ápr15

Ha nincs meg a kölcsönösség a kapcsolatodban...

Címkék: szeretetszerelemelfogadásbirtokláspárkapcsolat

A barátnőid azt mondogatják, hogy: "a kapcsolatodnak nincs értelme", "a párod csak kihasznál, csak te nem veszed észre, mert csak azt akarod látni, hogy szeret." Össze is szidnak azért: "mert te már minden kis morzsának is örülsz, amit leejt neked!" Vagy így: "Te sokkal többet érdemelsz ennél!"

Igaz? Te pedig ilyenkor csak még rosszabbul érzed magad. Az, amit mondanak, ugyanis valóban beleillik azokba a mozaikba, amiket időnként megélsz a kapcsolatodban, de belül mégis érzed, hogy ez sem lehet igaz. Vagyis érzed, hogy nem lehet igazuk. Így a szenvedésed az ész (amit ők sutyorognak) és a szíved (amit te belül érzel) ellentmondásai nyomán csak egyre mélyül benned.

Hogyan oldd fel, mi az, amit ők nem látnak? Hol van itt a valódi dilemma? ... és hol van itt már a valódi szeretet?

A párkapcsolat a világ legszebb dolga - akkor miért hiszed, hogy nehéz ügy? A párkapcsolatnak és ha van benne szerelem is, akkor egyetlen értelme van: hogy élvezd, hogy éld, hogy jól érezd magad! Ezt azonban jócskán félreértik sokan, ezért a sok szenvedés a kapcsolatokban! Vajon te érted ezt? Szenvedsz, vagy jól éled az életed? 

Olvass tovább!

Ha nincs meg a kölcsönösség a kapcsolatodban...

A barátnőid csak azt látják, amikor szenvedsz...

Ezért ők az elméjük, eszük diktálta véleményüket borítják a nyakadba azzal együtt, hogy jót akarnak neked, és úgy hiszik, hogy boldogabb lennél, ha szabadulnál már a kapcsolatodból. Igaz ez akkor, ha a párod agresszív veled, ha bánt, ha örökké leértékel, ha szid, ha érzelmileg zsarol...

De nagyon nem igaz akkor, ha a kapcsolatodban sok-sok olyan pillanat, találkozás, együttlét van, amikor nagyon is éled az életedet, amikor nagyon tudod önmagadat adni, amikor igazán boldog vagy,és egységet érzel.

Ha a pároddal csak az a baj, hogy nem mutatja ki a szeretetét, ha nem kommunikál, ha titokzatos, ha picit félszeg, ha kerüli a konfliktust, ha túl jól elvan egyedül is (nélküled), akkor a szenvedésed nem is biztos, hogy indokolt! Ezekben az esetekben is rengeteget tudsz szenvedni azonban a bizonytalanság miatt....

Ne tedd! Inkább nézzük meg, hogy mi okozza a valódi szenvedésedet! Ha őszinte tudsz lenni önmagaddal, akkor ez nagyon sokat segíthet. Ha nem, akkor továbbra is sötétben fogsz tapogatózni és azon zokogsz majd, hogy a "párkapcsolat kölcsönös kell legyen, és a párod igenis változzon meg!"

A párkapcsolatnak és szerelemnek csak egyetlen értelme lehet: hogy megtanuld élvezni az életet!

Fontos azonban, hogy mindezt nem a párod fogja megadni neked, hanem a kapcsolat által te magad, vagyis te magadban kell, hogy teljes legyél, te magadban kell, hogy jól érezd magad, te magadban kell, hogy tudd élvezni, élni az életet.
Ha te szenvedsz, ha folyton azt lesed, ami nincs, - pedig lehetne - akkor nem vagy a jelenben. 

Ez mit jelent? Folyton mindenki ezt szajkózza, de hogyan lehetnél boldog önmagadban?
"Otthon fogok ülni és ölelgetem magam a párom helyett?" - szokták kérdezni tőlem. "Igenis tegyen meg mindent mind a 2 fél a másikért!"

Igen, valóban, tegyenek egymásért, értsék meg egymást, fogadják el egymást, szeressék egymást, figyeljenek egymásra! A párkapcsolat így lesz valóban kölcsönös, szeretettel teli, egész és gyönyörű!

De, mi van akkor, ha a te párod nem ilyen? Akkor mi van, ha  ő másképp figyel, ha ő másképp szeret, ha ő mást tesz, mint ahogyan te szeretnéd?

Hisztizz! Toporzékolj, hogy kikényszerítsd belőle azt, amit te szeretnél! Háborogj, kérd őt számon, és legyél vele nagyon, nagyon kemény, hogy érezze, hogy ha nem teszi, akkor itt kő kövön nem maradhat! Adj neki ultimátumot, hogy vagy összeszedi magát, vagy téged többet nem lát! Vagy ha mindezt nem teszed, akkor szenvedj otthon csendes magányodban, panaszold el sérelmeidet a barátnőidnek, hallgasd, hogy ők jószéndékból tök-hülyének-néznek, és szakításra buzdítanak. Szenvedj, és meg se beszéld a pároddal, hogy te mit szeretnél.

Úgy látom, hogy a legtöbben ezt a 2 utat követik: egyesek látványos drámát, hisztit csapnak - erőszakosan - mások pedig csendben nyelnek és szenvednek, a helyett, hogy ezt megbeszélnék. Ők egyre inkább áldozatként viszonyulnak a kapcsolathoz.

Ugye, érzed, hogy ironizáltam 2 bekezdéssel fentebb?
Hová vezet, ha hisztizel? Hát szerinted kényszeríthetsz egy másik embert, hogy azt tegye amit te szeretnél? Hát szerinted ha szenvedsz, akkor ő majd többet jön, többet keres, jobban szeret, többet figyel rád? Ez zsarolás... és bár úgy hiszed, igazad van, egyetlen dolgot hagysz ki a párkapcsolatból: őt magát! :(

Őt épp nem veszed számításba! Ha ő nem akar, nem fog jönni, közeledni, szerelmet vallani akkor sem, ha te a fejed tetejére állsz. Nem fog jönni, ha hisztizel és ha a könnyeidet nyeled sem.
Sőt, ezektől a reakcióidtól távolodni fog, hiszen azt adod tudtára,hogy ő túl kevés vagy túl sok neked. :(

Fura ez, mert azt hiszed, hogy a kölcsönös elfogadást hirdeted a kapcsolatodban, és ezt el is várod, addig épp te nem látod meg, hogy a párod milyen és mire képes. Észre sem veszed azt, hogy ő valójában mit tud nyújtani és mit akar- vagy mit nem akar.  Eszedbe se jut megnézni, hogy valójában ki a párod...

Nem kell az ő életét élned, elfogadnod se kell, ami nem jó neked, de vedd észre, hogy megváltoztatni, kiharcolni nem fogsz tudni belőle őszintén olyat, amit nem lehet.

Senkit sem kényszeríthetsz... és épp ettől szenvedsz. Attól, hogy semmivel sem tudod elérni, hogy azt kaphasd, amit te szeretnél! Vagyis te szeretnél olyasmiket kapni, megszerezni, birtokolni, amire a párod nem hajlandó, vagy nem képes. Azt mondod, hogy szereted, és hogy neked csak ő kell, mert vele érzed azt az egységet, amit mindig is kerestél. Amikor vele vagy, akkor érzed ezt a boldogságot, de amikor épp nincs veled, akkor nem. :( Igaz?

Akkor hát vedd észre, hogy valójában már inkább a kapcsolathoz ragaszkodsz, a közös jövő ígéretéhez, és valójában már nem is szerelemben vagy. A kapcsolat kölcsönössége, hogy jól szervezzétek ezt a "projektet" közösen, már sokkal többször van a fejedben, mint a szerelem a szívedben!

Amikor szenvedsz, akkor nem a szívedben vagy. Olyankor nem a lelked fáj - az nem tud. Amikor szenvedsz, olyankor az elméd, az elvárásaid, és a birtoklási vágyad vezet. Nem ördögtől való ez, ne keseregj ezen, hanem csak lásd át, hogy ilyenkor mi működtet, és akkor tudatosan fogod tudni kezelni is magadban! Nyugodtan valld be magadnak, hogy ez a helyzet. 

Hogyan kezeld hát magadban azt a vihart, hogy a kapcsolatod nem annyira kölcsönös, mint ahogyan te vágyod azt?

1. Először is értsd meg, hogy a párod nem az, akivé tenni szeretnéd! Ő =ő, és nem az, akinek te vágyod.
Vedd észre, hogy ki ő! Figyeld őt elvárás nélkül, csak kíváncsian! Egyszerűen csak figyeld őt! Nézd meg, milyen ő, milyenek a gesztusai, hogyan fejezi ki magát, mi mindent tesz meg, mikor pirul el, mikor sugárzik a szeme, hogyan ragyog, ha ragyog, min komorul el az arca... stb. Csak LÉGY KÍVÁNCSI rá, és ne az elvárásaidat keresd benne!
Olyasmiket fogsz így meglátni benne, amit eddig nem is sejtettél, mert sokszor nem kíváncsian figyelted, hanem azt lested, teszi-e, amit te szeretnél... Nagyon hasznos élmény lesz, gyakorold! Gyakorold szeretettel!

2. Fogalmazd meg magadban, hogy mire vágysz: egy tökéletes kapcsolatra, amiről álmodtál, vagy Ő rá, a párodra! Ez lehet, hogy egy valódi választás lesz! 

Vagyis nézd meg, hogy a kapcsolat vezérel, vagy még mindig inkább a szerelem!
Ez fontos, mert lehet, hogy, úgy tűnik, hogy ezzel a társsal most ebben a pillanatban a tökéletes kapcsolat nem lehetséges! Ha a kapcsolat a fontos, akkor a párodtól köszönj el, mert megváltoztatni nem fogod tudni. Így nem tudod őt az elvárásaid felé terelni!

Ha viszont ő a fontos, őt szereted, és érzed a szerelmet mellette magadban, akkor figyeld őt és figyeld magadat, és ÉLVEZD a jelent, élvezd a kapcsolódásaitokat!

3. Azt remélem, hogy pontosan látni fogod, mi a szíved vágya. 
Ha felismered, hogy ki ő, és nem vársz olyat, amire nem képes, de mégis tudod élvezni vele az életet, akkor maradj a jelenben vele!
Vagyis a figyelmedet ne azon tartsd, ami nincs, hanem azon, ami van. Ez a boldogság titka, és nem az, hogy  ő majd mindent megad neked.

Ha azon vagy, hogy mi hiányzik, mi nincs, akkor függetlenül a párodtól, egyetlen kapcsolatodban sem fogod megélni a jelent, megélni önmagad. Ami épp van, arra mondj IGEN-t! Aki boldog, az így él! Ők azok, akiknek mindegy, merről kel fel a Nap, mert bármerről is jön, meglátják benne magukat, és tudják élni a pillanatot! 

Ha a kapcsolatod nem olyan, amilyennek szeretnéd, akkor döntsd el, hogy szereted-e a párodat eléggé. Ha csak a közös jövő szép ígérete vagy a birtoklás tart össze, akkor engedd útjára őt is, magadat is! Ha azonban szereted őt, és jobban szereted őt az elvárásaidnál, akkor nyiss felé, légy megértő, légy elfogadó, és szeretettel viszonyulj felé!

Tudod, megváltoztatni senkit sem fogsz tudni - erővel nem! De kitartó szeretettel, szabadsággal és elfogadással tudsz hatni rá olyannyira, hogy utatok egyre inkább közös út legyen! Csak szeretettel érheted ezt el! :)

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretve szeretni

Korábbi hozzászólások

4
Hát nekem ez tetszett eddig a legjobban, pedig 3 éve figyellek már, sok klassz videot láttam és voltam online előadás részese.Nagyon szivhez szóló, kedves és szerintem hatékony írás.????Viki
3
Kedves Tündérszív!Nekem van pár felmerülő kérdésem, mert részben egyetértek a fentiekkel, de van, amivel kapcsolatban nem tudok dűlőre jutni.Mindenkinek van egy szeretetnyelve, ami végülis egy csatorna, amin keresztül érzed a szeretetet. Mivel minden ember különböző, ez mindenkinek más lehet. Ha másképp fejezed ki a szeretetet a másiknak, mint ahogyan az ő csatornája veszi az adást, akkor nem fogja érezni. Ez olyan mintha én mondjuk magyarul szólnék hozzá egy spanyolhoz, és mindenképp át akarnám adni őszintén neki a mondandóm, de nem fogja megérteni, mert nem ismeri a nyelvet . Más nyelv = más csatorna. Tehát csak úgy érti meg, ha én mondjuk szótár segítségével lefordítom neki. Mivel nekem fontos, hogy megértse, le fogom fordítani, ezáltal őt is örömmel tölti el, hogy megértettük egymást. Vagyis kölcsönös lesz. Lehet hogy fura példa de hirtelen ez jutott eszembe.És arra akartam kilyukadni ezzel, hogy ha egy párkapcsolatban az egyik félnek számít a másik, akkor fogja venni a fáradságot, hogy ha a másiknak pl. az erintesek a szeretetnyelve, akkor azt olyan módon fejezze ki. Pl. ha neki fontos a dicseret, de én nem vagyok dicsergető típus, akkor is figyelek arra, hogy dicsérni fogom. Mivel tudom hogy ez neki fontos, így létrejön köztünk a megfelelő kommunikacio. Ha nem számít teljesen az egyik félnek a másik, akkor el sem gondolkodik ezen és a saját tanult módján adja át a szeretetet, pl. ajándékozás formájában, de a másikban mindig ott lesz a hiány, hogy az érintést/vagy egyéb mást, ami a saját szeretetnyelve, nem kapta meg.Érdekel, hogy erről mi a véleményed? Hiszen ez is egy elvárás, hogy a saját szeretetnyelveden fejezzék ki a szeretetet a másik, de mi van, ha ez őt nem érdekli? Vagy el se jut ez a tudataig. Viszont ha ez az elvárás nincs, akkor mindig ott lesz egy üresseg, hogy miért nem azt kapom amire vágyom. Picit ilyen ördögi kör.Egy másik példa: Van A és B akik egy pár. "A" nagyon érzelmes , érzékeny típus, odaadó. Szeret sok időt tölteni a párjával, "B"-vel. Aki viszont picit szabadabb elvű, és szeret sokszor egyedül lenni. Plusz nem az a nagyon érzelgős tipus. Mi a megoldás? Természetesen "A"-nak szabad teret kell engedni jobban, ha valójában szereti "B"-t. "B"-nek viszont törekednie kell arra, hogy mondjuk többször nyilvánítja ki az érzelmét "A" iránt. Mi van, ha csak "A" részéről történik meg az adás? És "B" pedig picit önző, és egyre több és több időt akár külön is és már "A"-nak nem is törődik azon igényével, hogy többszor és jobban fejezze ki a szeretetet. Ezzel a kérdésem az, hogy mi az, amitől működni tud egy ilyen kapcsolat? Kompromisszumok kellenek, mert ha mindenki önző módon éli világát, akkor a két világ nem talalkozik. Csiszolodni kell. Amihez pedig jönnek az elvárások. Az elvárás viszont szerintem önmagában nem rossz, mert ha mindkét félnek fontos a másik, akkor ha kölcsönösen teljesítik, úgy lehetnek boldogok. Viszont ha önző valaki, hogyan lehet megmaradni mellette, úgy, hogy tegyük fel sosem lenne elvárása a másiknak és elfogadja, hogy önző, de nem tudatja ezt a párjával , közben pedig szenved?Meg csak 28 vagyok (nő) de jó pár kapcsolatom ment tönkre az önzőseg miatt, mert a másiknak fontosabbak voltak a saját egyéni célok, és nem tudtam tervezni vele, mert nem voltak párkapcsolati célok, vagy ha igen, azt önző módon felülírta mindig egy egyéni cél. :( Nagyon keresem a válaszokat , mert tudom, nem csak egy fél hibás abban ha nem működik valami. Köszönöm előre is, ha erről leírod a velemenyed! (Tehát a gyakorlatban hogyan találkozhat az elvárás nelkuliseg és a közös célok ?)
2
Ezoterikus hablatyolás.
1
Barnász Andrea
2016. 04. 16. 20:16
Kedves Tündérszív!!!Eddig is nagy rajongód voltam decezca mostani cikk telitalálat a jelenlegi életemben. Pont ezen őrlőm magam csak nem tudom a szerelmet szeretem vagy a párom.sokat segítettél!!köszönöm! !Hű olvasódAndi

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« februárfeb2024 Márciusáprilisápr »
hétfőHkeddKszerdaSzecsütörtökCspéntekPszombatSzovasárnapV
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015-2024, Némethi Erika készítette: mrc webdesign