Az önbecsülés, a büszkeség a szerelemben feloldódik

Címkék: szeretetszerelemönbecsülésfélelemegóbirtokláselvárások

Ha olvastad már írásaimat, ha volt olyan élményed, hogy rólad írtam, ha érezted azt, hogy épp jókor termett előtted a cikkem, akkor tudod, hogy a szívemből a szívedhez írok.

Ismerhetem a megéléseidet, a szerelmet és az egód üzeneteit, és tudom - mert én is megtapasztaltam, mennyire széthúzhat e kettősség. A cikkeim eddig is abban segíthettek, hogy az elméddel (egóddal) megértesd a szíved hangjait! Igaz?

Ezért ezt az önbecsülés - dolgot tegyük rendbe benned!

Nincs önbecsülésed! Nincs hát! Nincs, mert a szerelemben az önbecsülés az egóval és büszkeséggel feloldódik... és ez így van jól!

Az önbecsülés illúzióit az egó hozta létre... persze, céllal tette, hogy megvédjen, de az önbecsülésed ebben a formában csak megnyomorítja az életedet! 

Nagyon fontos, hogy értsd, hogy miért szenvedsz a kapcsolatban!
Hogy értsd, hogy mi az önbecsülés valójában! 
Hogy mi adódik a szívedből, miért erősebb a szerelem mindennél, és hogy értsd, hogy mi az az értelem, ahogyan az önbecsülésnek értelme van!
Ebben a formában ugyanis, ahogyan sokan használják, teljesen értelmezhetetlen...

Olvass tovább!

Emlékszel? Szerelmes vagy! Azonban egy kettősséget élsz meg:

Egyrészt: a szerelem minden örömével és szárnyalásával éled önmagad, lebegsz, tele élettel, energiával! Létezel a mindenség végtelen energiájában, amit a szerelem ad. Ebben megéled az egységet valaki mellett!

Ugyanakkor, másrészt: a kapcsolatnak vannak olyan pillanatai, amik nem tökéletesek: van benne szenvedés, várakozás, félelem, nyomaszt a bizonytalanság, és ilyenkor elkeseredsz....

Benned a szerelem egysége és szabadsága és mellette a félemet és bizonytalanságot is éled. Igaz?

Ekkor jön egy "megmondó ember" és közli veled: "Nem tökéletes a kapcsolatod? Hol van az önbecsülésed? Hogy lehet, hogy egy méltatlan kapcsolatba belementél?"

... és Te ott állsz leforrázva, egyrészt mélyen beletuszkolva a szenvedésed poklaiba, másrészt a bűntudat teljes mélységében amiatt, hogy még hibáztathatod is magad... miközben a szíved hangtalanul és mellőzötten kiabál belőled: "de hiszen te szerelmeeees vagy"! 
Ez ebben a pillanatban azonban senkit sem érdekel... senkit sajnos.  (...és ez nem véletlen!!! :( )

Szerelemből létezel...

Ez nem csak szöveg, ami jól hangzik, hanem értsd szó szerint: az az energia, ami létrehozta a testedet, a fizikai létedet, az a mindenség egységéből, szeretet - szerelem energiából van. Ez vagy te, én, mind ez vagyunk.
Ezt hívod léleknek, Isteni fénynek, önvalónak, eredendő lényednek.

A szerelem első perceiben - még nem tudatosan - de pontosan érzed is ezt. Boldog vagy! Egyszerűen szerelmes! Szárnyalsz, lebegsz, nincs gondod, nincs fájdalmad, nem vagy fáradt, éhes, beteg. Olyan vagy, mint egy szellem, akit kiengedtek a palackból.. és ez elég találó is, hiszen a szerelem, aki vagy ilyenkor szabad teret kap benned. Eláraszt, átjár, felfényesít. Boldog vagy. Nagyon és egyértelműen BOLDOG. Ez az értelme az életnek, hogy ezt tartósan éljed!

Amikor ez történik, akkor még alig tudsz valamit a párodról. Ez a legbiztosabb bizonyítéka annak, hogy a szerelem valójában nem általa érkezik, nem is függ tőle, ő csak egy "ébresztője" a benned lobbanó érzéseknek. Azt se tudhatod, hogy van-e adóssága, van-e gyereke, van-e rigolyája, hogyan eszi a pörköltöt, szétdobálja-e a zokniját... mégis azt érzed szereted - mert meg tudod élni a szerelmet.

Ha ez így van, akkor hol is lett volna időd arra, hogy bekapcsoljon az önbecsülésed? Hol lett volna értelme?

Ha szerelemből vagy, és épp megéled önmagad, akkor élsz és a lelked szabad! Egy pillanatra se számít, hogy "rangon aluli a partnered", hogy büszke vagy ilyen helyzethez, hogy többet érsz, mint azt, hogy ÉLD a szerelmet, éld önmagad! Amikor szerelmes leszel, akkor TE TE vagy!

Az egód és vele együtt a gondolkodás, a biztonság, az agyalás, a holtodiglan-holtomiglan még nincs játékban. Ezért az önbecsülésed sem kaphat szerepet!

Aki számonkéri rajtad, az sosem volt szerelmes, az nem érti, hogy a szerelem nem rangsorol, nem skatulyáz, nem címkéz, és legfőkébb nem GONDOLKODIK! Ezek az emberek többnyire boldogtalanul várják a tökéletes kapcsolatot egy Győr-Záhony távolágot kitevő hosszú és értelmetlen elváráslistával a kezükben...

A szív érez, a lélek "csak van", az isteni fény csak fénylik, a szerelem áramlik, de semmiképp sem gondolkodik. Az, ami ezt teszi: az az egós elme, mely ilyenkor megriad, hiszen képtelen a HALANDÓ földi létben megbírkózni a lélek energiájának végtelenségével.

... és amikor félsz, bizonytalan vagy, amikor szenvedsz?

A szerelem végtelensége gyönyörű magaslatokat ad neked! Az önvalódat élheted meg.

Azonban ez az egó számára a végtelenség miatt rémísztő. Az egó nem érti azt, hogy "végtelen", hiszen ő a születéseddel jött létre, és a haláloddal el is puszul. Neki mindenhez kell keretet: kezdetet és véget társítani. Neki fontos, hogy azt, ami boldoggá tehet, megszerezze és retteg, ha elveszítheti, hiszen azzal a létbiztonságát fenyegeti,

Az egód az a pitbull, ami életben tart, ami segít túlélni, ami elintézi, hogy félj, hogy legyen benned életösztön, és ami mindig a BIZTONSÁGODRA törekszik.
Az egó számára ezért minden fontos, amiben vigyázol magadra, ahol első lehetsz, ahol megszerzel és birtokolsz dolgokat.

Ez a szerelem ébredése után egyenlő azzal, hogy az egód mindent elkövet, hogy megszerezd azt a társat, hogy irányítani tudd a kapcsolatodat és egyenlő azzal a félelemmel, hogy egyszer elveszítheted.

Amikor épp szenvedsz, vagy a kapcsolatod bizonytalanságát éled meg, akkor nem  történik más, mint az, hogy az egód bekapcsol és buzgón törekszik a biztonságodra.

• Szenvedsz, ha nem sikerült megszerezned a párodat,
• ha nem tudod irányítani, ahogyan szeretnéd,
• ha nem teljesíti be az elvárásaidat,
• ha nem lehetsz tökéletesen biztos abban, hogy életed végéig garantáltan boldog lehetsz mellette.

A szenvedésed így nem a szerelemből ered, hanem abból, amit az egód társít hozzá.

Olyan mélyre tud tolni a pokolba, hogy a szerelmet is felülírja. Lassan-lassan elhatalmasodik rajtad az egód minden elvárása és a szerelem úgy porlik el ebben, mintha sosem lett volna. Egyre inkább az lesz fontos, hogy a társad teljesítse az elvárásaidat, váltsa be mindazt, amit te megérdemelsz! Hordozzon a tenyerén, és adja meg mindazt, ami téged illet.

Ki mondja, hogy mi illet téged? Ki mondja, hogy többet érdemelsz? Ki mondja, hogy az elvárásaidat neki kötelessége teljesíteni? Hát hol van itt a kedvesed ebben a kapcsolatban? Egy kiszolgáló személyzet lett? ... és Te hol vagy? Függsz attól, vajon teljesíti-e, amit megérdemelsz?
... és amikor így épp elhalóban vagy az egód poklában az eredendő szerelem-energáiddal, akkor tényleg megjelenik az önbecsülésed... na de, szolgál ilyenkor téged??? Tesz hozzád, vagy tesz érted a büszkeséged?

Semmit! Semmi haszna, mert nem építi sem a megértésedet, se a szeretetet benned!
Egyedül az egódat építi.

Azt, ami egyébként is épp elhatalmasodott, uralkodik feletted, két vállra fektetett és maga alá gyűrt. Ilyenkor érzed azt, hogy őrült nagy szerelmet tudsz megélni a társad mellett, de a szenvedésed mégis válaszutat javasolgat. A kettősségben pedig, épp ezek aggatják rád az újabb korlátokat félelmeket, buta programokat.

Gondold csak meg, ilyenkor ezektől vágod el magad az önbecsülésed buta egós programja miatt:

1. Felhívnád, hogy halld a hangját, de nem teszed, mert ez "megalázó"... ezt diktálja az önbecsülésed! Inkább sírsz, szenvedsz, várakozol napokon át rá várva.. ..hát ennek aztán sok értelme nincsen, de győzött az önbecsülésed a szeretet felett...

2. Szeretkeznél vele, de épp duzzogsz, mert nem azt tette, amit te szerettél volna .. és az önbecsülésed hisztijének hála, jól kimaradsz egy jó "programból". Nagyon jó szolgálatot tett az önbecsülésed. Semmi köze a szeretetedhez, csak elhatárol másoktól. 

3. A jelent is megélhetnéd vele, de te ehelyett azon aggódsz, mi lesz a jövőben, hogy a kapcsolat kitart-e örökké, vajon lehet-e ő kizárólag a tiéd... és bizony az önbecsülésed nem tűri, hogy egy kapcsolatnak ne legyen értelme. Az, hogy megéled a jelent, de nem garancia a holtodiglan, az az önbecsülésedtől fűtött edógnak vesztes helyzet, járhatatlan. Tönkre is teszi hát a jelent és pocsékká a jövőt... 

..és akkor a "megmondó ember" jól megmondja neked, hogy minden szerelem megélésed egy baromság, mert neked inkább legyen önbecsülésed? Ezzel a szívedet 2 lábbal tiporja és tomboló erővel ruházza fel az egódat, amitől már így is szenvedtél.

Tudod, mi az önbecsülés valójában? Hol a helye az életedben? Hol a helyes út ebben, ami a BOLDOGSÁGODAT valóban biztosítja?

A szerelem az önvalód, és végtelen, ezért aztán érdemes ezt megélned, és marasztalnod!
Igen ám, ezt próbáltad eddig is, de elragadott az egód 2 alapprogramja: a megszerzés és a veszteségtől való félelem. :)

Ha ezeket fel tudod ismerni, és megtanulod az egóddal megértetni a SZÍVED SZAVÁT, az önvalód érzéseit, akkor azzal nem kell választanod többé az eszed és szíved között.

Ebben segítek minden cikkemmel. Azon vagyok, hogy az elméd és egód megértse azt, ami a szívedben van, ami éltet, ami mozgat, amiben megélheted önmagad.

Amikor a lélek és szellem így a megértés útján egységbe kerül, akkortól tudatosan élheted önmagad a szeretet és szerelem rezgéseiben, energiáiban. Ekkor a megszerzést, a birtoklást, az elvárásokat tudatosan felismered és nem kerít csapdába a féltékenység, veszteségtől való félelem sem.

Az önbecsülésed feloldódik - ezúttal tudatosan - a szerelemben, az önvalódban és eggyé lesz azzal, hogy szereted önmagad, elfogadod önmagad és így szeretsz és elfogadsz másokat is elvárások és előítéletek nélkül.

Szóval, ne aggódj! Nincs baj az önbecsüléseddel! Egyszerűen csak az egód picit csapdába csalt! Ismerd fel a működéseidet és élj a lehető legtöbbet a szíved szerinti érzéseidben! Ezt kívánom neked: egységet harmóniát, igazi szerelmet és azt, hogy mindezt az elméd is értse meg!

Szeress, figyelj, élj, és az élet olyan távlatokat nyit, amikben megélheted önmagad. Az önbecsülésed pedig okosan és szeretettel legyen a részed, és ne csak "okosan"...

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretet-Kurzus - szeretni jól, boldogan