Az erős nők is vágyják a szeretetet….

Címkék: szeretetegóelváráserős nő

Te is egy önálló, határozott, egyedül is boldogulni tudó nő vagy, aki minden önállósága ellenére vágyja a szeretetet, a szerelmet, az összetartozást?

A legtöbbször azonban olyan társ kerül melléd, aki bizonytalan? Úgy tűnik, hogy menekül, vagy egyszerűen kiismerhetetlen? Tényleg félnek a férfiak az erős nőktől?

Nézzük ezt meg előbb a Te szemszögedből, hogyan is élsz, mire vágysz, milyen kettősség dúl benned, és aztán nézzük meg, hogyan is látszik ez kívülről: milyennek lát téged a férfi, és mit váltasz ki belőle?

Olvass tovább!

Az erős nő:

Azért tartod magad erős nőnek, mert egyedül is és önállóan is jól boldogulsz, gyors döntéseket hozol, talán vállalkozó is vagy, vagy vezető beosztásban dolgozol. Képes vagy kiállni magadért, van elképzelésed, vagy véleményed arról, hogyan folyjanak helyes mederben a dolgaid, és legtöbbször nem is nagyon hagysz beleszólást az életedbe.

Erős kontrollt gyakorolsz az életed felett, ugyanakkor élvezed, hogy nem tartozol erről elszámolni senkinek. Vannak kialakult szokásaid, vannak elveid, van pontos jövőképed, és van erőd és képességed, hogy mindezt urald és működtesd.

 Azért lettél ilyen, mert…

Így edzett az élet: mert volt jó pár olyan tapasztalásod, amik bebizonyították, hogy csak akkor vagy biztonságban, ha kézben tartod – pontosabban te tartod kézben – az irányítást. Talán átvertek, talán a hátad mögött leértékeltek, talán sok volt a kudarc, amit úgy hiszel, mások miatt szenvedtél el. Az már biztos, hogy egyedül is jól boldogulsz, és talpraesettségben, gyorsaságban és szervezőkészségben felveszed a versenyt a másik nemmel is.

 Ugyanakkor mégis hiányzik valami…

Hiányzik egy társ, aki figyel rád, aki erős és határozott, és aki a karjaiba kap, gyengéden átölel és azt mondja: „nyugi, minden rendben lesz, nem kell egyedül helyt állnod, nem kell mindent egyedül megoldanod!”

Hiányzik az, aki erős annyira, hogy te gyenge lehess, aki dönt helyetted, hogy épp most ne neked kelljen. Hiányzik, aki kézen fog, és megmutatja a saját világát, aki elvarázsol, aki helyetted is irányít és uralja az életét. Egy erős férfira vágysz, aki erősebb, határozottabb nálad, és aki mellett egy gyenge nő lehetsz, és aki tulajdonképpen mindenben jobb nálad, hogy végre egyszer felnézhess valakire!

Ha már elértél ennyit, miért is adnád fel magad, miért is ne választanál olyan társat magad mellé, aki sok-sok elvárásodnak megfelel? Hisz felnézni szeretnél rá, és ezért jogosnak tűnő vágyad, hogy legalább olyan önálló, sikeres, határozott is legyen, mint te magad, de mégjobb, ha még nálad is sikeresebb, önállóbb és határozottabb. Igaz?

Azonban ez a férfi nem jön, vagy ha mégis, kiismerhetetlenné válik, bizonytalanságban tart, vagy időnként eltűnik… de miért van ez így?

Olyan ez, mintha egy buta mese közepébe csöppennél: jön egy herceg, látszólag tökéletes, aztán az eltöltött 3-6 hét boldogság után lelép, eltűnik, elmenekül, hiteget, vagy egyszerűen gyengébbnek és határozatlannak tűnik, mint hitted. Olyan érzésed van, hogy neked kell őt megmentened…

Hogy lehet, hogy te nem érdemled azt a társat, akire vágysz? Hogy lehet, hogy nálad sokkal bénább, butább, csúnyább – így gondolod – nőknek is jut egy adonisz? Hogy lehet, hogy egyes nők tudnak olyan bújósan cicásak lenni, hogy levegyék a lábairól a férfit? Vajon tényleg félnek a férfiak az erős nőktől? Tényleg a férfiakból hiányzik valami?

Az igazság félúton, középen van a nők és férfiak között, de most mi csak azon az ösvényen indulunk el, ahonnan te láthatod önmagad.

 Így tűnsz kívülről a férfi szemében – és ha őszinte tudsz lenni magadhoz, ezt elég könnyen beláthatod:

Túl sokszor vagy kemény – magaddal is. Szinte hibázni se engeded magad, hisz akkor hogyan és ki fogja rendbe hozni az életedet. Ha te nem hibázol, aligha engeded ezt másoknak: dühít, ha egy férfi béna, ha egy nő túl gyenge és nyafka…

Neked nincs időd elgyengülni, betegnek lenni, hiszen egyedül tartod kézben a szálakat. Ha kiesnél a „forgalomból” hogyan maradnál talpon? Ezért aligha engeded magadnak a pihenéssel tölthető spontán helyzeteket. Hozzászoktál, hogy irányítasz, hogy előre látod, mi hogyan történhet, és nehezen is adod át a gyeplőt más kezébe.

Szeretnél gyenge lenni, és nem irányítani… ezt mondod legalábbis, de, amikor eljön az ideje, mégsem mered hagyni, hogy a férfi „behatoljon” a megszokott kis életedbe. Csak mondod, hogy fejet hajtanál, csak mondod, hogy helyet szorítanál neki, csak mondod, hogy rábíznád magad, valójában azonban feszít minden olyan, amiben át kell add teljesen magad. Olyan ez, mintha nem lenne biztonságos, miközben ez minden vágyad.

Fut a program a buksidban, hogy: "egyedül is jó vagyok, egyedül is megoldom, az a biztos, ha én csinálom, .. és nem fogok másokra várni, hadd haladjak, nem kérek segítséget, minek az?"

A férfi is ezt az ellentmondást látja:

1.    Egyszer engedsz, rajongsz, elgyengülsz, bújsz…ilyenkor van számára hely az életedben!
2.    Aztán másszor szorosan ragaszkodsz a saját életedhez, saját teredhez, saját szokásokhoz, és ami a legnehezebben kezelhető: a saját elképzeléseidhez. Szinte betonbiztosan tudod, mi a jó neked és mi a jó a kapcsolatban. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyon erős elvárásaid vannak... (ne ijedj meg, ne tiltakozz, ez se nem jó, se nem rossz, csak vedd észre! :)

A férfi érzi, hogy gyengédségre vágysz, de látja, hogy nem tudod magadat átadni ennek, és érzi, hogy közben felé emiatt elképesztően szoros elvárásaid lettek.

Olyan ez egy férfinak,mintha tőled várnád, hogy találja ki, mikor akarsz bújós cica lenni, sőt: teremtsen hozzá ő teret és lehetőséget, de lehetőleg úgy, hogy jó időben, helyen és épp a megfelelő módon tegye, különben elvész a pillanat szépsége.
Olvasson a gondolataid között, hogy most épp egyedül akarsz boldogulni, vagy felajánlhatja-e a segítségét. Vajon lekorholod-e azért, mert nem néz ki belőled egy egészséges probléma-kezelést, vagy épp könnyek között meghatódva köszönöd a segítségét?
Legyen féltékeny egy adott helyzetben - mert azzal biztosít az érzései felől - vagy nehogy féltékeny legyen, mert azzal korlátozva érzed magad?
Hívjon fel naponta 3x, mert épp gyengéd figyelmre vágysz, vagy ne tegye, mert épp tele vagy a feladataiddal és nincs időd a "csipogásra"?....

Olyan ez neki, mint egy hullámvasút, ahol a kettős elvárások között, ő – a szerencsére (és nagyon jó értelemben véve) egyszerűbben működő, szerelmes férfi – egyszerűen elveszíti az irányokat.

Ami eleinte tetszik neki: az önállóságod, a függetlenséged, a kreativitásod, energiád, talpraesettséged, egy idő után elképesztő teherré válik, de csupán azért, mert te nem tudsz ezekkel mit kezdeni.

Lehet, hogy ő sem tökéletes, de ha te nem tudod a saját kettőségedet elfogadni, akkor szinte lehetetlen tőle ugyanezt elvárni. Így hát persze, hogy elbizonytalanodik, eltűnik, elmenekül. A te tükröd ő ebben. 

Akkor mit tehetsz?

A legtöbbször fordítva élik az emberek az önismeretet: felfedeznek magukban egy zavart, és a külvilágban keresik a megoldást. Igen, az is külvilág, hogy jósnőhöz, asztrológushoz, utaztatásra futsz, és az is, hogy egy tanácsadó mondja meg, mit kell észrevenned!

Ha figyelsz, és jól figyelsz, akkor a valódi "fejlődés" épp fordítva van: amikor azt látod, hogy a dolgok nem mennek, hogy a külvilágod nem harmónikus, akkor befelé keresd a megoldást, hiszen épp azt veszed észre kint, mint ahogyan bent éled a világodat a gondolataid között. Egy ilyen "zavaros kettősséget mutató" kapcsolat tükör neked. Nem a férfi esetlenségét kell meglátnod, hanem azt, hogy miért reagál úgy, ahogyan: mi a te kiáramlásod, tetted, amire ő ilyenné válik.

Fedezd fel benned a kettősséget, és fogadd el magad olyannak, amilyen vagy! Nem kell megváltoznod – automatikusan fogsz változni akkor, ha elfogadtad magad!

Ha épp jó, hogy önálló vagy, akkor örülj, hogy olyan vagy!
Ha épp gátol ez, akkor fedezd fel a működésedben és dönts úgy, hogy megengeded magadnak a gyenge pillanatokat!

Egyik miatt se érezz lelkifurdalást. Egyiket se véld hibádnak! Élvezd, hogy ilyen is, olyan is vagy!

Fontos azonban, hogy kommunikálj! Hogy a párod is tudja, hogy épp melyik én-ed fordul felé, légy egyértelmű abban, hogy most mit szeretnél! Ne várj tőle gondolatolvasást, vagy megértést, ha te nem jelzed felé, hogy épp melyik működésedet szeretnéd élni!

Legtöbbször nem egy másik ember a felelős a rossz kedvedért, a csalódásodért, hanem te magad! Ha valami téged zavar, akkor a zavar benned van, vagyis benned is kell kezelni. Ilyenkor hát nézz magadba és keresd azokat a pontokat, amikkel még nem kötöttél békét: tulajdonságot, működésedet, szokásaidat ismerd fel!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Szeretet-Kurzus - szeretni jól, boldogan