A szerelem, ha igazi....

Címkék: szeretetszerelemjátszmafélelemharagegó

Milyen a nem igazi szerelem, és milyen az igazi? Vajon melyikben ismersz magadra? 

Volt, hogy úgy bele tudtam keseredni a sorsomba, hogy nap, nap után csak szenvedtem. A szerelem fájt, a hiány szorított, a mellkasomon hatalmas, nehéz köveket éreztem sorakozni. A vágy - az után, aki nincs, vagy épp nem lehet velem, elnehezítette a gondolataimat.
A múlt szép emlékeihez ragaszkodtam, miközben aggódva, félelemmel telve néztem a jövő elé.
Mindent a szeretett kedvestől tettem függővé. A hangulatomat meghatározta, hogy mit tesz, mit nem tesz...
Lestem, vártam, örültem minden apró kis jelzésnek, amiben azt láthattam, hogy szeret. Végül kezdtem önmagam elveszíteni, és élni az ő életét, csak, hogy szerelmet kapjak. Függtem...tőle és a szerelemtől. 

Azt hittem, hogy őrülten, végzetesen, karmikusan és mindent elsöprően szerelmes vagyok. Pedig, hjaj, dehogy! :) Ez meg sem közelítette azt, amit MA szerelemnek hívok. :)

Azóta sokat változott velem a világ. Már tudom, hogy mi a valódi szerelem. Ez a szenvedés pedig egy másik fajta szerelem, ez illuzórikus - ahogyan a mesterem szokta mondani. :)

Ha a vágy, a szenvedés, a fájdalom, a hiány és gyötrő kínok NEM a szerelem.... akkor mi?

Amiért megéltem a fájdalommal terhelt, szenvedő és szenvedélyes szerelem élményeit, és jártam a mennyet és poklot felváltva akár napokon belül többször is, és amiért most már élek egy másik minőséget, bátran mondhatom: hihetsz nekem, bízhatsz bennem, van jobb, van feljebb annál, ami szenvedésben tart... !

Magam vagyok a szerelem - az életemben - és magam vagyok a szeretet és boldogság is. :) Ahogyan mondani szoktam: egy 2 lábon járó, több dimenziós, 53 kg-s tömény boldogság vagyok. :)... és akár hiszed, akár nem, ehhez semmi köze a kedvesem tetteinek!
... és tovább megyek: Te is magad vagy a szerelem,és a boldogság a saját életedben.
A szerelem egy olyan csoda, ami valójában még a kedvesedtől sem függ... 

Milyen a NEM igazi szerelem?

A "földi szerelem" - nevezik így sokan :) -  legtöbben ezt élik, és buzgón hiszik, hogy szerelmesek. :) Ezzel semmi baj nincs! Mindenek előtt tudd, hogy ez nem baj, nem vagy sem bűnös, sem hibás, sem rossz.
Ha még a földi szerelem ígéretében élsz, attól még jó ember vagy, szép élményeket, valódi szenvedélyeket is megélsz! Ez nem rossz... egyszerűen KELL ez az élmény, kell ez a minőség és tapasztalás ahhoz, hogy tanulj magadról, hogy felfedezd magad, hogy megélhesd önmagad a perzselő lángok között is!

Ez a szerelem is szép, és tanít, és emel... és persze máskor a mélybe taszít, és megint máskor, a falat kaparva emelkedsz ki a fény felé. Sokunk számára a szerelem - és ehhez az ilyen nem igazi szerelem is kell - a legnagyobb tanító. A legnagyobb élmény, esemény, amiben csak megismerhetjük magunkat! Az életünk célja pedig - mindenkinek - az, hogy a földi keretek között is megéljük ÖNMAGUNKAT, a szeretetünket - hisz az az eredendő ÖNVALÓNK.

Amikor gyerekkorod óta sok-sok filmben láttad a szerelmet és romantikát, amikor lányregények, nagy sztorik szólnak a szerelem csodás és elsöprő erejéről, és arról, hogy Neked is jár a társ, és valahol téged keres egy királyfi, vagy rólad álmodik egy királylány, joggal hiszed el, hogy a szerelem az maga a hibátlan boldogság, amit valaki tálcán kínál neked.

Igen, azt hiszed el, hogy valaki tálcán kínálja neked a boldogságot. Azt az ígéretet látod a szerelemben, hogy jön valaki, aki olyan, mint te, aki úgy gondolkodik, mint te, akinek az fontos, ami neked, aki épp olyan szokások szerint él, aki így kitalálja a gondolataidat, a tenyerén hordoz, egy csodát lát benned, és akinek minden gondolata te vagy.

Ez mind egy csoda valóban és lehet is a szerelem ilyen, csak egy dolgot felejtesz el, az viszont maga után vonz további több tucatnyit, amit figyelmen kívül hagytál. :)

Annyira hiszed, hogy a társad az, akire vártál (a királyfi / királylány), és annyira hiszed, hogy a dolga az, hogy téged felemeljen és boldoggá tegyen, hogy elfelejted, hogy neki is van egy élete. Van gondja, van családja, van programja, van munkája, van ideje (vagy nincs ideje)... stb. Ezeket sajnos később sem szívesen fogadod el, hiszen neked a szerelem azt ígérte, hogy ez a társ majd megad neked mindent.

Csalódottságod napról napra fokozódik. Elvárnád, hogy írjon, hívjon, tenyerén hordjon, söpörjön félre mindent érted, legyél te és csak is te a fontos... ezt azonban senki (ő meg főleg) nem képes teljesíteni. Kétségbeesel, szenvedsz, elkeseredsz, még akár hisztizel, követelőzöl is, de hogy játszmázni elkezdesz, az szinte biztos. Lemondod a találkát, duzzogsz, féltékennyé akarod őt tenni, neveled, tükröt mutatsz... de semmi sem változik, sőt: csak romlik.

Hogyan is lenne jobb? Hisz, ő is látja, hogy valójában ő nem fontos. Hogy ő csak egy eszköz, akitől azt várod, legyen érted, tegyen érted. Ő nem fontos. Észre sem veszed őt, csak önmagadat, a saját szenvedésedet, a saját vágyaidat, a saját szerelem érzésedet látod. Játszod a szerelmet a saját elveid szerint, de semmit sem érzékelsz valójában a párodból.

Ha a szerelmet szenvedésként éled meg, akkor szinte biztos, hogy ez történik. Nem vagy igazán szerelmes. Pontosabban az ÍGÉRETBE vagy szerelmes, amit a szerelemhez társítottál. Azt hiszed, megtalálod a boldogságot önmagadon kívül valaki által, és szenvedsz, mert ez mégsem teljesül.

Futhatod a köreidet... elhasználsz majd jó pár kapcsolatot így, de mind hasonló okok miatt fog majd véget érni. Itt az idő, hogy kihasználd ezeknek a szerelmeknek a lehetőségét arra, hogy önmagadat megismerd, hogy tanulj, hogy végre felmérd ki vagy, elfogadd magad!
Ezek után jöhet majd végre az a szerelem, ami már nagybetűs, ami már tényleg csoda, ami tényleg boldogság, és ami egységet jelent...

Az igazi szerelem a legmagasabb rezgés, a valódi csoda... mely benned fakad fel!

Az kezdett gyanús lenni a korábbi kapcsolataimban, hogy kifejezetten szenvedtem. A szenvedés pedig lehúz, vagyis nagyon negatív érzés, alacsony rezgés. Nem kifejezetten sugárzó. Igaz? A szerelem azonban a szeretettel energetikailag karöltve a legmagasabb rezgés, ami átjárhat. Ez pedig kifejezetten ellentétes.

Ahogyan az éhség és jólakottság sem egyszerre jelentkezik, a szerelem és szenvedés sem élhet benned egyszerre. Teljesen kizárt. Ezek ellentétes minőségek.

Igen, egyiket nem tudod értelmezni a másik nélkül, de ha már szenvedtél, akkor itt az ideje, hogy megtapasztald a fényt és a valódi szerelmet is! ... és a sok szenvedős szerelem után végre hadd jöjjön a "jó" minőség:

• Akkor állsz készen a szerelemre, ha önmagaddal is békét kötsz, ha tudod, ki vagy, mit érsz, és tele vagy szeretettel önmagad és mások felé.
• Akkor állsz készen, ha már nem várod azt, hogy más tegyen boldoggá, ha már nem az a fontos, hogy mit kapsz a társadtól, hanem csak az, hogy megoszthasd valakivel a jelent.
• Akkor állsz készen, amikor már nem aggódsz a jövőn, amikor nem tervezed az érzéseidet egy életen-át-tartó-ígéretre,  amikor tudod, hogy minden perc, amit a jelenben megélhetsz, az az élet maga!
• Amikor nem keresed a boldogságot önmagadon kívül.
• Akkor állsz készen, amikor már tudsz befogadni is, amikor elhiszed, hogy amit az élet ad, az jár neked, mert a Te teremtésed.
• Akkor állsz készen, amikor már nem haragszol önmagadra semmiért, amikor bízol magadban, hiszel magadban és tisztában vagy azzal, hogy minden érted történik az életedben, mert te így alakítod.

A TE szerelem érzésed ugyanis a TE érzésed. Vagyis benned történik. Benned fakad fel, benned lobban, benned születik.
Jön valaki, és Te hagyod (vagyis így tud részese lenni csupán egy társ, mint külső hatás), hogy feltörjön benned az érzés.
Tudom, furán hangzik, de senki másnak nincs semmi köze ahhoz, ami benned van... egyszerűen te hagyod, hogy valaki megnyisson benned egy kaput, ahol te magad tudsz áradni.

Így az eredendő valóságod, az eredendő szeretet energiád tör ki ezen a kapun és áraszt el téged olyan örömmel, fénnyel, szerelemmel, boldogsággal, ami mindig is benned volt. 
Te magad is ebből az energiából vagy. Ezt az egységet hoztad magaddal a születésedkor. Ezt a szerelemben tudod újra és újra megtapasztalni.

Amint ez egyszer tudatosul benned, érteni fogod, miről írok. Addig biztosan bolondnak nézel...:)

... és itt mindegy, hogy épp melletted van-e a párod. Nem szenvedsz a hiányától, mert tudod, hogyan lehetsz ezen a rezgésen bármikor. A társadat szeretettel üdvözlöd messziről is, és boldoggá tesz gondolnod rá. Picit sem kell sírnod, ha épp nincs veled.
Ha nem azt teszi, amit te vártál, tudod, hogy azért van, mert neki is van élete, gondjai, programjai, és el tudod fogadni. Eszed ágában sincs számon kérni, hiszen neked jó az, ha ő is élheti az életét.

Ha pedig együtt lehetettek, akkor meg tud szűnni a világ. Létezik egy olyan harmónia, amiben időnként megszűnik az idő, és semmi sem tud olyan lényeges lenni, hogy kizökkentsen. Együtt nevetni, együtt teremteni, egymással megosztani a percet, adni az energiát, elfogadni, ölelni, szeretni, megérteni... ez lesz a közös időből. Már, ha számít az idő.

Érzed a szerelmet, bárhová mész, és megtalálod önmagad energiáját és az övét bárhol és bármiben. Hogyan is hiányozhatna, ha ott él benned? Hogyan is kínozhatna, ha részed, ahogyan meg tudod találni minden fában, fűszálban... a napfényben, a holdsugárban, az élet minden apróságában?

A szerelem olyan erős energia, oly tiszta és olyan élénk, hogy minden eltörpül mellette. A félelmekre nincs szükséged, és megnő a teremtőerőd. Szárnyalsz, alkotsz, és mivel sugárzod az életet, mások számára is vonzóvá válsz. Semmi nincs olyan vonzó, mint egy igazán szerelmes ember. :)

Óh hol vannak a játszmák?

Kinek kellenek? Nem hazudsz már magadnak, nem kell hát álarcokat sem viselned. 
Persze viták így is lesznek, de nem olyanok, mint más kapcsolatokban. Egyszerűen itt a viták is más minőséget képviselnek, és rendre úgy végződnek, hogy feleslegesek. A megértés, amit mindig kerestél, itt megszületik, mert benned van béke...

Ha ilyenné tudsz válni, akkor olyan társ fog érkezni, aki szintén ezt képviseli, mert az azonos minőségek találnak egymásra. Tükör minden szerelem és minden kapcsolat....

Rajtad a sor, hogy önmagadról tanulj a jelenlegi szerelmed vagy kapcsolatod során! 

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

https://tundersziv.hu/szeretet-kurzus

Sok szeretettel várunk