Hogyan tudsz megváltoztatni egy másik embert?

Címkék: szeretetszerelemegóelfogadáspárkapcsolat

"Sehogy"! - Ezt azonnal ki is jelenthetjük, és akkor talán ez lett volna a legrövidebb cikkem a blogban.

..de valahogyan mégis létezik olyan, hogy tudj hatni egy másik emberre, hogy ő később változzon, elinduljon egy jobb úton

Amikor valakit szánt szándékoddal olyanná akarsz formálni, ahogyan neked tetszik, olyanná, ahogyan neked kényelmesebb lesz, akkor szinte biztos, hogy nem tudod előidézni a változást. Ilyenkor ugyanis csak magadból és saját igényeidből indulsz ki - és még ha hiszed is jóhiszeműen, hogy a változás a másik ember érdeke is, akkor is tömény erőszaknak fogja érezni a Te elvárásaidat.

Az így kikényszerített változás, az erőszak egyik formája, ugyanis többnyire hisztivel, fenyegetőzéssel, sértődéssel, érzelmi zsarolással vagy "lelki terrorral" akarod kicsikarni.
Ha sikerül is, a másik ember változása és viszonya hozzád nem lesz szeretettel teli és még csak őszinte sem. Szenvedni fog ő is, és Te is, hiszen hiába kapod meg, amit vártál, az hazugság marad...

Arra is van azonban egy másik nézőpontom és technikám is, hogyan "érj el változásokat" egy másik embernél! 

Olvass tovább, mert tanulságos!

Azt már tudod, hogy minden kapcsolat egy tükör, vagyis minden kapcsolatod kihoz belőled valamit és így megmutatja neked újabb és újabb arcodat. Lehet, hogy az egyik kapcsolatban folyton áldozati szerepet, egy másikban a notórius féltékenyt, egy harmadikban a hárpia-énedet éled. Lehet persze az is, hogy a kapcsolatod a legtündéribb én-edet fogja előhozni belőled, vagy a nagyon megértő, gondoskodót, esetleg egy megmentő én-edet.  

A párkapcsolatban tehát folyamatosan hatásban vagy, és Te is hatásba helyezed a párodat.
Ha elég sokat vagytok együtt, akkor az egyikőtök tettei reakciókat, válaszokat váltanak ki a másiktokból is. Ez így természetes. Igaz? Vagyis igenis képes formálni benneteket a párkapcsolat. Egymás reakciói nyomán önmagatokra ismerhettek, és óhatatlanul is igazodtok, változtok, közeledtek vagy távolodtok.

Közben persze, a vitáitok hevében - amíg nem élitek eléggé saját felelősségeteket, addig - az is megfogalmazódik bennetek, hogy a másik változzon meg! Ez könnyű megoldás, kényelmes is: "változzon ő, és nekem jobb lesz, a nélkül, hogy én tennék érte, vagy nekem fájna".
Ha ő nem is, legalább változzon a nézőpontja, vagy a szokásai, vagy csak legyen megértőbb, türelmesebb, elfogadóbb lazább... vagy legyen benne kevesebb a félelem és elutasítás, vagy a küzdelem. Igaz? Ilyenkor ilyesmit kívánsz. Azt reméled hát - puszta jószándékból - hogy a másik ember változása jó lesz neki is, neked is, a kapcsolatnak is.

Egyet ne feledj ilyenkor sem: egyedül ő nem "viheti el a balhét", hiszen reakciói a te tetteidre adott válaszok és fordítva. Ti egymás választása vagytok, vagyis van közöttetek hasonlóság, azonosság, vonzás, és persze így tükör is. Ő, ha csak ő változik, és te nem, akkor jó eséllyel ő magára találhat, te pedig magadra maradhatsz. :) Ez nem ugyanaz. :)

Ahhoz, hogy a párjukat változásra ösztökéljék, legtöbben az alábbi módszerekhez folyamodnak:

• megsértődnek, hogy a másik érezze a nyomást, és felelősséget, hogy épp hatalmas fájdalmat okozott. A sértődés nem vezet semmire, süt róla, hogy az emberünk szenved, hogy nem is akar kimozdulni saját vélt igazából, és hogy gyenge...
• hisztiznek, vagyis tehetetlenül követelőznek. Aki hisztizik, az kétségbeesett. Erősnek akar tűnni, de valójában kifogyott minden eszközéből, és csak az erőszak marad, amivel még erélyt tud gyakorolni. Érdemes komolyan venni, de nem érdemes engedni neki. :)
• ultimátumot adnak: vagyis kényszerítik párjukat egy változásra azzal, hogy megfenyegetik.
• érzelmileg zsarolnak... stb.
• okoskodva tanácsokat osztogatnak kéretlenül a párjuknak. Ezzel is gond van. Ellenállást fog szülni azért, mert akit épp változásra biztatnak, nem érzi, hogy neki szüksége volna változásra, ezért egy ilyen kioktató tanácsadás során úgy fogja érezni, hogy beleavatkoztak a magánéletébe, és leértékelték a képességeit.

Ez mind nyomás-gyakorlás, és csak arra jó, hogy távolodjatok egymástól, egymás megértésétől. Ezzel az erőszakkal csak eltaszítani tudja egyik fél a másikat, de változásra bírni biztosan nem. Eredményesen nem. Ha a változás meg is születik, abban köszönet nem lesz, még akkor sem, a változónak érdekében is állt a saját kikényszerített változása.

Akkor hát hogyan lehet elérni egy "változtatást"?

Szeretettel! Türelemmel! Azzal, hogy mintát mutatsz, te magad új minta leszel!

Tudod, hogy nevelődnek a gyerekek? Hogyan változnak a gyerekek?
Ez jó példa lehet előtted ebben:

Nevelődnek hangos "rászólással", "jól irányzott pofonokkal", és igen, ezek is hatnak, és a gyerek elindul egy "jónak vélt" irányba, de valójában az ilyen váltásokat sosem fogja részévé tenni.

Ezekhez a kikényszerített utakhoz ellenállást fog társítani, és későbbi felnőtt életében is gyakran gyötrődik majd amiatt, hogy ellenállásban lesz a tanult dolgok és a vágyott dolgok között. 

A leginkább azzal "nevelődik" a gyerek, amilyen mintát vagy példát lát.

• Ha te szidod a cigarettázást, tiltod is, de azt látja rajtad, hogy azzal gyógyítod a stresszt magadban, akkor a gyerekbe a minta beívódik: a cigi rossz, de hasznos és ha ideges lesz, használni fogja. Azzal, hogy bűntudattal használja a cigit egy ellentétes nevelési minta nyomán, még elég ok lesz arra is, hogy megbetegítse magát vele... Elérted, hogy cigizzen, bűntudattal, mert tőled ezt látta a stressz kezelésére.
• Vagy, mintát lát a gyerek abban is, hogy ha te találsz egy pénztárcát az utcán, azt visszaszolgáltatod a gazdájának. A becsületességet tanul. Azt, hogy nem veszi el a másét... együttérző és tisztelettudó lesz, hiszen azért is adja vissza, mert pontosan tudja, neki milyen fájó volna, ha ő hagyta volna el azt. 

Amikor szeretnéd, hogy a párod fülén be tudjon menni a változás igénye, akkor hiába papolsz, hisztizel, stb, azzal csak az ellenállásába futsz bele. A  legjobb, ha szeretettel mintát mutatsz, JÓ mintát!

Hogyan mutass mintát, és mit jelent az, hogy szeretettel elérni egy változást?

Akkor tud igazi lenni egy változás, ha azt maga a változó fél is akarja.  Akarja, mert ő maga belátja, hogy a jelenben tanúsított szokásai nem használnak, vagy belátja azért, mert azt látja, hogy neked működik az, ahogyan élsz, gondolkodsz, teszed a dolgod.

Vagyis érd el azt, hogy a párod téged figyelgetve, téged követve belássa, hogy azt, ami neked bevált, érdemes követnie, mert neki is beválthat.
Fontos, hogy az igény belőle fakadjon, és ő akarjon lépni. Ha így van, akkor eztán viszont  "kötelességed" teljes mellszélességgel mellette állni.
Te vagy a minta, te vagy a példa, te vagy a stabil pont, az erő, aki számára célt, hitet és jövőt adhat.

Látod a szerepedet?

Hatalmas szerep, hiszen nagyon erősnek, nagyon kitartónak, nagyon türelmesnek kell lenned és ez nem megy másképp, csak úgy, hogy ha te önmagadat is, és a párodat is nagyon szereted. Csak úgy megy, ha a hited önmagadban stabil, és tudod, hogy nem inoghatsz meg a szeretetedben!

Lehet, hogy ez pár nap lesz, de sokkal valószínűbb, hogy hónapokig vagy évekig kell kitartóan mintát mutatnod.

• Te csak tedd a dolgodat, élj, dolgozz, úgy, ahogyan hited szerint teszed jó.
• Erről pedig számolj be a párodnak.
• Hagyd, hogy lássa a céljaidat, lássa a tetteidet, ismerje a nézeteidet,
• hagyd, hogy kérdezzen, hogy kritizáljon, hagyd, hogy foglalkozzon azzal, amit és ahogyan teszel.
• Közben élvezd, örömmel tedd a dolgodat tovább, hogy azt is lássa, hogy mindettől te nagyon jól érzed magad!

Valójában nem megváltozni fog a párod, hanem ettől sokkal jobb történik vele...

Azért használtam eddig a "megváltozni" szót, mert ez él a köztudatban, a köznyelvben arra, amit elérni szeretnél. Azonban, ha megvizsgálod a szót magát, Te is érezni tudod, hogy ez azonnal ellenállást vált ki belőled is.

Változni annyit tesz, mint kimondani, hogy az, amilyen vagy, az nem jó, mert vagy túl sok, vagy túl kevés, vagy egyszerűen nem hasznos neked, és a változásban benne a "kényszer", hogy el kell dobnod magadból valamiket.
Egyszerűen azzal, hogy változtatni akarsz magadon, elismered, hogy nem vagy úgy jó, ahogy vagy, és bármilyen ügyes vagy is, azonnal tiltakozni fog benned valami az ellen, hogy így leértékeld és elutasítsd magadat.
Ezzel kezdetét venné a harc önmagaddal és jókora elfojtásokat okoz majd.

A "változás" szó nem jó. Valójában nem változnod kell, hanem először is felismerni, megérteni önmagad, elfogadnod azt, ahogyan működsz.

Elfogadni azt jelenti, hogy nem harcolsz magad ellen, nem érzel bűntudatot, nem hibáztatod magad, hanem "igen"-t mondasz arra, ahogyan működsz a jelenben. 

Amint megérted önmagad, azonnal el is tudod fogadni önmagad, és ha saját éned minden oldalával szembesülni tudsz, akkor könnyebben megértesz és elfogadsz másokat is.
Akkor meg fogod azt is hallani, ami másnak fáj, mert tudod, milyen volt, amikor neked fájt, és el fogod fogadni mások furcsaságait is, mert tudni fogod, milyen a kirekesztettség egy-egy tulajdonságod miatt.

Azzal, hogy így békére és elfogadásra lelsz magadban, és szeretetre ébredsz, valóban úgy fog tűnni a külvilág szemében, hogy megváltoztál. Pedig valójában semmi rád erőltetett váltás nem ment végbe, nem gyötörted magad elfojtásokkal, hanem egyszerűen csak magadra leltél, és már bátran éled és vállalod magad!

Ahhoz, hogy ez megtörténjen, egyedül nagyon nehéz az út, de ha áll melletted egy társ, aki végig kitartóan figyel, SZERET, és türelemmel elfogadva mintát mutat és megy előtted, sokkal-sokkal könnyebb lesz.

Ez a társ lehetsz te a párod mellett, és ő az, akinek önmagával békét kell kötnie ahhoz, hogy szeretetben tudjon működni, létezni...

• Amikor ő megsértődik, akkor te szeretettel tudtára adod, hogy kész vagy figyelni rá, de kéred, hogy ő is figyeljen cserébe.
• Amikor ő hisztizik, akkor te szeretettel kivárod, hogy lecsillapodjon, de közben biztosítod a felől, hogy ha megnyugodott, közösen megtaláljátok a megoldást.
• Amikor ő érzelmileg zsarol, te teszed a saját dolgodat, és nem játszod a játszmáját, viszont biztosítod a felől, hogy van jobb módszer, hogy elérje nálad a célját...
• Amikor ő leértékel, te nem vágsz vissza, hanem szeretettel tudtára adod, hogy ez neked rosszul esik, de ettől még őt szereted eztán is. :)

Érted? A játszmáiból kitérve, szeretetedről biztosítod, és közben teszed a dolgodat, ahogyan te szoktad: stabilan, békésen, hogy mintát lásson tőled. 

Egy idő után rájön, hogy nincs értelme veled játszmázni, hiszen szeretettel is tudtok egymásra figyelni, egymást elfogadni. Egy idő után rájön, hogy ő akkor is szerethető - általad - ha időnként "bolond", és a hibáit a te szereteted fényében másképp kezdi megélni.

A kitartásod emeli a szeretet szintjét, és a szeretet kioldja a félelmei zömét is.Próbáld ki, de tartósan!!! Tartósan, stabilan, szeretettel!

Ha most azt mondod: naív és idealisztikus vagyok, akkor a válaszom: Igen, az vagyok! Az én világomban ez a módszer létezik és működik és csodákat tesz az esetek nagy részében, ép és egészséges emberek között. Vagyis valójában ez éppúgy valóságos, mint az, hogy mások világában ez lehetetlen.
Amiben hiszel, azt teremted az életedben. Az én világomban emberek "változnak" - mert ráéreznek önmagukra, a szeretetükre, az energiáikra, és képesek változtatni a világukon is a vágyott boldogság irányába! :) 

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretni, elengedni jól, boldogan