jún29

Ha most fájdalmat élsz meg, arra később hálával fogsz visszagondolni

Címkék: szeretetegószenvedésfeltétel nélküli szeretetelváráslélekszerelem

A csillagállások is olyanok, és valahogy minden úgy alakul, hogy felkavarodik az állóvíz. Ez az év - ahogyan az asztrozófusok is mondják - sok-sok döntést, változást, váltást csikar ki az emberiségből.

Ha te is fájdalmas napokat, heteket élsz meg, és szenvedsz, sírsz, nyeldesed a könnyeidet az érzelmi viharok és hullámvasút miatt, akkor van néhány biztató hírem, amit első olvasásra nem biztos, hogy olyan lelkesítőnek gondolsz majd, de ha jól figyelsz, érezni fogod, hogy az egód háborog ugyan, de a szíved megnyugszik.

Olvass tovább, bogozzuk ki a szálakat - nézzük, mi az a változás, ami most olyan fájdalmasan ég át rajtad!

Szeretettel:

Ha most fájdalmat élsz meg, arra később hálával fogsz visszagondolni

Egy sokkoló hírrel kezdem, hogy aztán segítsek lenyugodni, és értelmezni ezt - azt, a folyamatot, ami zajlik benned is - nagy valószínűség szerint. 

Az elvárásaid fájnak épp!
Az elvárásaid égnek át rajtad úgy, hogy a valódi szereteted tüzében elporladnak, és az egód felfényesedik tiszta szeretettel:

Hogyan? Nézd, apránként!:

A legtöbben a párkapcsolatotok "válságát" élitek. Ez a cikk többnyire nektek szól.

A válságban az eszetek és szívetek csatázik, ahogyan tulajdonképpen mindig ez a felállás. Akkor van benned fájdalom, zavar, szenvedés, hiányérzet vagy csalódás, amikor a lélek (szív) és a szellem (elméd) egyensúlya megborul. Közöttük széthúzás támad.

A szíved szeret és egyszerűen szeret és szeret, és együttérez és elfogad. Így működik. A szíved szinte egyetlen érzése: a szeretet. Ennek nincsenek feltételei, nem kell a szíved tiszta szeretetéhez ok, és nem kell magyarázat. A szíved szeret feltételek nélkül és szeret akkor is, amikor az ész már rég kineveti érte, cseréket (viszonzást) követel, vagy számonkérve lekorholja miatta.

(A szíved nem sajog, nem fáj, nem hasad meg. A szíved - a lelked otthona. A lelked pedig halhatatlan és végtelen, nincs hát mitől félnie, nincs mije fájjon, nincs mitől meneküljön. Nehéz felfogni a végtelent, de talán megérted, ha azt mondom: nem tudsz félni a haláltól, balesettől, ha nem fogsz soha meghalni... érted?)

...és persze van benned egy racionális keretek között gondolkodó elme, ami halandó, és ami ahhoz, hogy túl tudjon élni a lehető legjobban, a folyamatos biztonságodra törekszik benned és az életedben. (Az elme = egós személyiséged) 

Az elme, mindig is - a születésedtől fogva - gyűjtötte magába a tapasztalásaid útján azokat az elveket, szokásokat, amik mentén téged biztonságban tudhat.
Például:
"ne nyúlj a tűzbe, mert megégsz", vagy "ne fuss lefelé a lejtőn, mert nem tudsz megállni".

Ezek egyszerű dolgok, de bizony az érzelmi tapasztalások nyomán is kialakulnak benned hasonlók, például:
"csak egy igaz szerelem létezik." vagy: "Ha a férfi igazán szeret, akkor érted mindent megtesz", vagy: "a szerelem fáj.", vagy: "ha szeretsz valakit, akkor rá se bírsz nézni más nőre /férfira"... sorolhatnám. 

Ezek pedig nagyon mélyre és megdönthetetlenül fix tézisként rögzülnek az elmédben. Észre sem veszed, hogy ezek idővel átvették az irányítást a létezésed felett. A szíved feltétel nélkül áradó szeretetén pedig minden egyes ilyen tétel, elv, szokás, dogma egy-egy burkot képeznek, egy-egy korlátot, ami gátolja azt, hogy fájdalom nélkül tudj szeretni.

A szereteted azért nem örömmel áramlik, mert ezek az elvek megtörik.
A szíved sosem fáj... ezek az elvek, dogmák, korlátok fájnak. Ezek, és azok az elvárások, amik ezekből adódnak.

Nézd, csak a példákon át:

  1. Aggaszt, hogy nem te vagy a párod életében a legfontosabb, vagy nem te vagy az egyetlen?
    Elvárod, hogy az légy, hiszen él benned a program, hogy boldog párkapcsolat csak az lehet, ahol a felek tökéletesen elköteleződnek egymás felé.
    A szíved szereti a párodat, és szereti akkor is, ha nem dönt.
    Az elméd azonban tiltakozik, és téged menekülésre buzdít, az elme szerint ugyanis nem lehet normális, hogy a párod nem zárta le tökéletesen a volt párjával a viszonyát, hogy a közös gyerek miatt elég szoros kapcsolatot tart fent, vagy esetleg együtt dolgozik számára fontos barátokkal - akik ellenkező neműek.
    Az elvárásod most lassan átég rajtad, ugyanis ha valóban szereted a párodat, akkor felmerül benned: "elvárhatod-e tőle, hogy megszakítson számára fontos emberi kapcsolatokat? Elvárhatod-e tőle, hogy lvágja a fél karját a kedvedért....?" ...
    Tudom, fájdalmas, hisz az elme nehezen ég át a szeretetet tüzén, de ha tényleg szereted, át fog égni, és később nemar, nem fáj majd.
    Elengeded az egód "megszerzési, kisajátítási" programját és boldog leszel attól, hogy a párod boldog...

  2. Aggaszt, és fáj, hogy a párod menekül, nemutatja ki az érzéseit, túl jól elvan nélküled is, mintha picit sem számítanál? Bezzeg Te! Te, ha csak teheted alkalmazkodsz hozzá, lesed a kívánságait, ugrasz, ha hív...?
    Tulajdonképpen azt várod, hogy olyan legyen, mint Te! Az a fejedben lévő dogma, hogy "ha szeret, akkor ugrik, akkor minden lehetséges szabad percét veled tölti, ahogyan te tennéd. Vagyis, ha nem így teszi, az egyenlő azzal, hogy nem is szeret. Igaz?"
    Aztán mire épp duzzogni kezdenél, vagy szakítást tervezel, rájössz, hogy a szíved szereti. Nagyon. Akármilyen is legyen ő: menekülős, zárkózott vagy hallgatag... te szereted, úgy, ahogy van.
    Tudod, mi történik ilyenkor?
    A szíved marasztal,  az elme tombolva menekülőt fújna... és ez fáj. Nagyon.
    Az elme fáj ismét - a gyomrod táján a napfonat csakrában érzed fizikai nyomását. :(
    De, ha valóban szereted, akkor át fog égni rajta az elvárásod és azt mondod: "szeretlek, legyél bármilyen is, akkor is szeretlek, ha te nem szeretsz is!"... és mire ezt így belátod, azzal el is engedted az elvárást és szorítást, és talán épp ekkor fogod őt megkapni, szinte papírforma szerint. :) 
  3. ... és lehet ez fordítva is: lehet, hogy inkább menni szólít a szíved egy olyan kapcsolatból, amiben már csak elvárások vannak feléd szeretet helyett: számonkérések, korlátozások, féltékenység, leértékelés és kritizálás az osztályrészed a párodtól.
    Ha már a tükörbe nézve nem tudod szeretni önmagad sem, ha egy megtört, "kiszipolyozott" árnya vagy valódi szeretteljes én-ednek, akkor a szíved azt mondja: "szeretlek, de inkább már csak távolról... " és indulj, hogy szeretni tudj és szívedet ne korlátozza senki: se te, se mások. :) Szeress, élj szabadon szíved szerint!

Amikor ezeket az elvárásokat elengeded ilyen fájdalmas átégések útján, - "átmész a tű fokán", így is szokták ezt mondani - akkorra valóban az igazi szereteted marad azok helyén. Az elvárások helyén szeretet és a szeretet szabadsága él benned, és ettől fénylesz és vonzod magadhoz a jót, az új minőséget, a társadat, vagy egy új és jobb lehetőséget!

Ha most fájdalmat élsz meg, hagyd, hogy automatikusan átégjen az egódon! Hagyd, hogy a szíved szeretete felülírja az egós elvárásokat és kioldja belőled az azokból fakadó szenvedéseidet! Ne küzdj, hadd menjen végbe a folyamat!

Ha később visszaemlékszel majd erre a nehéz időszakra, azt fogod mondani, hogy: "megérte".

Azért érte meg, mert egy új minőség születik benned: te, te magad. A lelked (szíved) fénye fényesít fel, és az egyenlő azzal, hogy többet nevetsz, többet élsz, boldogabb vagy és jobb a képességed a jelent élni és szeretettel elfogadni.

Nagyon klassz úton jársz, higgy nekem! Akkor is így van, ha most fáj.... 
Hallgass a szívedre! Keresd azt, amit a tiszta szereteted diktál, és hagyd, hogy átlényegüljön minden elvárás, minden korlát!

Drukkolok neked, kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Ego-Kurzus - szeretni jól, boldogan



Korábbi hozzászólások

5
Vándor Sólyom
2017. 06. 29. 10:57
Vándor Sólyom Kedves Tündérszív! Mostanában kezdtem el olvasgatni az írásaidat. Nemrégiben gyerekkori barátnőm küldött egy cikket, onnan tudok rólad. Tudod, sokszor nehéz a szívem..ezt pár barátnőm és a párom tudja legjobban. Sokat gondoltam manapság arra, hogy elveszem az életem, elmenekülök...mégis itt maradtam, mert itt a párom, aki rendes, jóravaló, felelősségteljes fiú. Szeretem. Nekem akkor jött Ő, amikor épp az előző, négy éves kapcsolatomból kezdtem kigyógyulni és felismerni: nincs jövője. Jelene volt. Mivel házas volt az illető, így egy idő után nekem már nehéz volt elfogadni ezt a tényt. Aztán úgy döntöttem, hogy már nem erőltetem magamra azt, amit nem megy. Tudod, Tündérszív az életben már sok mindennel voltam így (munkahellyel, családdal, ismerősökkel). Arra is gondoltam, hogy pszichológushoz fordulok...de a helyzetek olyan komplexek idehaza, hogy nem lehetne elmondani, és különben is: nem tudnék fizetni...Egyszer elhatároztam minden történést leírok, de még mindig nem sikerült. Nyugodtan szeretnék élni. Nagyon remélem, hogy sikerülni fog. Tudod, a családom eddig kiskoromtól kezdve csak veszekedésekben és problémázásokban tölti napjait..néha van csak nyugalom. Sokszor itt hagytam nagyszülőt, szülőt, tesóimat, mert már nem bírtam nézni mi folyik itthon. Tudod, mindig kibeszélik egymást engem, és segítenek haragudni. Ha valamire rákérdezel, akkor meg valótlan dolgokat állítanak. :(... Szélmalomharcnak érzem az egészet. Barátommal úgy döntöttünk, megpróbálunk nem foglalkozni vele/velük. S nekem is azt tanácsolták, hogy ne vegyem magamra az ő hülyeségeiket. Tudod, Tündérszív, én kicsit elfáradtam a szeretetbe. Megmondom neked őszintén, hogy a több évtized alatt olyan sok félreértés, indulat, bántás ért családon belül, hogy azt vettem észre: nem szeretem őket. Mamámmal élek február óta (azelőtt nem sokat voltam itthon, hol Debrecenbe, Budapesten, vagy külföldön voltam), és nem őérte teszek vagy nem teszek vagy nem teszek valamit is, hanem azért, - és akkor ennyit mondok magamba -: megtettem. Szomorú vagyok. Annak idején, amikor leírtam két levélben, hogy mi zajlik itthon, verést kaptam, meg öngyilkossági kísérletre az volt a válasz, hogy nem szólt hozzám anya. Az egy évvel fiatalabbik öcsém pedig, három évvel ezelőtt Karácsonykor azzal ajándékozott meg, hogy: nekem nincs gyerekem, így nem szólhatok semmit, és hogy az öngyilkosok a pokolba jutnak úgyis. Tesóm vallásos, katolikus családba nősült...és sógornőm jó ember...szépen nevelik gyermekeiket....Anyával változó a viszony. Jelenleg semmilyen, mivel nem volt sohase hosszú idejű munkám (max.: 1-1,5 éves időtartamok), így a családi téma ez lett, s folyton emiatt kaptam a hátam mögött a kritikát....és még sorolhatnám... viszont Tündérszív, ha szükség volt rám, itt voltam mindig...Mamám majdnem meghalt háromszor...beteg lett, telefonon mind anyával mind mamával olykor naponta három órákat is beszéltem. Ott voltam, mikor segíteni kellett..Ők is adtak enni, felneveltek, néha még pénzt is kaptam. Egyetemre jártam, elvégeztem, büszke volt rám anyám. Én magamra már nem...Sokat sírok, pedig boldognak kéne lennem. Sírtam miattuk, ha távol voltam...mert hiányoztak. De sírok februártól itthon is, mamámnál...először ugyanis a barátomat se akarta elfogadni...Azóta már elfogadta, és minden este 3 órahosszára együtt lehetünk. Kedves Tündérszív, úgy szeretnék boldog lenni, és nem megfelelni...nem értem miért kesergek?...Néha arra gondolok, jobb lenne ha egyedül lennék. Azaz: csak a barátommal. Nekem sajnos a "család" legtöbbször egyenlő lett a problémával. Üdvözlettel: Vándor Sólyom
4
Lévai Márta
2016. 06. 30. 16:52
Kedves Tündér!Mintha rólam írtad volna ezt a cikket. Pont most megyek át a tű fokán. Vagy már túl is vagyok rajta. Köszönöm ezt a cikket és a többi írásodat is. Nagyon sokat segít. Hát igen. Ezek a fránya elvárások. Az én generációmat így szocializálták. Megfelelésre, elvárasokra. Aztán az ember 50 után csak kapkodja a fejét, és jó esetben rájön, hogy változtatni kell az életén. Innen üzenem mindenkinek, hogy rajta, még senkinek se késő. Merjen belevágni, mert megéri. Ölellek szeretettel és várom az új írásaidat.
3
Kedves Erika!Nagyon köszönöm az iràsaid,szeretem olvasni öket.Egy dolgot nem tudtam még megoldani az életemben, hogy hogyan csitítsam le a bennem àllandóan harcoló két ,,oroszlànt''?Én most azt az időszakot élem amit fent leìrtàl és szinte az örület hatàràn vagyok mikor belülről azt érzem hogy nincs egység elme és lélek között...Hogyan tereljem békés utra ezt a két ,, oroszlànt''?Köszönöm
2
Tudod kedves Tündér, ez a sokadik írásod ami rólam szól. Nyilván így érzi mindenki aki elolvassa. Kèt napja dühöngök, hogy nem válaszol egy levelemre. Köszönöm neked, hogy rájöttem: csak az volt a fontos, hogy én leirjam és elküldjem. Hogy tudja mit gondolok, mit érzek. A többi tényleg csak elvárás. Micsoda fantasztikus lélek vagy te ☺☺
1
ANDOR GYÖRGYI
2016. 06. 30. 01:15
Köszönöm☺ Fantasztikus volt olvasni.☺ Szinte szóról szóra a jelenem☺ Hålås vagyok érte☺ Szeretettel ölellek Tündérszív❤

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« februárfeb2024 Márciusáprilisápr »
hétfőHkeddKszerdaSzecsütörtökCspéntekPszombatSzovasárnapV
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015-2024, Némethi Erika készítette: mrc webdesign