Milyen következtetésre juthatsz a párod tetteiből?

Címkék: elváráscsalódáspárkapcsolatprogramegó

Amikor nem az történik, amit te elterveztél, az önmagában is felér egy csalódással. Ha a párod nem azt tette, nem úgy viselkedett, ahogyan megbeszéltétek, vagy ahogyan szerinted az logikusan elvárható lett volna, akkor képes vagy - jogosan -  beleszomorodni a helyzetbe.

Ez teljesen természetes, de az, amit ezután teszel, az már nem biztos, hogy természetes... 

A legtöbb esetben nem a párod tettei, hanem a te ezekhez fűzött gondolataid és következtetéseid húznak le a mélybe. Ráadásul indokolatlanul...

Olvass tovább, és nézd meg, hogy a párod mulasztásaiból vagy tetteiből mire következtethetsz a párkapcsolatodban!

(A kép forrása: nlcafe.hu)

A csalódottságod forrása valójában nem a párod tette vagy mulasztása, hanem az, hogy elvártál valamit, ami nem teljesült be, vagy szerettél volna kontrollálni, irányítani valamit, de az kicsúszott a kezeid körül.

Az egód ilyenkor - jogosan vagy sem - háborog, hiszen megtört a biztonságod, és újra és újra villog az elmédben a vészjelző, hogy "megint nem azt tette, amit kellett volna".

A csalódásodat azonban ilyenkor - csak hogy a szenvedés még teljesebb legyen - rendszerint tovább is fokozod. Ahhoz, ami történt, kreálsz egy olyan következtetést, ami számodra logikusnak tűnik, ám picikét sem törvényszerű, de legtöbbször még csak nem is egyenes következmény. Ha ezeket felismered, akkor rálátsz azokra a futó programjaidra az elmédben, amik ilyenkor a zavart, a szenvedést, a korlátjaidait VALÓJÁBAN keletkeztetik. Ugyanis a párodnak ezekhez az esetek többségében valóban semmi köze már.

A tipikus "logikus" következtetéseid a párod tettei nyomán:

1. A párod késve érkezik. Ez a jelen, ez a tény: késik, késett. Emiatt picit kevesebb idő jut a közös programra. Ez azonnal elkeseríthet, de ezt legtöbbször még ezzel megspékeled: "én ünneplőbe öltöztettem a szívem, vártam rá, fontos volt, készültem... ha neki is ilyen fontos lett volna, ő is időben ideér... vagyis nem vagyok neki elég fontos. Az, amiért késett, az fontosabb, mint én. Biztosan nem is szeret..."

2. Ha azt mondja, siet haza, mert szeret otthon lenni, vagy dolga van, akkor abból ennyi csupán a tény, hogy otthon is jó neki, vagy dolga van. Te azonban mélységesen lesújtva érezheted magad, mert a tényhez hozzátársítod a saját következtetésedet: "ő jobban elvan egyedül, mint veled. Biztosan nem is akar veled lenni... - még rosszabb, - csak szánalomból vagy kötelességből van veled - és biztosan nem is szeret."

3. A párod azt mondja, nem féltékeny. Ebből csupán annyi a tény, hogy nem gyötri magát féltékenységgel miattad. Te azonban hajlamos lehetsz ezt is túlgondolni: "Ha szeretne, akkor féltékeny lenne, hiszen elveszíthet... vagyis ha ő nem féltékeny, akkor biztosan nem is szeret."

4. A párod bejelenti, hogy holnap a haverjaival megy sörözni. Benned felcsap a zöld szemű szörny, villog a vészvillogó, és arra a következtetésre juthatsz, hogy: "Ha szeretne, nem menne a haverjaival sörözni. sőt, még az is lehet, hogy csajozni fog. Ha szeretne, ilyesmiket nem tenne!"

...és ez csak 4 apró példa volt, de akár minden napodra juthat egy ilyen fals következtetés, mely lehúz a mélybe. Azért csinálja ezt veled az egós elméd, mert az a feladata, hogy téged biztonságban tudjon. Ehhez pedig igyekszik felhívni a figyelmedet minden ilyen veszélyt jelentő dologra! Az egód tehát fél, és ezért a legrosszabb helyzetekre készít fel. Ha ezt tudatosítod, akkor nem fogsz belemenni az örvénybe, hanem jót nevetsz majd rajta! :)

Lásd be, hogy a párod nélkül is kiválóan tudsz szenvedni, ő tulajdonképpen nem is kell a te rossz kedvedhez.

Kellenek azonban a "programjaid", ezek a következtetések ugyanis mind a beléd programozott feltételezésekből adódnak és alapvetően 2 gond van velük:

1. Nem igazak! 
2. Nem egyenes következményei a tetteknek.

Ez mind a te fejedben él így, és oly élénk, olyan valós számodra ez a sok rossz program (hiedelem, nézőpont), hogy észre se veszed.

Fixként, stabil pontként, egyetlen igazságként kezeled, és így megfosztod magadat és a párodat attól, hogy a helyzeteted elfogadd, hogy észrevedd az igazi valóságot!
Ez a félelemből fakad... és bizony bezár, korlátoz, nem hagyja áramlani benned a szeretetedet, és nem hagyja meglátni a valóságot sem. Egy szemüvegként kerül a látásod elé, és ezen keresztül nézed a párod tetteit, és így, ő ha megfeszül se fogja tudni bebizonyítani a valódi érzéseit neked.

Hol a megoldás?

Azt hiszem, már látod is.
Így, hogy kivetítve olvashatod, hogy mi történik benned ilyenkor, szinte egyenlő azzal, hogy  észreveszed a megoldást!

1. Először is, ne hozz önmagadra nézve fals következtetéseket! A párod tette róla szól, és csak hat rád, de nem azért teszi, hogy téged bosszantson (a legtöbbször legalább is)

2. A tényeknél maradj: késett, szeret otthon is lenni, nem gyötri féltékenység (bízik benned), és csak sörözni megy a haverjaival, akiket szintén szeret. Itt állj is meg, mert valójában ez a jelen, ez a helyzet, és ne keress olyan okot, vagy további következtetést, amin szenvedhetsz!

3. Ha mégis bekínál az egód egy ilyen következetlen következtetéssel, akkor azt vedd észre, és azonnal kérdőjelezd meg: "Biztos, hogy ezt azért csinálta, hogy téged bosszantson? Azért, mert nem vagy neki fontos, vagy már nem is szeret?"."Dehogy, ezt csak te képzeled!"

4. Keress más okot, ha már mindenképp kell egy következtetés! Keress olyan okot, ami reális lehet! például:

• Ha késett, lehet, hogy dugó volt, lehet, hogy valaki feltartóztatta, lehet, hogy még elintézett valami fontosat, hogy az már a veled töltött idő alatt ne nyomassza! Ezer oka lehetett, nem kell azt kiválasztanod, hogy nem szeret.
• Szeret otthon lenni? De hisz biztosan Te is szeretsz. Az a háza, az a vára, olyannak hozta létre, amilyennek ő akarta. Odavonul vissza, amikor biztonságra vágyik, amikor beteg, amikor stresszes, amikor épp elviselhetetlen volna veled... Hadd tegye, neki is kell egy szabad tér!
• Nem féltékeny? De jó, legalább nem szenved és megbízik benned! Szeret és érzi, hogy szereted. Ez jó. Ez a játszma, amit egy féltékenység jelent, nem kínozza a kapcsolatot. :)
• Ha a haverokkal megy sörözni, akkor jól érzi magát, és talán épp a haverjainak van szükségük rá, hogy megbeszélhessenek egy számukra fontos élethelyzetet. Ezek fiús, férfias estek, szükségesek ahhoz, hogy a férfi feltöltődjön és olyan legyen veled, amilyennek te szereted: férfias, erős, határozott. :) Ne akard kiszakítani a köreiből, és ne akard pincsivé nevelni, mert mire sikerülne, te menekülnél el tőle :)

Ha ezeket így kezeled, akkor megkíméled magad sok-sok felesleges mélyponttól. A párod is örülni fog, hiszen elfogadóbb, megértőbb leszel és nem kéred számon olyasmikért, amik csak a te fejedben léteznek! :)

Persze, nem jutsz ilyen rossz következtetésekre akkor, ha szereted magad és nem kérdőjelezed meg, hogy ő is szerethet téged - érdek nélkül is.
Ha lehet, ezen dolgozz: szeresd magad, fogadd el magad, mert ha ezt eléred, azzal nyitottá válsz mások felé is, és akkor tényleg a több ezer valós okot fogod megtalálni a tettei és mulasztásai mögött., és nem azt, amivel magadat bánthatod. 

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretet-Kurzus - szeretni jól, boldogan, és érteni önmagad