xxx
Egy blog a szeretetről,
  szerelemről, energiákról,
    a lélekről és az ébredésről...
Feb10

Új típusú párkapcsolat van kibontakozóban...

Címkék: szeretetszerelemházasságmegcsaláshazugságpárkapcsolat

A házasság vagy a korábban "normálisnak" hitt párkapcsolatok egyre kevésbé működnek! Vajon miért? Vajon mi van a háttérben és mi lesz az, ami ezt felválthatja? Ezzel jobb irányba halad a világ, vagy rosszabb felé közelítünk? Ki mondja meg e felett az ítéletet?

Tarts velem, és nézzük, miben vagy és mi miért akadozik!

Olvass tovább!

Új típusú párkapcsolat van kibontakozóban...

Gyerekkorodtól fogva tudod, - mert látod és mert tanítják neked, - hogy semmi sem állandó, hogy minden elmúlik, vagy változik és jön új a helyébe. Tisztában vagy vele, hogy a tested öregszik, hogy néha beteg, aztán gyógyul. Pontosan tudod, és elfogadod, hogy életed során több iskolát elvégzel, és hogy valószínűleg állásod is több lesz. Ha az egyiket elveszíted, picikét megrázod magad, és keresel egy újat...

Azt azonban, hogy minden változik, egyetlen területen nehezen viszed át a gyakorlatba. A párkapcsolatodat tekintve kisgyerek-korodtól arra szocializáltak, hogy találd meg az "igazit" és éld le vele az életedet. Társra van szükséged, találd hát meg, és "pipáld ki" ezt a nagy szeletet az életben egészen a végéig. Úgy hitetik el veled, hogy ez "állandó" lesz az életedben.

Épp ezért,  a párkapcsolatodra nézve nehezen akarod elfogadni, hogy az megszakadhat, hogy elveszhet, hogy elhagyhat, hogy véget érhet, hogy változhat. Ha minden változhat, akkor a párkapcsolatoknak is engedjük meg ezt!

Pedig, ha belegondolsz, ez az az életterületed, ahol valóban minden pillanatban hatásban vagy, és ez az, ahol önmagad tükreivel nap, nap után szembesülhetsz :) A szerelem és a párkapcsolat generálja és mutatja meg neked, ki vagy és miben változol.

Változol néhány évente, új tapasztalásaid, új szokásaid lesznek, új elveid, új félelmek és új hiedelmek.
Azonban a kapcsolatodban a párod is ugyanígy változik. Amikor pedig már nem azonos a tempó, vagy nem egy irányba fordítjátok az erőiteket, akkor a közös úton rengeteg vihar támad.

A válási statisztikák alátámasztják, hogy a párkapcsolatok, a házasságok a legritkább esetben tartanak ki életetek végéig. Nem azért van ez így, mert nem vagytok kitartóak, hanem mert semmi sem állandó és - szerencsére - a változás mindenben ott van.

Ha nem változtattok közösen, ha nem tudjátok elfogadni egymás új irányait, akkor a kapcsolat óhatatlanul válságba jut. Nem azért váltok, mert divat válni, hanem mert végre lehetőségetek van elválni és újra boldognak lenni.

Aztán fura dolog történik veled... 

...főleg, ha ezt 35 felett, magad mögött házassággal, válással, gyerekkel teszed...A fura pedig az ebben, hogy egy kettősség kerít hatalmába:

1. szabadon akarsz élni, szabadon dönteni, szabadon vezetni az életedet, nem függeni senkitől. Vágysz arra, hogy ne korlátozzon, ne kérjen számon senki, hiszen felelős felnőtt vagy sok-sok tapasztalással a hátad mögött. Szeretnél szeretni, és szeretnéd, ha szeretve lennél. Szeretnéd, ha valaki úgy fogadna el, ahogy vagy, és nem kellene bizonyítanod, hogy mit érsz, nap, mint nap.

2. Ugyanakkor újra azt keresed, amire a társadalom tanított: egy igazi társat, aki életed végéig melletted lesz, egy "rendes kapcsolatban", amiben mindezt együttélve nyújtja neked jóban és rosszban...

Lásd meg! Te kinőtted a "rendesnek hitt" kapcsolat kereteit!

Ha szabadságra vágysz, és teljes elfogadásra, akkor az önállóságod olyan fontossá válik, hogy nehezen tűröd egy társ szokásait, és egy kapcsolat száraz és vaskemény kereteit.

Kezdesz kétségbeesetten meghasonlani, és elhiszed, hogy "nincs olyan társ, akire vágysz". Valójában azonban, olyan "rendes" kapcsolat nincs, amibe te bele tudnád szuszakolni magadat. Nem a társ nem létezik, hanem az a kapcsolat, amire korlátozod a vágyaidat - szimplán a társadalmi neveltetésed révén.

Nem biztos, hogy létezik az örökké tartó kapcsolat - csak nagyon kivételes fejlődési utakon. :)
Nem biztos, létezik olyan "rendes" kapcsolat, ahol téged mindenben önállóságodban hagyva elfogadnak, hiszen ezt neked is viszonoznod kell: önállóságát meghagyva, tökéletesen elfogadnod egy társat. Nem biztos, hogy fog menni, épp azért, mert egy "rendes" kapcsolatban idomulnotok kell: feladni sok mindent, elszámolni idővel, vágyakkal, gondolatokkal, és te ezt már nem akarod.

Nem akarsz megfelelni, áldozatot hozni, feladni magadból valamit, és leginkább nem akarsz hazudni!!! Sem magadnak, sem a párodnak!
Ha rossz kedved van, hagyjanak békén, ha jó, örüljenek veled... csak épp ez nem esik egybe a párod rossz kedvével vagy örömével.. Az elvárásokból köszönöd nem kérsz többet és így birtokolni se akarjon senki. Igaz?

Ezért van, hogy örlődsz és nem találod a "szerelmet"...
Örlődsz, és nem érted miért nem jön már egy oly társ, akire vágysz! Azért nem, mert te magad sem néztél még szembe azokkal az elvárásokkal, amiket egy párkapcsolat felé társítaszt: tulajdonképpen "legyen is, de ne is hagyományos kerete". "Legyen is együtt és legyen "mi", de senki se akarjon birtokolni"... Érted? Ahogyan a mesében: legyen is és ne is.... hát talán ezért nincs rendes kapcsolatod, mert csupa ellentmondás az, amire így 35 felett több csalódással hátad mögött vágysz.

Pedig a szerelem ott van benned öröktől fogva. A szeretet és szerelem energiáiból létezel, abból gyúrtak testbe, így csak ki kell tárnod a szívedet és hagyni, hogy kiáradjon a szeretet és szétáramoljon benned a szerelem fantasztikus érzéseivel. 

Egyszerűen beszéld meg magaddal, hogy mi a fontos:
hogy szerelmes lehess, vagy az, hogy párkapcsolatban legyél!

Lehet bármi a válaszod, nincs jó vagy rossz válasz, de fogadd el, hogy ma már ez a választás is megadatik. (Ez a választás LEHETŐSÉG és nem probléma!)

1. Választhatsz szerelmet klasszikus együttélős, együtt sírós-nevetős kapcsolat nélkül - csak a szerelem tüzében és egységében élve - mindig csak a jelent megélve! (Ez nagyon jó, ha megengeded magadnak!)

2. Választhatsz párkapcsolatot szerelem nélkül: egy klassz kis együttműködést, egy jól szervezett közös "projektmenedzsmentet", egy biztonságos, egymásra számítós, keretezett dolgot, ami olyan, mint egy szerződés... Biztonságot ad, számon kérhető, van benne ígéret, kompromisszum - igaz van benne sok alkalmazkodás, és hazugság is. 

3. Vagy választhatsz olyan kapcsolatot, amiben ez együtt van - de tudd, hogy a szerelem képes működtetni egy kapcsolatot, és egy darabig fogja is! De fordítva: a kapcsolat nem fogja fenntartani a tüzet és szenvedélyt. A kapcsolat ugyanis a félelmek, birtoklás és elvárások csapdáiban elveszíti önmagát.
Ha tudsz birtoklás, elvárás, és félelmek nélkül benne lenni a kapcsolatban - (csak a jelent élni), akkor viszont ez lesz a legnagyobb élmény, egység és kaland az életedben!

Az utóbbihoz eljutni nem könnyed út vezet. Csak akkor éred el, ha nem hazudsz már magadnak, ha nem vársz nagy életfogytig-szóló ígéreteket, ha tudsz élni a jelen örömeiben, ha megtanulsz nem-megsértődni, ha az elvárásaidon nevetni tudsz, ha a féltékenységet csak egy energiának kezeled, és a hűségről nem is beszéltünk... akkor vagy kész a 3. típusú kapcsolatra. 

Az átmenet, ami ehhez visz az 1. típusú "szerelem-megélős" kapcsolat lehet, amit ma még szenvedésnek élsz meg, hiszen nem illik a több száz éves párkapcsolati mintákba... Ha már szenvedsz, akkor talán itt az ideje, hogy felismerd, miért is szenvedsz.
Valójában azért szenvedsz, mert nem tudod keretezni a szerelmet és a kapcsolatot!
Ez ne aggasszon, hiszen a címke és keret teljesen felesleges, a lényeg a tartalom!!! 

Vagyis, hagyd a "normát" és engedd meg magadnak, hogy most boldog légy valakivel! Nem kell elsétálnod a nagy szerelmek mellett, csak, mert nehezen kivitelezhető, hogy majd 15 év múlva, kinél lakjatok...

Egy példa megint:

"Fogy az időm, szeretnék már egy igazi társat, egy igazi kapcsolatot, megérdemlem". - mondta a hölgy.
"Fogy az időd? Hogyhogy? Gyereket szeretnél, vagy más dolog sürget?" - kérdeztem.
"Ja? Nem, egyik sem. csak nem leszek már fiatalabb és így nem akarom vesztegetni az időmet. Kell egy kapcsolat, ami végre tartós".
"Értem... olyan, ami életed végéig szól?" - kérdeztem.
"igen" - hangzott a válasz.
"Csak egy ilyen komoly és tartós kapcsolatra mondanád azt, hogy nem vesztegetted az idődet hiába?" - vetettem fel.
"Igen." - mondta ő. :)
"Figyelj csak! Ahhoz, mit szólnál, ha én egy jósnő lennék, és azt mondanám neked, hogy olyan szerencsés vagy, hogy életed végéig még 4 csodás szerelmi kapcsolatod is lesz, fantasztikus érzésekkel és élményekkel."
"Hihihi, vicces, nem szeretném" - nevetett ki. 
"4 csodás szerelem.. és az egyikre "elvesztegetnél 10 csodás évet... majd amikor elmenne nyugodtan lesnéd a következőt, hiszen tudnád, hogy jön még biztosan legalább 3. Igaz? Szerintem nem keseregnél, hanem örömmel és kíváncsian figyelnéd, ki lehet a következő, akivel boldog lehetsz". - fejtettem ki.
"Igen, lehet"
"Tudod mi a különbség csupán? Hogy biztosat nem tudhatunk. Épp így jöhet 4 csodás szerelem, ahogyan 1 hosszú... Ha te bezárod magad az "egyetlen-lehetőségébe", és minden mást elvesztegetett időnek minősítesz, akkor kihagysz sok lehetőséget, amiben boldog lehettél volna!"

Ugye, érted?

Amikor már felmérted, hogy félúton vagy a "rendes" kapcsolat és a szerelemben való létezés között, akkor meg fogod érteni, hogy nincs szükséged szenvedni tovább, hiszen nagyon is élvezheted azt, ami van, ha nem terheled a hosszú-boldog-élethosszig-tartó-kapcsolat reménybeli elvárásával.

Ne ítélkezz magad felett! Egyszerűen csak nézd rá magadra és arra, mit élsz meg, és milyen elvárásod van a kapcsolattal... Csak fogadd el, hogy olyan vagy, amilyen: ha szerelmet-pártoló, akkor olyan, és menj, élvezd a jelent, ha párkapcsolat-pártolós, akkor dönts és válassz párt észérvek szerint. Ha pedig együtt szeretnéd mindezt működtetni, akkor figyelj oda a félelmeidre és az elvárásaidra!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Egó Kurzus

Szólj hozzá a témához Te is!

A csillaggal megadott mezők kitöltése kötelező, de az e-mail címed nem fog megjelenni a honlapon.

1
Nagyon tettszik,amit elolvastam.Kivàncsian vàrom......a következőt
2
Fantasztikus anyag ! Koszonom ! Erre volt szuksegem !
3
Nagyon tetszik a téma és a megközelitése!
4
Ritka jó összefoglaló a párkapcsolatok lehetséges formáiról, az abból fakadó elvárásokról és esetleges buktatóiról... A szabad akarat érvényesül ezen a téren is, tessék választani... Akárhogy is, az ember társas lény, ösztönös a vonzalom, de a közös élet kialakítása, milyensége nem lehet évtizedeken keresztül mindig azonos a társunk, párunk vágyaival, akaratával.... Sokféle az ember, sokszínű az élet, sok csoda várhatja azt, akinek a szíve- lelke nyitott rá. A szerelem ajándék, ahányszor csak az életünkbe toppan, épp annyiszor... A világ folyton változik, ami régen elvárás volt, ma már nem az, a férfi-női szerepek gyakran felcserélődnek, és a bizonytalanság megfojtja a felfedezés vágyát, sokszor belesüppedünk inkább a megalkuvásba. Kívánok Mindenkinek - így Valentin napon - szép szerelmeket, nyitott szemeket a jóra, az előrevivőre, hiszen mindenkinek tudnia, éreznie kell, számára mi a boldogító, a nyugalmat adó, amikor az ember úgy érzi egy kapcsolatban, hogy "hazaérkezett"...
5
Megint olyan érzésem van a cikk olvasatán, mintha fordítva ültetnének fel a lóra.Azért nem sikerül a szerelem és a hosszútávú kapcsolat, mert vagy az egyik fél, vagy mindkettő, csak szerelemfélét és szeretetfélét érez a másik iránt, nem szerelmet, nem szeretetet.Mert ha igazán szerelmes vagyok, akkor nem kell a szabadságomról lemondani, nem kell megalkudnom a másikkal, nem kell vágyakról lemondanom, mert mindez nem fontos!
6
Nagyon jó, hogy mindenkinek más és más a nézőpontja és a szemléletmódja!!! Más oldalról nézi a témát és más a véleménye is. Szuper jó a körbevizsgált Téma és szemléletmód. Nagyon tetszett!
7
Szép összegzés, nagyon tetszik.
8
Bocsi, nem akarok ünneprontó lenni, de sajnos ez nem így van szerintem. Aki ezt írta, nem nagyon tudja, mi a szerelem. Szerintem a szerelem egy hullámvasút, és addig van rendben, amíg nem csak lefelé megy, hanem néha felfelé is. De ha ilyenkor kiugrasz, nagyon összetöröd magad . :) Én sajnos nem tudok egyik nap ebbe, a másik nap abba szerelmes lenni. Nekem a szerelem össze tartozás is, és sokszor hónapokra van szükség, hogy kialakuljon. Ez nem azt jelenti, hogy észérvek alapján döntök, hanem azt, hogy nem ugrálok egyik kapcsolatból a másikba, mert az nem szerelem. Az csak egy pillanatnyi fellángolás, amit egészen más irányít, nem a szív. :) Én akkor látok igazi szerelmet, amikor az utcán megy előttem egy idős házaspár, fogják egymás kezét, egymásra mosolyognak, és látom, hogy boldogságban élnek. Lehet, hogy tévedek, de azt gondolom, ez az írás a dolgok könnyebbik oldalát fogja meg. Amikor nem akarunk megdolgozni a szerelmünkért, az együttlétünkért, kicsit talán önző módon elvesszük a világtól, ami nekünk kell, és utána meg akarjuk magyarázni, hogy ez így van rendjén.
9
Nagyon egyetértek!!!Ez csak "magyarázom a bizonyítványom" (Karinthy után). Ennyi hazugságot és csúsztatást rég láttam. Nagyon remélem, hogy kevesen esnek áldozatául ennek a gondolatmenetnek.Legtöbben érezzük, hogy a valódi szerelem igenis élethosszig akar tartani! ...És az eredeti használati utasításban is ezt írták hozzá :-)Az a nehéz benne, hogy ezzel az egy életünkkel gazdálkodhatunk, és nem mindegy, melyik lóra teszünk!
10
Kedvesek! :) A szerelemről azt gondolom, ami a lenti linken van. Erről is írtam és érdemes olvasni. :) Egyetlen pillanatra sem gondoljuk, hogy a szerelem múlik el, sőt, szerelem-pártiak vagyunk... itt a párkapcsolatokról van szó - az véget szakadhat. Azonban a szerelem és a párkapcsolat még közelről sem azonos. Ez a cikk erről szól, a lenti linken lévő pedig a szerelemről. Érdemes olvasni, a szerelem ilyen (is), ha igazi. http://tundersziv.hu/blog/117-a-szerelem-ha-igazi
12
Jo volt olvasni a cikket sok igazsagot tartalmaz
13
Nagyon kreatív és kényelmes azok számára,akik még maguknak se akarják bevallani,hogy hiányzik belőlük a kitartás és álhatatosság.Nincs ezzel semmi baj,csak jó időben szóljanak a párjuknak,hogy ha megunták őket,mennek a lecsóba,mert lehet,hogy a másik éppen nem így tervezte...
14
KÖSZÖNÖM.
15
Nagyon elgondolkodtatò.
16
Én vagyok a második férfi hozzászóló??? Hát nem érdekes hölgyeim??
17
Álom, álom, édes álom. A hosszú boldog kapcsolatért bizony nagyon sok áldozatot kell hozni és mindkét fél részéről.A valódi megismeréshez 20-25 év együttélés is kevés, mert mindig új arcát fedezed fel a párodnak. A válságok lehetőséget adnak a fejlődésre, minél mélyebb, annál magasabbra jutsz. Ezt 23 év házasság, és jó néhány elég kemény válság után mondom, és nem merem azt, mondani, hogy nem lesz több. (mint tudjuk a házasságnak 4 évszaka van, és a telet nem szereti senki) A szerelmünk nem hogy elmúlt, egyre mélyebb, soha nem gondoltam volna, hogy 23 év után még szerelmesebb vagyok a páromba, mint a kapcsolatunk elején, de ezzel ő is így van. A 40 -esek nagy része menekül, azt se tudja mi elől, de leginkább a felelősség elől.
18
Aki ezt a cikket írta, az Erika. Ez az ő véleménye, amivel én mellesleg teljesen tudok azonosulni.Nagy segítség ez azoknak, akik mindig ugyanazokat a köröket futják és közben más végeredményre számítanak...Mindenkinek van egy saját valósága, mindenki máshogy éli meg a Szerelmet, a különböző érzéseket. Nem gondolom, hogy ez egy verseny lenne, hogy kinek van igaza, vagy kinek nincs. Különböző nézőpontok vannak, amiket mindig érdemes megvizsgálni, hiszen sokszor olyan inputokat kaphatunk általuk, hogy teljesen megváltozik a gondolkodásunk egy jobb irányba. (vagy akár rosszabba, ez megint mindenkinek a saját valóságától függ...)Senkinek sem kell elhinni mindent, egyszerűen az ember érzi azt, hogy mi az, ami neki jót, többletet ad. Az fennmarad a szűrőn, azt kell beépíteni a mindennapokba. Ez sokszor lehet akár csak egy mondat, egy gondolat.Én nagyon hálás vagyok ezért az oldalért és Erika gondolataiért.Nem csak azért, mert sokszor önigazolást nyerek általa, hanem azért is, mert a változás viszi előre mindig a világot, és ez az oldal sok- sok ember életébe változást hoz.Szóval... Köszönjük Erika! :)
19
Bár másik nézőpontból is érdemes körbejárni a témát, nem tudok egyetérteni mindenben vele. Az "élj a mának" hozzáállás nem veszi figyelembe azt, hogy -bevallottan vagy sem- az élet minden területén kompromisszumokra kényszerülünk, így a párkapcsolatban is. És ha karriert, családot, nyaralást tervezünk, miért pont a párkapcsolatunkban ne tennénk? és ha tesszük, miért csak a ma és esetleg a holnap van, és a holnapután, azután ... már nincs benne? Mert kiszámíthatatlan? Mert változunk? És bizony nem egyszerre, és nem mindig egy irányba... És nincs hosszútávú elköteleződés, csak addig, míg jó nekem, mert jöhet egy jobb? Kicsit olyannak tűnik, mint az élet minden területén a fogyasztói társadalomra jellemző hozzáállás: a legújabb telefon, autó, ruci, stb. A régi mehet a kukába. Esetleg továbbadjuk, másnak még jó lehet... Lehet, hogy messze vagyok a modernségtől, de én ragaszkodom régi, családi tárgyakhoz is: emlék, történetek fűződnek hozzá, kicsit "én vagyok" bennük is. És ha valami elromlik, előbb megpróbáljuk javítani, csak ha reménytelen, akkor válunk meg tőle. Amiben pedig biztos vagyok: nem egyszerre érünk ahhoz a ponthoz, mikor a másik már "akadály", nem energiaforrás számunkra. Egyik félnek mindig többet jelent a kapcsolat. Lehet dolgozni rajta, javítani, vagy továbblépni. Éppen a változás, fejlődés az, ami reményt ad arra, hogy jó irányban, egymás felé is megtörténhet. Persze, mindenki maga dönti el, hogy küzd érte, vagy "távolabbra néz". Egy új kapcsolat felé, ahol ugyanaz a forgatókönyv.
20
Kedves Anka!Köszönöm. Valójában ezt az aspektust is megvizsgáltam. Azért értelek nagyon, mert kb 6-8 éve akár magam is így fogalmaztam volna...azóta azonban - szerencsére sok minden ért, ami arra tanított, hogy ne zárjuk, hanem nyissuk a határokat. A határokat az elme húzza, ha tudjuk nyitni, szabadabban tud áramlani a szeretet. Ragaszkodni tárgyi emlékekhez? Ellopták, feltörték, kirabolták.. megtanultam, hogy, amihez ragaszkodom, az csak tárgy, és elveszíthetem. Az emlék bennem van. Megtanultam a házasságom alatt, hogy a hazugság létezik, és ha ragaszkodom az igazsághoz, akkor sokan fognak hazudni nekem... ezért inkább megengedem a világnak, hogy hazudjon, és tudom, miért teszi. Aztán rájöttem, hogy nincs hosszú távú elköteleződés, ez nem létezik, hiszen honnan tudhatná bárki, mit hoz a jövő? Csak szándékot lehet kifejezni és azt is csak a jelenben, ezért nem ragaszkodom ígéretekhez. :) Nem várom el, felesleges hazugságra kényszeríteni vele mást. A cikk nem arról szól, hogy dobjunk ki menthető kapcsolatokat. Mentsük azt, amiben van szeretet, szerelem. Aki jól olvassa, az azt olvassa, hogy a párkapcsolatot a szerelem tudja jól működtetni, ezért ne a párkapcsolatért legyünk kapcsolatban, hanem azért, mert szeretjük a párunkat! Aki háborog, az tükröt kapott, amibe nem néz bele, hanem inkább összetöri azt. Aki ebben a cikkben azt olvasta ki, hogy dobjon ki működő dolgot, az sajnos ragaszkodik a rosszhoz, miközben tudja, engednie kéne magát továbblépni, csak a sémái és a félelmei nem engedik. Neki a cikk erről szól, ígycszszámé számára felháborító. Pedig az, hogy a boldogság működtesse a kapcsolatot, nem bántó. :)
21
dr.Fehér László Csongor
2017. 02. 16. 00:52 | válaszolj erre
Sorsunkat előre nem ismerjük.Vágyaink ugyan kézen fogva vezetnek,de legtöbbször elvárásaink görcsös műkezét rángatják hiába.A múltunkat is hülyeség átírnunk,mert még az átíratlan változatából fakadó előítéleteinkkel is félvakká leszünk a jelenünkre,a múlt címkéit aggatva rá.Ha a jövőre görcsölünk rá,az meg félelemből fakad,ami sose vezet jóra,inkább csak lebénít.El kell fogadni örömmel,és nyílt szívvel,hogy életünk hátralévő felét szabadon,egyedül éljük,azzal,akit legjobban szeretünk,és akinek ezért kivívtuk a szabadságot azzal,hogy mindenki mással való kapcsolati megalkuvásainkból kiszabadítottuk magunkat.Minden más,ami történhet még velünk hálás szívvel átélt kölcsönhatássá válik így.Elvárások hálóját vetni magunkra,a jövőnkre olyan erőlködés,aminek az eredménye barna,és szagos.
22
Ez így nagyon szépen hangzik,hogy három lehetőség közül is lehet választani,csak az a kis probléma ezzel,hogy általában a nők nem elégszenek meg azzal hogy kiválasszák az egyik lehetőséget.Kiválasztják a kettes azaz a párkapcsolat lehetőséget,de mivel az egy idő után olyan uncsi, kiválasztják a párkapcsolat mellé az egyes lehetőséget a szerelmet is,és így már minden tökéletes ,van boldogság,igaz hogy nem egy pasitól hanem kettőtől,esetleg háromtól,de így már van minden ,biztonság,szerelem,izgalom,kaland,szép az élet…..Aztán mikor borul a bili,akkor jön megint a rinya,hogy nem lehet egy rendes pasit találni,mert a pasik csak azt akarják,mert a pasik mind disznók,pedig ők csak egy rendes pasira vágynak akivel meg tudják osztani az életüket,a gondjaikat. Aztán megint jön egy pasi,és az egész megint megismétlődik.Sok mindenben egyetértek ezzel az írással,de szerintem ez sok nőt arra buzdíthat hogy ha már régóta kapcsolatban van,és uncsi a dolog,mert elmúlt a szerelem,akkor rúgjon fel mindent,mert csak a szerelem a fontos,és az ami a szerelmet felváltja ,a megértés,az összetartozás érzése,az a szeretet érzése hogy akár meghalunk a másikért,és ami sokkal erősebb a szerelemnél,szóval ezek a szerelmen kívüli érzések,nem számítanak túl sokat. De könyörgöm ,akkor ezek szerint röpüljünk rá mindenkire mint az álatok és csak a szerelemnek éljünk? Akkor itt mindenki szingli lesz egy idő után. Bocsi, távol álljon tőlem hogy megbántsam a blog íróját,csak a véleményemet írtam le.

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« Ápr 2017. Május Jún »
HKSzeCsPSzoV
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015, Némethi Erika készítette az mrc webdesign