, ha ők kinézik belőled a "csodákat" is, akkor te miért vagy bizonytalan? Miért félsz a magas léctől?


Hát épp ezért!

Mert nem akarsz csalódást okozni! Mert nem akarod, hogy összetörjön másokban a kép rólad, mi szerint te képes vagy bármire! Ráadásul látod előre, mekkora munka és kitartás kell egy-egy ilyen feladathoz, és belegondolni is fárasztó, hogy végig kell csinálnod. Nem csoda, hogy elhagy a hited, ha így akarsz "jól teljesíteni".

Amíg nem békélsz meg magaddal, és nem hiszel magadban eléggé, addig a mások kedvéért tett erőfeszítések fognak jellemezni és adott esetben gúzsba is kötni. (Azt hiszed, ha mások szeretnek, elismernek, az olyan, mintha általunk magad is el tudnád hinni, ki vagy. Csakhogy a mások hite benned legtöbbször kevés ahhoz, hogy neked is legyen hited... Neked kell hinned magadban!)

Valójában csak meg kell találni a módszert, hogyan erősítsd meg a hitedet a képességeidben: az önbizalmadat!

Buzgón dicsérjük a gyerekeinket - "ügyes vagy, szép vagy, jól csináltad"... - igaz? Te is kaphattál sok hasonlót kicsiként, sőt: kisiskolásként is. Aztán azonban egyre kevésbé. Felnőtt korra meg mintha megfogynának az elismerések, és alig-alig van részed bennük.

Valójában azonban nincsen szükséged annyira mások elismerésére! 
Az önbizalmad ugyanis nem ettől erősödik, sőt: ha hozzászoksz ahhoz, hogy mások elismerése és dicsérete adja meg a megerősítést, hogy ügyes vagy és jól "dolgozol", akkor továbbra is mások felé akarsz bizonyítani csupán, egy külső boldogság-forrást hajszolsz, és lassan függővé válsz mások elismerő szavaitól.

A dicséret akkor, amikor te önmagadban nem hiszel eléggé - függővé tehet attól, akitől az elismerést várod!
Ez pedig veszélyes és romboló lehet.
Ha ő megdicsér: szárnyalsz, és újra tervezed a nagy tetteket. Ha azonban nem dicsér (mert épp más dolga van, vagy nincs jó hangulatban), akkor összetörsz, hogy nem kapsz figyelmet, hogy nem számítasz, hogy nem érsz eleget, sőt: elhiszed, hogy te nem érsz semmit :(

Szuper jó dolog elismerést, dicséretet kapni! Hallgasd boldogan, büszkén és örömmel, de tedd el csupán egy fiókba, és könyveld el, hogy mások is látják, milyen ügyes vagy - de közben te tudd magadról, mire vagy képes!
Mások elismerése feléd legyen csupán egy visszaigazolás, egy kedves észrevétel, de ne ez legyen a motivációd, a tetteid alapja...

Tudod, mivel növelheted igazán és gyakorlatban is az önbizalmadat?

Azzal, hogy nekilódulsz - és ha kis lépésekben is - de megteszed azt, aminek kapcsán nem bíztál magadban eléggé! Ha sikereket fogsz elérni, azzal megszerzed a tapasztalatot, az élményt és akár a gyakorlati rutint is arról, hogy mégis csak képes vagy a dologra!
Az önbizalmad így valójában és ténylegesen is önmagad által erősödik, és nem kerülsz függésbe mások elismerésétől!
Tulajdonképpen a megtapasztalt saját sikereid képesek felépíteni benned a saját hitedet, és sosem mások szavai. 

  • Ha például aggódsz, hogy nem tudsz végigúszni, végigfutni, megmászni egy "terepet", hát, darabold fel kisebb szakaszokra, hogy kisebb legyen a kihívás és kisebb legyen a kockázatod is!
  • Ha nem hiszed, hogy tudsz szerepelni mások előtt, hogy el tudsz nyerni egy állást, hogy képes vagy megtartani mások figyelmét, hogy meg tudsz tanulni egy nyelvet... stb, csak tűzz ki magad elé egy kis célt, és lódulj neki! Ha sikerül, veregesd magad hátba, és haladj tovább!
  • ...és így tovább! 

Ha a párkapcsolatodban van önbizalomhiányod?

Mitől félsz? Hogy a kedvesednek nem vagy elég jó? Hogy felfedezi, hogy Te mégsem az a csoda vagy, akinek látott eddig? Hogy kiderül, hogy olyan tulajdonságaid is vannak, amiket nem lehet szeretni?

Először is, tudd, hogy az a csoda vagy és kész! Sőt! Te TE vagy: egyszeri és megismételhetetlen! Ez azonban egy másik, korábbi cikkemben már jócskán benne van! :) Keresd meg! (Ha nem találod, segítek, csak fordulj hozzám bátran!)

Mindez azonban egy klassz önismerettel kezd igazi csodává érni benned!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

A nő és A férfi kurzus

Várunk sok szeretettel! 

Korábbi hozzászólások

1
Kucziné tóth Mónika
2015. 11. 06. 16:18
egy olyan ember aki nem szereti önmagát mert nem tart semmi szerethetőt magában annak nehéz ezt elhinnie.

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« februárfeb2024 Márciusáprilisápr »
hétfőHkeddKszerdaSzecsütörtökCspéntekPszombatSzovasárnapV
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015-2024, Némethi Erika készítette: mrc webdesign