júl14

Ha a vihar dúl benned, ideje önmagadba nézned

Címkék: szeretetszerelemhibaönismeretetelfogadásfélelem

Keresed a feladatot, keresed az életcélodat, meg akarod érteni azt, miért kapod azokat a csapásokat és akadályokat az életedbe, amik érkeznek?

Nézz körbe: bajt látsz magad körül? Semmi se sikerül, bántanak, kihasználnak, elutasítanak, nem szeretnek? Kritikus vagy, elkeseredett?

Nem csoda, ha utálod a helyzetet, és ha keresed a "bűnösöket"!

Hibáztathatod a körülményeket, mutogathatsz a „szerencsére”, hibáztathatod, hogy elpártolt tőled, de ezektől – te is tudod – jobb nem lesz az életed.

Talán eljutsz odáig, hogy rájössz, tanulnod kell valamit magadról. Vajon mit?

Kétségbeesetten teszed fel a kérdéseket: „álljak ki jobban magamért? Védjem magam a támadásoktól? Válogassam meg a barátaimat jobban? Húzzak határokat?”

Olvass tovább, hogy lásd, nem ez a megoldás. Nem ezek!  Ezek ámítások, ezektől nem leszel boldogabb, csak újabb és újabb lakatot, falat vonsz magad köré velük. Hogyan, és miért? Kiderül…

Ha a vihar dúl benned, ideje önmagadba nézned

Ha a fentiekben találod a megoldást, akkor csak látszólag jutottál felismerésre magadról. 

Harcolsz. Kritikus vagy. Hiszen aki „bántást” lát, az hibát és hibást keres.

Valójában másokra fókuszálsz, és a külvilágodat teszed felelőssé. Ügyes trükkje az egónak, hogy ha önmagára kell néznie, hogy megoldást találjon, akkor is furfangosan kifarol a felismerésből.

Pedig nem a „hibást vagy bűnöst” keressük benned sem, hanem egyszerűen csak a megértést a saját működésed mögött!

Ne harcolj! Békélj meg magaddal! A harc nem megoldás. A béke igen.

Ezek a helyzetek mind arra világítanak rá, hogy nem vagy békében a világgal, és nem vagy békében magaddal.

Nem kiállnod kell magadért és követelni a tiszteletet, hanem elfogadnod magad, tisztelned magad és képviselni magadban ezt... ekkor tisztelni fognak. Automatikusan.

Nem kell harcolnod, hisz a harcban mindig ellenállás van. Rengeteg erő, ami ellened és a haladás ellen hat.

Békélj meg magaddal, hogy tudd szerethető vagy! Szeresd magad, sugározd a vidám elégedettséget, és az emberek is visszatükrözik.

Ha nem hiszed, nézd csak egy példán át:

Csak mosolyogj rá őszintén, kedvesen, szívből 10 emberre! Csak úgy, ok nélkül. 9 visszamosolyog - kérdés nélkül. Csak úgy. A derű és szeretet ragadós és áramlik, nem tud mást. :)

Aztán csak húzódj vissza magadba és gondold azt, hogy: "hagyjatok békén, egyedül akarok lenni, nem vagyok kíváncsi senkire!" Ki se kell mondanod, és máris látszik a szemeidből a harcos energia. 10-ből 9-en érzik, és elfordulnak tőled. Nem fogják kérdezni, miért vagy zárt és elutasító, nincs kedvük kibontani téged, kedvesnek lenni veled, ha te szúrsz.

Talán akad egy kósza "szeretet-küldött", aki azt mondja: "nézd, süt a nap, tudtad, hogy a napfényben arany szálak csillannak meg a hajadban? Nagyon szép. Jó neked, hogy ilyen szép a hajad!" - csak nézed, és nézed, és bár érzed, hogy nyitja a szíved, azt gondolod: "ez hülye, mit akar ez tőlem, kit érdekel a hajam?" - ő a "hülye"....
... mert érdek és ok nélkül nem lehet téged szeretni? Igaz?

Tudod, hogy ez a falatnyi szeretet meg tudott érinteni téged is, belátod, hogy oly meglepő és olyan tiszta, hogy felfigyelsz rá. De nem illik a képbe, amit hinni akarsz a világról és magadról, ezért aztán gyorsan meghátrálsz, és hogy önigazolást keress, kijelented, ő „hülye”, biztosan nem normális, vagy álmok között él.

Ezért mondjuk azt, hogy békélj meg magaddal, hogy ne keress okot a feléd áradó szeretet és jóság mögött! Ne szaladj el attól, ha valaki látja benned a valóságot, csak, mert számodra hihetetlen, hogy meglátta.

Amikor azt érzed, hogy mindenki bánt és minden összeesküdött ellened, akkor valójában olyan vagy, mint a 2. példa. Szúrsz Te magad is.

Azokat a tulajdonságaidat, amikkel nem kötöttél békét még, mélyen magadba zárod. Nem akarsz tudni sem róluk, emlékezni rájuk pedig végképp nem, és arra vágysz – félsz – nehogy mások észrevegyék. Annyira eltemetted, annyira nem engeded meg, hogy létezzenek, hogy másokban is utálni kezded. Idegesíteni fog, ha más is olyan. 

Például:

Aki napközben alszik, szerinted „lusta”, el is ítéled, pedig csak arról van szó, hogy te is pihennél, de te magadnak nem engeded meg. A te pörgésedbe nem férhet bele a naplopás”.

Ha nőként dühít, hogy egy női sofőr „bénázik”, akkor a dolog mögött az van, hogy te nem engedheted meg magadnak, hogy bénázz, hisz te erős, magabiztos, gyors, és nagyon ügyes csaj akarsz lenni (az is vagy), aki a férfiakkal is felveszi a versenyt. Pedig milyen jó is lenne időnként gyengének lenni? – vágysz is rá titkon, de ugye, ez neked most nem adatik meg, nem engeded meg magadnak…

Ha idegesít aki lelkes, aki sokra jut egy nap alatt és folyton előáll egy ötlettel, akkor bizony az zavar, hogy te is szeretnél kreatívabb, ötletgazdagabb, lelkesebb lenni, de úgy tűnik, ez belőled hiányzik…” – soroljam még?

Ha pedig valaki feléd közelít szeretettel, az nem lesz reális számodra: hisz nem normális, hogy szeresse, amit te utálsz. Így érdeket kezdesz keresni a közeledése mögött, vagy – és ez is gyakori – biztosra veszed, hogy nem lát jól téged, és ha egyszer lehull a lepel, akkor ő is meglátja milyen tökéletlen vagy és már ő sem fog szeretni.

Félelemmel élsz, nehogy sérülj, nehogy ne tudd kontrollálni az életet, nehogy olyan történjen, amit megoldani nincs képességed. Nem vagy biztonságban, ha nem az történik, amit elterveztél, nem tudsz megértő lenni mások hibáiért.

Békélj meg! Kezdv önmagaddal!

  1. Bátran tárd fel a hibáidat!
  2. Nézd meg, ki mondta azokra, hogy azok hibák?
  3. Kinek az ítélete szerint hiszed magadról, hogy rossz vagy?
  4. Aztán nézd meg, hogy a hibád hasznodra fordítható-e, és keresd a hogyant!
  5. Legyen olyan nézőpontod, amivel megbocsátod magadnak a "rossznak vélt" tulajdonságaidat!

Fontold meg! Légy nyitott és szeress! Csak úgy, ok nélkül!
De hogyan szeressek? - kérdezed. 
Kérdezi az egód, hiszen a szívednek egyértelmű, az egódnak meg mindig értenie kell. :) Az egód kérdezi, akinek alapvető érzése a félelem. :)

 

Kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat! 

Ha úgy érzed, egyedül nehéz, és szívesen indulsz el a kalandra a segítségemmel, és még néhány hozzád hasonló társsal, akkor olvass itt tovább:

Ego-Kurzus - szeretni jól, boldogan

Korábbi hozzászólások

4
Sokmindenben magamra ismertem
3
Nagyon tetszik és igazszeretnék kapni még ilyen feladatokat mert érdekel az ezotéria köszönöm szépen
2
Én pont ilyen voltam. Köszönöm a cikket,magamra ismertem. De már szerencsére nem másoktól várom a visszaigazolást,hogy elég jó vagyok-e valakinek. Csak fújtam a rosszat magamról,ezzel elüldöztem akit nagyon szerettem. Ő is mondta nekem miért nem hiszem el hogy lehet engem szeretni. Aztán átragasztottam rá a depressziómat, mondtam h biztos nem fogadna el,hiszen én se tudom magamat. Aztán elmondta h ő is utálja magát. Azt hiszem tanultam az esetből. :) Most (lehet h boldogan) él egy másik nővel,aki lehet h jobban elfogadja önmagát,mint én akkor..
1
galambos margit
2016. 07. 27. 22:41
Két házasságon vagyok túl, az első 11 évig tartott, 2 gyermekünk volt.A gyes alatt csak a gyereke, a háztartás, a férjem kielégítése, plusz munka kimerített. 18 évesen szültem az elsőt/vakummal/, 2 császáros babából az egyik meghalt. A 11 év alatt a szülésekkel együtt 11 terhességem volt, mert a 60-as években nem volt semmi ami nekem védekezésre megfelelt volna.Amikor a gyes után visszamentem dolgozni, a férjem elkezdett tanulni, de a 8. általánost is közepesre végezte/én kitűmő voltam a 2 gimn. osztályig, de a szerelem miatt abba hagytam. Tovább tanulni nem volt lehetőségem, mert az első gyerek traumás születése epilepsziás rohamokat idézett elő 3 évig, az apja, amíg én iskolába voltam a csap alá tartotta, mert azt mondta, hogy hisztis/ki sem akarta hozni a kórházból, mondván, hogy nyomorék, voltak erre utaló jelek, de én bíztam, hittem, hogy nagy akarattal meggyógyul. Így is lett, 5 diplomás, katonai egyetemen tanár. A munkahelyem olyan volt, hogy ahhoz, hogy 5-6 ezer körül keressek, /a férjem a fizetése 80%-át kapta, mert a SZET-re járt, ez kb. 3000,- volt. Ő az iskola után még arra sem volt képes, hogy a kisebbiket elhozza az oviból, én pedig sokszor 18h-után tudtam elhozni. Nem volt családi kirándulás, nyaralás, pedig én segítettem még a tanulásban is neki. Egy nap elhatároztam, hogy elválok, 29 éves voltam, ő összejött egy nővel, hogy megmutassa nem marad egyedül. Szét akarta választani a gyerekeket, de ebbe nem mentem bele, én szenvedtem értük, én dolgoztam plusz munkában, hogy szövetkezeti lakáshoz jussunk. Ami végleg szíven döfött, az volt, hogy egy alkalommal mentem haza a gyerekekkel, és a fiúnk ágyában, egy nő a férjemen lovagolt. Teljesen tönkrementem, hiszen én nagyon szerettem, és ilyet tett velem? megbocsájtathatatlannak éreztem. Közben a legyengült immunrendszerem miatt agyhártyagyulladást kaptam, de még ez sem hatotta meg a férjem. Elváltunk, de előtte úgy gondoltam, hogy mégis ő a gyerekek apja, ki tudja milyet kapok másodiknak, kértem jöjjön vissza, de csak feltételekkel akart. Engem leküldött volna a szülőfalujába a két gyerekkel, 3 alkoholista bátyja mellé, ahol 2 szoba volt , és a nőjének akarta itt hagyni a lakást amiért én 3 hónapig 3 helyen dolgoztam, hogy összespóroljam a pénzt a beugróra. Csakhogy a nője olyan volt mint a pióca, állandóan zaklatta, nekem megingott a bizalmam, mert tudtam, éreztem, hogy miután ő feljárt volna Pestre tanulni a nő nem hagyta volna békén. Úgy éreztem átjáróháznak nézett a férjem, pedig ő is szeretett még és én is, több jel mutatott erre, de később mondta, hogy neki ilyen a vérmérséklete, hogy több nő kell neki. 2 év múlva a munkahelyemen megismerkedtem egy férfival aki azon a lakótelepen lakott ahol én is. Együtt jártunk haza, de szex nem volt 1 évig, de őt is félreismertem, illetve az első férjem iránt érzett szerelemmel halmoztam el őt, mondhatom én tanítottam meg olyan szexre, amit mindketten élveztünk, de én közben az elsőre gondoltam. Ennek 40 éve, és ahogy öregszem egyre jobban hiányzik az első szerelem, mert a második már 16 éve nem él velem szexuális életet, ez év júniusban el is váltam tőle, mert nem csak a szex hiányzott, hanem az ölelés, a gyengédség. Mit tegyek? Tudom, hogy az első még mindig szeret, de elvette azt a nőt, aki szétrombolta a mi életünket, most romboljam én szét az övékét? Merjem megkérdezni az elsőtől, hogy visszajönne-e hozzám, hogy halálunkig még legalább emlékezzünk, és éljünk együtt. Mi van ha elutasít? Már ott tartok, hogy ez év decemberében lesz 48 éve, hogy meghalt a második babám, és azon a napon beveszek gyógyszert és felmegyek a MENNY-be hozzá. Boldogtalan vagyok!!!!!!!

Mi az életfeladatod?

Vajon készen állsz rá?

Kattints, válaszolj, és derítsd ki!
A tündérek tudják, hogy fontos
dolgod van, és segítenek
ráébredni, vállalnod azt!

Tudni akarom »

Programok

« februárfeb2024 Márciusáprilisápr »
hétfőHkeddKszerdaSzecsütörtökCspéntekPszombatSzovasárnapV
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

Nem találsz egy cikket?

Érdekelnek

az új bejegyzések?

A Te életedet is könnyebbé teheti
egy-egy tanács? Neked is felismerést
hozhat? Add meg nevedet és e-mail
címedet, és értesítőt kapsz az
új bejegyzésekről!

Feliratkozás »
Impresszum Adatvédelem © 2015-2024, Némethi Erika készítette: mrc webdesign