ápr26

A szerelem végtelen, az időnk nem! Avagy féltékenység kontra feltétlen szeretet...

Címkék: szeretetszerelemfeltétlen szeretetegópárkapcsolat féltékenység

Ej, miért olyan nehéz a feltétlen szeretetet megélni itt a földi életünkben, a fizikai síkon?

A legtöbben az anyai szeretethez hasonlítják a feltétlen szeretetet, és valóban, talán az hasonlítható leginkább hozzá, de ez sem írja le tökéletesen.
Az anyai szeretetben is van ugyanis (legalább) egy feltétel, és ez pedig az, hogy tudd: a gyerek a tiéd. Ez pedig rögtön nagyon sok mindent el is indít...

Gondolj csak bele... ha nem te neveled, és felnőttként épp ő követ el - idegenként - ellened valami csúfos tettet, éreznéd a feltétlen szeretetet? Éreznéd azt, hogy bár hibázott, te elfogadod a benne élő " szerethető lényt"?

A tudat, hogy ő a "tiéd", oly erőssé tud formálni benned egy kötődést, hogy azt már a feltétlen szeretet érzéséhez hasonló rezgésen éled.
Ezt többen érzik párkapcsolatban is: elfogadják és szeretik a párjuk minden hibáját mindaddig, amíg bennük biztos a tudat, hogy a párjuk "az övék" és az is marad.

Ez pedig legtöbbször a féltékenységgel, vagy egy 3.szereplő megjelenésével válik drámaivá. Az addig feltétlennek hitt szerelem, szeretet egyszer csak rengeteg feltételt kezd felvonultatni és léket ver belé a birtoklás, a "visszaszerzés" és az elvesztéstől való félelem is. Akkor hol is van a feltétlen szeretet benned és mi az, ami ilyenkor történik veled és benned?

Hogyan kezeld a féltékenységet? Hogyan kezelhetnéd akkor, ha valóban feltétel nélküli a szereteted?

Hogyan működsz ebben - és hogyan minden ember, - és mi az, amit érdemes megértened ahhoz, hogy könnyebben és szenvedés nélkül tudj szeretni?

Olvass tovább!

A szerelem végtelen, az időnk nem! Avagy féltékenység kontra feltétlen szeretet...

Hol van benned a szeretet?

A szeretet "hozott anyag" benned. Szeretetből létezel. Az a teremtőerő, ami a mindenségből benned testté sűrűsödött, szeretetből van. 

A feltétel nélküli szeretet tehát te magad vagy. Nem kell érte tenned semmit, nem kell keresned, kialakítanod, nem kell mást, csak ÉLNED! A szeretet olyan erő és energia akkor hát, ami végtelen. Nincs benned se eredője, se halála. Hívd léleknek, önvalódnak, felsőbb tudatnak, isteni fénynek, teremtőerőnek, szerelemnek, ez a te lényed. 

A szereteted végtelen és szabad! 
Amikor épp éled is ezt a rezgést, akkor boldogság, öröm önt el, lelkes vagy, vidám, és épp adott pillanatban nincs vágyad sem! A jelenben vagy! Amikor a jelenben vagy, akkor épp nem a jövő elérhetetlen céljain és a múlt emlékein vannak a gondolataid, hanem szabadon áramolva éled a jelen szeretetét!

Az időd véges, a fizikai lét pedig múlandó...

A születéseddel azonban - és ez sem rossz hír - a testtel együtt létrejött az egód és személyiséged alapja is.
Ami születik, az pedig a fizikai világban, megküzd a fizikai test korlátaival, az idővel, a távolságokkal... és egyszer meg is hal.

A tested és a vele együtt felépülő személyiséged "élete" hát véges. Nekik kettejüknek a túlélés a céljuk és feladatuk, és mindent elkövetnek, hogy ezt a túlélést biztosítsák neked. "Neked", aki pedig eredendő önvalód küldetése szerint azért jöttél a Földre, hogy a fizikai lét korlátai között is megélhesd a SZERETETEDET, vagyis önmagad rezgéseit.

A benned élő "lélek" él és végtelenül szabad, szeret és áramlik, míg az egós személyiséged és a fizikai tested küzd a hosszabb életért, a biztonságért! Ezek egységében, ezek harmóniájában tudna teljes lenni a léted, de ez csak nagyon ritkán adatik így meg, és tartósan is csak ritkán marad.

...és akkor a kapcsolatodban hogyan élheted meg ezeket?

A szeretet és a szerelem energetikailag hasonló, nagyon magas rezgések, csak az utóbbihoz hozzápárosítod a nemiséget. Ahogyan végtelen ez a két érzés, és benned létezik, benned árad, így tulajdonképpen - hidd el, ha éled, érzékelni fogod - nincs iránya, illtve: végtelen iránya van. Nem köthető egy létezőhöz, ha épp éled ezt az érzést, ezt az energiát, akkor sugárzod magadból, mint a Nap, és nem csak az érzi rajtad - akibe hited szerint szerelmes vagy, hanem - érzi körötted mindenki, akivel csak kapcsolatba kerülsz.

Ahogyan a szeretet, szerelem belőled árad, te boldogan éled a jelent, és ettől boldog a kapcsolatod is. A párodat ebből az energiából tökéletesnek látod - szokták is mondani, hogy naív vagy, hogy felruházod extra tulajdonságokkal, stb, de ez így helyes. Te látod őt jól! :)

A hibáit pedig nem hogy nem érzékeled, de ha netán beléjük botlasz, akkor még rajongsz is értük. Egyszerűen azokban a pillanatokban, amikor a szerelmet éled, akkor te magad vagy jól, te vagy kerek, te vagy egész, te vagy az, aki ÉLI önmagát.

Ilyenkor valóban a feltétlen szeretet állapotában vagy. 

Sajnos nem tart túl sokáig, illetve többször is előtör ez az eufória benned, de az egó folyton le is csillapítja. Keretezi, magyarázza, elmélkedik rajta, hogy értse. Hogyan tudná azonban az egód érteni a végtelent, miközben ő maga csak egy keretet él meg: született és meghal majd?

Ahogyan az egód keretezgeti ezt az érzést, szépen át is veszi a "hatalmat" feletted, és amíg gondolkodsz, addig nem a szívedben vagy, nem a szerelmet éled. Az egó biztosítani akarja a szerelem maradását, és a boldogságot a szeretett-személyhez társítja, ezt a magyarázatot látja ugyanis a benned lévő eufóriára.

Az egó terve innentől a megszerzés és birtoklás. Vagyis megszerezni és birtokolni őt, a kedvest, aki a szerelemért benned "felelőssé tehető". Ha sikerül őt "megszerezni", és élettársad, férjed, felvállalt párod lehet, akkor az egó egy időre "szabira megy". A kapcsolat remek, szárnyalsz benne....

De miután az egód felruházta a felelősséggel a boldogságodért a kedvesedet, így természetesen benned él a félelem is, hogy mi lesz, ha őt elveszíted....

...és akkor kopogtat egy vetélytárs, egy 3.személy a kapcsolatban...

Azt gondolod, hogy Te már feltétlen szeretettel szereted a párodat, ám amikor bekopogtat a 3. személy, -  talán még nem is jelent igazi veszélyt, - máris bekapcsol az egó, és ádáz harcot indít benned a kedves megtartásáért.

A féltékenység alapja a veszteségtől, a kedves elvesztésétől való félelem. Inog a "tudat, hogy ő a tiéd!" 

Az egód ugyanis tökéletesen elhitette veled, hogy ő a boldogságod kulcsa, ezért, ha hagyod kisétálni az ajtódon, akkor a kedveseddel együtt a boldogság távozik az életedből.

Azonnal sok-sok feltétele lesz a szeretetednek, és ha elég "ügyes" drámai játékos vagy, akkor ezt mind a párod nyakába is zúdítod. Ezzel persze, inkább elüldözöd, mint marasztalod. Próbálod ellenőrizni, lesed, hogy hazudik-e, kikuksizod a telefonüzeneteit, megígérteted vele, hogy megváltozik.... és ez mind óriási teherré válik. Te szenvedsz, a párod pedig kapálózik. :(

A 3. személyre pedig rázúdítod minden haragodat. A legtöbbször ő válik bűnbakká, ő a gonosz, aki a boldogságot tönkre tette. Persze, hogy ő, hisz a kedvesedet épp visszaszerezni akarod, magadat pedig fölösleges hibáztatnod, így az egó a dráma közepén szépen a 3.személyre hárít minden felelősséget. 

A kapcsolat pedig szép lassan felemésztődik... 

A féltékenység egy természetesen egészséges, EGÓS érzelmed. Ne ostorozd magad miatta, ne akard elfojtani! Próbáld magadon átengedni, átérezni! Hagyd, hogy padlóra küldjön, hogy megtapasztald, mekkora erő van benne, de közben figyeld magad! Figyeld milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőled! Figyeld, mintha külső szemlélője lennél saját személyednek... és a féltékenység egy idő után nem fog eluralkodni így feletted. Hatalmas tanulópénz egy ilyen fétékenységet megélni, mert rájössz, hogy csak önmagadból veszíthetsz, az pedig csupán a te döntésed...

A feltétlen szeretet élményében a féltékenység nagyon más... alig létezik!

Emlékszel az Avatar c. filmben arra a jelenetre, amikor a lány az egyik kezét a szerelmese mellkasára teszi és azt mondja: "Látlak téged!". :) Egyszerűen szív lát szívet, vagyis a benne lévő szeretet-lény felismeri a szemben álló másik szeretet-lényt. Érzi, amit ő érez, hiszen ebben az érzésben az érzékelés a lehető legteljesebb.

Amikor a szeretet és szerelem rezgésén töltöd a napod zömét, és árasztod a világra a szeretetet, mert kifogyhatatlan, mert abból vagy, mert egyszerűen hiába adsz, nem lesz kevesebb benned, akkor pontosan tudod, hogy sokan, nagyon sokan férnek meg a szíved végtelenségében.

Ilyen vagyok. ... és a kedvesem is. Szeretünk szeretni.
Könnyű nekem, hisz önmagamból kiindulva, tudom, mit jelent neki, ha szembe kerül egy másik emberrel (férfival vagy nővel), ő (is) egyszerűen "látja" őket, és szívvel látva érzi a lényüket. Egyszerűen szereti őket. Az emberek érzik ezt, és viszonozzák. Ki így, ki úgy, ki bátrabban, ki kevésbé.

Én is tudom, milyen az, amikor a gyormrom táján felsejlik a zöld szemű szörny, de akkor végignézek a kedvesemen, és érzem, amit érez, látom, ami benne van: öröm, teljesség, szeretet és szeretni tudás. Érzem azt, hogy ez neki jó. Átragad rám is  és meghatódom azon, hogy így tud szeretni és őt is így szeretik az emberek.... és tudom, hogy attól, hogy másokat is szeret, "engem" nem fog kevésbé szeretni. Csak talán ideje jut rám kevesebb....

... Kell hát a féltékenység egós érzése? Nincs értelme... nincs értelme félnem amiatt, hogy ő boldog lehet, és hogy talán abból én kimaradok, hiszen a boldogságomat nem tőle kapom, hanem az bennem van, csak mellette élem most a legkönnyebben meg magamban...

Tudom, hogy egyszer az egónk elfárasztja a kapcsolatunkat. Tudom, hogy ahogyan születtünk, egyszer mi is meghalunk. Tudom, hogy talán a  megszokás, az egyhangúság, vagy bármi egyszer csak hagyja mindezt kifutni.

Tudom, hogy egyszer jöhet valaki, aki mellett olyan eufóriát élhet meg a kedvesem, amit nemrég -  vagy most még - mellettem, és talán eljön az is, amikor ő úgy dönt, hogy idejét, és figyelmét is neki ajándékozza az új érzésnek és az új hölgynek. 

Nem félek.
Tudom ugyanis, hogy a szeretet, ami bennünk él, végtelen, és így nem ég el az egó tüzében. Bennünk marad, és ahogyan most érezzük, érezni és élni tudjuk később is, amikor már nem leszünk egymás mellett. Tudom, hogy csak a kapcsolat érhet véget, az érzései és az én érzéseim nem. 

Nem félek, mert tudom, hogy ha így lesz, ő boldog lesz. A szerelem a legszebb érzés, amit érezhet. Érzem, amit ő érezhet: az örömet, a szépséget, a boldog szabadságot.

Könnyedén sétálok tova... a boldogságom pedig, mely bennem él, marad az én részem eztán is, és tudom, hogy ott és akkor hozom felszínre magamban, amikor csak akarom. Akkor élem a szerelmet, amikor csak akarom, mert mindez, ami  bennem van, nem a páromért van, nem ő hozta, és nem is vitte el. Ez én vagyok! Én vagyok a szerelem és a boldogság az életemben. Ő pedig egy másik utazó csupán, akivel gyönyörűen megélhettük....

Ez így lesz, amikor ideje lesz... mert a szerelem végtelen, az időnk véges csupán...

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretet-Kurzus - szeretni jól, boldogan

Korábbi hozzászólások

4
"Ahogyan a szeretet, szerelem belőled árad, te boldogan éled a jelent, és ettől boldog a kapcsolatod is. A párodat ebből az energiából tökéletesnek látod - szokták is mondani, hogy naív vagy, hogy felruházod extra tulajdonságokkal, stb, de ez így helyes. Te látod őt jól! :)A hibáit pedig nem hogy nem érzékeled, de ha netán beléjük botlasz, akkor még rajongsz is értük. Egyszerűen azokban a pillanatokban, amikor a szerelmet éled, akkor te magad vagy jól, te vagy kerek, te vagy egész, te vagy az, aki ÉLI önmagát.Ilyenkor valóban _a feltétlen szeretet_ állapotában vagy. "Ne vicceljünk már, ez nem feltétlen szeretet, hanem a szerelem kezdeti eufóriája, ami bár elvakít, de semmi köze a feltétlen szeretethez-szerelemhez. Több, mint egy éve vagyok szerelmes egy leányba, és nekem is egy évig tartott felfognom, hogy feltétlen szerelemmel szeretem őt, ami borzalmasan fura, mert ilyet még sohasem éreztem más iránt. De ez nem azt jelenti, hogy nem látom a hibáit, de azokat elfogadva, feltétel nélkül szeretem őt. És ha mással is lesz boldog, nem velem, bár lelkemnek egy része szomorú lesz, mert emberből vagyok én is, mégis örülni fogok ennek is, mert ő boldog lesz. Olyannak szeretem amilyen, minden más leánynál jobban e világon. Nagyon fura. Nem plátói szerelem ez, azokon már túlestem régen gimiben, az tudom, milyen. Meg nem is beleképzelős, ésszel-lélekkel, teljes szívemből szeretem őt. Megérintette szívemet-lelkemet, és még nekem is nehéz volt ezt felismernem. Küzdöttem az érzés ellen, nem is értettem, meg más élethelyzetben vagyunk, de mióta végül felismertem és elfogadtam az érzést, végtelen nyugalmat érzek. És ez nem jelenti azt, hogy nem szokott borzasztóan hiányozni. Attól még, hogy feltétlen, szerelem ez is, és én is emberből vagyok. Most mást nem tudok tenni, csak azt, hogy őfelé szövöm életem szövetét, aztán meglátjuk, hogy mi Isten akarata, ha eljő az idő, hogy útjaink végül keresztezik egymást. Ennél többet most nem tudok.
3
Kedves Erika! Nagyon sok cikket olvastam már tőled, nagy aha élmények is voltak. De ez a cikk most feltette a pontot az i-re! Nagyon megfogott a lelki tartalma és olyan végtelen jó érzés erősödött fel bennem. Csomó mindent én is kezdtem már érteni, de most vált igazán érthetővé számomra. Köszönöm,hogy elolvashattam és vihettem belőle magamnak!
2
Kedves Erika! ,koszonom tiszta szivbol minden irasat,a szivemet es a lelkemet gyogyitjak,erositenek minden alkalommal amikor olvasom oket .Mindig eppen a legmegfelelobb pillanatban erkeznek ,ugy erzem hogy valoban egy tunder gondoskodik rolam ,Nagyon sajnalom hogy nem lakom Budapesten ,hogy szemelyesen is reszt vehessek minden talalkozon ,de mikor legkozelebb megyek Budapestre szeretnem szemelyesen is megismerni.Megkoszonnem ha egy elerhetoseget adna ,amin majd feltudom keresni.Koszonok mindent megegyszer es maradok tiszelettel ,Gyongyi!
1
Kedves Erika!Tökéletesen egyetértek, éppen benne vagyunk a férjemmel egy nagy átalakulási, fejlődési folyamatban, amely csodálatos megéléseket tesz lehetővé! A feltétel nélküli szeretetet érzem a 3. személlyel kapcsolatban is, ám mégsem tudom magamban végleg elengedni a férjem, mert nem tudom mihez kezdjek a közös gyermekünkkel... ő kettőnkhöz érkezett!Van bennem egy tudás arról, hogy ha megéli ezt a szerelmet, akkor fog tudni minket is igazán szeretni (mert eddig ez nem adatott meg)... a feltétel nélküli szeretetet a 3. résztvevő érkezésével tapasztalhattuk meg. Létezik ilyen, vagy csak az egóm játszadozik?Köszönöm

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« februárfeb2024 Márciusáprilisápr »
hétfőHkeddKszerdaSzecsütörtökCspéntekPszombatSzovasárnapV
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015-2024, Némethi Erika készítette: mrc webdesign