Amikor indokolatlanul le vagy törve... vajon olyankor kinek a fájdalmát éled?

Címkék: szeretetelfogadásnői energia

Főleg a nőkre jellemző ez, hogy olyan mértékben azonosulni tudnak mások rossz kedvével vagy fájdalmával, hogy észre sem veszik, de mélyebben megtörnek, mint maga az érintett.

Konkrétabban így is mondhatnám, hogy - főleg, ha nő vagy - képes vagy átvenni a kedvesed vagy a gyereked fájdalmát, szomorúságát, és a sajátodként kezelni. Egészen elkenődsz és szenvedsz, várod a megoldást - talán épp az érintettől, és ezzel tulajdonképpen nem is segítesz neki, hanem inkább visszahúzod - és szenvedsz, sajogsz, szomorkodsz. Tulajdonképpen nem magad miatt vagy így letörve, (ha megvizsgálod ugyanis, nincs is rá okod), hanem kedvesed rossz hangulatát veszed magadra akaratodon kívül. 

Igaz ez főleg akkor, ha a kedvesed nem adja tudtodra, hogy pontosan mi bántja, sőt, nem is avat be, inkább kímél és csendesen emészti magát, vagy a problémáját magában.

Vajon miért azonosulsz vele, és miért veszed magadra az ő fájdalmát? Hogyan határolódj el a rossz hangulattól úgy, közben erős és stabil maradsz, és szeretettel állva maradsz mellette?

Olvass tovább! Kiderül. 

(A kép forrása: tantrasziget.hu)

A nő befogadó... és ha nincs kommunikáció szavakkal, akkor a nő azonosul, beolvad a párjába, hogy érezze őt

Akarva és akaratlan teszed ezt - főleg, ha nő vagy.

(Ha kellően érzékeny férfi vagy, vagy elég sok a női energiád, akkor rád is igaz lehet ez.)

A nő ugyanis - ha elméjét nem elégítik ki a verbálisan, szavakba öntött információkkal, - akkor érzékelői több ezer kis csápjával kezdi felfogni, átérezni és értelmezni a külvilágot.

Ha a férfinak nincs kedve beszélgetni, vagy gondjait inkább magába fojtja és nem köti a nő orrára, az a nőt nem fogja türelmessé tenni, de még csak kivülállóvá sem.
Ha ugyanis a nő kellően sok érzelmet táplál a férfi felé, akkor a megértést választja minden eszközzel, hiszen ő a gondoskodó, ő a befogadó minőség, és ő nem hagyhatja, hogy az, aki számára fontos, az örlődjön.

Ilyenkor így kinyítja az érzékelését, és megannyi kis finom csatornáján keresztül magába fogadja a férfi érzéseit. Azt tapasztalja, hogy egyre szomorúbb, egyre több szenvedést és fájdalmat érez, miközben nem látja ezek között a magyarázatot. Legtöbbször nem is tudja,hogy a párja szomorúságát érzi. Csak szomorú, és szeretné, ha a férfi adna valami jelet, egy kedvességet, egy kis törődést, vagy egy kis magyarázatot, hogy jobban érezhesse magát.

Ilyenkor van az, hogy a nő perceként kérdezi a férfit, hogy: "de mondd már, mi a baj?!" ... és komolyan szeretne is választ, mert azzal egy csapásra kigondoskodhatná a megoldást.

A férfi azonban nem biztos, hogy meg akarja osztani a gondjait, dilemmáit, hiszen ahhoz szokott, hogy férfiassága része, hogy ő képes döntéseket hozni és magabiztosan megoldani a problémákat.

Ha ez így folytatódik, akkor lassan úgy néztek ki ketten együtt,. hogy adott a férfi, aki örlődik, nem beszél, és adott a nő, aki szomorkodik és tipródik a válaszokért. Egymás mellett küzdelemben álltok tétován, és egymástól várva bármilyen megoldást. A férfi azt várja, hogy a nő értse meg, hogy most egyedül kell gondolkodnia, a nő pedig azt várja, hogy a férfi értse meg, hogy neki a bajban is társnak kell lennie, és joga van a bajban is szeretve lenni!

Hogyan tápászkodj fel innen? Hogyan térj vissza önmagadba és adj biztos hátteret magatoknak a megoldásokhoz?

A saját módszeremet írom le neked, mert hiszen, én is megjártam ezzel az azonosulós-beolvadós-mindent-nagyon-átérzős módszerrel a saját kis mélyrepüléseimet. Egyszer csak azonban rájöttem, hogy ez a beolvadás nem hogy nem visz előre, de még kifejezetten hátra is mozdítja a kapcsolatot. Ellenben, amikor képes vagyok hozni a formámat, és engedni a saját jókedvemet belőlem felfakadni és utat törni, akkor a kedvesem örömmel és kíváncsian követett a "rosszcsontkodásban" és vidámságban.

Így, elkezdtem gyakorolni a következőt: 

1. Ha azt láttam, hogy a kedvesem nincs jóformában... csak egyszer kérdeztem meg, mi a gond. A válasz kivétel nélkül ez volt: "semmi". Nem nyaggattam tovább. Csak hagytam létezni, ahogy ő akar létezni.

2. Én ekkor azt mondtam magamban: "Rendben... ha tudnom kell, úgyis tudni fogom. Ezt azonban most elhiszem. Az információ az, hogy: "nincs semmi". Elhiszem neki ezt, és nem fogom hát "valamiként" felfogni!

3. Aztán megnéztem gyorsan magamban, hogy nekem - és csak nekem - van-e okom rossz kedvűnek lenni, és egyátalán milyen az én hangulatom most. Tudom, hogy csupán egy döntésem kérdése, hogy jó vagy rossz legyen, ezért a következőt mondtam magamnak: "Az ő rosszkedve a sajátja!!! Nekem is van sajátom, ha úgy akarom, ezért most nincs szükségem más rossz kedvére!"

Fontos, hogy kimondd magadban vagy hangosan ezt, vagy valami hasonlót, mert amint ezt megteszed, rögvest kivülre helyezed magad, és nem vonódsz be érzelmileg. Csak akkor tudsz segíteni a kapcsolaton ilyenkor, ha képes vagy kívülről is látni. Ha bevonódsz, azzal nehezíted a helyzetet. Szóval, miután megérezted, mi zajlik a kedvesedben, azonnal térj is vissza önmagadba azzal a mondattal, vagy hasonlóval, amit írtam!  A fuldoklónak is akkor tudsz segíteni, ha Te magad nem fuldokolsz.

4. Így megőriztem a stabilitásomat, és türelemmel vidáman élve vártam, mikor csatlakozik hozzám a kedvesem. Az fontos, hogy szinte minden alkalommal csatlakozik, mert látja, hogy itt több vidámság várja, mintha magába roskad... és így egy rövid idő vagy tényleg kiderül, hogy nincs "semmi" gond, vagy kiderül, mi volt a gond. Derűsen látva azonban a világot, a gondra is gyorsabban látjuk meg a megoldási lehetőségeket, és így a probléma egészen gyorsan nyer megoldást!

Ez azért van így, mert az energia is a magasabb rezgés felé áramlik az alacsonyabbtól. A vidámság pedig elég magas rezgés, szeretet van benne - sok-sok önszeretet is - így a szomorkodó kedves számára előbb kíváncsiságot, majd vonzó izgalmat fog jelenteni, ha te szeretettel és kedves vidámsággal veszed körül.

Légy azonban tapintatos, ezt a jó kedvet TE magad éld meg, és ne akard ráerőltetni, vagy ne várd el, hogy azonnal vegye át! Te légy stabil és Te légy önmagad... őt pedig szeretettel hagyd közeledni, és létezni abban a tempóban, ahogyan ő szeretne...

Szóval, jegyezd meg: "Lehet neki rossz napja, de az ő rossz kedve az ÖVÉ, neked van sajátod, de csak ha akarod!"

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Női és férfi energiák, egók kurzusa