Engedd el a párodat minden egyes nap...Miért?

Címkék: szeretetszerelemegófélelemragaszkodásfüggéselfogadás

Félsz attól, hogy elveszíted őt? Ezért aztán folyton alkalmazkodsz hozzá, szinte már függsz tőle? Lesed az üzeneteit, követed a lépteit, izgatottan várod, mikor ad életjelt, és bizony eljutsz odáig, hogy a hangulatától változik a te hangulatod is?

Úgy érzed, te bármit megtennél érte, csak azért, hogy szeressen!
Ha jelentkezik, ha figyel rád, ha megajándékoz egy kis érdeklődéssel, már repkedsz örömödben.
Ha azonban nem, vagy ritkábban teszi ezt, akkor elkeseredsz és világvége hangulatba kerülsz.

Szenvedésed szoros összefüggésbe kerül a párod tetteivel és lassan eljutsz odáig, hogy:

• azt hiszed: mindig csak te teszel a találkozásaitokért, ő csak kényelemben élvezi a dolgot
• azt hiszed: ő kihasználja a rajongásodat
• azt hiszed, ha nem mutatnád, hogy "szükséged van rá", akkor el is hagyna
• azt hiszed, nem szeret jobban, mint egy kismacskát, mint egy embert-csak-úgy,
• és lassan elhiszed, hogy te nem érdemled meg a szeretetét...

Mielőtt a ragaszkodásod függésbe hajszolna, az elvesztésétől való félelem pedig megkeserítené az életedet, és mielőtt teljesen feladnád - önszántadból - saját személyiségedet, csak hogy ő szeressen, mindenképp olvass tovább!

Minden nap "engedd el őt"!
De hogyan? ... és egyáltalán: pontosan mit és kit kell elengedned, hogy mindez könnyebb legyen neked?

Én tudom, mit élsz át!

Amikor megérint egy nagy szerelem, amikor úgy látod, hogy Isten se küldhetett volna tökéletesebb párt neked, amikor azt érzed: "végre, megtaláltam őt", akkor rövid úton 2 dolog fog fejbe kólintani:

1. A szerelem eufóriájában, amikor picikét le is kell szállnod a rózsaszín felhőcskékről, hogy a szerelmet bepasszírozd a hétköznapok felelősségei és kötelezettségei közé, szembesülsz azzal (a tévhittel), hogy: "meg kell szerezned" őt, vagyis kell a bizonyosság, hogy ő is épp olyan szerelmes, mint te, ő is nagy dolgokat tervez veled, és ő is mindent úgy és olyannak képzel el, ahogyan te. :)

2. ... és ezzel egyidőben arra is ráébredsz, hogy erre bizonyosságot és ígéretet nem kaphatsz. Nincs ilyen. Hiába is tenne ígéretet, nem tudhatjátok, mint hoz a jövő, mit hoz a holnap. Ezzel szembesülni azonban felér egy harakirivel. Hiszen a boldogság, amit a szerelem lángjában megéltél, és hozzá párosítottál, most hirtelen ködbe vész, meginogni látszik, múlandó és jaj: teljesen bizonytalan. Sőt, azt is el tudod képzelni, hogy: véget érhet, és az egyet jelent azzal, hogy elveszíted őt.

A félelmed a veszteségtől tulajdonképpen egyenlő azzal, hogy nem mered elhinni, hogy ő valóban szeret, és hogy amit átélsz, az jár neked, és az igazi boldogság, és egyáltalán nem biztos: hogy túl szép, hogy igaz legyen! Egyszerűen nem mered befogadni, elhinni a jelen boldogságát, mert azon aggódsz, mi lesz, ha mindez elmúlik.

A félelem bénít, ragaszkodóvá, függővé tesz, szenvedést okoz, és tulajdonképpen mind e közben "elfelejtesz" élni, szeretni és boldognak lenni...

Engedd el minden egyes nap...

Van egy jó hírem: tulajdonképpen sosem ŐT kell elengedned! Őt szeresd bátran, őszintén, és odaadóan továbbra is!

Elengedned a FÜGGÉST, a görcsös RAGASZKODÁST és a VESZTESÉGTŐL való félelmet érdemes.
Ez így egészen más megvilágításba is helyezi a kapcsolatodat, és téged magadat is.

Az elengedés és az elfogadás kart karba öltve járnak. Nem azt jelentik, hogy összeszorított foggal magadra erőltetsz egy helyzetet, amit egyébként a hátad közepére sem kívánsz, hanem azt jelentik, hogy SZERETETTEL ÁTLÉNYEGÍTED önmagadon.
Nem harcolsz a dolog ellen, nem küzdesz érte sem, mert tisztában vagy vele, hogy az épp úgy alakul, ahogyan és ahol annak lennie kell.

Nagyon fontos ebben a folyamatban, hogy képes legyél kitágítani a horizontodat, és észrevenni más nézőpontokat is, mint amikben eddig megrekedtél.
A ragaszkodás ugyanis MEGREKEDÉST jelent egy-egy olyan nézponthoz, amit maradéktalanul IGAZ-nak vélsz... legtöbbször azonban kiderül, hogy még sok-sokféle igazság létezik azon felül is.

Válts nézőpontot, hogy el tudd engedni a rossz rögzüléseidet!

• "Csak én teszek a kapcsolatunkért, mindig akkor találkozunk, amikor neki jó!"
  A rögzült vélekedéseidet (amiket stabil állításként ki tudsz jelenteni, én csak hiedelemnek hívom. :) Mert te hiszed így, és annyira igaznak hiszed, hogy meg sem látod, mennyire nem lehet igaz.
  Válts nézőpontot! Hogyan? Kérdőjelez meg az előbbit!
  Valójában nem akkor találkoztok, amikor neki jó, hanem akkor, amikor mind a kettőtöknek. El sem hiszed - mert nem gondolsz bele - milyen sokszor épp miattad nem találkoztok, pedig ő ráérne, csak tudja, hogy te épp valami fontosat csinálsz máshol. Ha nem akkor találkoznátok, amikor mind a kettőtöknek jó, akkor nem is találkoznátok... gondolj csak bele. Puszta matematikai logika. Ha mégis úgy gondolod, hogy ő rángat téged dróton, akkor vizsgáld felül, hogy tulajdonképpen ezt te azért csinálod, mert jó neked is - találkozni, ugrani, rajongani... 
• "Kihasznál...  mert én kényelmes vagyok neki!"
  Ez a kihasználósdi az egó egyik legbutább találmánya. Összehasonlítgat, mérlegel, verseng az egód, és mire megy vele? Semmi haszna, mert ilyenkor ÁLDOZATI szerepből tekintesz önmagadra, és úgyis azt fogod kihozni a számításaidból, hogy te alulmaradsz és a párod rútul átver. Szenvedsz...
  Válts nézőpontot! Biztos, hogy ki lehet téged használni?
  Hát te nem önszántadból adtál neki mindent, mert adni akartál? Hát nem élvezted te is? Ha nem okozott volna örömet, miért csináltad volna? Egészen biztosan benne voltál, mert neked is jó volt. Miért csinálnál ezzel a buta összehasonlítással egy "bizniszt" a szeretetből? 
  Adtál, mert Te egy ISTEN / ISTENNŐ vagy, aki képes adni, és örömmel ad, és van olyan nagylelkű, és okos, és tud szeretni annyira, hogy nem kéri számon a párján azt, hogy mire használta a kapott szeretetet.

• "Félek, hogy elveszítem... ő nagyon tökéletes!"
  Hisz Te is tökéletes vagy! :) Nem az a szempont, hogy Te jó vagy-e neki, hanem az, hogy Ő ELÉG JÓ-E NEKED! Ezt ne feledd el! Ne tedd ki a fókuszt a saját igényeidről, a saját boldogságodról! Ne add az életedet a kezébe, ne add a hangulatod az övének! Maradj egész, és maradj egységben magaddal!
  
  Vagyis, válts nézőpontot!
  Először is, ne azt szajkózd magadban, hogy: "jaj, csak nehogy elveszítsem"... hanem azt, hogy: "Nagyon köszönöm, hogy ilyen társat találtam. Megérdemlem, hogy boldog legyek, és megélem a jelent!" ... és valahányszor jön a félelmetes gondolat, azonnal kezd mantrázni ezt! Mondogasd el annyiszor, hogy beépüljön, hogy elhidd, hogy átlényegüljön rajtad.
  Mert hiszen, miért is volna könnyebb AZT elhinni, hogynem vagy elég jó neki, mint azt, hogy te vagy a főnyeremény! 
  
  

Az, hogy szenvedsz vagy boldogan átadod magad a jelen pillanatának egyetlen döntés kérdése csupán. Tudom, ezt a szenvedésed mélységes pontjain nem vagy hajlandó meglátni, pedig, ha kívülről tudnád önmagadat figyelni, láthatnád, hogy milyen döbbenetesen egyszerű ez.

Ahhoz, hogy elengedhesd mindennap, nagyon fontos ám 2 dolog is:

Amíg ezt a 2 dolgot nem éled, addig nézőpontokat változtatni is nehéz lesz. Minden ezeken áll vagy bukik. Az egész ÉLETED!

1. Szeresd önmagad! Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy!
Nem csak a külsődre gondolok most, hanem mindarra, aki vagy, és mindarra, amit képviselsz. Szeresd önmagad a vélt hibáiddal együtt is!! Amit Te hibádnak gondolsz, arra én azt mondom: LEHETŐSÉG! Megannyi nézpontot találhatsz, amiben igenis lehetőségnek tűnnek a hibáid! :)

Hidd el, hogy tökéletes vagy! Istennek egy olyan alkotása vagy, akin keresztül ezt az oldalát akarta megmutatni, amit Te képviselsz! Épp így, épp ilyennek vagy színes, izgalmas, különleges, egyedi.... épp azt szeresd magadban, ami más, de persze azt is, ami "normális" :) (ahogyan eddig tekintettél az átlagos jellemvonásaidra!) Te te vagy! De nem elég ezt hangoztatnod, érezned is jó volna, hogy: szerethető vagy!

Amikor megtanulod magadat elfogadni, akkor tisztába kerülsz azzal is, mennyit érsz. Az elégedettséged pedig sugárzik majd rólad. Vidámságnak, magabiztosságnak érzékeli ezt a világ körötted, és vonzódni fognak hozzád. Már csak azért sem lehet ez másképp, mert az energia mindig az alacsony rezgésűtől áramlik a magasabb energiájú felé. Vagyis a vidám ember vonzza a többit, hiszen jó körötte lenni. 

Ha tudod mennyit érsz, számít, hogy ki hogyan értékel?

2. Szeresd a párodat, szeress másokat őszinte, tiszta elfogadással!
A szeretet nagyon nagy részt elfogadást jelent. Azt, hogy a másik embert olyannak szereted, ahogy van. Nem akarod uralni, irányítani, korlátozni és főleg nem akarod megváltoztatni. Elfogadod a képességeit, megérted az igényeit, felismered és tiszteled benne a csodát, és lenyűgöznek a hibái. Ő ugyanis Istennek egy másik olyan "megnyilvnulása", akiben Isten ezt a szerepet vette fel, amit ő képvisel. (Ez is egy nézőpont a hibái elfogadására.)

Az elengedés annak elfogadását jelenti, hogy a dolgokat úgy teremted, ahogyan kell. A dolgok úgy alakulnak, ahogyan az neked jó, ahogyan az téged szolgálhat (a te életedben). Lehet, hogy adott percben ez épp szomorúság, csalódás, magány vagy betegség, de mégis ezek által vagy az, aki vagy. Ezeknek helye van az életedben, hogy tapasztalj, és megtanuld megélni a jelent boldogan!

Engedd el a ragaszkodást és félelmet minden nap, és dönts úgy, hogy megéled a jelent! :)

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Elengedés Kurzus

Sok szeretettel várunk