Te uralod a gondolataidat vagy a gondolataid uralnak téged?

Címkék: szeretetfélelemegóelmeharagcsalódásgondolatgondolkodik

A tudatosságod egyik nagyon fontos jellemzője, hogy tisztában vagy azzal, hogy te teremted a világodat, a körülményeidet - amiket mások oly sokat biháztatnak - és tudod azt is, hogy te vagy okozója az életed minden történésének is. Igen, szinte mindegyiknek.

Tudom, és nem csodálom, ha ez sokkol, de lássuk be, aligha történhet veled bármi is, nélküled!

Részese vagy mindennek, ami a te saját életedben zajlik. Ezek után már csak az a kérdés, hogyan vagy részese? Tudtoddal, akaratoddal, okozója voltál az eseményeknek, vagy tudatosságod nélkül csak hagytad, hogy történjen veled az élet, és inkább elszenvedője voltál?

Okozod, teremted az életedet vagy elszenveded a rád mért "lehetőségeket"?

Olvass tovább, és lásd meg, vajon hogyan lehetsz te az úr a fejedben!

Valójában nem akkor vagy spirituális és tudatos, ha már figyeled a jeleket, vagy hiszel a jósnőkben, mert tudod, hogy semmi sem véletlen. Akkor vagy tudatos és spirituális, ha már azt is tudod és érted, hogy a jeleket is te teremted, hogy épp azért veszed észre őket, mert azok a kérdések vannak épp a gondolataidban, és ha tudod, hogy a jósnő nem tesz mást, mint érzékeli a belőled áradó érzéseket és azok mentén keresgél neked kapaszkodókat, mert a szíved szava - amit ő látni tud -  mindig jobban tudja előre a válaszokat, mint az elméd.

Akkor válsz tudatossá, ha már tudod, hogy a gondolataid csupán részeid, de nem vagy azonos velük. Akkor vagy tudatos, ha már felismered, hogy egy gondolat csak egy gondolat, és hogy a félelmek, gátlások, harag, bűntudat és sértődés is az elméd és személyiséged működésének tünetei és állapotai, de nem a valódi önvalód részei.

Akkor vagy tudatos, ha mindezt már érted, felismered, tetten éred, és nem hagyod, hogy a gondolatod két vállra fektessen, hanem pontosan tudod, miért adja azt neked fel az elméd, és így uralni is tudod.

Amikor a gondolataid uralnak, olyan, mintha a csík húzná a repülőt, vagy a nyúl vinné a vadászpuskát! Ez viccesen morbid, de az emberek zöme így éli az életét! 

... és akkor tesznek ilyen kijelentéseket:

• "nem tudom megnyitni a szívemet..."
• "nem értem, miért, de nem tudok vonzódni senkihez".
• "nem tudom a félelmemet letenni, egyszerűen nem megy"
• "nem tudom a páromat elengedni, nem megy - biztosan ő az ikerlángom, azért nem" - ez a kijelentés mindent visz ebben a felsorolásban :)
• "nem tudok kötődni vagy kimutatni az érzéseimet"
• "nem tudok meditálni, mert elkalandozok"
• "nem tudok megbocsátani, nem tudom letenni a haragot"...
• stb...

Amikor ugyanis ilyen vagy ezekhez hasonló kijelentéseket keresel, akkor - nézd csak meg, - nem csinálsz mást, mint épp mindent elkövetsz annak érdekében, hogy elhitesd magaddal és önigazold, hogy te valóban képtelen vagy. Ezzel adsz magadnak egy felhatalmazást arra, hogy jogosan érezhesd magadat nagyon rosszul. Ha ugyanis te nem tudsz továbblépni, nem tudsz megbocsátani, nem tudsz felejteni, nem tudsz... semmit tenni, azzal azt akarod elhinni, és bizonyítani, hogy egy külső erő, egy hatalom bénít téged és így a fájdalmad, szenvedésed nagyon is jogos, sőt: csoda hogy élsz, és így igazán hátbaveregetést is érdemelnél.

Ahhoz, hogy változzon ez, semmi többet nem kell tenned, minthogy elkezded elhinni ennek a rossz programodnak az ellenkezőjét. Ha ugyanis évek alatt el tudtad hinni az egyik oldalt, miért ne menne a másik oldal, vagyis az ellenkezője is a korábbi beidegződéseidnek?

Ehhez azonban be kell látnod, hogy a gondolataid tudnak bénítóak lenni, és be kell látnod azt is, hogy aki itt gondol az te vagy, vagyis aki tud változtatni a gondolataidon, az épp te magad vagy. Így el is jutsz ahhoz a képlethez, hogy te uralod a gondolataidat és nem azok uralnak téged.

Hogyan ismerheted fel azt, hogy melyek a bénító gondolataid?

1. Általános érvényű törvényszerűség - a mesterem tollából: - hogy "amikor szenvedsz, akkor biztosan rosszul csinálsz valamit". Az életünk nem szenvedésre, hanem az öröm és szeretet megélésére született. Vagyis, amikor szenvedsz, akkor ott dolgod van magaddal, és nem másokkal, Felesleges hát másokat okolni ilyenkor. Az is felesleges,hogy magadat hiba-ztasd, sokkal inkább csak keresd a pontot, amit elfogadhatsz vagy változtathatsz...

2. Amikor szenvedsz, akkor ugyanis többnyire a gondolataid tartanak béklyóban. A szíved szívesen tenne valamit, de az elméd nem engedi, mert azt tiltják a szabályok, köti az erkölcs, korlátozzák az elvek, szokások, rosszallások. Ilyenkor hidd el, amit a szíved tenni szeretne, az jön belőled, az az önvalód, vagy eredendő éned szava,hiszen amit szeretsz, az mind a szívedben lakik, azt önvalód teremti. Az elméd foglya vagy a gondolataiddal,  ha nem engeded magadnak megtenni a szíved szavát.

Keresd ilyenkor mi az a gondolat, ami ilyenkor bénít vagy fogva tart! Ez az a gondolat lesz, ami a legtöbbször fogalmazódik meg benned a szenvedésed során...

pl:

"én csak egy kis szerető vagyok, az nem fontos, el lehet taposni"
"engem biztosan megvetnek, mert még nincsen gyerekem, pedig elmúltam 40 is."
"engem ki fognak használni, mert valahogyan mindig az kell másoknak, amit én tudok, de csak elveszik kegyetlenül és nem adnak cserébe semmit"
"én nem tudok nálam fiatalabb férfit szeretni".
"az a férfi, aki szeret, biztosan nem lép félre".
"aki szerelmes, az ennek hangot is ad".
"rossz anya vagyok, ha lepattintom a kicsiket a nagyikhoz, míg szépülni megyek, vagy csajos programot szervezek".

A legtöbb bénító mondatod negatív, ami olyan színben tüntet fel téged magad és mások előtt, amit te magad elítélsz!!! Ez nagyon fontos. Épp azért korlátoznak, bénítanak, fojtanak ezek az elvek, mert leértékelést, ítéletet tartalmaznak, és neked bűntudatot, lelkifurdalást okoznak. A legtöbbször a bűntudat, a harag magadra és másokra, a csalódottság és a lelkifurdalás az, ami megbénít. A félelem pedig nem a múltra, hanem a jövődre hat bénító kötélként.

Látod már ugye, hogy milyen gondolatokat és beidegződéseket "kell" keresned a fejedben ahhoz, hogy eljuss ahhoz, ami valóban fékez!

Hogyan tedd le ezeket a gondolataidat? Hogyan urald a gondolataidat?

Ez a legszebb ebben az egészben. Ha már tudod, hogy a szenvedéseidet néhány bűntudathoz vagy félelemhez köthető gondolatod okozza, és már tudod, hogy a gondolataidat te kreálod és nem magukat kreálják, akkor már csak egy lépés, hogy belásd, teremtheted, gondolhatod az ellenkezőjüket is. Azt, ami szimpatikusabb, ami nem okoz szenvedést, ami kinyitja a kapukat.

Vedd észre, amikor érkezik a gondolat - szokása szerint - és már épp készül kiváltani az érzéseidet! Csípd nyakon és fogadd el a létét. Amint ezt teszed, nem lesz hatalma feletted, de te viszont kiforgathatod, eldobhatod... stb.

pl: 
"Érzem, ahogyan jön a bűntudat. Tudom, melyik elvem miatt közelít, de nem akarok bántudatod, nincs hatalma felettem, A döntést már korábban úgyis meghoztam. A bűntudatnak így nincs értelme sem."

"Érzem, ahogyan jön a harag, de nem mélyülök bele, hiszen csak mérgezném magamat vele mások butasága miatt. Hadd szálljon tova a harag, engem nem épít, nincs szükségem rá!"

"Kedves egóm! Hallom, ahogyan tombolni készülsz a féltékenységtől, de kérlek, állj le. Nem akarok szenvedni, nem nyomozok, nem félek, mert minden úgy történik úgyis, ahogyan történnie kell. Inkább fordítom az energiáimat olyasmire, ami épít, amivel örömet szerezhetek magamnak és a páromnak."

Tévedsz azonban, ha azt hiszed, hogy ezt elég 1x elmondanod. Nem elég!
Lehet, hogy percenként 3x kell majd önmagadat figyelmeztetned, hiszen a korábbi programok egyelőre tovább élnek és dolgoznak benned. Te csak légy kitartó, és valahányszor jön a szenvedést okozó gondolat és épp uralkodni kezdene rajtad, indíts el az ellenkezőjét és higgy abban!

Vajon miért könnyebb elhinni a rosszat, mint a jót? Vajon miért könnyebb elhinni azt, amit sokan szajkóznak, mint azt, amit csak kevesen? Csupán azért, mert többeknek tanították ugyanazt a szabályt, még korántsem biztos, hogy az a béklyó valóban mindenkire érvényes. Ezek mellett még kevésbé igaz, hogy az mindenkit boldoggá tesz. 

Nézd meg, azt tartják, hogy szeretni fáj. Szenved is a fél nemzetünk. Vagyunk egy maroknyi kis csapat, akik tudjuk és éljük azt, hogy szeretni jó és nem fáj, és mi valóban boldogok is vagyunk. Akkor hát, kihez szeretnél csatlakozni? Szajkózni a szenvedést, és azt, hogy mit nem tudsz és mit nehéz... vagy élni a jelent, átrajzolni a valóságot és szeretni, szeretni, szeretni a világot?

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Egó kurzus