ápr12

Ha úgy érzed hibáztál a kapcsolatodban...

Címkék: szeretetszerelemfélelemálarchibaféltékenység

Úgy érzed, hogy "hibáztál" a kapcsolatodban? Talán olyat mondtál, tettél, amit nem kellett volna, és amiről utólag úgy érzed, hogy rosszra fordította a dolgokat? Hibáztatod magad, és siratod azt az időszakot, amikor ez a "hiba" nem árnyékolta be a napot? Úgy hiszed, hogy ezek után a kedvesed csalódott benned?

A legrosszabb érzés az, amikor nem tudsz uralkodni magadon és hiába tudod pontosan, hogy rossz, amit teszel vagy mondasz, mégsem tudod fékezni magad, és az események hatására olyasmik törnek fel belőled, amikre később önmagad ostorozásával tudsz visszaemlékezni csak.

Tudom, hogy nehéz utólag szembe nézned magaddal. Tudom, hogy gyötör a bűntudat, és a félelem, hogy talán ez vezet majd szakításhoz a kapcsolatodban. Igaz?

Vajon milyen tettek vagy mondatok ezek? 

Van egy technikám, és  új nézőpontom, ami ilyenkor segíthet. Ha van ilyen önostorozó bűntudat program benned, akkor tarts velem!

Olvass tovább!

Ha úgy érzed hibáztál a kapcsolatodban...

  • Kiabáltál, és órákon át "hisztizve" számonkérted a párodat? 
  • Féltékenységi rohamod volt, és van rendszeresen, amiket aztán megbánsz - hisz korántsem biztos, hogy jogosan zúdítod a dühödet a párodra?
  • Lehet, hogy nem a tetteddel van a baj, hanem a mulasztásoddal? Talán nem álltál ki a párodért egy vitában? Vagy nem voltál mellette a bajban? Netán olyan helyen voltál, ami neked jó volt, de a párod biztosan hiányolt?
  • Lehet, hogy flegma voltál vagy nemondtál igazat, és ez kiderült, és mázsás súlyokkal ragasztotta a bizalmatlanságot a kapcsolatodra?
  • Talán kiadtad magad, és bevallottad, mit érzel - és félsz, hogy őt elriasztottad ezzel?

Rengetegen soroljátok, hogy mennyit hibáztatok, és közben alapvetően 2 dolog jár a fejemben. Ezek egyike sem az, hogy megerősítsek benned egy bűntudatot, hanem épp ellenkezőleg!

2 tény - az Univerzumtól - ami miatt értelmetlen a bűntudatod

Nem fogok ezós, misztikusan elrugaszkodott maszlagokkal dobálózni. Ettől lényegesen racionálisabb, életszagúbb a dolog, és az emberi elme logikus gondolkodást igénylő keretrendszereibe is beilleszthető ez.
Érdemes hát elolvasnod:

1. Valójában nem hibáztál...

Hidd el, hogy mindent épp úgy kellett tenned, ahogyan tetted. Sosem az a fontos, hogy mit tettél és miért, hanem az, ahogyan később arról gondolkodsz!

Ha a múltad bűntudattal ívódik beléd, azzal a múlthoz ragasztod magad, ráadásul úgy, hogy elindítasz magadban egy önbüntető programot, ami nem hogy előbbre nem léptet, hanemég pusztítani, emészteni is fog, így hamarosan egy jó kis krónikus betegségbe hajszolod magad.

A gondolat, a bűntudat ugyanis a legrosszabb, legnagyobb lyukat tudja ütni az egészséges aurádon, energiatesteden, és így rövid úton az átíródik a fizikai testedbe is. 

A bűntudat egy már megtörtént esemény felett teljesen értelmetlen!
Bocsáss meg magadnak! Vagyis fogadd el, hogy azért tetted azt a múltban, amit tettél, mert akkor te azt a döntést hoztad a rendelkezésedre álló információk nyomán!

Azért tetted, hogy később vagy ott rögtön tanulhass magadról valamit!
Tanulj valamit, vagyis vedd észre, hogy az egós működésed irányított, és a harag, a féltékenység, szomorúság, bizalomvesztés, birtoklás... stb kerített hatalmába és elfedte a benned élő szeretetet.

Értsd meg egyszerűen, hogy ez a tetted egy figyelmeztetés volt neked, hogy épp nem éled a szeretetet, mert egós programjaid csapdába ejthettek. 

Ha képes vagy ezt felismerni, akkor azzal magadnak megbocsátani is tudsz, így beláthatod, hogy a tetteidnek, szavaidnak a múltban igenis helye volt! Vagyis nincs okod többé önmagadat büntetni, hibáztatni, megbetegíteni.

2. Ne akarj más lenni, mint aki vagy!

Amikor azon rágódsz, bárcsak ne követted volna el a tettedet, bárcsak ne mondtad volna ki azokat a szavakat, akkor újra a múltban élsz. Cselekedni, tenni, csak a jelenben lehet, felesleges hát a múltban rekedned! 

Amikor így gondolkodsz azonban azt szeretnéd önmagadra erőltetni, hogy "más" kellene, hogy legyél. Elhiteted magaddal, hogy ha "más" lennél, akkor a párod jobban szeretne, és a kapcsolatod is jobb és teljesebb lehetne.

Ez egy újabb hibás programot fog elindítani benned, méghozzá azt, hogy jobb, ha félre teszed azt, aki vagy, és úgy csinálsz, úgy viselkedsz, ahogyan azzal a párodnak szimpatikus... csak, hogy ő elégedett legyen veled, és kitartson melletted. Ez a program majdnem olyan veszélyes, mint a bűntudati önostorozás, ugyanis itt elveszíted, feladod önmagadat. Azzal, hogy eztán a párod elvárásaiban és - vélt - szimpátiájában élsz, tulajdonképpen elkezded az ő életét élni, és a sajátodról levenni a figyelmet, a fókuszt. 

Innentől kezdve azzal kelsz és azzal fekszel, hogy rajta gondolkodsz: "vajon elég leszel-e neki, vajon szeret-e vajon fontos vagy-e neki!" Észre sem veszed, hogy nem létezel már. Egy bábbá válhatsz, ami eleinte valóban szimpatikus neki, hisz kedvére teszel, de rövidesen őrülten teher leszel, mert nem tudsz saját színt vinni a kapcsolatba, nem tudsz önálló véleménnyel megnyilvánulni, nem tudsz önállóvá válni nélküle... ez neki fojtogató szeretet lesz.

Ez nem szeretet. :( Ilyenkor már te magadra picit se figyelsz, tőle viszont éhesen lesed, várod a figyelmet és szeretetet, így kénytelen kelletlen naponta 5-10-szer csalódsz is benne... (de kizárólag miattad csalódhatsz. :(

Jó, de akkor mit tegyél, ha úgy érzed, hibáztál a kapcsolatodban?

1. Bocsáss meg magadnak! Szeretettel fogadd el, hogy a tettedet okkal tetted! Keress olyan nézőpontokat, amikből a hibád nem hiba volt. Ilyen nézőpont mindig akad! Ha akarod, mutatok példákat! :)

2. Tanulj a dologból, tanulj a múltból önmagadról, az egós működésdről! Tanulj erről úgy, hogy fogalmazd meg azt is, mi lett volna a tetted, ha csak a valódi szeretet vezetett volna? Ha valódi szeretettel tudsz élni, akkor képes vagy átérezni a párod érzéseit, és úgy lényegesen könnyebb lesz őt megérteni, mint felesleges indulatokkal számonkérni. Gyakorold azt, hogy nyitsz, hogy érezni akarod az  érzéseit, hogy kíváncsi érdeklődéssel figyelsz arra, hogy benne mi él, mi zajlik!

3. Ne húzz magadra álarcokat a múlt miatt a jelenben! Add önmagad! Aki szeret, úgy szeressen, ahogyan vagy, ne azért, mert megjátszottad magad! Csak attól várhatsz őszinte szeretettel teli reakciót, akinek te magad is önmagadat adod.

Ha álarcok mögé rejted magad, ha meg akarsz felelni a párodnak, akkor a párod reakciói az álarcodnak szólnak. Ugye, érted, hogy így csak távolodni tudtok egymástól?

 

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretet-Kurzus - szeretni jól, boldogan

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« februárfeb2024 Márciusáprilisápr »
hétfőHkeddKszerdaSzecsütörtökCspéntekPszombatSzovasárnapV
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015-2024, Némethi Erika készítette: mrc webdesign